Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-11-15 / 1189. szám

1941 november 15. BÉRMUNKÁS AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS. . . Ő MEGJEGYZÉSEI NESZE SEMMI, FOGD MEG Jól Majdnem két hónapja, hogy a Szabadságban és egy csomó heti lapban megjelent Dr. Se­bestyén toborzó cikke az Ame­rikai Magyar Szövetség érdeké­ben, amely tanulmány a Bér- -munkás ismertetése után óriási vihart keltett országszerte. Dr. Sebestyén a cikkében ismer­tette azokat a válaszokat, ami­ket a Szövetség két alkalma­zottjától, Kerekes Tibor titkár és Borshy Kerekes szervező-tit­kártól kapott a feltett kérdé­seire, amely válaszok minden kertelés nélkül leszögezték: 1) hogy az AMSz nem német elle­nes; 2) hogy a német és ma­gyar kormány nem kifogásolja az akciójukat; 3) hogy német győzelem esetén, mint felesle­gest beszüntetik a mozgalmu­kat. Először az “Igazmondó” fi­gyelt fel erre a szemtelenségre, utána — az olvasók tiltakozá­sára — a Szabadság is vezér­cikkben támadta meg a saját lapjában megjelent cikket. De mind ez már azután történt, amikor ebben a rovatban már rámutattunk arra, hogy az AMSz eddig vallott céljával az említett nyilatkozat ellentétben áll. Lassan a magyarság nyo­mására mind több tiltakozás hangzott el, úgy, hogy legutóbb már az amerikai magyar élet legreakciósabb szerve, az Ame­rikai Magyar Népszava is kö­vetelte a Szövetség nyilatkoza­tát az ügyben. . Hetekig tartó vajúdás után, végre megszüle­tett egy idétlen nyilatkozat, amely együtt jelent meg Se­bestyén helyreigazító cikkével és egy szerkesztői vezércikkel. "Sebestyén nem volt hajlandó semmit vissza vonni, illetve letagadni azt, hogy az informá­cióit a Kerekesektől kapta, csak arra volt hajlandó, hogy ő a né­met barátságot úgy értette, hogy a “német nép”-pel szem­ben nem német ellenesek. A Szabadság vezércikkében nagyon meg van elégedve ezzel a helyre igazítással és Kerekes titkár nyilatkozatával, amely a vezércikk Írója szerint leszöge­zi, hogy a Szövetség célja “a demokrácia küzdelmének hat­hatós támogatása...., hogy az uj rendnek nevezett rabszolga­ság, mely nemzetek egész sorát tartja igába, Amerikát halálos veszedelembe sodorta. A sze­rencsétlen Magyarországot is az örvénybe zúdította, hogy el­pusztuljon.” Háromszor is átolvastam a hivatalos nyilatkozatot, de azt, amit a Szabadság idéz, sehol egy szóval sem találom. Elő­ször is nem tagadja azt, hogy a Sebestyén cikk adatait ők ad­ták, másodszor, felébredve 21 hét után, helyteleníti azt, hogy Magyarország megtámadta a szovjetet.......csakis ellentállha­tatlan katonai kényszer hatása alatt támadta meg Magyaror­szág a szovjetet — meséli Ke­rekes ur, elfeledve azt, hogy a lapok jelentései szerint a ma­gyar parlament őrjöngve ujon- gott, amikor Bárdossy minisz­terelnök a hadüzenetet bejelen­tette. Azóta is, úgy Horthy, mint a miniszterek ismételten hangoztatják, hogy önként, meggyőződésből vesznek részt a szent háborúban. Végül félre­értések elkerülése véget öt pontban foglalja össze a Szö­vetség célját, amelyben egyet­len egyszer sem fordul elő a demokráciáért, vagy a népek szabadságáért való küzdelem. Sehol sem Írja, hogy a Szövet­ség célja volna a nácizmus el­pusztítása. Mind az öt pont azt hangsúlyozza ki, hogy a moz­galmuk “....egyedül és kizáró­lag Magyarország, ami szülő­hazánk érdekét szolgálja”. Ki­jelentve, hogy ellene van min­den olyan hatalomnak, amely Magyarország függetlenségét veszélyezteti. Végül kijelenti, hogy: jelen idő szerint, anti ná­ci és anti Hitler,” mert az ve­szélyezteti Magyarország füg­getlenségét. Tehát csak “jelen idő”-ben ná ci ellenes, nem azért, amiért mindenki más, mert a minden jogot és szabadságot, emberi­ességet sárba tipró a rendszer, hanem csak azért, mert Ma­gyarország függetlenségét ve­szélyezteti és ha holnap ügy­lét ják, hogy már nem veszé­lyezteti, akkor nem lesznek Hitler ellenesek. Természetesen kihangsúlyozza “és ez a tulaj- donképeni cél”, hogy a náciz­mus bukása után is védni fog­ja minden támadás ellen a ma­gyar függetlenséget, ami alatt természetesen a Horthy rend­szer értendő. Figyelemmel fogjuk kisérni, hogy az antináci sajtó, amely hetekig foglalkozott a Szövet­ség botrányával, éppen úgy, mint a Szabadságot, kielégíti e őket is ez a nesze semmi fogd meg jól nyilatkozat, amely most már hivatalos leszögezése annak, amit Sebestyén meg irt. PAY ROLL ADÓ A háborús felkészülés, ang- lia, kina és a szovjet megsegí­tése természetszerűleg óriási megterheltetést jelent erre az országra, amelyhez még hozzá járul közel két millió katona fegyverbe tartása. E z i deig ezek a kiadások 75 billió dollárt tesznek ki. Az állam minden kiadását adókból fedezi, amely közvetet vagy közvetlen. Az utóbbi, amelyet bizonyos va­gyon, vagy jövedelem után fi­zet az adózó. Az előbbi az, ame­lyet az élet fentartásához szük­séges cikkek megvásárlásával fizet mindenki. Fokozott, kiadások termé­szetszerűleg hozzák magukkal azt, hogy a bevételeket is sza­porítani kell, amit a kormá­nyok úgy oldanak meg, hogy az adóprésen srófolnak egyet. És itt a demokrácia nagyobb dicsősékére az emelés “egy­formán érint mindenkit, gaz­dagot vagy szegényt.” Amikor a nagy vagyonok adóját emel­ték, ugyanakkor lejebb szállí­tották az adóhatárt, amellyel sok millió kiskeresetű embert is adó alannyá tett a kormány. A kapitalista termelési rend­szerben végeredményben a ter­melő réteg a munkásság az, amely minden adót fizet, annál is inkább, mert a kapitalista osztály a profitjáról nem mond le. Azt amit nagyobb adóba el­fizet, azt az árucikkek emelé­sével megint csak áthárítja’a fogyasztóra, a munkásosztály­ra, amit világosan mutat az, hogy dacára a felemelt adónak a profit, amint a kimutatások­ból látjuk nem hogy nem csök­ken, hanem emelkedik, mig a munkabér vásárló értéke a bér­emelések dacára is csökken. A munkások, akiknek a kizsákmá­nyolása a munka helyen törté­nik, ha valamivel drágábban adják el a munka erejüket, már hazaárulók, 'ellenben á 6 száza­lékos profit ráta ellen tiltakozó és sztrájkkal fenyegetődző ka­pitalisták, jó hazafiak. Miután a 6 százalékon felüli profit elvételét nem tudta ke­resztül vinni az igazi hatalom­mal, a kapitalista osztállyal szemben az állam, a jelen pil­lanatban újra a gyengék felé, a munkásosztály ellen fordul és európai mintára a fizetési borítékba akar benyúlni és ab­ból 15 százalékot adóba levonni. Ez a tervezet olyan megterhel­tetést jelentene a munkásosz­tályra, amellyel szemben való védekezés csak egy általános bérmozgalom lehet, amely te­kintve a kapitalisták önzését, esak hatalmas sztrájkokkal le­ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és' a munkáltató osztály kozott semmi ^közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy at iparok igazgatásának mind kevesebb es keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­sűrítessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az ^gyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalomi1 szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. 5 oldal »hetne elérni, ami viszont a vé­delmi ipar megbénulását hozná magával, amely megint arra volna jó, hogy munkás ellenes hangulatot teremtsen. Ha a munkásosztály vala­mennyire is öntudatosan volna szervezve, akkor ilyen merény­letre nem is merne gondolni az állam, akkor arra kényszerülne, hogy oda nyúljon, ahol van. Akkor nem a pay roll adót hoz­ná be, hanem a vagyon adót, amely a nagy vagyonnak egy- részét venné el adóba, de erre azt mondják, hogy kommuniz­mus, mert elveszi a magántu­lajdont, pedig ez közel sem olyan sérelmes, mint az, hogy a munkásosztálynak a magán- tulajdonából vesznek el 15 szá­zalékot. Nagyon szomorúan néz ki az a jövő, ha ilyen módon kíván­ják azt felépíteni a Hitlerizmus bukása után. Ez az, amit a gaz­daság igazságosabb elosztásá­nak mondanak? Ebből is csak azt láthatja a munkásosztály, hogy olyan szervezeteket kell kiépítenie, amely megtudja vé-. deni az érdekeit és ki tud vivni egy olyan társadalmi rendszert, amely ténylegesen egyenlő te­herviselés és egyenlő jövedelem alapján áll. JOHN L. LEWIS NEK MÉG módja van retorziók­kal ÉLNI A bányász union azon részét, amely felmerte emelni tiltakozó szavát Lewis erőszakos és tel­jesen indokolatlan magasabb illetékek és külön kivetések kollektálása ellen és annak megdöntése érdekében 26 napig sztrájkban is voltak, amit csak úgy voltak hajlandók beszün­tetni, ha Lewis vissza vonja a magasabb fizetésekre vonatko­zó rendeletét, most azzal bün­teti a fekete cár, hogy az egész kerülettől, .amely tekintélyes része a keményszén területnek és a hetedik kerület nevet vise­li, elvette autonómiáját, azaz önrendelkezési jogát, amely ed­dig is nagyban a központi iro­dától függött. Lewis már kinevezte az egész kerületre a maga megbízható embereit, mellőzve mindazokat, akiket maguk a bányászok kí­vánnak az ügyük vezetésére al­kalmazni. Senki sem lepődik meg Le­wis intézkedésein, mert hiszen ehhez már hozzászoktak a bá­nyászok, de a mostani folyamat csak siettetni fogja Lewis vég­leges bukását és az union élé­ről való eltávolitását. BÉRMUNKÁS JUBILEUMI MULATSÁG NEW YORKBAN NOVEMBER 29-én, szom­baton lesz a New York és környéki munkástársak, Bér­munkás olvasók és rokon- szenvezők részére a nagy esemény, amikor a new vor- ki MODERN SZÍNKÖR ren­dezésében lesz a Bérmunkás Jubileumi ünnepély, a Bér­munkás Otthonban, 1351 Third Ave. Több fontos je­lenteni való ezen eseménnyel kapcsolatban, figyelje min­denki a következő jelenté­sünket. A Rendező Bizottság

Next

/
Thumbnails
Contents