Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-11-01 / 1187. szám
8 olda BÉRMUNKÁS 1941 roven'ibir 1. A gyémántszemü ember Irta: SZÖLLŐSI ZSIGMOND I. A gyémántszemü ember ugy pusztította a nőket, mint a nya- lánk gyermek a cukrot. Itta az édes szájukat, a sós könnyüket, ropogtatta az ájult szivüket, fölhabzsolta a szemük ragyogását, összerágta a büszkéségüket azután belehajigálta őket a múltba és könyörtelenül a kezére taposott annak, aki megint vissza akart kapaszkodni a csónakjába. Az apák aggódó, a férjek meg a Vőlegények a dühtől lángoló szemmel néztek rá, sőt elkerülhetetlen sorsuk tudatában a nők is rettegtek tőle, de ez semmit se használt nekik és semmit se segített rajtuk.Amelyikre a gyémántszemü rávetette a tekintetét, az veszve volt. Amelyikhez szólt, az elszédült. A tekintete átégette vérüket és a hangja ájulásba muzsikálta a szivüket. A legtöbb meg se tudta próbálni az ellenkezést. Oda- omlott eléje megbüvölten és tehetetlenül, de ezerszer jaj volt annak, aki dacosan erfielte föl a fejét és ellenállást kísérelt. Annak át kellett élnie csöndes ros- kadozása minden vergődését, büszkesége gyászos elomlását, annak ezer alázkodással kellett bűnhődnie gőgös ellenszegüléséért és könyörögnie azért, hogy amit megtagadott, elfogadtassák. Rettentő kegyetlenséggel tudta megbüntetni a gyémántszemü ember a dacosokat: ugy bánt velük, mint egy megharagitott zsarnok a leigá- zott lázadókkal. Tüzes vassal égette szivüket, véresre korbácsolta a büszkeségüket és megvakítatta a szemérmetességü- ket. Végezetül pedig lehajtotta a boldogtalanokat. Természetes, hogy minden éhes szemű férfi irigyelte a gyémántszemüt. Irigyelte, csodálta és a legszerencsésebb fickónak érezte ezen az egész keserves világon és fogcsikorgatva találgatta a titkát» amivel megbüvöli és engedelmes áldozataivá teszi a nőket. II. Holott: a gyémántszemü ember szivében a legboldogtalanabb és a legszerencsétlenebb volt minden leventék között. A gyémántszemü ember rettentő szomjúsággal a lelkében a maga királynőjét kereste már hosszú, hosszú esztendők óta, aki nélkül nem érdemes élni és nem volt érdemes megszületni. — A szemem gyémánt, a szivemben egy pokol nagyszerű tüztengere lobog, erősebb vagyok az angyaloknál, harcolni akarok, szolgálni akarok, az el- kárhozott lelkek minden szenvedését, gyötrelmét és kétség- beesését tartogatom neked, a boldogtalanok legforróbb konyát, az öngyilkosok utolsó sóhajtását, királynőm és mind e kincseim gazdátlanul hevernek és irány nélkül bolyonganak és dideregnek az éjszakában A gyémántszemü ember a királya volt minden nőnek, azt a nőt kereste, akinek reszkető, alázatos szolgája lehessen. Már hosszú, hosszú idő óta folyton ezt kereste semmi szóban ki nem mondható vágyakozással i és semmi zsoltárban el nem férő alázatos áhítattal. A nőt, aki csak a legnagyobb és a legszentebb fogadalom esküdt szavára nyitja meg neki az ajtaját, aki előtt harangzúgás közepette kell térdelnie, hogy kezét megérinthesse. Folyton ezt kereste és mindenben ezt kereste és ezért volt a szeme olyan, mint a gyémánt és ezért volt valamennyivel oly kegyetlen, amilyen kegyetlen csak a szerencsétlenség tud lenni. Ezért fejtette le magáról szánakozva az alázatosan behó- doltakat és ezért tiporta meg őrjöngő gonoszsággal azokat, akik harc után hajtották le előtte szegény, szép fejüket. Mert őt csalta meg mind, aki érette csalt és őt rabolta meg mind, aki kifosztotta magát és mindenét elébe öntötte. III. Egyszer aztán a gyémántszemü ember szivében fölujjongott a remény. Az asszony, fiatal özvegye öreg urának, oly szép és oly bánatos volt, mint egy hűvös tavasz, amely nem tudja kinyitni a virágait. Eleinte ugy állta a gyémántszemü ember tekintetét, mintha nem venné észre, hogy nézi és ugy hallgatta a szavát, mintha nem hallaná. Csupa csöndes, sőt néma, de megátalkodott makacsság volt, se nem tiltakozott, se nem védekezett, beleburkolódzott a tagadásba és ez a láthatatlan fátyol erősebb volt minden vaspáncélnál. A gyémántszemü ember föl- sajdult egy eddig sebzetlen érzés, a hiúság. Megzenditette a maga bűvös erejének egész zenekarát, a mennydörgéstől a fuvolaszóig és a lelkére öltötte, a hóditó minden köntösét, a sárkányölőtői a méla apródig, hogy azt a páncélt vagy összetörje, vagy megolvassza. És akkor az asszony nagyon halványan és nagyon halkan igy szólt: — Maga az, aki minden asz- szony lelkének parancsol és én is asszony vagyok. Mert nem akarom, hogy még egyszer is megkérdezze, megmondom: én szeretem magát és soha senkit se szerettem és soha senkit se fogok szeretni, csak magát. Az én szerelmem egyetlen, mint az életem és ne kívánja, hogy meg alázzam, mert nekem meghalni könnyebb, mint alázatba ros- kadni. Ne sértse meg ezt az én nagy fájdalmas érzésemet, amely éppen azért szent nekem, mert magáért ég és vérzik. Ne kisértse és ne ostromolja....Legyen hozzá könyörületes. A gyémántszemü ember szive tobzódott az örömben, a diadal harsonái kívánkoztak ki belőle, de a tekintete nyugodt volt és a hangja remegéstelen, mikor válaszolt: — Húsz hónapig néma maradt minden könyörgő, követelő, sürgető és alázatos szavamra, aki húsz napig se térdepeltem egy oltár előtt soha. Húsz hónapig lángolt és didergett a lelkem a gőgje küszöbén .Erős vagy és kevély és a legszebb minden nő között a világon, Meggyötörtél a némaságoddal és lefegyvereztél a büszke őszinteségeddel Tiz napig várlak. .. Tiz hosszú napig egyre csak téged várlak. .. A tizenegyediken már nem várlak. A tizenegyedik napon már elfelejt telek! _ A szava fenyegetően csengett: az asszony pedig büszkén emelte fel a efjét. (Folytatjuk) A VILÁG MINDEN RÉSZÉN TERMESZTIK AZ AMERIKAI EREDETŰ TERMÉNYEKET Mielőtt Columbus felfedezte Amerikát, Európa és a világ egyéb földrészei el voltak számos élelmi anyag nélkül, amelyek ma szinte pótolhatatlanok. A kukorica, burgonya és az édes burgonya kitünően illusztrálják, hogyan lett eredeti amerikai terményekből lényegesen fontos európai termény. A ka- koót, amit első Ízben az Azték indiánok használtak, részint élelemként, részint pénzegység formájában, szintén érdekes példa. Az “amerikai mogyoró”, a peanut Dél Amerikából való és ma a legnagyobb amerikai mogyoró kultuszt Indiábon, Kínában és Afrikában találjuk. Más eredeti amerikai növények és termények: a gummi, a paradicsom, a pecan, a kinin, a vanilla, tápióka, a különböző rostok, manioc gyökér mind amerikai eredetűek, de ma főként idegen talajban nőnek. Mindezek között, természetesen a legfontosabbbak a kukorica, a burgonya és a paradicsom. Észak Európának ma sincs fontosabb terménye, mint a burgonya. kukorica Közép Európa, Olaszország, Spanyol- ország és Dél Kelet Európában az összes termények között első helyen áll. Az édes burgonya a Csendes óceánon keresztül került el tropikus vidékekre és ma univerzálisan ismert és kedvelt eledel. Az Egyesült Államok Földmi- velésügyi Minisztériuma he- miszférikus programjának az egyik feladata, hogy hasznosítva — tehát intenzív amerikai termesztésre — hozza vissza azokat a terményeket, amelyeket Amerika adott a világnak. Különös helyzet ugyanis, hogy az amerikai termények egy egész sorát napjainkban kénytelenek vagyunk külföldről behozni. Annak a kiváló embernek volna legkimagaslóbb emléke, kinek az életében fejéhez vagdosott kövekből emelnék emlékét. • * * Az igaz szerelmet a kor nem bántja, csak a megnyilatkozását befolyásolja. Figyelem Chicago és környéke! MEGHÍVÓ • ----------Az IWW chicagói magyar tagjai 1941 december 6-án, szombaton este tartják szokásos DISZNÓTOROS VACSORÁJUKAT a BLUE HALLBAN, 333 W. North Ave., a Sedge- wick St. sarkán. Finom házilag készített hurka-kolbász és sütemények. A zenét Kardos Pista zenekara szolgáltatja. Belépődij 25 cent. Ezúton is felkérjük olvasóinkat, hogy tartsák e napot emlékezetükbe és agitáljanak ismerőseik körében. A Rendezőség. Kiterjesztik az iskolás gyermekek tej ellátását Számos városban az iskolás gyermekek, főként szegénysor- su gyermekek jobb táplálkozása elősegítése érdekében az iskolákban minden nap tejet szolgáltak fel. A gyermekek egy centért egy pohár kitűnő tejhez jutottak. Ez a szolgálat kitűnő eredménnyel járt és most Claude R. Wickard földművelésügyi miniszter a tej ellátást ki akarja terjeszteni, hogy min- nél több várost lássanak el olcsó tejjel a szegénysorsu gyermekek érdekében. A tavalyi iskolai évben körülbelül 800,000 szegénysorsu gyermek jutott napi egy centért egy pohár friss tejhez. Ilyen rendszert a következő városokban vezettek be: New York City, Chicago, Boston, Lawrence, St. Louis Lowell, Omaha, Birmingham, Ogden. Az iskolás gyermekek tejrel- látását a Surplus Marketing Administration kezdeményezte és intézi a helyi iskolai hatóságokkal és helybeli tejkereskedők kooperációjával. A tejkereskedők egy bizonyos összeget kapnak szolgálatukért, valamint egy centet pintonként és ebben a kezelési költség is ben- nefoglaltatik. Iskolák, ugy köziskolák, mint magán iskolák részt vehetnek ebben a szolgálatban, ha az iskola ki tudja mutatni, hogy nem haszonra épült. Ugyancsak tej ellátásban részesülhetnek közösségi házak, gyermek-otthonok, gyermek klubbok és más hasonló szervezetek. Iskolai hatóságoknak, amelyek ilyen szolgálatra igényt tartanak, ki kell mutatniok, hogy a beiratkozott gyermekek legalább 65 százaléka ily olcsó tej-ellátásra szorul, mivel a gyermekek szülei segélylistán vannak, WPA állást töltenek be, más forrásból eredő segélyben részesülnek, vagy keresetük oly szerény, hogy nem képesek a rendes tej árat külön megfizetni. AZ UJ TŰZOLTÓ KOCSIK IS A VÉDELMET SZOLGÁLJÁK A réz, aluminium és más ragyogó fémek lassanként lekerülnek a hires ragyogó amerikai tűzoltó kocsikról. Az Office of Production Management tárgyalásokat folytat tűzoltó kocsi gyárosokkal, hogy e fémeket más anyagokkal pótolják, mivel a nemzetvédelem ezidőszerint nem engedheti meg, liogy ilyen fémeket díszítésre, vagy olyan felszerelésekre has ználjanak, amelyek más anyagokkal pótolhatók. A hatalmas réz harangok, amelyeknek hangja oly ismerős az amerikai füleknek, kerülnek le legközelebb a kocsikról. Egyes harangok 45 fontot nyomnak, már pedig a rézre is szükség van. Szirénekkel pótolják majd a tűzoltó kocsi harangokat. Sem az ég magasságát sem a tenger mélységét nem lehet mi- liméterre felmérni. Ez a precizitás csak a jelentéktelenségeknek jár ki.
