Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-10-25 / 1186. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 október 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 ^/ne Year .......................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ..............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ........— 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ■<®M2 Le az álarccal (gb) Lapunk legutóbbi számában részletes cikk keretében lepleztük le azt az óriási méretű csalást, amit az amerikai magyarságot mindenkor csak ÁRULÓ VEZÉR URAK most újból megkséreltek, egyrészről az amerikai magyarság, de leginkább az amerikai hivatalos közegek becsapására. Azt hitték, hogy az Eckhardt Tibor által inditott “Független Magyarországért” mozgalom cégére alatt tavább foytat- hatják náci propagandájukat s a Rét, vagy több szinü hazafiaskodásukkal most is, mint eddig mindig, sikeresen becsaphatják úgy a magyarságot, mint az amerikaiakat. Ezen gálád merénylethez készséges segítő társat találtak Eckhardt Tiborban, aki, — mint most már megítélhető, — a clevelandi értekezletükön tett számos nyilatkozatban hozzájárulását adta, vagy legalább is felbátorította őket. A kérdések során a hallgatók egyike Írásban ezt a kérdést intézte Eckhardthoz: “Hajlandó-e Eckhardt Tibor a rádió utján szózatot intézni az oroszok ellen harcoló magyar katonákhoz, hogy ne harcoljanak, hanem adják meg magukat, csatlakozzanak az oroszokhoz?” “Hogy tennék ilyesmit”, — tiltakozott Eckhardt, — “hiszen ezt még az Egyesült Államok kormánya sem tette és én csak vendég vagyok itt, tehát megsérteném a vendégjogot.” Ugv állította be tehát a dolgot, mintha az Egyesült Államok kormánya az ilyen felhívásért nagyon megharagudott volna, noha jól tudta, hogy pár héttel előbb az ugyancsak menekült (és nem ál-menekült) Fényes László ezt már megtette az angolok közvetítésével, tehát egészen bizonyos, hogy az amerikai hatóságok tudtával. De pár perccel később tett olyan kijelentést is, amivel igazolni akarta, hogy a magyar katonák ezrei most is a magyarságért, magyar ügyért pusztulnak el az orosz csatatéreken. Eckhardt szórul-szóra ezt mondta: “MA MAGYARORSZÁG UGYANOLYAN HELYZET ELÉ KERÜLT, MINT 1848-49- BEN. MOST IS MINT AKKOR, KÉT TŰZ KÖZÉ KERÜLT, EGYSZERRE TÁMADJA A NÉMET IS, MEG AZ OROSZ IS. VÉDEKEZNIE KELL.” Micsoda erkölcsi színvonalon áll az az ember, aki azt meri állítani, hogy mint a 1848-49-ben Ausztriával szövetségben álló cári Oroszország, úgy a Hitler Németországával ma haláltusáját vívó Szovjet Oroszország szintén Magyarországot támadja és igy a magyarságnak harcolni kell ellene, — még hozzá a Hitler segítségével. íme igy csinál NÁCI PROPAGANDÁT MAGA A FŐVEZÉR IS, HOGYNE ÜVÖLTENÉNEK A CSATLÓSAI. Megismételjük a múlt számban tett kijelentésünket: a már olyan sokat szenvedett magyar népnek most lesz alkalma, hogy úgy a német, mint a saját elnyomóitól megszabaduljon. Az amerikai magyarság ehhez azzal járulhat hozzá, hogy kér- lehetetlenül lerántja Eckhardt Tiborról és náci csatlósairól az álarcot. Két raketeer (gb) Az American Federation of Labor konvenciója végétért anélkül, hogy valami erélyes határozatot hozott volna a szervezetben már túl nagy erőre kapott zsarolók ellen. Sőt a már zsaiyláson rajta fogott és a bíróság által is elitéit George Brown 2-ik alelnököt is csak úgy tették ki, hogy megsemmisítették az állást, eggyel kevesebb alelnököt választottak. így a választásnál Brown kibukott, de egyetlen szóval sem támadták azért, hogy a szervezetben mint “raketeer” működött. A gyűlés vége felé azonban Mathew Woll, a második elel- nök beterjesztett egy határozati javaslatot, amelyben elitélik azon újságokat és újságírókat, akik az unionokba befészkelő- dött zsarolókat munkásellenes hangulat keltésére használják fel. Woll különös eréllyel támadta Westbrook Pegler kollumistát, aki napirovatjában valóban a munkásság ellen lövöldözi szenybe mártott nyilait. Az amerikai munkásmozgalom ismerői azonban jól tudják, hogy a most oly hévvel kiabáló Mathew Woll maga is annak köszönheti az American Federation of Laborban elfoglalt pozícióját, hogy ÉVTIZEDEKEN KERESZTÜL, MINT “VöRöS- FALó” SZEREPELT. Ez a tehetségtelen, hájfejü senki, csak azért jutott pozícióhoz, meri munkáfeüldöző polgári organizációkkal karöltve ÁLLANDÓAN TÁMADTA A RADIKÁLIS MUNKÁSMOZGALOM ÉLHADÁT ÉS VEZETŐ EGYÉNISÉGEIT. Nálánál piszkosabb hadjáratot még aligha vezetett bárki is. Ez a Westbrook Pegler talán tőle tanulta ezt a mocskos mesterséget. A most egymást alaposan lehúzó párt nézve, úgy találjuk, hogy mindkettő közönséges raketeer. Ma hew Woll a vörösfalás, Pegler pedig a szervezkedés elleni hangulat raketeerje. Rájuk illik ez a közmondás: EGYIK KUTYA, MÁSIK EB. Még egy Uis magyarázattal New York, 941 október 17. Tisztelt szerkesztőség: Köszönöm, hogy leadták nyilatkozatomat. Ha ennek dacára is — mint kommentárjaikból kitetszik — Eckhasdtistának tartanak engem, ez az önök dolga. Én független, szabad szocialista voltam mindenkor s mint ilyen, még a magyar kommun alatt sem voltam tagja a kommunista pártnak. Amikor nyilatkozatomban azt írtam, hogy “ismert elveimnél fogva” sohasem leszek Eckhardtista, erre a szocialista mivoltomra céloztam. Aki pedig engem múltam, jelenem, hétről-hétre megjelenő cikkeim tartalma dacára Eckhardtistának tart, azt nem kívánom tovább zavarni e magán-szórakozásában, de nem leplezhetem el aggodalmamat, hogy megőrizte-e nyugodt ítélőképességét e viharos időszak politikai szenvedélyeinek tom- bolása idején. Egész életünk arra ment rá, hogy amit 1918-ban rosszul csináltak a vezérek, azt ha kiharcoltunk még egy történelmi alkalmat, jól, alaposan és véglegesen megcsináljuk. Az IWW new yorki osztályában áprilisban tartott előadásomon mondottam, de a Bérmunkásban is megírtam már azt a jelszavamat: Soha többé Noskékat! Aki tudja, mit kell ez alatt érteni, lemérheti a távolságot, amely engem Eckhardt Tibortól elválaszt, amikor most ezt az uj nagy alkalmat várjuk .. Nem tilthatom meg Eckhardt Tibornak, de nem is kívánom megtiltani senknek, aki a náci- fascizmus ellen harcolni akar, hogy ezt tegye. Dőreség voli\a, hiszen nekünk is érdekünk, hogy a náci-fascizmus kipusztuljon. Hogy AZTÁN mit csinálunk, amikor ez, — adja a Sors! —sikerül, az iránt nincs kétségünk. Nem lesz úgy, mint az 1914-18-as háború után. Nem lesziíek Noskék többé! Az amerikai magyar politikai világ tele van szenvedélyesen elfogult emberekkel. Sokan önmagukat csalhatatlannak és az emberi és politikai becsületesség eleven szobrának tekintik. Elfogultságukban a legnagyobb politikai baklövéseket szokták elkövetni úgy az emberek megítélése, mint a politikai problémák kezelése körül. Akik engem minden áron becstelenségben szeretnének elmarasztalni, minden áron forradalom-ellenesnek, huligánnak és eckhardtistának szeretnének látni, hogy a maguk monomániákus nagyságának hízelegjenek vele, bocsássanak meg, hogy ezt a, szívességet nem tehetem meg nekik. Én megyek a magam utján és tiszteltetem őket. Szocialista üdvözlettel Róbert Oszkár Ön az ujságcsinálás mesterségéhez kötötte le magát és mert semmi reménye nincs, hogy a Rockefeller vagy más pénzfejedelmek vagyonából részesedése lehetnei, ott kell a mindennapiját megkeresni. Addig, amig a fizikai munkást megkülönböztetni lehet munkáltatójának társadalmi felfogásától, az újságírót nem lehet elválasztani a lap irányától. Bár Eckhardt és az AMSz minden megnyilatkozása ellentétben van az ön által kihangsúlyozott egyéni véleménytől, lapjával együtt azt szolgálják, annak dacára, hogy őszintébb és a múltjukkal rászolgálókkal volnának. Az események nem azt igazolják, hogy a maga, de hogy azok utján megyen. (Szerk.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy & munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.