Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-10-18 / 1185. szám

1941. október 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A KAPITALIZMUS “DEMOKRÁCIÁJA” A kapitalista társadalomban a demokráciát mindig a kizsák­mányoló osztály szemszögéből nézik. Ami az uralkodó osztály­nak előnyös, az “demokrati­kus”, viszont, ami annak hátrá­nyára van, — bármennyire szükségszerű is a nincstelenek szempontjából ----— a “demok­rácia”' ellenes. Az 1929-ben reánk szakadt ipari pangás az amerikai mun­kásság millióit a legkegyetle­nebb szenvedéseknek tette ki. A munkanélküliek száma évről- évre szaporodott úgy, hogy 1932-ben már közel járt a 20 millióhoz, azonban a társada­lom bölcs intézői egyáltalán semmit sem tettek a terjedés megakadályozására. Az akkori emlékezetes Hoover kormány úgy vélekedett, hogy a pangás amint jött úgy el is fog múlni, csak türelmesen kell várni. Köz­mondássá vált abban az idő­ben, hogy a “prosperitás, just around the corner” azonban hi­ába néztük, mert befordulni nem akart. Közben a munkanélküliek millióit az éhhalál tizedelte, de a kormány még mindig nem látta szükségét a beavatkozás­ra. Ez az álláspont természete­sen következetes volt a kapita­lista felfogáshoz, mert ha a kor­mány tiszteletben tartja a ka­pitalizmus “demokráciáját” ak­kor semmi oly intézkedést nem hozhatott, ami sértette az ural­kodó osztály gazdasági érdeke­it, mert az a “demokrácia” meg­sértése lett volna. Más ut pedig nem volt a profit rendszer ke­retein belül a rendkívül nyo­masztó viszonyokon változtat­ni, mint a kapitalizmus korlát­lan uralkodását bizonyos korlá­tok közé szorítani. A “New Deal”-isták győzel­mét az 1932. évi választások­nál kétségtelenül az segítette elő, hogy az ipari pangás meg­szüntetését Ígérték a szavazók­nak. 1933-ban, amikor a jelen­legi kormány átvette az ország kormányzását, ha a tett ígére­tének bármily kis mértékben megakartak felelni, elkerülhe­tetlen volt, hogy a kapitalizmus korlátlan hatalmát valamelyes korlátok közé szorítsák, mert a kapitalizmus önmagától nem volt hajlandó egy lépést sem tenni. Első lépés volt a heti 50 vagy 60 órás munkaidőt leszál­lítani 35, vagy 40 órára, ami ál­tal néhány millió munkanélküli jutott munkához. Aztán köz­munkákat kezdeményeztek és rendszeresítették a _közsegélyt, amelyek bármily nyomorúságos létezést biztosítottak is, mégis költségesek voltak és a költsé­gek bizonyos százalékát a kapi­talista osztálynak kellett visel­ni. A következő években még több oly törvényeket léptettek életbe, amelyek a munkásság védelmét célozzák és a kapita­lizmus hatalmát korlátozzák. Ilyenek a munkaidő és munka­bér törvény, a szervezkedési szabadság vélelmezése, az agg­kori és munkanélküli biztosítás stb. melyeket a kapitalizmus a legvehemensebben ellenez, mert ez szerintük a “demokrácia” megsértése. Az amerikai munkásság bű­nös nemtörődömségének a kö­vetkezménye, hogy mindezen életbevágóan fontos intézkedé­seket a kormánynak kellett életbe léptetni és csak akkor, amikor már a munkásság mil­liói szenvedésekben oly rendkí­vül nagy árat fizettek. “Más kárán tanul az okos” mondja a magyar közmondás, az ameri­kai munkásság azonban még a saját kárán sem tanul, mert még a jelen vészes felhők láttá­ra is oly közömbösen viselkedik, mintha nem az ő sorsáról volna szó. A kapitalizmus éppen ellen­kezőleg cselekszik mint a mun­kásság. Lázasan készülődik, hogy a kényszer helyzetben adott engedményeket visszave­gye és ennek érdekében minden követ megmozgat. A sajtó, rá­dió, a szószék, az iskola és min­den más intézmények azt igye­keznek elhitetni a nincstelenek­kel, hogy “hamisítatlan demok- ráci” csak az lehet, amely kor­látlan szabadságot biztosit a kapitalizmusnak és minden oly törekvés, amely a profit rová­sára megy, “demokrácia” elle­nes. NÁCI PROPAGANDA A szabadság fogalmával tisz­tában levő és azt értékelő em­ber előtt nem kétséges az, hogy a nácizmus a legborzalmasabb veszély, amely az emberiséget az utóbbi évszázadban fenyeget­te. A történelemből ismert rab­szolga rendszer humánus szem­pontból előnyösebb a. nácizmus­nak “forradalmi osztálytudatos” nak ‘forradalmi osztálytudatos” munkások, akik ezen végzete­sen veszedelmes barbarizmus elleni harcot helytelenítik, sőt a munkásosztály forradalmi célja elárulásának minősitik. Ha a szemeink előtt lejátszó­dó tragériák ezrei nem bizonyí­tanák, a gondolkodni tudó em­ber akkor is meg kell lássa a veszélyt, amelyet a nácizmus győzelme jelent az emberiség­re, a jelenben sajnos azonban annyi szemléltető példa van előttünk, hogy behunyt szem­mel sem térhetünk ki azok meglátása elől. Azok látása pe­dig lehetetlen, hogy fel ne há­borítsa, hogy a nácizmus elleni harcra ne ösztökélje mindazo­kat .akikben a hunamizmusnak csak egy parányi szikrája él. A német munkásság nem is­merte a nácizmus gyakorlati működését mielőtt az rájuk sza­kadt és nem lehet azon csodál­kozni, ha bedültek a szépen hangzó jelszavaknak és amikor -már hatalomra került első dol­ga volt, hogy megsemmisítse mindazon eszközöket, amelye­ket a munkásság igénybe vehet­ne annak megdöntésére. A fran­cia, és többi letiport országok munkássága azonban már látta a végzetes veszélyt, amelyet a nácizmus jelent a munkásosz­tályra, de amig vol tidő sem­mit nem tettek annak megaka­dályozására. Most, amikor a saját hátukon érzik a nácizmus kegyetlen korbácsütéseit, most lázadnak, amikor a nácizmus a legkegyetlenebb megtorló esz­közökkel nyomja el a lázadást. Ami megtörtént Franciaor­szágban, Belgiumban és a töb­bi letiport országokban a náciz­mus utjának egyengetésére, ugyan az a folyamat most Amerikában is előtérbe került. A náci propaganda itt is ered­ményesen dolgozik, hogy Ame­rika támogatását megvonják azon országoktól, amelyek a náci banditák ellen harcolnak. És, hogy ez a propaganda men­nél eredményesebb legyen Ang­lia ellen az “imperialista” a Szovjet Unió ellen pedig a “kommunista” mivoltukat han­goztatják és a tudatlan csőcse­lék torkaszakadva éljenzi a náci propagandistákat. “Amerika lakosságának 80 százaléka ellene van a háború­nak” mondják a náci propagan­disták. De azért ez a 80 száza­lék hajlandó naponta 20 órát is (U. A.) Az Egyesült Álla­mokban elköltenek egybillió (1,000,000.000) dollárt havonta háborusvédelmi felszerelésekre. Egybilliót, melynek nagyobb része kölcsönzött pénz. Az utol­só kincstári évben, 1941 jun. 30-ig a kormány, adókból kol- lektált 7,607,000.000 dollárt, ezzel szemben 12,710,000.000 dollárt költött a védelmi iparok­ban el. így szaporodik fel az adóssá­gaink is gépies iramban a há­borúk csinálta iparokban, ahol is a védelmi és támadói hadifel­szereléseket gyártják “whole- saleban”. Szeptember 4-én az adóssá­gunk már 50,920,960,231 volt. Amint a politikusaink szeretik becézni eme folyamatot: az “Arsenal of Democracy”, csak úgy önti ki magából a temér­dek hajót, ágyút, repülőgépet, tanket, fegyvereket és a többit. Úgy, hogy ha mindennel készen tudunk lenni, ebben az évben, hát elfogja érni az adósságunk a 100,000,000,000 dollárt, mint azt Bennett C. Clark, Missouri szenátor festette meg mint egy képet. Szép kis képecske any- nyit mondhatunk, hogy kik és mikor tudjuk ez óriási adóssá­got kifizetni, hát az unokáink­nak az unokái is fizetgethetik majd. Ennyi pénzzel, oly csodásán és nagyszerűen, kényelmesen lehetne berendezni amerikai társadalmunkat, hogy valóban érdemes lenne, eme siralom­völgyben élni is az embernek. Ugyan mi lehet az az erő? szellem, atom, molecula, vagy csak levegő? ami uralja, igaz­gatja az ember énjét, agyát, hogy a jó helyett csak rosszat, a károsat tenyészti ki önmagá­ból és a környezetéből? Elenyészően kicsiny azoknak a számuk, akik eddig is, ma is, csak a jót kultiválják és áraszt­ják ki önmagukból, hogy az emberiség előre haladhasson, jobb, szebb dolgokat művelhes­sen önmaga és embertársai bol­dogulására és örömére. dolgozni, hogy mennél több gyilkoló eszközt gyártsanak. Ha ellene vannak a háborúnak, miért gyártják a gyilkoló eszkö­zöket ? Természetesen minden­ki ellene van a háborúnak, aki­nek a saját életét kell kockáz­tatni. Az embernek az önzés sokkal jobban kifejlődött tulaj­donsága, mint a szolidaritás és a náci propagandisták ezt igye­keznek kihasználni. Az osztálytudatos munkások meggyőződésből ellenségei a háborúnak, de amikor jogainak kiharcolásáról van szó, vagy pláne, amikor a kivívott jogok megvédelmezéséről, akkor sem­mi áldozattól sem riadnak visz- sza. Az osztálytudatos munká­sokban a szolidaritás érzése le­győzi az önzést és amikor osz­tálytársaik Európa földjén fegyvert kényszerültek fogni, hogy az eddig kivívott jogaikat megvédjék a rabló banditák el­len, a föld minden részén a leg­messzebbmenő szolidaritást vál- lálják a harcolókkal. Osztálytu­datos munkást a náci propagan­da nem téveszthet meg. Egy Hitler (ez a kötözni való őrült a többivel) és hasonszőrű társai, akik földünk népeire a poklok összes ördögeit — azaz másszóval a mindenre hajla­mos, szerencsétlen hülye embe­reket, öldöklő fenevadakká hip­notizálták, hogy ők a földnek kiválasztottjai? Rajta hát, üsd, vágd nem apád, pusztisd a má­sét ha nem akar szolgád lenni. Ilyen bölcselettel telitik meg hitlerék az ő üresfejü hívőiket, csakis igy lehetséges, hogy ez a bemákonyozott, elszéditett tö­meg vakon követi a tanító mes­tereiket a halálba is. Csodálatos sorsa az emberi­ségnek, hogy mindig vezérekre várt, s vár ma is, aki majd mint valami vagy valaki Messiás ki­vezeti őket a rabszolgaságból. Mint Mózes kivezette az egyip­tomi fogságból sorsosait a zsi­dóságot. A sok tévedés, becsa­pás nem volt elégséges ahoz, hogy tanuljon a múltakból és ne bízza sorsát másokra, akik nem jobbak, de rosszabbak ná­lánál. Jóhiszeműségét csak ki­használják, tőrbecsalják, ki­fosszák s otthagyják az utszé- len tehetetlenül, prédául má­soknak is. Ember, ember! Mikor leszel már egész ember? Meddig kell még téged vezetni a náladnál rosszabbnak, csak azért, mert te lusta vagy a gondolkodásra is. Most, hogy világunk három sarka ég, megy az emberölés is, városok, vagyonok pusztulnak erőszakkal, hála Krisztus Jézus drága tanításának, melyet már közel kétévezred óta majmo­lunk, de soha nem cselekedjük. Hát most van munka, mostan sem mindenkinek ám. Mi lesz a ’háború után? Hát valahogy csak lesz! Mindig volt valahogy, a háború után is csak lesz valahogy? Hát nem igaz? Gondoljátok ti — már azok, akiknek hiába Írunk, hiába be­szélünk a szervezkedés fontos­ságáról, szükségességéről, ők hallani sem akarják. (Folytatás a 8-ik oldalon) Az Egyesült Államok adóssága

Next

/
Thumbnails
Contents