Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-09-27 / 1182. szám
1941 szeptember 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI HÁT NEM MINDEGY! Napról-napra, amikor a napi lapokat átolvassuk, minden cenzúra dacára is sok olyan hir kerül ki a Hitler által megszállt területekről, amely megdöbbenti és gondolkodásra készteti az embert, már azt aki tud és akar gondolkozni. Igaz, hogy sokan azzal ütötték el a proletariátusra oly sérelmes és fájdalmas tudósításokat, hogy azt az angol imperializmus propaganda hivatala adta ki. Mostanában azonban olyan hivatalos német jelentések látnak napvilágot, amelyek kell, hogy gondolkodásra késztessék azokat az öntudatos munkásokat is, akik ma a semlegesség mögé bújnak el, akik azt hirdetik, hogy a munkásosztálynak mindegy, hogy a most dúló világháborúban melyik kapitalista csoport győz, melyik fog uralkodni, melyik zsákmányolja ki a-munkás osztályt. Norvégiában a náci elnyomás a legjobban a munkásosztályt súlyt ja és ennek tudható be, hogy minden terror dacára is a norvég főváros, Oslo munkássága sztrájkba lépett, hogy a helyzetén könnyítsen és egyben tiltakozzon a rettenetes -terror ellen. A nácik norvégiai parancsnokának a válasza a munkásság eme lépésére az volt, hogy a norvég szakszervezet 2 elnökét minden tárgyalás nélkül agyon lövette és több ezer munkást elfogatott és a hadbíróság elé utalt, amely már is tucatszámra hozta meg az életfogytiglani — nehéz munkával súlyosbított — fegyházra szóló ítéleteket, csak azért, mert a norvég munkások a sztrájk fegyverével éltek. Páris, Franciaországban egy német tisztet megöltek. A tettes ismeretlen. Páris náci parancsnoka ezért a több ezer túsz közül 10-et agyon lövetett még pedig öt kommunistát és öt zsidót. Természetesen a “kommunisták” munkások voltak, de minden valószinüség szerint a zsidók sem a bankárok, hanem a kisemberek közül kerültek ki. Ez az intézkedés azóta megismétlődött és minden esetben meg fog ismétlődni ha egy szemtelen, durva nácit sérelem ér, vagy szabotálás történik. Belgrádban ugyan ezért a “bűnért” 50 kommunistát végeztek ki. így lehetne folytatni végig a megszállt területeken, nem is beszélve, a börtönökben és koncentrációs telepeken meggyilkolt emberekről, amikről nem ad ki hivatalos jelentést a náci “igazság szolgáltatás.” Értsék meg végre a proletár izolanisták, hogy rettenetes' tévedésbe vannak, mert a nácizmus győzelme esetén, a fenti példák mutatják azt, hogy milyen sors várna azokra a forradalmi munkásokra, akik a proletariátus f e 1 s zabaditásáért küzdenek, ha már egy sztrájkért is golyó és életfogytiglani fegyházat szab ki a náci igazság szolgáltatás. Nem mindegy! A különbség a két irányzat között oly óriási a proletariátus felszabadításának a szempontjából, hogy a nácizmus elpusztítása minden áldozatot megér, még azt is, hogy ezek a semleges munkástársak elvessék a vélt forradalmi szüzességüket, amelyet any- nyira féltenek a nácizmus elleni küzdelemtől. Ma az amerikai munkásságnak saját érdekükbe^ és a proletariátus nemzetközi szolidaritása szempontjából a legélesebb küzdelmet kell folytatnia a nácizmus ellen és meg kell adni minden támogatást az orosz és angol munkásoknak, akik ma fegyverrel a kézben védekeznek a nácizmus, minden jogot, szabadságot és emberséget eltipró győzelme ellen, amely századokra vetné vissza a munkásosztály felszabadulását. A norvég, francia, szerb, stb. munkások érzik, tudják, hogy “nem mindegy!” Rajtunk is függ, hogy mi is ne gyakorlatilag tapasztaljuk meg a különbséget. / ^ A KOFA-PIACON Áll rendületlenül a harc az amerikai magyar kofák két leg- szájasabbja között. Himler és Tárcái, akik kitünően ismerik egymást, ma már mindent leírtak egymásról, ami a tisztesség és becsületességnek az ellenkezője. Kétségtelen az, hogy a fenti két ur ebben az esetben kivételképpen tökéletesen igazat írtak és az amerikai magyarságnak mérhetetlen előnyére válna az, ha ez a két ur és a többi magyar “újságos” fölfalnák egymást. Itt igazán a harcot néző harmadiknak, ez esetben az amerikai magyarságnak lenne haszna a marakodásból, de sajnos jól ismerjük a két urat s igy tudjuk azt, hogy ők megmadradnak a nyelvelésnél, a koncon való marakodásnál. legutóbb a mi öreg barátunk Tárcái, arról fuvoláz, hogy a gyáva Himler nem hajlandó az ellene, már mint Tárcái ellen emelt vádakat nyilvánosan bizonyítani. Mi, mindig nagyon fontosnak tartottuk, hogy Tárcái barátunkat egy- egy tanáccsal segítsük. Most nem is kell uj tanácsot adni, csak azt ismételjük, amit akkor adtunk neki, amikor mi “rágalmaztuk” meg. ő a bírósággal fenyegetődzött. Ez a tanács akkor úgy szólt: “kivénhedt renegát, mi lesz a pörrel ?” Ha Himler nem hajlandó a “rágalmait” bizonyitani, akkor vigye Tárcái a bíróság elé. Ezt annál is könnyebben megteheti, mert a rágalmak egy clevelandi lapban is megjelentek. Ott majd bizonyitani kell Himlernek. De mint semlegesek, ugyan ezt a tanácsot adjuk Himler- Fay Fischer uraknak is, ha olyan nagyon óhajtják a bizonyítást. Viszont, mi azt is tudjuk, hogy az urak ezt a tanácsot nem fogják elfogadni, mert jogosan félnek attól, hogy a rágalmakat bizonyítaná az ellenfél, igy inkább továbbra is ko- fálkodni fognak. KÖNTÖRFALAZÁS Hónapok óta hangoztatjuk azt, hogy az amerikai magyarság önmaga ellen vét, ha továbbra is hagyja azt, hogy a “vezérei” az összmagyarság nevében folytassák a kétszínű játékaikat, amely abban nyilvánult meg, hogy amig féltéglával verték a keshedt mellüket, hogy ők mennyire lojálisak az amerikai demokráciához, hogy ellene vannak a nácizmusnak, ugyanakkor falaztak a hitleriz- musnál egy cseppet sem hitványabb és a szabadság jogokra veszedelmesebb horthyizmus mellett. Tizenhárom hete, hogy a gyalázatos magyar kormányzat, sakál módra hátba támadta a Hitlerrel élet-halál harcát vívó Szovjeteket, amelyet úgy Anglia, mint Amerika szövetségesül ismert el. Ezek a lojális demokraták egy szóval sem ítélték el ezt a gazságot. Most azután körmükre égett a dolog, egyrészt, mert mind nyilvánvalóbb lesz, a nácizmus bukása, másrészt, mert amint előre látható volt az amerikai kormány nem nézi tétlenül, hogy a kikergetett náci diplomáciai kémek szerepét a magyar kormány diplomatái vegyék át, végül pedig itt van a nagyon is Hess Rudolf szerű Eckhardt Tibor, tehát most kezdenek felébredni. Most szakítani fognak (látszatra) a magyar kormánnyal, nem azért, mert az éppen olyan náci mint Hitler maga, hanem, mert az “nem népszerű” az Angol-Amerikai kormányzat előtt. Kényszerből odáig elmentek a Magyar Szövetség urai, hogy ma már az angol-amerikai győzelmet kívánják. Már bejelentik, hogy Eckhardtal az élen egy magyar ellen kormány féle fog alakulni, amelyet ők támogatnak, de a magyar nép jövőjét illetőleg ma is csak a köntörfalazásnál, a frázis do- bálásnál maradnak. Nem hajlandók még ma sem konkrét formában .kijelenteni azt, hogy mi az a demokrácia, amit ők a magyar népnek Ígérnek. Hisz eddig szerintük Horthy is demokrata volt és ha az élen Eckhardt urat látjuk, akkor ez a demokrácia annál is inkább gyanús. Amint Darago bejelentette, a közeli napokban egy kiáltvány jelenik meg azoktól, akik Eck- hardtal együtt fognak .menni. Ma még csak sejtjük, hogy kik azok a nem amerikai polgárok, akik ezt a kiáltványt aláírják. Kétségtelen, hogy Eckhardt nemcsak a Magyar Szövetség uraival tárgyalt, hanem a Vám- béry-Fényes csoportal is és feltesszük az utóbbiakról, hogy elég bátrak lesznek arra, hogy konkrét formában mondják meg azt, hogy* mi a minimuma annak, amelyet a 22 év óta letiport, kirabolt és most a vágóhídra, vitt magyar népnek biztosítani kívánnak. És az nem lehet kevesebb, mint az, ami a Károlyi kormány célkitűzése volt és ez a teljes polgári szabadság, beleértve a szólás, sajtó és szervezkedés szabadságát teljes jogegyenlőséget. A magyar nagy birtoknak a szegény parasztság közt való felosztása, a horthyizmus teljes likvidálása. A nácizmus elleni/meg- alkuvás nélküli harc. Ha ezt a minimumot nem Írják alá, úgy csak hazugság és árulás lesz az, amit csinálnak. Ezek a követelések, nem a mi végcéljaink, de előfeltétele a magyar nép boldogulásának, amely a fenti jogok birtokában majd megtalálja azt az utat, amely a teljes fölszabaduláshoz vezet. Nekünk, mint magyar- ajkú és származású munkásoknak kötelességünk az, hogy az elnyomott magyar munkás testvéreinket minden erőnkkel segítsük, hogy megszabaduljanak attól a magyar nyavajától, \mit horthyizmusnak neveznek. THOREZ A francia munkásság átkozni fogja a fenti nevet, amelyet a francia kommunista párt titkára visel, mint aki elősegítő je volt a francia munkásság tragikus helyzetének. Még jól emlékszünk, hogy a mostani világháború kitörésekor, Thorez elvtárs kiáltványban szólította fel a francia mun kásokat arra, hogy használják fel az alkalmat és fegyveresen verjék le a nácizmust, ő maga, jó példával járt elő, önként jelentkezett katonának és ment a harctérre. Arra is jól emlékszünk, hogy ő volt az, aki egy hétre rá, újra kiáltványt adott ki — miután megszökött a harctérről — amelyben a nácizmussal való megegyezés, a sürgős béke mellett foglalt állást, egyben felhívta a francia munkásságot a szabotálásra, a katonákat pedig a szökésre. Ezt a kiáltványt a német repülőgépek szórták le franciaor- szágban. Pétainék, a többi tábornokok és politikusok kéz a kézben dolgoztak Thorezékkal, amig az együttes árulásuk meg nem hozta a kívánt eredményt, a francia népnek a náci igát. Ma újra kiáltványban szólítja fel a francia munkásokat Thorez ur a nácizmus elleni harcra. Most újra a nácizmus a fő ellenség. Jól tudjuk, hogy mi okozta Thorez ur pálfordulásait, amelyet ugyan az az irányitó kéz megjátszhatott minden országban, majdnem olyan eredménynyel. Ezt a komédiát játszották itt Browderék, a Fehér Jóskák és ezért a gyalázatos, soha meg nem bocsájtható szereplésükért a nácizmus dögtemetőjébe löki őket is a proletariátus, amikor leszámol a legborzalmasabb elnyomó rendszerrel, a nácizmussal. KI A NÁCIKKAL! Mikor a német konzulokat kiutasították ebből az országból, akkor megírtuk, hogy a nácik Amerika ellenes szerepét a többi tengelyhez tartozó konzulátusok veszik át és követeltük hogy a náci kém és propaganda szervek után, küldjék a magyar román és francia konzulokat is, mert azok fogják átvenni a kémkedés és a propaganda irányítását. Ebben az esetben is igazunk volt, mert mint a híradások mondják washingtoni kormány közegek már is súlyos visszaéléseknek a bizonyítékait szerezték meg. Ez nekünk nem meglepetés. 1 Ezt előre tudtuk és azért figyelmeztettük a magyar köröket, hogy ne kompromitálják magú-
