Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)

1941-09-27 / 1182. szám

1941 szeptember 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI HÁT NEM MINDEGY! Napról-napra, amikor a napi lapokat átolvassuk, minden cen­zúra dacára is sok olyan hir ke­rül ki a Hitler által megszállt területekről, amely megdöbben­ti és gondolkodásra készteti az embert, már azt aki tud és akar gondolkozni. Igaz, hogy sokan azzal ütötték el a proletariá­tusra oly sérelmes és fájdalmas tudósításokat, hogy azt az an­gol imperializmus propaganda hivatala adta ki. Mostanában azonban olyan hivatalos német jelentések látnak napvilágot, amelyek kell, hogy gondolko­dásra késztessék azokat az ön­tudatos munkásokat is, akik ma a semlegesség mögé bújnak el, akik azt hirdetik, hogy a munkásosztálynak mindegy, hogy a most dúló világháború­ban melyik kapitalista csoport győz, melyik fog uralkodni, me­lyik zsákmányolja ki a-munkás osztályt. Norvégiában a náci elnyomás a legjobban a munkásosztályt súlyt ja és ennek tudható be, hogy minden terror dacára is a norvég főváros, Oslo munkássá­ga sztrájkba lépett, hogy a helyzetén könnyítsen és egyben tiltakozzon a rettenetes -terror ellen. A nácik norvégiai pa­rancsnokának a válasza a mun­kásság eme lépésére az volt, hogy a norvég szakszervezet 2 elnökét minden tárgyalás nél­kül agyon lövette és több ezer munkást elfogatott és a hadbí­róság elé utalt, amely már is tucatszámra hozta meg az élet­fogytiglani — nehéz munkával súlyosbított — fegyházra szóló ítéleteket, csak azért, mert a norvég munkások a sztrájk fegyverével éltek. Páris, Franciaországban egy német tisztet megöltek. A tet­tes ismeretlen. Páris náci pa­rancsnoka ezért a több ezer túsz közül 10-et agyon lövetett még pedig öt kommunistát és öt zsidót. Természetesen a “kommunisták” munkások vol­tak, de minden valószinüség szerint a zsidók sem a banká­rok, hanem a kisemberek közül kerültek ki. Ez az intézkedés azóta megismétlődött és min­den esetben meg fog ismétlődni ha egy szemtelen, durva nácit sérelem ér, vagy szabotálás történik. Belgrádban ugyan ezért a “bűnért” 50 kommunistát vé­geztek ki. így lehetne folytatni végig a megszállt területeken, nem is beszélve, a börtönökben és koncentrációs telepeken meggyilkolt emberekről, amik­ről nem ad ki hivatalos jelen­tést a náci “igazság szolgálta­tás.” Értsék meg végre a proletár izolanisták, hogy rettenetes' té­vedésbe vannak, mert a náciz­mus győzelme esetén, a fenti példák mutatják azt, hogy mi­lyen sors várna azokra a forra­dalmi munkásokra, akik a pro­letariátus f e 1 s zabaditásáért küzdenek, ha már egy sztrájk­ért is golyó és életfogytiglani fegyházat szab ki a náci igaz­ság szolgáltatás. Nem mindegy! A különbség a két irányzat között oly óriási a proletariátus felszabadításá­nak a szempontjából, hogy a nácizmus elpusztítása minden áldozatot megér, még azt is, hogy ezek a semleges munkás­társak elvessék a vélt forradal­mi szüzességüket, amelyet any- nyira féltenek a nácizmus elle­ni küzdelemtől. Ma az amerikai munkásságnak saját érdekük­be^ és a proletariátus nemzet­közi szolidaritása szempontjá­ból a legélesebb küzdelmet kell folytatnia a nácizmus ellen és meg kell adni minden támoga­tást az orosz és angol munká­soknak, akik ma fegyverrel a kézben védekeznek a nácizmus, minden jogot, szabadságot és emberséget eltipró győzelme el­len, amely századokra vetné vissza a munkásosztály felsza­badulását. A norvég, francia, szerb, stb. munkások érzik, tudják, hogy “nem mindegy!” Rajtunk is függ, hogy mi is ne gyakorlati­lag tapasztaljuk meg a különb­séget. / ^ A KOFA-PIACON Áll rendületlenül a harc az amerikai magyar kofák két leg- szájasabbja között. Himler és Tárcái, akik kitünően ismerik egymást, ma már mindent le­írtak egymásról, ami a tisztes­ség és becsületességnek az el­lenkezője. Kétségtelen az, hogy a fenti két ur ebben az esetben kivételképpen tökéletesen iga­zat írtak és az amerikai ma­gyarságnak mérhetetlen elő­nyére válna az, ha ez a két ur és a többi magyar “újságos” fölfalnák egymást. Itt igazán a harcot néző harmadiknak, ez esetben az amerikai magyar­ságnak lenne haszna a mara­kodásból, de sajnos jól ismer­jük a két urat s igy tudjuk azt, hogy ők megmadradnak a nyel­velésnél, a koncon való mara­kodásnál. legutóbb a mi öreg bará­tunk Tárcái, arról fuvoláz, hogy a gyáva Himler nem haj­landó az ellene, már mint Tár­cái ellen emelt vádakat nyilvá­nosan bizonyítani. Mi, mindig nagyon fontosnak tartottuk, hogy Tárcái barátunkat egy- egy tanáccsal segítsük. Most nem is kell uj tanácsot adni, csak azt ismételjük, amit akkor adtunk neki, amikor mi “rá­galmaztuk” meg. ő a bíróság­gal fenyegetődzött. Ez a tanács akkor úgy szólt: “kivénhedt re­negát, mi lesz a pörrel ?” Ha Himler nem hajlandó a “rágal­mait” bizonyitani, akkor vigye Tárcái a bíróság elé. Ezt annál is könnyebben megteheti, mert a rágalmak egy clevelandi lap­ban is megjelentek. Ott majd bizonyitani kell Himlernek. De mint semlegesek, ugyan ezt a tanácsot adjuk Himler- Fay Fischer uraknak is, ha olyan nagyon óhajtják a bizonyítást. Viszont, mi azt is tudjuk, hogy az urak ezt a tanácsot nem fogják elfogadni, mert jo­gosan félnek attól, hogy a rá­galmakat bizonyítaná az ellen­fél, igy inkább továbbra is ko- fálkodni fognak. KÖNTÖRFALAZÁS Hónapok óta hangoztatjuk azt, hogy az amerikai magyar­ság önmaga ellen vét, ha to­vábbra is hagyja azt, hogy a “vezérei” az összmagyarság ne­vében folytassák a kétszínű já­tékaikat, amely abban nyilvá­nult meg, hogy amig féltéglával verték a keshedt mellüket, hogy ők mennyire lojálisak az amerikai demokráciához, hogy ellene vannak a nácizmusnak, ugyanakkor falaztak a hitleriz- musnál egy cseppet sem hitvá­nyabb és a szabadság jogokra veszedelmesebb horthyizmus mellett. Tizenhárom hete, hogy a gyalázatos magyar kormány­zat, sakál módra hátba támad­ta a Hitlerrel élet-halál harcát vívó Szovjeteket, amelyet úgy Anglia, mint Amerika szövet­ségesül ismert el. Ezek a lojális demokraták egy szóval sem ítélték el ezt a gazságot. Most azután körmükre égett a dolog, egyrészt, mert mind nyilvánva­lóbb lesz, a nácizmus bukása, másrészt, mert amint előre lát­ható volt az amerikai kormány nem nézi tétlenül, hogy a ki­kergetett náci diplomáciai ké­mek szerepét a magyar kor­mány diplomatái vegyék át, vé­gül pedig itt van a nagyon is Hess Rudolf szerű Eckhardt Tibor, tehát most kezdenek felébredni. Most szakítani fognak (lát­szatra) a magyar kormánnyal, nem azért, mert az éppen olyan náci mint Hitler maga, hanem, mert az “nem népszerű” az An­gol-Amerikai kormányzat előtt. Kényszerből odáig elmentek a Magyar Szövetség urai, hogy ma már az angol-amerikai győ­zelmet kívánják. Már bejelen­tik, hogy Eckhardtal az élen egy magyar ellen kormány fé­le fog alakulni, amelyet ők tá­mogatnak, de a magyar nép jö­vőjét illetőleg ma is csak a köntörfalazásnál, a frázis do- bálásnál maradnak. Nem haj­landók még ma sem konkrét formában .kijelenteni azt, hogy mi az a demokrácia, amit ők a magyar népnek Ígérnek. Hisz eddig szerintük Horthy is de­mokrata volt és ha az élen Eck­hardt urat látjuk, akkor ez a demokrácia annál is inkább gyanús. Amint Darago bejelentette, a közeli napokban egy kiáltvány jelenik meg azoktól, akik Eck- hardtal együtt fognak .menni. Ma még csak sejtjük, hogy kik azok a nem amerikai polgárok, akik ezt a kiáltványt aláírják. Kétségtelen, hogy Eckhardt nemcsak a Magyar Szövetség uraival tárgyalt, hanem a Vám- béry-Fényes csoportal is és fel­tesszük az utóbbiakról, hogy elég bátrak lesznek arra, hogy konkrét formában mondják meg azt, hogy* mi a minimuma annak, amelyet a 22 év óta le­tiport, kirabolt és most a vá­góhídra, vitt magyar népnek biztosítani kívánnak. És az nem lehet kevesebb, mint az, ami a Károlyi kormány célkitűzése volt és ez a teljes polgári sza­badság, beleértve a szólás, saj­tó és szervezkedés szabadságát teljes jogegyenlőséget. A ma­gyar nagy birtoknak a szegény parasztság közt való felosztá­sa, a horthyizmus teljes likvi­dálása. A nácizmus elleni/meg- alkuvás nélküli harc. Ha ezt a minimumot nem Írják alá, úgy csak hazugság és árulás lesz az, amit csinálnak. Ezek a követelések, nem a mi végcéljaink, de előfeltétele a magyar nép boldogulásának, amely a fenti jogok birtokában majd megtalálja azt az utat, amely a teljes fölszabaduláshoz vezet. Nekünk, mint magyar- ajkú és származású munkások­nak kötelességünk az, hogy az elnyomott magyar munkás test­véreinket minden erőnkkel se­gítsük, hogy megszabadulja­nak attól a magyar nyavajától, \mit horthyizmusnak nevez­nek. THOREZ A francia munkásság átkoz­ni fogja a fenti nevet, amelyet a francia kommunista párt tit­kára visel, mint aki elősegítő je volt a francia munkásság tra­gikus helyzetének. Még jól emlékszünk, hogy a mostani világháború kitörése­kor, Thorez elvtárs kiáltvány­ban szólította fel a francia mun kásokat arra, hogy használják fel az alkalmat és fegyveresen verjék le a nácizmust, ő maga, jó példával járt elő, önként je­lentkezett katonának és ment a harctérre. Arra is jól emlék­szünk, hogy ő volt az, aki egy hétre rá, újra kiáltványt adott ki — miután megszökött a harctérről — amelyben a ná­cizmussal való megegyezés, a sürgős béke mellett foglalt ál­lást, egyben felhívta a francia munkásságot a szabotálásra, a katonákat pedig a szökésre. Ezt a kiáltványt a német repü­lőgépek szórták le franciaor- szágban. Pétainék, a többi tá­bornokok és politikusok kéz a kézben dolgoztak Thorezékkal, amig az együttes árulásuk meg nem hozta a kívánt eredményt, a francia népnek a náci igát. Ma újra kiáltványban szólít­ja fel a francia munkásokat Thorez ur a nácizmus elleni harcra. Most újra a nácizmus a fő ellenség. Jól tudjuk, hogy mi okozta Thorez ur pálfordulásait, ame­lyet ugyan az az irányitó kéz megjátszhatott minden ország­ban, majdnem olyan eredmény­nyel. Ezt a komédiát játszot­ták itt Browderék, a Fehér Jós­kák és ezért a gyalázatos, soha meg nem bocsájtható szereplé­sükért a nácizmus dögtemető­jébe löki őket is a proletariátus, amikor leszámol a legborzalma­sabb elnyomó rendszerrel, a nácizmussal. KI A NÁCIKKAL! Mikor a német konzulokat ki­utasították ebből az országból, akkor megírtuk, hogy a nácik Amerika ellenes szerepét a töb­bi tengelyhez tartozó konzulá­tusok veszik át és követeltük hogy a náci kém és propaganda szervek után, küldjék a magyar román és francia konzulokat is, mert azok fogják átvenni a kémkedés és a propaganda irá­nyítását. Ebben az esetben is igazunk volt, mert mint a híradások mondják washingtoni kormány közegek már is súlyos vissza­éléseknek a bizonyítékait sze­rezték meg. Ez nekünk nem meglepetés. 1 Ezt előre tudtuk és azért figyel­meztettük a magyar köröket, hogy ne kompromitálják magú-

Next

/
Thumbnails
Contents