Bérmunkás, 1941. július-december (29. évfolyam, 1170-1195. szám)
1941-07-05 / 1170. szám
4 BÉRMUNKÁS 1941 julius 5. 2 oldal A munkabérrendszer fejlődése i. A kapitalista termelés vezérkara sohasem elégedett meg a technika és a termelés természetes és fokozatos fejlődésével illetve az abból származó többtermeléssel. Mindig többre és többre vágyott. Kutatott, vizsgálódott, technikai, fizikai, fiziológiai, lélektani és biológiai kísérletek alapján arra törekedett, hogy a gépek és elemek alapos kihasználása mellett az emberi munkaerőt is tökéletesen kihasználja. A cél nyilvánvaló: a profit növelése, minél kevesebb költséggel és kockázattal, minél többet termelni, a befektetett tőke minél magasabb kamatozását elérni. Az eleven emberi munkaerő a legjelentékenyebb tényezője a termelésnek. Ezen a téren tehát fokozott gondosságot fejtett ki és fejt ki ma is a kapitalizmus, avégből, hogy a lehető legszűkebb keretek közé szorítsa a termelés költségeinek munkabérrovatát. Nem elég a technika rohamos fejlődése, a fizikai és szellemi munka mechanizálá- sa, a raffinált munkamegosztás, a futószalag lélekemésztő üteme, a termelt javak unifiká- lása, minden egyéni Ízlés és kezdeményezés száműzése a termelésből — mindez nem elégíti ki a mohó kapitalizmust: ravaszul kieszelt munkamódszerekkel és bérrendszerekkel az emberi munkaerő tökéletes fizikai kizsákmányolására' törekszik, összefűzve természetesen ezt a törekvést az anyagi kizsákmányolással, vagyis a munkabérte- her állandó csökkentésével. A céhkorszakban és az azt követő időkben a “bennkosztos” rendszer uralkodott.Koszt-kvár- tély, valami kevés pénzbér, végnélküli munkaidő, rossz értelemben vett cselédsors —ezt az ellenértéket kapta az ipari munkás nehezen megszerzett tudásáért és munkájáért. Az ipar fejlődésével aztán változott a helyzet. A kézműipar vesztett jelentőségéből, a gépipari termelés előbb lassan, majd rohamosan fejlődött s nagy részben kiszorította a kézműipart. A céhrendszer fölöslegessé és szükségtelenné vált. A fejlett ipar ugyanúgy nem bírta el a céhrendszert, mint a fejlett mezőgazdaság a jobbágyrendszert. A munkabérrendszer fejlődésében uj fejezet indult meg, amely még - egyre tart. A munkásság igyekszik szervezetei révén erre a fejlődésre befolyást gyakorolni, természetesen a maga javára, sajnos, nem mindig azzal az eredménnyel, ami a munkásság és az egyetemes közgazdaság hogy a felemelt házbéreket meg fizessék. A Robins család története, amely egyben története a hasonló helyzetben lévő sok százezer munkásnak, eléggé bizonyítja, hogy nem lelketlen izgatok okozzák a sztrájkokat a védelmi iparokban, hanem az elégedetlen bérek és a munkások összecsőditésével járó megélhetési árak felemelkedése. szempontjából kívánatos volna. A bérkérdés ugyanis, ha nem is kifejezetten hatalmi kérdés, mindenesetre az erőviszonyoktól függ. Minél több erőt tud a munkásság belevinni a bérszabályozás körül lejátszódó mérkőzésbe, annál 'több reménye van arra, hogy a mérleget a maga javára tudja billenteni. A céhkorabeli mesterlegény koszt-kvártélyától és vasárnapi borravalójától a Taylor-rend- szer szerint való “first class man” — elsőosztályu ember — és a bedo-rendszer szerint dolgozó “bevált munkás” munkabéréig bizony hosszú utat tett meg a munkabérrendszerek fejlődése. De még nem állt meg. A kollektiv termelési rend bekövetkezéséig lesz még néhány állomása. Az ipari fellendülés kezdetén a természetbeni járandóságot az időbér váltotta fel, amely a kisiparban, a javitóiparban és a különös kézügyességet és Ízlést igénylő kézmüvesiparban még ma is fennáll. Ezt a bérrendszert az akkordbér — darabszámos munka — követte, amelyet Angliában alkalmaztak először, ahonnan azután ez a rendszer az egész ipari világban elterjedt. Ez a rendszer, minden hátránya ellenére, ma is uralja még a helyzetet, különösen a fejletlen vagy kevésbé fejlett ipari államokban. Ennek a rendszernek egyik válfaja kontrakt-rendszer, mely abból áll, hogy a gyáros alvállalkozóknak adja ki a munkát — természetesen akkordban — akik vagy időbérben vagy alacsonyabb akkordbérben fizetik a munkásokat s emellett, minthogy a kontraktorok -— csoport- vezetők — minél nagyobb haszonra törekednek, nagyfokú hajcsárkodást is fejtenek ki. Ezt a rendszert a nagyipari államokban egyrészt a kétszeresen kizsákmányolt munkások állandó elégedetlensége, másrészről a kontraktorok tulma- gas keresete buktatta meg. Következett a nyerességben való részesedés rendszere, amelyet 1865-ben alkalmaztak először Angliában. Ez a rendszer sem tartotta magát sokáig, mert úgy a munkások, mint az üzemtulajdonosok elégedetlenek voltak vele. A munkások azért, mert helyhez kötötte őket s mert rossz üzletévek eseteiben az év folyamán kifejtett szorgalommal arányban nem álló részesedést kaptak. Az üzemtulajdonosok viszont azért nem voltak a rendszerrel megelégedve, mert igaságtalannak tartották, hogy a munkások a nye- rességből részesedtek, ellenben az esetleges vesztességek nem sulytották őket ahogy ők mondták: “tőke és kockázat nélküli részvényesek voltak.” Jellemző, hogy mig a fejlett ipari államokban a haszonrészesedés, amelyet maga a munkásság is antiszociálisnak minősített megbukott, fejletlenebb ipari államokban hiányos képzettségű szociálpolitikusok mint nagyszerű szociálpolitikai vívmányt ajánlják. Pedig ez ép- ugy, mint a Truck-rendszer, amely abból áll, hogy a munkabért részben vagy egészben készpénz helyett természetben (különböző árukban, élelmiszerekben, italnemüekben stb ) szolgáltatják ki, merőben ellenkezik a szociálpolitika alapelveivel. A haszonrészesedés és a Truck-rendszer ugyanis függőséget, lekötöttséget jelent, korlátozza a munkás mozgási szabadságát, védekező, esetleg támadó mozdulatait lehetetlenné teszi... Uj rendszerek következtek. Sok kísérletezés után Henry Tovne amerikai mérnök boldogította a tőkéseket. Ez a rendszer ugyancsak a haszonban való részesedés elvén épült föl, de változott formában, amennyiben az általános üzletmenettől függetlenül csakis annyiban részesítette a munkást a nyereségben, amennyiben neki annak előidézésében része volt. Ezt a rendszert hamarosan követte F. Halsey rendszere, amellyel a munkás egyéni szorgalmát és teljesítményét akarta jutalmazni olyképpen, hogy a munkásnak minimális keresetül bizonyos órabért biztosított, de a munka elvégzésére egy standard időt is tűzött ki s ha a munkás a standardidőnél hamarább végezte el a munkát, a megtakarított idő és órabér arányában ‘jutalmat” kapott. Ezt a rendszert módosította David Róván glasgowi hajógyáros olyképpen, hogy a munkásnak csak azt az idejét fizette meg órabérben,amit az valóban a munkán töltött és nem a standardidőt. A jutalom pedig a megtakarított idő arányában illeti a munkást. (P. S.) (Folytatjuk) (A—L) Akarva vagy nem, kell, hogy foglalkozzunk a világ eseményekkel, mert az emberi társadalom kibontakozása egy jobb rendszer felé vagy a sötét korszak vissza állítása van útban. A közelmúltban történt események igazolják mindazokat, akik a Hitler-Sztalin paktumot annak létre jötte alkalmával elítélték. Igazol bennünket ipari unionistákat első sorban, mert soha egy pillanatra sem tévesztett meg bennünket az a körülmény, hogy Hitlernek ügyes sakkhuzása révén az oroszok majdnem két éven keresztül semlegesek voltak. A semlegességet moskan sem ők szegték meg. Hitler hordái lekaszabolták már úgyszólván az összes kisebb-nagyobb európai országokat, így került most az oroszokra a sor, akik abban a tudatban, hogy Hitlerrel kötött 10 éves megnemtámadási szerződés biztosítja őket a háborútól. Hitlerék éppen úgy biztosították több más országnak a függetlenségét mindaddig, mig gazdasági érdekeik és katonai fölényeik jogot nem biztosítottak arra vonatkozóan, hogy felrúgjanak minden előző megegyezést. Az orosz taktika úgy látszik nem vált be sem ^zon meg- okolásaik az “elvtársaknak”, hogy Oroszország mind addig semleges marad, amig a többi kapitalista államok kiverekszik magukat. Ezek voltak Sztalinéknak az érveik és az őket szajkó módra utánozó elvtársaknak. Most is mint mindig tévedtek és a mostani nagy tévedésük lehet, hogy igen nagy katasztrófával végződhet. ^la még a dolgok úgy mutatják, hogy Hitleréknek van fölényük — ha bár előre a dolgokat nem lehet megállapítani; de még is sok ezerre menő orosz proletár fog életével fizetni azért a nagy könnyelműségért, amit Sztalinék két év előtt elkövettek. Vegyük bonckés alá az eseményeket és akkor nem elfogultan, hanem tiszta látással tudunk bírálni. Az 1939. év szeptember elsején Hitler hordái megtámadták Lengyelországot, hogy ezt megtehessék minden nagyobb akadály nélkül, azért párnappal ezt megelőzőleg gazdasági szerződést kötöttek Oroszországgal, amely szerződés alapján a két ország biztosítja egymást a megnemtámadás ellen. Az orosz és német paktum futótűzként járta be az egész világot. Senki nem tudott eleget csodálkozni azon, hogy állítólag a két legnagyobb ellenség szövetségre léptek. Az angolok és a franciák rögtön hadat üzentek a németeknek, ahogy azok megtámadták a lengyeleket. A kommunista pártok az egész világon, mind addig, amig az orosz-német paktum létre nem jött, Hitler elleni háborúra uszítottak. De gyorsan változott a kocka, a paktum után már a Hitler ellen hadakozókat kapitalista imperialistáknak nevezték el. Ennek azután meg lett az utóköve/tkezménye. Franciaország, ahol az európai államok közül Oroszországon kívül a legerősebb kommunista mozgalom volt, nyiltan fordultak a háború ellen. Aminek következménye képpen a franciaországi kommunista képviselőket bebörtönözték, a kommunista pártot feloszlatták. Az Egyesült Államokban szintén törvényt hoztak ellenük, aminek következtében az itteni párft hivatalosan egy rögtönzött konvención azt a határozatolt hozta, hogy minden összeköttetést megszakít a harmadik internationaléval. Ez mind a Hitler-Sztalin paktum sajnálatom következménye képpen könyvelhető el. De azért a bemohosodott fejű stoges-ok még mindig Sztálin csalhatatlanságát magasztalják. Most az orosz proletariátus életének veszélyeztetésével próbálja Sztalinék szövetségeseit, a német hordákat feltartóztatni. Mi, mint akik mindig igaz harcosai, voltunk a munkásosztály nagy ügyének, 100 százalékkal az orosz munkásság győzelméért lelkesedünk. Csak azt szeretnénk már egyszer lát ni, hogy ti elvtársak, akik a múltban csak tapsolni és szajkómódra utánozni tudtatok — ébSZEMLE
