Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-03-29 / 1156. szám

IWW munkások zárlat alatt tartják a clevelandi Republic réztelepet EGYÖNTETŰEN HAGYTÁK ABBA A MUNKÁT SZÁMOT­TEVŐ BÉREMELÉSÉRT A munkáltató egyik kezével ad, másikkal felét vissza veszi. ____________ A Republic réztelep 250 mun- már más békés eszköz hatásta­kása teljes záralá helyezte a telepet, miután az igazgatóság két és fél százalékos béremelé­sét visszautasították. A sztráj­kolok hangulata lelkes és ösz- szetartásuk példás, aminek az enyhe időjárás is kedvez. A béremelésre vonatkozó tár­gyalások már hónapok óta fo­lyamatban ,volt és a társulat csak annyi engedékenységet mutatott, hogy megígérte az 5 százalékos béremelést, azon­ban a november óta érvényben levő két és fél százalékos bo­nusz vissza vonását helyezte kilátásba. Ez viszont azt jelen­tette volna, hogy a munkások csak a felajánlott 5 százalék fe­lében részesültek volna, ami a jelen körülmények között nem volt elfogadható. Egy rendkívüli gyűlésen a tagság foglalkozott az ajánlat­tal és 18 szavazat ellenében a munka azonnali abba hagyását határozták. Másnap tehát nem a munkán jelentkeztek, hanem a gyár előtt, a piketvonalon és közvetlen cselekvéssel fogják jobb belátásra bírni a munkál­tatót. Az egyik clevelandi kapitalis­ta hirjapban azt Írták a sztráj­kolok rovására, hogy a telepen védelmi rendelésen dolgoztak a munkások és ezért úgy tüntetik fel, mintha bűnt követnének el a munka beszüntetésével. A va­lóság pedig az, hogy a védelmi rendelést már régen befejezték és jelenleg nincs a telepen olyan minőségű munka. Viszont ha volna is, az nem jelentheti azt, hogy bűn volna magasabb bért követelni, vagy a követelés nem teljesülése esetén munkabe­szüntetéshez ne nyúljanak, ha FELVETÉK A MUNKÁT A NEW YORKI OMNIBUSZ MUNKÁSOK Lapunk multheti számában megírtuk, hogy munkabér csök­kentés kísérlete ellen sztrájk­ba léptek New York nagy vá­rosának Omnibusz alkalmazot­tai. Most arról kapunk értesí­tést, hogy a munkásokon kívüli békéltetőknek LaGuardia pol­gármesterrel az élen, sikerült a sztrájkot leszerelni. A munkások felvették a mun­kát, bár majd csak ezután tárgyalják meg a sztrájk okoz­ta kérdéseket. lan maradt. A rendőrség munkaügyi osz­tályától is kijárt az igazgató és megkísérelte a kiegyeztetést. Azonban, dacára, hogy a mun­kások megbízottjai és a társulat vezetői össze is jöttek, annyira távol maradtak a megegyezés­től, mint voltak eddig. A gyár­igazgatóság makacsul kitart ál­láspontja mellett, hogy a fel­ajánlott béremelésnél többet nem képes nyújtani, mig a mun­kások bizonyosak abban, hogy a követelésük nem túlzott és a felhajtott haszonhoz arányitva még igen is parányi. Tehát bé­kéről nem lehet szó, amig az igazgatóság jobb belátásról nem tanúskodik. (WNS-23) A munkáltató és munkásosz­tály között folytonos küzdelem folyik. Szórványos esetekben hevesen, máskor enyhén, de mindenkor elkeseredetten. A küzdelem folytonossága abból ered, hogy a termelés eszközei a fennálló jogrend értelmében a kevesek magántulajdonában van és ebből eredő hatalmukat arra használják fel, hogy a munkásosztályt megfosszák az általuk termelt javak nagy ré­szétől. Semmi sem természetesebb, mint hogy ameddig a termelés eszközei egyesek ellenőrzésében van, a küzdelem csak fokozód­hat és semmi esetre sem kerül­hető el. A kapitalizmus termé­szetéből kifolyólag szükségsze- rüleg törekszik, hogy a munká­sok Által termelt javakból a na­gyobbik részt magának tartsa meg. Viszont a gazdasági hely­McNamara a kapitalista összeesküvés áldozata meghalt James B. McNamara kimúlá­sával a munkásosztály ^yik bátor előharcosa némult el örök­re. Az osztályharc első soraiban küzdve, magára vonta a nyu­gat kapitalistáinak haragját és lábalól eltevésére a legször- nyübb összeesküvéstől sem ri­adtak vissza. A Los Angelesi Times épület felrobbantásának gyanújába keverték és annak alapján ítélték életfogytiglani rabságra. Büntetéséből 30 esztendőt töltött ki, mikor a vég bekövet­kezett 59 éves korában. Az ogz- tályharcbtn megalkuvást nem­ismerő unionizmusnak volt lel­kes hive és gyakorlati harcosa és szellemét még a börtön sem tudta megtörni. Kitartott meg­győződése mellett mind halálig. Az osztályharcban elesettek kö­zül ő töltött leghosszabb időt rabságban és soha nem kért ke­gyelmet. Végtelen erős akara­tát megtörni és azután meg­alázkodásra bírni nem tudták, ami fényesen igazolja, hogy el­szántsága nem ismert határt és igen veszélyes ellenfélnek tar­tották a távol nyugat kapitalis­tái. Az IWW minden esztendő­ben megemlékezett róla, úgy anyagiakban, mint számtalan felhívással, melyben az iparok munkásaihoz fordult, hogy ál­talános sztrájkkal szabadítsa ki az osztályharc rabjait. Vol­tak is szórványos megmozdulá­sok kiszabadítására és a többi r^btársainak megmentésére, azonban nem elég erőteljesek a kevésszámú élcsapat terveinek érvényesítésére. Ne felejtsük el, hogy a mun­kásosztályért szenvedett és utolsó órájáig az unionizmus erejétől várta és remélte kisza­badítását, ami életében nem tel­jesedett, tehát annál nagyobb energiával és kitartással szor­galmazzuk kívánságát, hogy felszabadulhassunk az ipari zsarnokság rabigája alól vala­mennyien. Mert a mai bérrend­szer bizony egy nagy börtön, ahol a javakat létesítő munká­sok a rabok. Fel továbbra is az IWW épitésére, egy szebb jövő megvalósítására. (K-y) Amikor Amerikát bevitték az első világháborúba, hogy a demokráciát meg mentsék, it­ten Amerikában letartóztattak és börtönbe dobtak embereket, mert nyilvános helyen felmer­ték orvasni a bibliából a “Hegyi beszéd”-et és az amerikai “PMggetlenségi Nyilatkozatot”, vagy a “Bills of Rights”jogokat elsoroló nyilatkozatokat. zet súlyosbodása a dolgozókat kényszeríti, hogy mindig na­gyobb részt követeljen az ál­tala termelt javakból. Mig vé­gül is oda kell fejlődjön a min­dennapi küzdelem, hogy az ipa­ri egységek által termelt java­kat már. nem kényszerülnek to­vábbra is megosztani munkál­tatóikkal, hanem azt^teljes egé­szében a közszükséglétre fordít­hatják. Ez az életbevágó kérdés, amely körül ma a küzdelem zaj­lik. Ezt a harcot viszont sem­miféle jóakarattal és embersé­ges* belátással sem lehet ellen­súlyozni. Megszakítás nélkül tartani fog és csak a kizsákmá­nyolás alapját képező magán- tulajdon megszüntetésével ér­het véget. A kapitalizmus el­lenőrzésében lévő termelési esz­közök, szükségképpen azok el­lenőrzésébe kell kerüljön, akik azzal dolgoznak az alkotó mun­kások feltétlen ellenőrzése alá. Nagyon természetes, hogy ezt a harcot miként ellensúlyoz­ni nem lehet jóakarat megnyil­vánulásával, éppen úgy nem le­het elodázni sem. Időről-időre történnek kísérletek, hogy a mind elkeseredettebbé váló küz­delmet egyeztetésekkel lecsa­polják, de annak sikere alig érezhető. A kizsákmányoltak és kizsákmányolok érdekellentéte­it nem lehet kiegyeztetni. Csak harccal, folytonos küzdelemmel intézhetik el. Elkerülhetetlenül összeütközésbe kerül az érdek- ellentétet képező gazdasági erő. Az elkeseredett küzdelem egy egy fejezete után fegyverszü­net létesül, de béke sohasem jön . létre. Ilyen fegyverszüneti egyezte­tést folytatnak a bányászok ki­törő harcának megakadályozá­sára is. Az előző fegyverszüneti szerződés lejár rövidesen, de annak megújítására még eddig nem mutatott hajlandóságot a kizsákmányolok szövetsége. A jelek azonban arról tanúskod­nak, hogy báripilyen alapon is, de fegyverszünétet kötnek. Per­sze a bányászok kisemmizése árán. Már számtalanszor megírtuk, hogy az ilyen, vagy ehez hason­ló egyeztetések nem hoznak tar­tós eredményt, 'minthogy nem is hozhatnak, mert ami kielégíti a bányatulajdonosokat, az nem elégítheti ki a bányászokat és fordítva. Annál is kevésbé bíz­hatunk a mostani- kiegyezés ér­tékében,,mert a bányászok meg­kérdezése és meghallgatása nél­(Folytatás a 8 -ik oldalon) HINGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD < undgrjthe Act ni March, 3, 1879---------------------------------------------- ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—.-----------------------------------------■— VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 *MAR. 29. SVtZtl ) NUMBER 1156 SZÁM.--■L- ■ ■ ' l Az osztályharcban nincs béke és kibékülés TÁRGYALNAK A BÁNYÁSZOK GÚZSBAKÖTÉSÉRE.

Next

/
Thumbnails
Contents