Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-29 / 1156. szám
IWW munkások zárlat alatt tartják a clevelandi Republic réztelepet EGYÖNTETŰEN HAGYTÁK ABBA A MUNKÁT SZÁMOTTEVŐ BÉREMELÉSÉRT A munkáltató egyik kezével ad, másikkal felét vissza veszi. ____________ A Republic réztelep 250 mun- már más békés eszköz hatástakása teljes záralá helyezte a telepet, miután az igazgatóság két és fél százalékos béremelését visszautasították. A sztrájkolok hangulata lelkes és ösz- szetartásuk példás, aminek az enyhe időjárás is kedvez. A béremelésre vonatkozó tárgyalások már hónapok óta folyamatban ,volt és a társulat csak annyi engedékenységet mutatott, hogy megígérte az 5 százalékos béremelést, azonban a november óta érvényben levő két és fél százalékos bonusz vissza vonását helyezte kilátásba. Ez viszont azt jelentette volna, hogy a munkások csak a felajánlott 5 százalék felében részesültek volna, ami a jelen körülmények között nem volt elfogadható. Egy rendkívüli gyűlésen a tagság foglalkozott az ajánlattal és 18 szavazat ellenében a munka azonnali abba hagyását határozták. Másnap tehát nem a munkán jelentkeztek, hanem a gyár előtt, a piketvonalon és közvetlen cselekvéssel fogják jobb belátásra bírni a munkáltatót. Az egyik clevelandi kapitalista hirjapban azt Írták a sztrájkolok rovására, hogy a telepen védelmi rendelésen dolgoztak a munkások és ezért úgy tüntetik fel, mintha bűnt követnének el a munka beszüntetésével. A valóság pedig az, hogy a védelmi rendelést már régen befejezték és jelenleg nincs a telepen olyan minőségű munka. Viszont ha volna is, az nem jelentheti azt, hogy bűn volna magasabb bért követelni, vagy a követelés nem teljesülése esetén munkabeszüntetéshez ne nyúljanak, ha FELVETÉK A MUNKÁT A NEW YORKI OMNIBUSZ MUNKÁSOK Lapunk multheti számában megírtuk, hogy munkabér csökkentés kísérlete ellen sztrájkba léptek New York nagy városának Omnibusz alkalmazottai. Most arról kapunk értesítést, hogy a munkásokon kívüli békéltetőknek LaGuardia polgármesterrel az élen, sikerült a sztrájkot leszerelni. A munkások felvették a munkát, bár majd csak ezután tárgyalják meg a sztrájk okozta kérdéseket. lan maradt. A rendőrség munkaügyi osztályától is kijárt az igazgató és megkísérelte a kiegyeztetést. Azonban, dacára, hogy a munkások megbízottjai és a társulat vezetői össze is jöttek, annyira távol maradtak a megegyezéstől, mint voltak eddig. A gyárigazgatóság makacsul kitart álláspontja mellett, hogy a felajánlott béremelésnél többet nem képes nyújtani, mig a munkások bizonyosak abban, hogy a követelésük nem túlzott és a felhajtott haszonhoz arányitva még igen is parányi. Tehát békéről nem lehet szó, amig az igazgatóság jobb belátásról nem tanúskodik. (WNS-23) A munkáltató és munkásosztály között folytonos küzdelem folyik. Szórványos esetekben hevesen, máskor enyhén, de mindenkor elkeseredetten. A küzdelem folytonossága abból ered, hogy a termelés eszközei a fennálló jogrend értelmében a kevesek magántulajdonában van és ebből eredő hatalmukat arra használják fel, hogy a munkásosztályt megfosszák az általuk termelt javak nagy részétől. Semmi sem természetesebb, mint hogy ameddig a termelés eszközei egyesek ellenőrzésében van, a küzdelem csak fokozódhat és semmi esetre sem kerülhető el. A kapitalizmus természetéből kifolyólag szükségsze- rüleg törekszik, hogy a munkások Által termelt javakból a nagyobbik részt magának tartsa meg. Viszont a gazdasági helyMcNamara a kapitalista összeesküvés áldozata meghalt James B. McNamara kimúlásával a munkásosztály ^yik bátor előharcosa némult el örökre. Az osztályharc első soraiban küzdve, magára vonta a nyugat kapitalistáinak haragját és lábalól eltevésére a legször- nyübb összeesküvéstől sem riadtak vissza. A Los Angelesi Times épület felrobbantásának gyanújába keverték és annak alapján ítélték életfogytiglani rabságra. Büntetéséből 30 esztendőt töltött ki, mikor a vég bekövetkezett 59 éves korában. Az ogz- tályharcbtn megalkuvást nemismerő unionizmusnak volt lelkes hive és gyakorlati harcosa és szellemét még a börtön sem tudta megtörni. Kitartott meggyőződése mellett mind halálig. Az osztályharcban elesettek közül ő töltött leghosszabb időt rabságban és soha nem kért kegyelmet. Végtelen erős akaratát megtörni és azután megalázkodásra bírni nem tudták, ami fényesen igazolja, hogy elszántsága nem ismert határt és igen veszélyes ellenfélnek tartották a távol nyugat kapitalistái. Az IWW minden esztendőben megemlékezett róla, úgy anyagiakban, mint számtalan felhívással, melyben az iparok munkásaihoz fordult, hogy általános sztrájkkal szabadítsa ki az osztályharc rabjait. Voltak is szórványos megmozdulások kiszabadítására és a többi r^btársainak megmentésére, azonban nem elég erőteljesek a kevésszámú élcsapat terveinek érvényesítésére. Ne felejtsük el, hogy a munkásosztályért szenvedett és utolsó órájáig az unionizmus erejétől várta és remélte kiszabadítását, ami életében nem teljesedett, tehát annál nagyobb energiával és kitartással szorgalmazzuk kívánságát, hogy felszabadulhassunk az ipari zsarnokság rabigája alól valamennyien. Mert a mai bérrendszer bizony egy nagy börtön, ahol a javakat létesítő munkások a rabok. Fel továbbra is az IWW épitésére, egy szebb jövő megvalósítására. (K-y) Amikor Amerikát bevitték az első világháborúba, hogy a demokráciát meg mentsék, itten Amerikában letartóztattak és börtönbe dobtak embereket, mert nyilvános helyen felmerték orvasni a bibliából a “Hegyi beszéd”-et és az amerikai “PMggetlenségi Nyilatkozatot”, vagy a “Bills of Rights”jogokat elsoroló nyilatkozatokat. zet súlyosbodása a dolgozókat kényszeríti, hogy mindig nagyobb részt követeljen az általa termelt javakból. Mig végül is oda kell fejlődjön a mindennapi küzdelem, hogy az ipari egységek által termelt javakat már. nem kényszerülnek továbbra is megosztani munkáltatóikkal, hanem azt^teljes egészében a közszükséglétre fordíthatják. Ez az életbevágó kérdés, amely körül ma a küzdelem zajlik. Ezt a harcot viszont semmiféle jóakarattal és emberséges* belátással sem lehet ellensúlyozni. Megszakítás nélkül tartani fog és csak a kizsákmányolás alapját képező magán- tulajdon megszüntetésével érhet véget. A kapitalizmus ellenőrzésében lévő termelési eszközök, szükségképpen azok ellenőrzésébe kell kerüljön, akik azzal dolgoznak az alkotó munkások feltétlen ellenőrzése alá. Nagyon természetes, hogy ezt a harcot miként ellensúlyozni nem lehet jóakarat megnyilvánulásával, éppen úgy nem lehet elodázni sem. Időről-időre történnek kísérletek, hogy a mind elkeseredettebbé váló küzdelmet egyeztetésekkel lecsapolják, de annak sikere alig érezhető. A kizsákmányoltak és kizsákmányolok érdekellentéteit nem lehet kiegyeztetni. Csak harccal, folytonos küzdelemmel intézhetik el. Elkerülhetetlenül összeütközésbe kerül az érdek- ellentétet képező gazdasági erő. Az elkeseredett küzdelem egy egy fejezete után fegyverszünet létesül, de béke sohasem jön . létre. Ilyen fegyverszüneti egyeztetést folytatnak a bányászok kitörő harcának megakadályozására is. Az előző fegyverszüneti szerződés lejár rövidesen, de annak megújítására még eddig nem mutatott hajlandóságot a kizsákmányolok szövetsége. A jelek azonban arról tanúskodnak, hogy báripilyen alapon is, de fegyverszünétet kötnek. Persze a bányászok kisemmizése árán. Már számtalanszor megírtuk, hogy az ilyen, vagy ehez hasonló egyeztetések nem hoznak tartós eredményt, 'minthogy nem is hozhatnak, mert ami kielégíti a bányatulajdonosokat, az nem elégítheti ki a bányászokat és fordítva. Annál is kevésbé bízhatunk a mostani- kiegyezés értékében,,mert a bányászok megkérdezése és meghallgatása nél(Folytatás a 8 -ik oldalon) HINGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD < undgrjthe Act ni March, 3, 1879---------------------------------------------- ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—.-----------------------------------------■— VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 *MAR. 29. SVtZtl ) NUMBER 1156 SZÁM.--■L- ■ ■ ' l Az osztályharcban nincs béke és kibékülés TÁRGYALNAK A BÁNYÁSZOK GÚZSBAKÖTÉSÉRE.