Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-08 / 1153. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year .........................$2.0Q Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. arra törekszik, hogy az iskolákra rá erőszakolja az érdeküket szolgáló s a nekik megfelelő jellegű totalitär amerikánizmust.” Minden rendszernek meg vannak a haszonélvezői, a kiváltságos osztálya, amely igyekszik zár alá tenni mindazon igazságokat, amelyek uralmukat veszélyeztetik. Ezt tették Gallilei idejében a dúsgazdag egyház-fejedelmek, ezt csinálták Tennessee államban a bányabárók, ezt csinálják most a fasizta államokban. Nem maradhat mögöttük az amerikai uralkodó osztálynak, a gyárosok szövetségében csoportosult élcsapata sem. Csak akkor fog megszűnni az igazságnak erőszakos módon való meghazudtolása, ha a fennálló rendszer kiváltságos osztályát, maguk a dolgozó milliók fogják alkotni. (gb) Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, 0. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, _______ Ohio under the Act of March, 3, 1879._______ A takarékosság bünhődése Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Merénylet az igazság ellen Mint a letűnt barbár korszakot jellemző elrettentő eseményt halljuk említeni Gallilei olasz csillagász történetét, ki az inkvizíció halálos ítélete alól csak úgy tudott menekülni, hogy esküt tett nagy felfedezése cáfolatára, de az eskü letétele után nyomban kijelentette, hogy mégis mozog a föld. Másfél évtizeddel ezelőtt Tennessee államban megismétlődött ez a dolog. Akkor az egész világ kacagta ennek az államnak a jámbor és bárgyú törvényhozóit, akik törvényben mondották ki, hogy a Darwin által kimutatott fejlődés (evolúció) nem igaz, hogy az emberek nem származnak alacsonyabb rendű lényektől és börtönbüntetést szabtak ki arra a tanítóra, aki az evolúciót meg merte említeni az iskolában. Csak a közelmúltban is, milyen hü-hóval írták méltán az annyira gyűlölt német názik számlájára, hogy elégetik azon tudományos könyveket, amelyek tagadják a teuton faj magasabb rendüségét. A sértő és lealacsonyító jelzők egész halmazát alkalmazták Hitler és híveire, az igazság ily erőszakos elnyomásáért. És ime, most kisült, hogy mindezen idő alatt a mi iparfejedelmeink egészen hasonló eljárást gyakoroltak és igy ők is kiérdemlik mindazon jelzőket, amelyeket Hitlernek címeztek. Kisült, hogy a National Association of Manufacturers (A gyárosok országos szövetsége) igen nagy nyomást gyakorolt az iskolára, a sajtóra, hogy az “osztályharc” és az azzal kapcsolatos fogalmakat ne említsék. Kisült, hogy ez a kutyaszövetség, már régebben megbízott néhány egyetemi tanárt, hogy vizsgálják át a középiskolai tankönyveket. E bizottság vezetője, bizonyos Dr. Ralph West Robey, (a bankszakma tanára) 563 kifogás alá eső részletet talált a könyvekben. Ez a Dr. Robey cikket irt a dologról, mielőtt a gyárosok szövetsége intézkedhetett volna és ezzel nagy baklövést csinált, mert a tankönyvek szerzői és a különböző tantestületek országos méretű tiltakozásban törtek ki. A gyáros urakat leginkább az sértette, hogy a tankönyvekben meg merik magyarázni, mi a különbség a magántulajdon jogán alapuló termelési rendszer és a másféle rendszerek között. Amerika-ellenes és hazafiatlan dolognak tartják a tőke és a munka közötti ellentét ismertetését, “vörös propaganda” névvel bélyegzik a társadalmi fejlődés tanítását és arra törekedtek, hogy az ilyen “amerika-ellenes izmusoktól” a tankönyveket és a sajtót megtisztítsák. Dr. Robey első cikkének megjelenése után a gyárosok szövetsége ugyan nyilatkozatot adott ki, hogy Robey nem képviseli őket, de egyben elismerték, hogy a bankcsalás kitűnő tudósát ők fogadták fel. Ez annyira közismert volt az érdekeltek körében, hogy a szövetség titkárának állítása szerint a cikk megjelenése után EZER ÉS EZER TANÜGYI KAPACITÁS SZERKESZTŐ ÉS LAPKIADÓ SÜRGőNYILEG KÉRT BŐVEBB FELVILÁGOSÍTÁST, (ÉRTSD, UTASÍTÁST.) Az any- nyira szabadnak hirdetett amerikai sajtó azonnal kész volt az óriási méretű összeesküvésre. De hogyisne, hiszen a National Association of Manufacturers kontrolálja a hirdetések 80 százalékát. Szegény bárgyú emberek ezek a gazdag gyárosok, ha azt hiszik, hogy az inkvizíció, a tennesseei jámbor törvényhozók vagy Hitler utánzásával, meg tudják állítani a társadalmi változásokat. Ha azt hiszik, hogy ha az iskolákban és az újságokban nem engedik megemlíteni az osztályok közötti ellentéteket, nem engedik mgmagyarázni, hogy másféle termelési rendszerek is voltak, vannak és lesznek, mint amilyenben mi itt, Amerikában élünk, akkor ez a rendszer örökké megmarad és ők zavartalanul megtarthatják kiváltságaikat. Egyébiránt a gyárosok szövetségének támadása a tanszabadság ellen nyilatkozatra késztette a Nevelésügy Országos Bizottságának vezetőségét is. Ezt a nyilatkozatot Dr. George S. Count, a tanítók unionjának elnöke és még 17 középiskolai tanár irta alá. A nyilatkozat szerint: “A gyárosok országos szövetsége , A régi nemzetgazdászok megfordulnának sírjukban, ha láthatnák az idejükben ismeretlen ellentétes eredményeket, melyek a magán vállalatok rendszeréből származnak, ők hittek a gazdasági erők természetes egyensúlyában; tisztességes árakban, igazságos bérekben és méltányos haszonban. A magára hagyott gazdasági rendszer, állítólag a legjobban szolgálja az érdekelt felek javát. Abban az időben, midőn a tőke gyönge volt, a gazdasági szakértők mértékletességet és takarékosságot prédikáltak. “Ne pazaroljatok és ne akarjatok.” “Tegyetek félre az esős napokra.” “Egy penny a bankban, egy fontot jelent a jövőben.” Takarékoskodjatok és egyre takarékoskodjatok, prédikálták állandóan és minden bizonnyal gazdag aratásban részesültök a jövőben. Az Egyesült Államok népessége magáévá tette e tanításokat és gyűjtöttek. Annyira, hogy ebben az országban 44 millió 549 ezer takarék betét volt 1938-ban, melynek összege 24 billió és 626 millió dollárt jelentett úgy időleges, mint állandó betéten. Ez a gyűjtés négyszeresen felülmúlta az 1910 eredményét és 25-szörösen meg haladta az 1885. év betét ösz- szegét. Társulatok és magánosok is gyűjtöttek egyformán. Ezeknek kész összege, értékvesztessége és tartalék alapja, ilyen vagy amolyan formában sok billióra rúg. Egyének és társulatok takarékja egyedül a US-ben tizes billiókat tesz ki és azonkívül nagy összegű takarék található Angolországban, Francia, Hollandia és egyébb országokban. Mi az eredménye? A bankok és más pénzügyi intézetek el vannak árasztva ! betéttel. Legalább is tízezer millió dollár hever parlagon és a könyv-vitelt árasztja el a pénz kölcsönző intézetekben. Ezek a billiók hasznos befektetéseket keresnek, örömest kikölcsönöznék csak akadna felelős kölcsönző, azonban felelős kölcsönző nem igen jelentkezik és igy évről-évre hasznavehe- tetlenül hever. Ki merte volna feltételezni a kapitalizmus terjeszkedésének évtizedeiben, hogy az 1914-es világháborút követőleg, 1940- ben egy tekintélyes New Yorki bank a következő figyelmeztetést közölje: “Kamatoztató betevők figyelmébe: 1941 január elsei hatállyal, kamatot a maradványra a kamatoztató takarékon a következő táblázat alapján folyósítunk: egy százalék háromnegyedét a 100—5000 közötti ösz- szegre, egy százalék negyedét az 5000—15 ezer közötti ősz- szegre.” Eszerint a betétek hozománya annyira csekély, hogy ép- ' pen csak nem tűnt el az egy százalék és nulla között. Továbbá ez a bank arra az álláspontra helyezkedett, hogy minél többet gyűjt föl, annál kevesebb járadék térül vissza érte “Gyüjtsél és boldogulj” prédikálták a rég múlt idők nem- zetgazdászai. “Gyüjtsél és bűnhődjél” a mai idők bankjának a gyakorlása. Ez pedig mind úgy van, miként lenni kell. A defict korában gyűjtésre volt szükség. A mai kor nagy bősége kiutat követel az áru és tőke elhelyezésére, amit az ár és haszon gazdasági rendszere képtelen nyújtani. SCOTT NEARING ELVINYILATKOZAT A mijnkäsoszUüy és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet beke mindaddig amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbem osszpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak amely lehetővé teszi hogy a munkások egyik csoportját at ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elösegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a részlónkra “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitiük a régi társadalom keretein bein'
