Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-01-04 / 1144. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 4. A mezőgazdasági munkásság helyzete Magyarországon | TÁRCA 1 Acél óriás a víz partján Irta: KÓVAI LŐRINC A szétszakadozott, vastag alaktalan esőfelhők mögül úgy hullanak a napsugarak a folyó szürke vizére, mint a megcsil­lanó üvegszilánkok az aszfaltra. Fáradt gőggel nyúlik el a folyó két mohó karja között a sziget. Beburkolja magát zöld levél­fátylakba és csak itt-ott mutat­ja pénzéhes kacérkodással fehér épületeit, kaszinóit, csónakhá­zait. A szigettel szemben hosszú, nagyhasu uszályok hevernek a vizen a rakodópart mellett, csörögnek a láncok, feszülnek az izmok, feketetetejü raktárak mohón nyelik az árut, szavak röpködnek, talicskák zörögnek. A munka végigömlik a rakodó­parton, mint egy nagy-nagy varázsfolyó, amelyben megele­venednek a tárgyak, fölolvad­nak az emberek, egyformán fe­szül az ideg és a vaslánc, az izom és az acélgerenda. A mun­ka hullámaiból a saját gigá­szi ereje tudatában gőgösen megmerevedve nyúlik ki egy elevátor. A gép vasbordás teste átnyú­lik a meglapuló raktárak teteje fölött. Magasra emeli acélkar­ját és fenyegetően rázza a vas­tag drótkötelek végén himbá- lódzó csigát a túlsó parton he­verő sziget felé. Félkarú ő, mint a mithoszok csodaóriása, aki egetostromló nagy csatában vesztette el másik karját, de még nem adta fel a harcot, ha­nem újra és újra kezdi, mert olyan erős, olyan hatalmas, hogy talán sok is neki e két kar. Hatezer kilogramot tud £ele-| melni ez a munkamarta titán, ha megerőlteti magát és kétez­ret, ha félerővel dolgozik. Le­galább is erről tudósit egy vas­tábla, amely az elevátornak va­súti kocsihoz hasonló fülkéje oldalán diszlik, mint a vasba- pólyált lovagok pajzsán a cí­mer. A raktár nyitott kapuja fe­lől a gépész fülkéje felé szavak röpködnek és elnyúlt, értelmet­lenül hangzó erőlködéstől eltor­zított mondatok. A hangok úgy szállanak a gépóriás felé, mint az áldozat füstje az uj, hatal­mas, egyszerű és jóságos isten­ség felé. A raktárak alatt eről­ködő emberek kiabálnak varázs­szavakat a félkarú óriáshoz. A vaskar egyszerre megmozdul, az acéltest megelevenedik, a kere­kek csikorogva súrolják a vasat. Zörgő, dübörgő, moraj ló zugas hullámzik a kikötő fölött. A vaskar fölemelkedik, a csigáról lelógó láncok között szurokhor­dók, füzvesszőkbe font edények nagy fekete betűkkel összefir­kált deszkaládák röppennek föl az uszály tágas bendőjéből. Né­hány pillanatig légies könnyed­séggel, súlytalanul lebegnek az ég és föld között, azután újra dübörögnek a vaskerekek, újra feszülnek az ecélgerendák, csi­korognak a láncok, ütemesen himbálódzik a csiga és a hor­dók, edények, ládák lassan süly- lyednek a raktár nyitott kapuja elé. A munkások furcsa, patéti- kus mozdulattal emelik karjai­kat a repülő áruhalmaz felé. Az egyik öreg vörösinges, nagyuj- ju, szegletesizmu karjával hát­ratolja karimálatlan kalapját, amely olyan, mint egy török fez, égnek emeli sárgás-baráz- dás, sovány arcát és^rekedten, horkanva kiabál. A gépészfül­kéből kerek, olajos arc néz fe­léjük felsőbbséges jóakarattal. Az áruhalmaz halk csörrenés- sel a földet éri. Az emberek né­hány percig komor, harcos te­kintettel úgy nézik az égből le­jött nagyhasu hordókat, duzza­dó edényeket, szegletes, súlyos ládákat, mint a birkózók az el­lenfelet. Robotmarta kezek ösz­tönösen megszorítják a széles, vastagcsontu, megvasalt talics­ka rudját, azután mindenki las­san, elszántan odalép az áruhal­mazhoz, mint a lovagregények fényes, páncélos hősei a harcba. Szegletes testek nekifeszül­nek a súlyos tehernek. Akadozó félszavak röpködnek, az izmok duzzadva erőlködnek. Az arco­kon furcsa, gondolatnélküli fe­szültség ömlik. Az ajkak torz mosolyra nyílnak. Nagyhasu hordó úgy dől a talicskára, mint egy ledőlt bálvány. A lá­dák úgy halmozódnak egymás­ra, mint egy piramis kövei. Az emberek előredőlve, rö­vid botorkáló léptekkel, szétfe­szülő válakkal, meg-megreme- gő fejjel tünedeznek a raktár mélyében. A talicskák ércesen tompán, egyenletesen zörögnek a raktár deszkapadlóján. Néhány percig furcsa körfor­gásban áramlanak az emberek és a talicskák. Az erő, a munka roppant nekifeszülése kavarog a szürke raktárkapu előtt. Az elemek földalatti, tomboló, ko­mor, mindent elsöprő ereje fe­szül az izmok szegleteiben, a há­tak ívelésében, a mellek zihálá­sában. A szempillák ideges rez­zenése olyan, mint a vékony mutató érzékeny billegése az atmoszféramérőn. A pöffeszke- [ dő, tömzsi hordók gőggel cipel- tetik magukat a raktár belsejé­be. Az áru egyszerre elfogy. Az emberek megtorpannak, néhány zavaros, ösztönös mozdulat még rángatja az izmokat, a munka­hipnózis ott reszket az idegek­ben. Az emberek vakon tolon­ganak az üres helyen, mint han­gyák a boly tetején. A gépész felbukkan a fülke ajtaján, hangja elnyujtottan száll a párás levegőben, mint a müezzin imája a karcsú mina- rétekről. Az emberek felemelt fejjel hallgatják az arcokon ko­mor feszültség ömlik, azután egyszerre kurta, súlyos, horka­nó szavakat dobálnak egymás felé, mint kőművesek a téglát az építésnél. Súlyos, izmos uj­jak, olyanok, mint az acélgeren­dák. Minden szónál egyszerre megmozdul a karjuk is. Karja­ikkal beszélnek, mint a gépeit az acélzörgéssel. A szavak és mozdulatok összeolvadnak, a munka harmóniája egyetlen ki­fejezéssé olvasztja a hangok és az izmok játékát. A gép megrázza acélkarját. A lánc levegőbe lendül, a vasóri­ás szürke, bordás teste ütésre feszül. A lánc csörögve átren­dül a raktár felett, azután rázu­han az uszályra. Az acéltest szürke bordáin az élet remeg. Dübörögnek a kerekek, a vas énekli a munka dalát! Feszül­nek a láncok, a géptest irtóza­tos ereje újabb és újabb terhet röpít a párás tevegőbe. Az acél­gerendákba tombolva feszül az Energia. Úgy tornyosul a folyó­Az ország lakosságának na- gyobbrésze mezőgazdaságból él s ennek a résznek is túlnyomó többségét teszik a mezőgazda- sági munkások, a napszámosok, részesmunkások és cselédek. Ennek a rétegnek a helyzete, megélhetési lehetősége és mun­kaviszonyai igen fontos helyet foglalnak el az ország gazdasá­gi és szociális állapotának egé­szében. A mezőgazdasági munkásság helyzetével foglalkozik a többi között az Országos Mezőgazda- sági Kamara 1939. évre szóló most kiadott jelentése. Eszerint az év elején “némi vonakodás’' volt tapasztalható a cseléd- és Férfinapszámbérek ....... 308 Női napszámbérek ___ 228 Gyermeknapszámbérek ... 162 Eszerint az 1939. évben az elsőrendű munkás évi átlagban 2 pengő 43 fillért, a másodrendii (nő) munkás 1 pengő 83 fillért és a harmadrendű (gyermek) munkás pedig 1 pengő 25 fillért keresett napszámban. A munka nagyjára, az aratásra, termé­szetesen, a legmagasabb nap­számot állapítják meg, amely az átlagnál 40—50 százalékkal na­gyobb ; az aratási munkaidő azonban napi 12—14 óra, vagy még ennél is hosszabb. Ha a mezőgazdaság átlagos munka­napját 10 órának vesszük — s ezzel nem sokat tévedhetünk — akkor a fönti táblázat szerinti napszámok az 1939. évben 24, 18 és 13 filléres órabéreknek fe­lelnek meg! A mezőgazdasági munka azonban idénymunka. Az év 180—220 munkanapot tesz ki s igen kevés munkás dolgozza át az egész évet. Télen például a munkások 10— 15 százaléka talál csak munkát. A munkások kisebbik része az — közli a jelentés — amely napszámosmunkára szerződik; a munkásság keresményének körülbelül csak 10—12 százalé­ka ered napszámosmunkából. A többi részes aratást, kapálást vagy termelést vállal. A részes partján a vasóriás roppant tes­te, mint a jövő acélba öntött ígérete, uj istenek megtestesü­lése, az energia szimbóluma, acéllá vált emberi akarat. Vas és gondolat, erő és hús, olajos arcok és kerekek, idegek és villamosáram keverednek egyetlen élő, mozgó, dolgozó egésszé. A kerekek dübörgésé­ben, az acélgerendák csikorgá­sában a jövő dalai morajlanak. Lentről szegletesizmu karok nyúlnak föl. Horkanó mondatok röppennek a magasba. Csillog a folyó, otromba eső­felhők úsznak a párás égbolton, zöld szigetek lapulnak a vas­óriás árnyékában. Dicsőség neked Energia! Dicsőség neked Erő! Dicső­ség neked acélbaforrasztott jö­vő, vasbordáju vasóriás: GÉP! Kovái Lőrinc aratószerződések megkötésé­nél. Ennek oka a jelentés sze­rint abban találhat, hogy a vi­szonylagosan előnyös napszám­bérek mellett a cselédek egyré- sze inkább napszámosmunkát készült vállalni, mint éves cse­lédszerződést kötni. A munkabérmeállapitó bizott­ságok 1939-ben 114 járásban és 16 városban állapították meg a napszámbérek alsó határát. Az egyrészt rögzített, másrészt pedig emelkedő mezőgazdasági árak következtében, természete­sen, ezek is emelkedő irányzatot mutattak. Érdekes képet nyújt a mezőgazdasági bérek alakulá­sa az utóbbi években: 228 138 137 185 208 243 167 102 107 137 158 183 117 70 70 95 102 125 aratók a termés egytizenegye- dét, egytizenharmadát kapják (minden tizenegyedik, illetve ti­zenharmadik keresztet) ; a ter­melés — burgonya, tengeri ter­melése — általában a föld hoza- dékának harmadáért sőt már a negyedéért is történt. A részes munkák a jelentés szerint 1939. évben a jó termés következté­ben kedvező eredménnyel vég­ződtek. A gazdasági munkaközvetítő iroda ugyancsak közölt helyzet- jelentése szerint az 1939. évben az elhelyezkedésre váró férfiak, gyermekek és nők száma a kö­vetkezőkép alakult: Hónap Személy Január ................... 278.738 Április ................... 124.545 Julius ................ 23.632 Október ............... 64.629 December ........... 180.281 A téli munkanélküliség eny­hítésére a hatóságok — igen szerény pénzügyi keretek kö­zött — téli inségmunkát szer­veztek. A Mezőgazdasági Kama­ra ezt az akciót nem helyesli. “Díjazásukért a munkások nem dolgoznak, hogy munka nélkül jussanak keresethez.” Ez a kijelentés ilyenkor az aratás körül, amikor országszer­te a legkeményebb mezei munka folyik “látástól vakulásig” per­sze nagyon is különösen hang­zik a mezőgazdasági munkás­ságról szólva. ÁLLANDÓSÍTJÁK A KATO­NAI SOROZÁST? Roosevelt elnök, valamint a katonai sorozás tervét előkészí­tő bizottság vezetője A. Dyskt- ra nyilatkoztak, hogy a terve­zet úgy fog szólni, hogy minden esztendőben a 21-ik évet betöl­tő ifjak ha sorozáson alkalmas­nak találják őket, bevonulnak egy évi vagy hosszabb idejű kiképzésre aztán mint tarta­lékos katonákat szabadságolják őket. Nem tartunk messze attól, hogy keresve sem találjuk meg a külömbséget az amerikai és más földrészek formái és rend­szerei között. 1929 1931 1933 1935 1937 1938 1939 évben; pengőfillér

Next

/
Thumbnails
Contents