Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-02-22 / 1151. szám

6 oidai lí í. K M Ü iN ü Á S 1941 február 22 1776 és 1941 “COMMON GROUND” (KÖZÖS ALAP) Történelmi évek, melyeket a lapunkban újból megörökíthe­tünk, már csak azért is, hogy belássák, akik hajlandók látni, hogy mire képes egy rosszul felfegyverzett, gyakorlatlan hadsereg is, ha van nekik miért harcolni és hogy nem igaz az, hogy most az angol királyi hadsereg Amerikát védi. Hi­szen úgy látszik, még a király­ságot sem igen hajlanló meg­védeni. Az első évszám, amikor Geor­ge Washington, körülbelül 60 ezer, rosszul fegyverzett ru­házott amerikai farmerral és munkással, legyőzte a közel 200 ezerre menő királysági csapa­tokat, akiknek fegyver, ruha, muníció és kiképzésük bőven volt, de nem volt nekik miért harcolni, kivéve azt a néhány angol fontot, melyet havonta kaptak. Akkoriban történt, hogy a forradalmi Congress Benjamin Franklint, az egyedüli tudóst, aki a forradalom mellé állt, bíz­ta meg, hogy a puskapor gyár­tását szervezze meg, mert még ahoz a kevés fegyverhez sem volt elegendő puskapor, melyet a lázadók hadserege megbirt szerezni. A golyókhoz szükséges olmot is, vagyis legnagyobb részét, az ellenségtől foglalták le, leg­inkább a Tironderoga erődít­mény, elfoglalásával. A királyi hadsereg nagyobb részét németek képezték, aki­ket a hesseni herceg adott bérbe az angol királynak, akit akkor is Georgenak hívtak, mint ma és akkor is Isten kegyelméből uralkodott, mint ma, csak ezt már akkor sem akarták elis­merni az amerikai lázadók. Mondanunk sem kell, hogy Washingtonnak és a többi láza­dónak is az lett volna a sorsa, ami az aradi vértanuké, ha őfelsége bérbe vett hadseregé­nek sikerült volna őket leverni, amint Habsburgéknak sikerült Kossuthékat megsemmisíteni. Most meg azt monlják ne­künk, hogy ez a királyi hadse­reg védi Amerikát azon néme­tek ellen, akiknek a segítségé­vel igyekeztek leverni Ameri­kát. Én úgy látom, hogy a ki­rályság még azt sem hiszi el, hogy a hadserege és hajóraja képes lesz őket és uralmukat megvédeni, nem még Amerikát is. őfelségéék úgy látják, hogy éppen úgy elverhetik a jól­felszerelt német katonák az AZOK az olvasóink, akikhez lapke- zeló'k nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és meg­küldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio őfelsége csapatait, amint a rosszul felszerelt amerikaiak elverték őket 1776-ban és ké­sőbb, 1812-ben. Mert az angol népnek ma sincs több kedve harcolni és meghalni őfelségé­ért, mint az említett években volt és most a németeket sem tudják bérbe venni a hercegi rokonságtól. Valamikar még sikeres volt az Istenért, Királyért való meg- halásra szóló felhívás, de ma már nem igen. És a haza meg úgy sem az angol népé, hanem a királyé, a hercegeké, lordoké, igy az egész királyságból, csak a^ király volna a népé, de ugylát szik nem nagy hasznát veszik, így az amerikai néppel, pénzzel és iparral akarják a királysá­got megmenteni. Az angol kormány bevallása szerint, négy millió jólfegyver- zett katona, a világ leghatal­masabb haditengerészete támo­gatásával áll őfelsége rendelke­zésére. Azt minden gondolkozó ember tudja, hogy az angol szi­getek és hajóraj kedvező vé­delmi helyzeténél fogva, lega­lább is 1—3-hoz arányú kedve­ző védelmi állásokban vannak az angol királyi csapatok. Vagy is, Hitlernek hat millió katonát kellene az angol szigetekre szál- litani, hogy két millió angol katonával a harcot egyforma es hetőhéggel felvegye. Ha az an­gol őfelsége csapatai odaadás­sal, lelkesedéssel hajlandók őfelségéért harcolni. Vagy ha volna elég részük a hazából, melyet érdemesnek látnának megmenteni. De az a baj, hogy őfelségének még a rokonság és a legköze­lebbi tisztjei között is sokan akadnak, akik nem hogy harcol­nának a németek ellen, hanem tárt karokkal fogadnák őket, hogy Angliában is szétverjék a munkás szervezeteket, melyek mindég nagyobb és nagyobb bért, részt követelnek az ország tulaj donosáitól. Tehát ezt látják azok, akik amerikai segítségért rimánkod- nak, leginkább azok, akik ko­molyan hiszik, hogy a Status quot, a jelenlegi rendszert min­den nagyobb átalakítás nélkül meg lehet menteni, kireperálni és úgy ahogy, tovább éltetni. Meg azok, akik nagyon retteg­nek azon lehetőségektől, hogy ha nem segítik megmenteni a jelenlegi rendszerüket, akkor nem Hitler, hanem a társadal­mi forradalom győz, és gyöke­res gazdasági, társadalmi át­alakulást hoz magával. Vi. DISZNÓTOROS VACSORA tánccal egybekötve a Cleve­land west side magyar cso­port rendezésében MÁRCIUS 8-án, szombaton este 8 órai kezdettel a Henry Hallban, 3930 Lorain Ave. Herceg munkástársnő és Kollár munkástársnő, kiknek születésnapi évfordulójuk van, fedezik a kiadásokat, hogy minden jövedelem a Bérmunkást szolgálja. Úgy Cleveland, mint a környék lapolvasókat ezúton hívja meg a Rendező Csoport A fenti címen uj irodalmi termék gazdagítja US liberáli­san gondolkozó, tudásra szom­jazó és igazságosságra törekvő olvasó közönségének ismereteit. Negyedévenként megjelenő an­gol nyelvű folyóirat, melynek kitűzött célja, hogy az ideván- dorolt és itt született népek, az együttes munka és társadalmi élet alapjaiból fakadó közösség révén közelebb kerüljenek egy­más megértéséhez. A “Common Ground” nem az osztályharc felismeréséből in- öul ki a közös megértés eléré­séhez, hanem a közös polgárias- ság elvi közösségéből, ideológiai egyenlőségéből. Csak annyira idealista, mint Adamic képzel­heti el, hogy a polgáriasság kö­zös alapokon nyugszik és ter­mészetszerűleg következnie kell a nagyobb egyetértésnek is, csak felvilágosítani és megérte­ni kell a társadalomban élő ré­tegekkel, hogy érdekeik azono­sak stb. , A Common Ground minden hézagosságai ellenére is hasz­nos munkára vállalkozott s már az a tény, hogy nincsen semmi politikai irányzat, vagy irányt tévesztett frakció befolyása alatt, feljogosítja részünkről is az elismerést. A jelenlegi An­gol nyelvű polgáriirodalom kö­zött a legfigyelemre méltóbb és a bevándoroltak érdekében a leghatékonyabban végzi a ne­velés munkáját. Közleményei változatosak, tanulságosak és élvezetesek, amit ismert és ezu­tán megismerendő munkatár­sai önként, meggyőződésből ír­nak. Jóindulattal ajánlhatjuk tehát azoknak figyelmébe, akik Angolul olvasni tudnak. Előfize­tési ára egy évre két dollár. Szemelvény az utóbbi szám­ból: Az Előítélet Anatómiája cí­men Dr. Henry A. Davidson a következőket Írja: , A magunk csendes tenger mellékén, gazdasági erők, leg­alább is részben okozói a Japán ellenes érzelemnek.! A kaukázu­siak (értsd fehér bőrűek) pa­naszkodnak, hogy a Japánok hosszabb időt dolgoznak keve­sebb ellenszolgáltatásért és ez­által leszorítják a bevételek ní­vóját. Ez visszhangja a primi­tiv ember félelmének, hogy a vadász területén túl élő törzsek valamikép kezdenek megerősöd­ni és sokkal élelmesebbek, min önmaguk, tehát elorozzág va­dait és megdézsmálják termé­sét. A gazdasági súrlódás által termékenyülő vakhitüség léte­zik még az azonos csoportoknál is. Zsidó orvosok kiüldözve Né­metországból, menedéket keres­nek ebben az országban, melyei menekültek alapoztak. Verseny­re kelnek az amerikai zsidó or­vosokkal és valamelyest érinti! a nem zsidó orvosok prakszisái is. Az eredménye az lett, hogy hirtelen feltört az idegen ellen­szenv éppen abban a csoportban amelytől inkább 'várható volt hogy azonosítja magát az uj- jövevénnyel. Mégis az előítéletek ilyen gazdasági magyarázata nem ki­elégítő. Még mindig gondolko­dóba ejt, hogy a gyűlölködés mintája miért esik nagyban és szorosan ethnikai vonalra. Pél­dául ha egy amerikai ügyvéd Welsh származásból és egy Olasz születésű ügyvéd letele­pedik egy vidéki városban, mondjuk nyugat Pennsylvániá- ban, az előbbi nagyobb gazda­sági veszélyt képez egy Skót amerikai ügyvéd megalapozott prakszisára. Ha a gazdasági súrlódás volna az igazi megha­tározás, akkor elvárható volna, hogy a helyi ügyvéd tiltakozzon erősebben a Welsh nemzetségü települése ellen, mint a kevésbé verseny képes Olasz ellen. Mé­gis a valóságban inkább a dél­európai bevándorolt ellen j aj - dúl fel, mint “a törvényszéki idegen invázió ellen.” Aztán a vagyonos, régi ame­rikai földbirtokos/ megvetéssel tekint szláv béresére, aki pe­dig egyáltalán nem is verseny­zője; valamint a déli üzletember habár nincsen félteni valója gazdaságilag a tulajdonnélküli és politikailag tehetetlen néger­től, mégis érezteti előítéleteit. Nincs követendő eljárás ma, amely gyökeres hatással volna felnőtt lakosságunk gondalko- zás alapjára. A legtöbb, amit remélhetünk, hogy elméleti meg határozással alá sülyesztjük az előítéleteket, mint helytelen fel­fogást. Azonban csak alásü- lyesztés ez, nem pedig az arra való hajlam kiirtása. Sokkal terjedelmesebben fog­lalkozik ezzel a kérdéssel, mint a Bérmunkás terjedelme köz­lésére megengedhet, azonban ez a rövid szemelvény is igazolja, hogy a rendkívüli helyzetből fakadó faj és nemzetiségi gyű­lölködés, melyet gyűjtőnéven A HÁBORÚ HASZONÉLVEZŐI előítéleteknek , neveznek, meg­indította a szabadelvűek tollát is, hogy amennyire lehetséges, hatásában gátolják a gyűlölkö­dés nagyobb mérvű elharapózá- sát. Igen tanulságos1 értekezés. (K-y) (Folytatás az 1-ső oldalról) és azzal nyersolaj megy Vladi- vosztokon keresztül közvetve és közvetlenül Németországba. Te­hát olajat öntenek a lángoló tűzre. Az Orosz-Német barát­ság még szorosabbra fűződött. A Szoviet Union óriási nyers­anyag forrása és a Baltic-Fe- kete-Csendes tengeri kiútja el­látja Németországot nagyon sok szükséglettel az Angol blo­kád ellenére is. így tehát az Egyesült Álla­mok támogatásával Anglia ré­szére és a Szovietek támogatá­sával Németország javára, a háború elhúzódhat még belát­hatatlan ideig, ha az Angol ha- jóraj esetleg képtelen teljesen záralá venni a Baltic és közép tengeri járatokat és az Egye­sült Államok hajóraját fel nem használják, hogy záralá vegyék a Vladivosztoki járatokat. Azon ban figyelembe veendő, hogy a Vladivosztoki kérdésben Japán­nak is beleszólása lesz, mint tengely érdekeltségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents