Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-02-22 / 1151. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1941 február 22

Válasz a gyakorlatról való elmélkedésre

NÉHÁNY ELŐLEGES MEGJEGYZÉS

(B-y) A múlt nyáron föltett 12 kérdésemre K-y munkástársam és barátom megadta a választ egy cikksorozatban, amelyet most végzett be.

A kérdéseimet kimondottan azért tettem föl, mert úgy gondoltam, hogy azokban eltérő fölfogásunk van. A cikksorozat nagyobb részében azt bizonyította K-y, amit én is egy szintén hosszú cikksorozatban bizonyítottam.

Amiben különböztünk, azt a cikksorozat hosszúságát tekintetbe véve, aránylag röviden érintette. Persze ez nem baj. mert nem lehet elég gyakran bizonyítani például azt, hogy a munkásosztály ki van zsákmányolva, vagy azt, hogy szükség van gazdasági szervezetre, vagy azt, hogy a parlamentáris akció önmagában nem célra vezető, vagy számtalan más dolgot, amiben megegyezünk. Ámbár a Marxtól, Engelstől, Lenintől citált kijelentések sokkal hatásosabbak voltak az én cikksorozatomban, mint K-y cikke a fentemlitett igazságok bizonyítására, a tény az marad, hogy ezekkel K-y más kérdésekben nem egyezik meg én pedig megegyezek velük. Meg-- egyezekK-y által idézett Debsel is, de nem csak abban, amit K-y idézett tőle, hanem más kérdésekben is, amikben K-y nem egyezik meg vele. ,

Ezeket a kérdéseket volt szán dékom vita tárgyává tenni és szándékozok továbbra tárgyal- ni.

K-y cikksorozatának a cime: “Elmélet és gyakorlat az osztályharcban’’. A cikkeiben néhány megjegyzése azt bizonyítja, hogy a vitás kérdésekben, szerinte az ő fölfogását a gyakorlat bizonyítja, viszont az én fölfogásom (ami azonos Marxéval, Engelsével, Debsével) csak elméleten alapszik. Azt is sejteti, hogy az elméletet nem sokba veszi. Ez önmagában véve végzetes hiba, mert elmélet nélkü 1 a gyakorlat csak találgatás volna és helyes elmélet nélkül, nincs helyes gyakorlat. A gyakorlat pedig idáig a marxista elméletnek a helyességét bizonyította, ámbár a szociáldemokrata Bernstein “re vidiálta”, a pártvezetőség részben elnyomta és eltiltotta az írásait (mint a Gothai program kritikáját), maga Kautsky elferdítette, amit Lenin brillián- san kielemezett és most legutóbb Max Eastman, anarkista szempontból és a szociáldemokraták jobb szárnyának a lapja a polgári demokrácia szempontjából egymásra támaszkodva szintén “megdöntötték” a marxi elméletet.

Maga az IWW története K-y elmélete dacára — a marxista elméletet igazolja számos oly

I kérdésben, amiben az IWW nají gyakorlati tapasztalata van. Amiben pedig még nincsen gyakorlati tapasztalata, abban a programja csak elmélet, bár ugylehet, hogy helyes elmélet.

Egyszóval, az elmélet és a gyakorlatot nem lehet egymástól elválasztani, még kevésbbé egymással szembe állítani.

K-y munkástárs a cikksorozata előtt kijelentette, hogy hosszú munkanapja miatt csak később fog kimerítő választ adni és igy folytatta:

“Nyomatosán i s m é 11 em, hogy gazdasági kényszer köti le minden időmet, nem pedig politikai. Amiből megértheti B-y munkástárs is, hogy a társadalomban élők egyénenként is, úgy mint kollektive a gazdasági kényszernek van alávetve.”

Hogy mennyire, de mennyire megértettem ezt, még pedig a marxista elméletből és hogy mennyire éreztem a gyakorlati életben, azt a múlt nyáron át bizonyítottam körülbelül 15 cikkben. Ajánlom azoknak a cikkeknek elolvasását, mert akkor K-y másból is (nemcsak a hosszú munkanap létezéséből) megértheti, hogy van gazdasági kényszer, amit én nem hogy tagadtam volna, hanem jobb érvekkel bizonyítottam. Azt is megértem, hogy nem politikai kényszer miatt nem írhatott i K-y. A kettő között nagy kü- lömbség van. Ha majd egyikünk sem fogunk tudni írni ilyen tárgyakról a “politikai kényszer” miatt, mert esetleg a Bérmunkást betiltják, akkor gyakorlatból megtudja, hogy milyen igazi, valóságos a “politikai hatalom és kényszer.” En már gyakorlati tapasztalat nélkül is tudtam ezt, a gyakorlati tapasztalataim pedig igazolták az elméletemet.

Valóban ezt a vitát a taktikákról, majdhogy meddőnek lehet tartani, mint például egy sakkjátszmát, amennyiben a munkásosztály elmulasztotta a marxista elmélet tanulmányozását és gyakorlatát. Azonban kötelességünk minden lehetőséget kihasználni arra, hogy az utolsóig tanuljunk és tanítsunk.

MIK IS A VITA TÁRGYAI?

Részben az, hogy helyes-e a marxi elmélet, részben az, hogy helyes-e az IWW elmélete abban, amiben eltér a marxista elmélettől. És hangsúlyozom, hogy az elméletet nem lehet a gyakorlattól elválasztani, bár lehet mást gyakorolni, mint a vallott elméletet.

Például a szociáldemokraták a marxi elméletet maguknak vallották, de a gyakorlatban eltértek attól. Vagy például, akik a történelmi materializmus és

a gazdasági alap fontosságát úgy magyarázták, hogy más érdemleges tényező nincs az osztályharcban és igy gyakorlatilag eltértek a Marxizmustól.

Marx és Engels mind a két szélsőséges iránnnyal szembe szállt és elég bőven idéztem a két szellemóriást, akik gyakorlati emberek is voltak az osztályharcban.

Talán futólag azt is elkellene intézni, hogy maga az IWW vagy legalább is a vita-felem marxistának tartja az IWW-t.

Szerintem az IWW éppen úgy nem nevezheti a taktikai fölfogását marxinak, mint a szociál demokraták. Az egyik a marxizmusból csak a gazdasági tényezőkkel kapcsolatos dolgokat fogadja el és tagadja a politikai tényezők fontosságát a másik ugyan nem tagadja a gazdasági tényezők létezését és szükségességét, de ezeket csak másodrangu eszközöknek tartja a politika mellett és a politikai tényezők között a paria- mentárisat tartja a legelsőnek.

Az általános és a messze jövő ködében rejlő végcélban azután mindakettő megegyezik a Marx izmussal. Marx pedig nemcsak tudós volt, bár zsenialitása révén még akkor is figyelemre méltó volna az elemzése és következtetése, ha nem vett volna részt a munkásság -szervezésében és a harci taktika kidolgozásában. De részt vett. És K-y megállapításával ellentétben én azt mondom, hogy helyesen látta a dolgok fejlődését.

K-y ezt irta a julius 27-i ki számban:

“...Amit Marx és Engels az ő idejükben nem tapasztalhattuk nevezetesen a termelő erők elszaporodását és a munka szerszámok egyre kevesebb kezekben való központosítását, az napjainkban materializálódott”

Számomra érthetetlen, hogy miként lehet, vagy szabad egy ilyen megállapítást tenni olyannak, aki a marxizmusról ir. Hiszen éppen ezt tapasztalta és elemezte úgy Marx, mint Engels ! Hiszen éppen ennek a ténynek a megállapítására építette föl Marx a szocialista el- marxi írásokra.

És igazán nincs kedvem újra idézni őket, hanem utalok “A Tőke” cimü munkájára és az előző cikksorozatomban idézett méletet.

K-y egy másik cikkében ezt irta:

“Az IWW az uj társadalom építésével a réginek a keretein belül, a marxi elméletet gyakorlati alapokra fektette és csak azért nem hivatkoznak Marxra gyakrabban, mert az IWW gyakorlati működése az elméletet tovább fejlesztette és mint a munkásosztály felszabadulásának gyakorlati eszköze az elmélet fölé emelkedett.” (ápr. 27)

A mondat első részét tagadom, mert az IWW nem a marxi elméletet fektette gyakorlati alapra. Ézt részben bevallja a mondat másik része, amelyben beismeri K-y, hogy az elmélet “további fejlesztése” történt és a “gyakorlat az elmélet fölé emelkedett.”

Ha az IWW gyakorlata akár

a marxi, akár az állítólagosán tovább fejlesztett elmélet fölé emelkedett, akkor — az én logikám szerint — nem kell sem az egyik, sem a másik elmélet, hanem egy harmadik uj elméletet alapítottak. Hogy ezt gondolja K-y, azt meg is mondja a következőkben:

“Wágner munkástársnak az utóbbi negyedszázad eseményei lezajlásából merített ismerete és gyakorlati tevékenysége az osztályharcban, a nemzetközi helyzet mai állásának elemzésénél teljesen újszerű logikával bizonyítja a régi elméletek csőd jét. Feltárja, hogy a kapitalizmus megszűnését követő rendszerek kialakulása több országokban, teljesen feldöntötte azon felfogás helyességét, mely szerint a történelmi fejlődés természetes folyománya a szocializmust, a közjavára termelő társadalmi rendszert lépteti a kapitalista termelőmód helyébe annak történelmi hivatása befejezésekor. Miután ettől az elmélettől eltérőleg és eme felfogással ellenkezőleg, teljesen más rendszerek létesültek, melyekben a dolgozók nem szükségletükre, tehát nem a közjavára termelnek, habár a kapitalizmus a szónak abban vett értelmében megszűnt a termelő eszközök birtokosa lenni, hanem általunk eddig nem ismert kizsákmányolásban részesülnek, melyhez hasonlót a történelem nem példáz.

Ebből a meglátásból kidomborodik az IWW elvi álláspontjának és végső célja megvalósítását előmozdítani gyakorlati tevékenységének a helyessége. Végül is kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a régi elméletek tényleg csődbe jutottak és miután a nemzetközi munkás- mozgalom eddigi (elméletei a Marxizmusból táplálkoztak, kivéve az IWW-t, tehát világos, hogy a nemzetközi helyzet váratlan formája átalakulása, a marxi elméletet is meglazította a társadalmi rendszerek átalakulását illetőleg. -B-y “Vissza Marxhoz” cikksorozatai egyikmásikába viszont olyan tételek szerepelnek, amelyek arra engednek következtetni és pedig a tényekkel ellenkezőleg, mintha a munkásmozgalom, ezek között elsősorban az IWW, eltért volna a marxi történelmi materiális felfogástól. Pelig az IWW ipari felfogása ugyanaz, ami volt negyedszázaddal ezelőtt. Nevezetesen felállította a maga elméletét, amit elvi nyilatkozatában mind a mai napig megőrzött és amelyet a világ- események félremagyarázhatat- lanul igazolnak. A marxi álláspont és elemzés, eddig csak a tőke és munka viszonyát igazol ták, azonban a társadalmi rendszer kollektivizálandó folyománya terén ellentétbe került a lezajlott eseményekkel. Az IWW régen szakított és mint a külön böző kialakulások is igazolják, helyesen, a politikai elmélkedéssel, melyszerint “a prole- társág majd arra használja fel politikai uralmát, hogy a burzsoáziát fokról-fokra megfosz- sza stb.” tovább, “hogy az ösz- szes termelési eszközöket az álNe maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül