Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-02-15 / 1150. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS • OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1941 FEB. 15

NUMBER 1150 SZÁM

A munkások fizetnek a CIO-AFL vezérkari veszekedésekért

EGY DARABK ATUKOR

Amióta Mr. Lewist kitették a CIO elnöki székéből, nagyon sokan azt remélték, hogy a személyi ellentétek elsimulnak a CIO és az AFL vezérei között és a két szakszervezet, mely lényegében 'egy és ugyanaz, egyesülni fog. Nem olyan köny- nyü dolog azonban a kényelmes vezérkari dzsábokat élvező mun kásfékerek között a személyi érdekeknek megfelelőleg a hu- sosfazék hozadékát mindegyikük megelégedésére elosztani. Mert úgy vagyunk ezekkel az urakkal, mint azokkal az elégedetlen munkásokkal, akiknek sohasem elég a mukabér amit kapnak.

így pl. azoknak a szemtelenül elégedetlenkedő munkásoknak nem volt szégyenük a 37 és fél centes minimum órabér 40 centre való felemeléséért harcolni és ebben a harcban annyira megizadtak a szakszervezeti vezér urak, hogy ők is azonnal fizetés emelés követeléssel álltak elő. A munkások megkapták a két és fél centes órabér javítást, ami egész éven át, szü netnélkül hetenkénti 40 órai munkánál évente 52 dollár bér- javitást tesz ki. Mr. Green is az AFL legutóbbi 'konvencióján órabér javítást kért és kapott is. Még pedig évenként 8000, mond nyolc ezer dollár bérja- vitást. így most Mr. Green évi fizetése 24 ezer dollár lesz és Mr. Murraynak, a CIO uj elnökének is körülbelül ilyen alacsony éhbérért kell egész éven át robotolnia és igy nem is kell majd azon csodálkoznunk, ha a kiéhezett pária, a CIO jövő konvencióján újabb béremelésért fog harcolni.

Szóval azt gondoltuk, hogyha a fővezérek között az ellentéteket ilyen szépen elintézte mindkét konvenció és különösen, ha Mr. Lewist is kitessékelték, akkor már félig végre van hajtva a két szakszervezet egybeolvadása. De nem igy történt és hogy miért nem, erről akarunk egy kicsit beszélgetni. Ugyanis Mr. Lewis a CIO elnökségéről leköszönt és elment onnét, de az árnyéka ott maradt. Vagy igy is mondhatnánk, hogy Mr. Lewisnak csak az árnyéka volt a CIO elnöke. Mert Lewisnek a bányászunio cári hatalma volt az, ami diktátori erőt jelentett a részére. És Lewis továbbra is megmaradt, mint a bányászunio cárja. És ezen hatalmánál fogva, mint jó családapa és szerető rokon gondoskodott arról, hogy azoknak is legyen mit aprítani a tejbe. Egyetlen

leányának vagy 5—6 ezer dollár évi fizetéses állást biztositott, testvéröcsét pedig, akit még az AFL-ben iparkodott zsíros dzsábhoz juttatni, de ott nem sikerült neki, most egy CIO uni- ont szervezett a részére. Az United Contstruction Workers Unió feje, Mr. Dennies Lewis.

A CIO és AFL harci terepe most az United Construction Workers Unió tájékán van és Dennies Lewis az egyik irányítója. Ugyanis az AFL a Weldon Springs, Mo. épülő 14 milliós kormánymunkát elhalászta a CIO elől. így most azok a CIO munkások, akik ott munkát akarnak, be kell lépjenek az AFL-be, ahol a beállási dij az egyszerű napszámos munkásnak 54 dollárnál kezdődik és megy fel a szakképzett munkásokig, akiknek 225 dollárt kell leszurkolni, mint beállási dijat. Dennies Lewis, finoman kifejezve, egyszerű disznóságnak minősiti az AFL ténykedését és azzal vádolja őket, hogy addig, mig azon a környéken nagyon sok CIO épitőmunkás van munka- nélkül, az *AFL messze vidékről importál oda építő munkásokat.

Ilyen ellentétek forrnak jelenleg az AFL és a CIO belsejében, melyeknek azonban nem adnak nagy publicitást, mert viszont a kormányt védő politikai szolgálatban nagyon szépen megférnek egymás mellett az AFL és CIO nagy vezér fékerei A munkások pedig a két erős szakszervezet között a földre pottyantak, a vezérkarra biz- ták a saját ügyüket, most aztán érzik annak következményeit.

Hiába volt évtizedek óta a figyelmeztetésünk, hogy a munkás tömegeknek maguknak kell felépíteni a gazdasági érdekeiknek megfelelő szervezeteiket az Egy Nagy Szervezet alapeszméje alapján. Ha figyelmeztetésünket még ezután sem fogják megérteni, akkor még továbbra is a Greenek mellé jönnek a John Lewisok és a John Lewisok mellé Dennies Lewisok, bolonditani és kihasználni a saját részükre a munkás tömegeket. (f.)

(te-y) Egy AFofL hetilap került a kezembe. New York épitő ipari munkásainak a lapja, a “Building Trades Union Press” Fölösleges is mondani, hogy a lap konzervatív és az osztályharcot erősen ellenző irányban van szerkesztve. Szóval, tipikusan AFofL szellemben van írva. Tisztára a gazdasági akciót tartja szükségesnek, a régi jó AFofL jelszó alapján, hogy “nem kell politika az unióban”. Nem is szabad a szocializmust emlegetni, — csak eljtélőleg, mint “vörös veszélyt.”

Mindezeknél fogva tehát érdekes ez a lapszám, mint egy kis tükör darab. Nézzük, hogy mit mutat.

A legelső oldalon egy szerkesztői megjegyzés van, amely igy szól:

“'Annak dacára, hogy az AFofL-nek az Épitő- és Vasipari Osztálya állást foglalt a sztrájkok ellen a “Nemzeti Védelmi”. iparokban, mind- akét osztályhoz tartozó országos szervezetek lokáljai kényszerültek sztrájkolni, hogy megvédjék és javítsák a tagság munkaviszonyait. Egy néhányat megemlítünk ezekből a sztrájkokból.

Szerkesztő”

Szóval a “Nemzeti Egység” és az “Osztálybéke” jelszavai és a fő-fővezérék határozata ellenére “sztrájkokra vannak a munkások kényszerítve.”

Kik ezek az “insurgensek” és a “Nemzeti Egység” meg- bontói? A tükör azt mutatja, hogy Clevelandban öt vasipari unió; Albionbon (Mich) a formázok union ja; Andrewsban, (N.C.) az épitő ipari uniók; San Franciscóban a vasmunkások és a villanyszerelők union ja; Willmingtonban (Del) a kőművesek union ja; New Haven (Conn) a nyomdászok uniója — egytől-egyig AFofL uniók.

Talán veszélyes forradalmárok lettek ezek, akik a társadalmat felforgató szándékkal zavarják az osztálybékét?

A kis tükördarab egyik sarka (az olvasók levelei) ezt a választ mutatja a fenti kérdésre: “De amikor az uniók tisztességes fizetésért sztrájkba mennek, akkor a sztrájkjlókat azzal fenyegetik, hogy be húzzák a hadseregbe és amikor az átlagos polgár a diktatúra ellen beszél, akkor hazaárulónak bélyegzik.Jegyezd meg, hogy az még azelőtt történik, hogy a Roosevelt- nek teljhatalmat adó törvény javaslatot elfogadták volna.”

Egy másik'levélben ez van: “Állítólag ez egy demokratikus kormány, amelyik minden polgárt egyformának tart, de ehelyett a nagy társulatoknak meg adj,a amit azok kérnek és a munkások bőréből vágja ki. Testvér, nekem nem mondhatod, hogy ez demokrácia.”

Az egyik főcikk elsorol 42 sztrájkot, amelyekben AFofL uniók vettek részt körülbelül 100 ezer taggal és rámutat arra, hogy ha egy függőben levő törvényjavaslatot elfognak fogadni, akkor ezek a sztrájkok lehetetlenek lesznek törvényszegés nélkül. A cikket igy kezdik:

A kongresszusban és majd nem minden állam törvényhozó testületében a ‘Big Busi- ness’-nek udvarló törvényhozók arra törekszenek, hogy a szervezett munkásságot meg rabolják a hagyományos és nehezen nyert jogától, a szervezkedés és a sztrájkolás jogától.”

Egy másik cikk arról számol be, hogy Jamestownban (N.J.) az AFofL és a CIO és a független uniók KÖZÖS lapja konferenciát hivott össze, hogy megvédjék a munkások jogait. A felhívásban ez van:

“Washingtonban és Albany- ban már dolgoznak azon, hogy megtámadják a Wagner-tör- vényt, a Bér és Óra-törvényt és a polgári és sztrájk jogainkat.” Egy hir arról számol be, hogy San Diegoban a sztrájkoló munkásokat azzal fenyegetik, hogy besorozzák őket (már aki katona köteles) Sokat nem soroztak be, mert a röpülőgépgyárban voltak alkalmazva, de sztrájk esetén be lesznek fogva.

Még egy érdekes cikk tükrözi vissza a helyzetet.

A Wall Streeti bankároknak van egy szervezete, amelynek a hivatása kikutatni, hogy hol lehet tőkét jól befektetni. A szervezet neve: “National Industrial Conference Board” Elnöke Mr. Virgil Jordon. Ez tartott egy beszédet a bankárok évi konvencióján, dec. 10..-én. Nem tudom, hogy ez a trade unió lap honnan szerezte meg a beszéd szövegét . Érdekes az egész, de mi csak néhány sort idézünk. íme:

“A mi kormányunk lekötötte

LEHET-E SEMLEGES AMERIKA MUNKÁSSÁGA?

Erről a minden munkást érdeklő kérdésről tartott nagyon tanulságos előadást New Yorkban Geréb József munkástárs. Az előadás és a hozzászólások két vasárnapot foglaltak el. Úgy az előadást, mint a hozzászólásokat lapunk 5-ik oldalán közöljük.