Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-01-04 / 1144. szám

1941 január 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal A SZTRÁJK JOG Csak a dolgozó munkás isme­ri a munkahelyén uralkodó munkaviszonyokat. Csak ő tud­ja megmondani, van-e oka pa­naszra ? Keres-e ott annyit, amiből tisztességesen meg tud élni? Csak ő tudja, hogy a ke­reseti és munkaviszonyok javí­tására lehet-e reménye tényle­ges küzdelem nélkül? Figyelem­be vennék-e követeléseit, ha azokat nem tudná támogatni szervezett erejével és a munka szinterén alkalmazott “direkt akcióval” ? A múlt eléggé biznyitja, hogy a munkások követeléseit figyel­men kívül hagyják, ha nincs mögötte szervezett erő és harci készség. Mégis, egyes úgyneve­zett jóakaratu egyének most azt kezdik hirdetni, hogy tekin­tettel a rendkívüli időkre, a munkásság adja fel a sztrájk­hoz való jogát. Szerintük a munkáltatók és a munkások közötti minden ellentétet ki le­het simítani sztrájk nélkül, mert most már vannak “hiva­talos” egyeztetők, a National Labor Relation Board. Ha az ilyen hivatalos egyeztető veze­tése alatt összejönnek tanács­kozásra a munkáltatók és a unionok vezetői, akkor az ellen­téteket ki lehet egyeztetni “a munkafolyamat megszakítása” nélkül, (ez sokkal szebben hangzik mint a félelmetes “sztrájk” kifejezés) amely nem­csak a munkáltatóknak, de a munkásoknak is nagy károkat gozzon, ahogy ezen egyeztető tanács azt elhatározza. Az IWW teljes autonómiát biztosit a munka-osztályoknak. A követe­léseket és az azokért folyó har­cot maga a dolgozó tagság ha­tározza meg szavazás utján. A bérharchoz való jogot, mely ha kell, sztrájkban, nyilvá­nul meg, a munkásság fel nem adhatja. A sztrájkhoz való jogért, a harc minden neme igazolt! Uniókörök régen követelik, hogy azok a vállalatok, amelyek megszegik, vagy megszegték a munkatörvényeket, ne kapja­nak memzetvédelmi rendelése­ket. Ezzel kapcsolatban főleg a Ford-nagyvállalatok ellen hang­zottak el rendkívül éles támadá­sok. A fellépéssel Sidney Hill­man is azonosította magát. Hill­man, aki a Nemzetvédelmi Ta­nácsban a munkásságot képvi­seli, sürgette a bizottságot, hogy a Fordéknak már ezideig adott rendeléseket is vonják vissza. Most a hadügyminisztérium nyilatkozatot adott ki. Eszerint a Ford Motor Co.-nak november 6-án kiadott 122,323.020 dollá­RÉGEN LETAPOSOTT UTÓN jár Philip Murray, a CIO meg­választott uj elnöke, amikor a Fehér Házat és a kormány hi­vatalokat járja szervezete ak­ciójának az igazolása érdeké­ben. Régen tudott, hogy ezek­nek a hivataloknak vastag, ru­ganyos szőnyegein való járás, gyors kihatással van a kilincse- lők észjárására is. Murray előtt, minden unió vezér kezes bárá­nya lett a kormány hivatalok­nak, azzá válik az uj elnök is azzal, hogy az unió és a mun­kások igazát nem a munkatele­pen keresi és igazoltatja. ros rendelés változatlanul telje­sítendő. Ezenkívül egy 22 milli­ós rendelést is kapnak a Ford- gyárak. A hivatalos közlésben leszö­gezik, hogy “a legalaposabb megfontolás tárgyává tették a tiltakozásokat és hosszas tár­gyalás után, minden körülményt és elsősorban a munka fontos­ságát és sürgősségét tekintetbe véve, a hadügyminisztérium a rendelések fenntartása mellett döntött”. Csak a helyzettel ismeretle­nek — és ugylátszik. hogy ezek között vannak a kivénhedt szakszervezeti vezérek is azok, akik a kormány részéről más intézkedést várnak a Fordok, a Mellonok és a hozzájuk hasonló nagy kapitalistákkal szemben. FORDTOL NEM VESZIK EL A NEMZETVÉDELMI RENDELÉST A TÖRVÉNYT CSAK A KIS ÜZLETEKRE ALKALMAZZÁK — FORD ÚJABB HUSZONKÉT MILLIÓS RENDELÉST KAPOTT. * okoz. Olyan mézédes szavakkal tud­nak beszélni erről az álnok ja­vaslatról, hogy képesek félre­vezetni azokat, akik tényeket nem ismernek. Mert a tény az, hogy ezen hivatalos meg félhi­vatalos bizottságok, egyezte­tők, stb. ma éppen olyan szer­ves részeivé lettek a kapitalis­ta termelési rendszernek, mint ennekelőtt a “stoolpigeons” (kém), a sztrájktörő, a rendőr­ség vagy a milicia voltak. És, hogy a múltban ezen hivatalos testületek mennyire segítették a munkásokat, arról elég jó ta­pasztalatunk van. Nem az első eset ez, hogy a munkásságot el akarják tiltani a direkt akció jogától. Az ilyen próbálgatások vele járnak ezzel a rendszerrel. Máskor is a “rendkívüli időkre” hivatkoz­tak. Ugylátszik, hogy midőn a munkások követelésekkel áll­nak elő, mindig “rendkívüli idők” vannak. Éppen azért er­re az elcsépelt kifejezésre sem­mit sem kell adni. Rendkívüli idők, vagy nor­mális idők, egészen mindegy. A munkásságnak minden eset­ben minden erejével védelmez­ni kell a sztrájkhoz való jogát. Ezek az egyeztető közegek csak arra valók, hogy a munkásság követeléseit lefokozzák. Lefo­kozzák annyira, amennyire me­rik. És ennek határát csak az szabja meg, hogy milyen szer­vezett erő és milyen harci kész­ség áll a követelések mögött. Az IWW nem hisz abban, hogy úgynevezett munkásvezé­rek az egyeztetőkkel összeülve “elintézzék” a követeléseket és a tagság úgy és annyiért dől­Az^Ohio Bell Telefon Company nagy fellendülésről számol be TÖBB MINT HUSZONEGY MILLIÓS BERUHÁZÁST TERVEZ­NEK AZ 1941. ESZTENDŐRE Randolph Eide, az Ohio Bell Telephone Company elnöke nyi­latkozatot tett a sajtó számá­ra. Nyilatkozatában a vállalat idei üzleti forgalmáról és a jö­vőévi tervekről számolt be. “Uj gyárak, ipartelepek, mű­helyek, áruházak emelkednek országszerte. A fellendülés és a nemzetvédelmi ipari terjeszke­dés hatása Ohioban is érezhető. Az uj épületben uj telefonokra van szükség, az uj laktanyák­ban éppenugy. A telefonválla­lat ezekre a helyekre százával szereli fel az uj telefonokat, be­kapcsolva őket az országos te­lefonforgalomba,” — mondotta Mr. Eide. “14—15 százalékkal emelke­dett az Ohio Bell Telephone Company territóriumán a tele­fonbeszélgetések száma, mig a “long distance” hívások száma 9 százalékkal emelkedett. Az ál­talános üzleti fellendülés örven­detes jelei mutatkoznak. Az 1941-es esztendőre, az Ohio Bell Telephone Co., amely szerves része a Bell hálózatnak, Ohio állam telefonhálózatának kibő­vítésére $21.300.000 dollárt fog beruházni.” “A program során $1.095.000 épületpótlásra, $5.640.000 iroda­berendezésre, $4.795.000 külső telepekre, $9.280.00 állomásfel­szerelésre és $490.00 általános felszerelési cikkekre van elő­irányozva. A clevelandi körzet­ben $7.200.00 kerül beruházás­ra. A clevelandi körzethez tar­tozik egész Cuyahoga megye. A körzet elér Painesville-ig és Burtonig. A clevelandi beruhá­zások kapcsán tárcsázó telefo­nokat fognak felszerelni a ré­gimódi készülékek helyébe a jö­vő évben. Mintegy 60,500 uj telefont szerelt fel az idén az Ohio Bell Telephone Co. 1941-re 62,000 uj készülék bevezetésére számí­tanak. Az év végén az ohio te­lefonkészülékek száma 825,885- re emelkedik. A clevelandi kör­zetben az emelkedés 19,600. Az év végén Clevelandban 284,000 telefon lesz használatban váro­sunkban,” — mondotta nyilat­kozata során Mr. Eide. A jelentésből hiányzik, mint ahogy nem is számolhat be ar­ról, hogy a Telefontársaság szolgálatába levő több ezer mun­kás életszínvonala emelkedett volna. Mert az igazgató urak a tekintélyes haszon kimutatása­kor csak az osztalékok emelésé­re gondolnak, de sohasem a munkások bérének a javítására. Ezért a munkásoknak kell har­colni. NEM SZOMORKODUNK Reggel, korán, sötétben indulunk. Amerre megyünk, az ágakon dér és az égen még szikrázó fehér csillagok néznek ránk hunyorgatva. Hangosan a bukó hold didereg, soványan szarván felhó'rongy lobog, s tűnődve, szakadt álom-fátyolok köszönnek fel rá álmos szemükből. Megyünk. Kopognak súlyos cipőink a csontáfagyott fekete földön s oldalt, a palánkok, mint börtön­falak kisérnek végig utunkon. így érünk célhoz, műhelybe, gyárba, hol valami titkos parancsszóra kezünk alatt a bélyegzőóra a keserűségünket csengeti. Mert este is — fáradtság-társunkal majd sötétben baktatunk hazáig, 1 mikor csak egy-két bolond halászik már lyukas hálójával a fényre. Nem szomorkodunk. Tudjuk, egyszer majd aranyszőnyege lesz a napnak s a lábaink majd azon haladnak reggel is, este is a cél felé. Yaád Ferenc Los Angelesi Levél Az uj esztendő küszöbén sze­retném üdvözölni munkástársa­imat és a magyar nyelű ipari forradalmárokat, de hiányzik belőlem az a nyugalom, amely az ilyen írást kiválthatná. Jóval tulvagyok azon a határon, hogy a saját bőrömet kellene elvin­nem a világmészárszékre, mégis úgy érzem, hogy ez az esztendő minden nappal közelebb juttat­ja ezt az országot is 'a tényle­ges beavatkozáshoz. Ez csak ne­künk munkásoknak tragédia, mert hiszen akik a háborút megcsinálják, úgy itt, mint Európában, azok a védett biz­tonságból csak irányítják azt, de vérrel, pénzzel és idegekkel a nép, a munkásság adózik ér­te. Előttem már mások megál­lapították, hogy régen nem len­ne háború, ha a felmerülő ellen­téteket, azoknak kellene a nyers erőszak utján is elintézni, akik kikezdik a háborús hangulatot. Ebben az esetben bizton meg­találnák a módját minden or­szág vezérei, hogy vérontás nél­kül intéződjenek el a dolgok. Természetes, hogy az ügyek ilyen elintézése elsősorban a munkások érdeke és ezért nem is szabad, hogy mi azt várjuk, hogy rajtunk kívül mások fog­ják a rendszert ilyen irányba terelni. Nem. Ezt nekünk mun­kásoknak kell csinálnunk, mely­re csak egyetlen biztos mód és eszköz van és ez az ipari szer­vezetek kiépítése, amelyeken keresztül a munkás rendelkezik a szolidaritásnak azzal a hatal­mas fegyverével, amely képes megállítani minden oly eszköz­nek a létrehozását, ami nem a népek békés együttműködését szolgálná. Vajha ezt a népek nagy többsége is megláthatná mielőtt ifjúságát, a társadalom termelő erejét elvéreztetné az uj esztendő csata mezején. G. Bakos. A General Defense Committee new yorki csoportja 1941 január 11-én este 8 órai kezdettel TÁNCESTÉLYT rendez az IWW Hallban, 116 University Pl.

Next

/
Thumbnails
Contents