Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-02-01 / 1148. szám

1941 február 1.

B ÉR MUNKÁS

5 oldal

Elmélet és gyakorlat az osztályharcban

XII.

KÖZJÓLÉTI ÜGYEK INTÉZÉSE

(Ky) A történelmi materializmus, amelynek mi is többé- kevésbé és a kornak megfelelő ismeretekkel, bizonyos progresszív módosításokkal követői vagyunk, tisztán felismerte azt, hogy az állam és a politikai jog, csak a társadalomban dúló érdekharcok eszköze és eredménye. Az állam tehát, mindig OSZTÁLY ÁLLAM. Mint ilyen nem követhet békés kompromisszumot, amely szerint a nagytöbbség lehető legszélesebb boldogságát szorgalmazná. Inkább lehetőleg a kisebbség előnyére és érdekére való tekintettel, a nagytöbbség útjában áll boldogságuk elérésében. Tehát nem végzi a neki tulajdonított közjóléti funkciókat, mert a kisebbségi csoport által reá ja gyakorolt gazdasági erőkifejtés, osztályjóléti működésre serkenti. Osztály érdeket képvisel, a kapitalista osztályét, amelynek következtében a közjóléti ügyek osztály szempontból intéződnek. Ez annyira elismert tény, hogy alig szükséges bizonyítani. Láthatjuk a Ford ügyben felmerült gazdasági fölényt, amely szembeszáll az állam jogi törvénnyel is és sikeresen elismerteti önmaga hatalmát. Miután a gazdasági hatalom ilyen kézzelfogható megnyilvánulás á t látjuk, a közjóléti tárgyalásoknál sem térhetünk ki az anyagelvi felfogás helyességének ki- hangs*ulyozása elől. Engels szerint is: “Az emberi társadalom minden fejlődése az állati vadságon túl azon a napon kezdődik, ahol a munkát nem csak puszta élelmiszerek, hanem termelési eszközök előállítására lehetett fordítani. A munkatermék fölöslege a munka fenntartási költségei felett és egy társadalmi termelés és tartalékalap képződése és gyarapodása ezek fölöslegéből, volt és ma is alapja minden társadalmi, politikai és intellektuális előhala- dásnak.

Az eddigi történelemben ez az alap egy kiváltságos osztály birtoka volt, melynek ezzel a birtokkal a politikai hatalom és a szellemi vezetés jutott. A küszöbön levő szociális átalakulás ezt a társadalmi termelés és tartalékalapot, vagyis a nyersanyag, termelési eszközök és élelmiszerek összességét csak most fogja igazán társadalmi- vátenni azáltal, hogy azt a kiváltságos osztály rendelkezéséből kiveszi és az egész társadalomnak, mint közjavát átadja.” Marx kortársai közül, Engels volt az egyetlen aki éles látással és helyes felismeréssel bírálta a társadalom erőviszonyait, melyből a szellemi vezetés és politikai hatalom azoknak jutott, akik a termelés eszközei és a termelt javak felett rendelkeztek; vagyis a gazdasági tulajdonjog kiváltságokra predesztinálta, uralkodói osztályá emelte és a szellemi élet irányítójává tette a földbirtokosokat, bankárokat, nagykereskedőket, a katonai kasztot, a papi latifundiumok urait, a gyári termelésbe kezdő iparosokat és azoknak uszályhordozóit a hivatalokba születő bürokráciát, amelyet közös gyűjtőnéven ma kapitalista osztálynak ismerünk. A kapitalisták közjólétéhez kétség nem férhet, mert hiszen szemünk láttára tobzódnak a bőségben. Azonban a földnélküli mezőgazdasági munkás és munkaeszközök, gépek nélküli gyári bérmunkás, amazoknak jóléti közösségéből száműzve van, mert életük hivatásának az örökös munkát tekintik és arra is nevelik.

Az IWW látva a mind élesebben kidomborodó osztály határolást, céljául tűzte ki az anyagilag kisemmizett és szellemileg megnyügözött bérmunkás milliók ipari szervezésével köztulajdonba helyezni a mezőgazdaságot, a nyersanyag forrásait és a termelés eszközeit, amelyek köztulajdon jogából önként következik, a termelt javak közszükségleti használata és annak alapján a közjóiét. Az ipari szervezetek tehát, a közjóiét társadalmának vázát alkotják, melyeknek hivatása lesz a társadalmi élet érdekközösséget az igények és általános kívánalmak alapján közmegelégedésre intézni.

A NEVELÉS

A politikai állam vázát, földrajzi területek egysége alkotja Tartalmát a fennálló jogi intézmények és a hatáskörébe eső népek társadalma. A politikai demokráciában, mint az Egyesült Államok is példázza, a központi állam területi egysége ismét annyi részre oszlik, ahány földrajzi részből alakult. A szövetkezett államok egységesen hozzájárulnak a szövetségi központi kormány létalapjához, azonban belső területi ügyeik intézésére külön képviselő testülettel, törvénykezési joggal, katonai testülettel és nevelésügyi hatáskörrel rendelkeznek.

Ezért van az, hogy ahány rész-állam van, annyiféle a törvényes jogalkotás, külömböz- nek a privilégiumok és nevelésügyi rendszerek. Az állam törvényileg iskolakötelezettséget ir elő, azonban a kurikulium megválasztásának. privilégiu mát nem hárítja a társadalom közös határozatára, hanem helyi iskolatanácsok közvetítésére bízza, amelyeknek tagjai a városok, községek és telepek előkelőségeiből kerülnek ki, tehát a vagyonosok soraiból. így a kapitalista osztály érdekei szerint állítódik össze a tantárgy, melyhez a munkásosztálynak szólni nincs joga. Gyermekeire kötelező, hogy csak azt lássanak amit a kapitalista osztály megmutat, azt halljanak, amit a kapitalista osztály hangoztat; azt beszéljenek amit a kapitalista osztály megtűr és azt tanuljanak, amit a kapitalista osztályérdek előír.

így az iskolai költségterheket is a szegénységgel viseltetik, közvetett adózás utján. Miután az iskolák létesítése és fenntartása adózási rendszerbe foglaltatik, amely ingatlanra van kivetve, tehát a telek tulajdonos az adót a házbérletbe foglalja és megtérítteti a lakóval. Mivel a tulajdonnélküli néposztály fizeti a lakbért, tehát azok fizetik közvetve az adót is. A szegény néposztály ezszerint csak közvetett joghoz juthat, de a közterhek viselése közvetlenül az övé. Ilyen viszonyok között, még csak említeni se lehet közjólétet.

Ismerve a kapitalista rendszer intézményeinek működését, bármennyire is a demokrácia mázával legyenek díszítve, felismerhetővé válik annak alapján, hogy nagy feladatok előtt állunk. A munkásosztály korlátoltságát lehetetlen feloldozni, amig a mai nevelés hatása alatt áll. Csak létének szükségleti felismerése hozza közelebb a

forradalmi szervezkedés h e z,

mely lépésnek produktív kihasználása az összesség előnyére, egyike legfőbb feladatainknak. Ez a feladat a jelen viszonyok között, majdnem lehetetlen teljesítménynek tűnik fel. Azonban ez nem a mi, sem a korlátoltságra nevelt munkásosztály bűne.

Mihelyst azonban valamely iparban, műhelyben, vagy munkatelepen és bányában a folytonos munkával sem juthatnak a mindennapi szükségletekhez, azonnal lehetőség nyílik a dolgo_ zók javát előmozdító tanításainkkal közelebb férkőzni az eléELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin- '•sen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely íehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom- szerkezetét ép-itiük a régi társadalom keretein belül

gedetlenkedőkhöz, mellyel már közelebb kerülnek a forradalmi ipari szervezkedés szükségének általuk való felismeréséhez is. Az IWW nevelési munkája a legnehezebb feladat, mert igazságos, becsületesen és tudományosan terjeszti az uj társadalom alapismereteit, nem az érzelmek viharára építi a mozgalmat, hanem a tudat megértésére. Hiszen voltak mozgalmak, melyek nagy tömegeket voltak képesek megmozgatni időközönként, azonban hol vannak az eredmények? Minden sallangos jelszavakra épített megmozdulás, szappanbuborékká vált, melyet a legcsekélyebb szellő is semmivé morzsolt. Ilyen mozgalomból mi nem kérünk és ilyen mozgalmakban részt nem veszünk. Mi komoly forradalmi tanítást és szervezést végzünk az osztályharc alapján. Amely nehezebb és lassúbb ugyan, de minden esetre eredményre vezető.

A NEVELÉS ESZKÖZEI

Rövid ismertető áttenkintést adtunk a mai rendszer nevelési intézményeiről, azonban az eszközök ismertetését tudatosan kerültük, mivel azok közismertek és kevés kivétellel azonosak mozgalmunk nevelési eszközeivel. így például sajtónk a legfontosabb eszközünk ezen a téren. Ezért szükséges, hogy mindé nalkalmat megragadjunk terjesztésére. Aztán időközi irodalmunk mint füzetek és évkönyvünk, amit a naptárrész miatt naptárnak nevezünk elég helytelenül, mert inkább ráille- nék a “Bérmunkás Könyvtár“ megnevezés, mind segédezközül szolgálnak. Az élő beszéd, habár az írott betű erejéig nem ér el, azonban igen fontos eszköz, különösen olyankor midőn spontán kitörő elégedetlenség nyilvánul meg. Sztrájkok esetén, forradalmi ünnepségek alkalmával stb.

Munkás iskolák felállítása sem megvetendő, ha arra lehetőség nyílik. Számos esztendőn keresztül hatékonyan ellensúlyoztuk a kapitalista nevelést a Ferrer iskola fenntartásával New Yorkban, amely még ma is_ fontos szerepet tölt be az ifjak nevelése terén, egy jól ismert munkástárs közreműködésével. A leghatékonyabb munkát agitátorok képzésében ezi- dőszerint, az IWW munkás egyetem végzi Duluth, Minne- sotában. Ebből az iskolából került ki ifjú Feckó munkástárs is és többen a finn nyelvűek közül. Akiknek módjukban van további kiképzésre a munkás egyetemre iratkozni, vagy felserdült gyermekeiket oda küldeni, önmaguknak tesznek vele szolgálatot, mert tekintet nélkül előző ismereteikre, alkalmuk van olyan tantárgyat választani a gazdaságtan és szociológia terén, amelynek ismerete nélkülözhetetlen az osztályharcban.

Ezek az eszközök már a jelen rendszerben is igénybe vehetők és mindennapi küzdelmünkben sikeresen érvényesíthetők. Azonban a legsikeresebben azzal ellensúlyozhatnánk és a mi részünkre billenthetnénk a mérleget, ha sikerülne ipari szervezeteinket megerősíteni, mielőtt nagy gazdasági összeomlás bekövetkezne. A termelési szervezetek építésével párhuzamosan, szorgalma znunk kell a közszolgálati szervek ki-