Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-02-01 / 1148. szám
1941 február 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal KRITIKA A KRITIKÁRA Irta: KOVÁCS ERNŐ Az “Ember” január 18-iki számában a lap szerkesztője Göndör Ferenc a fő cikk keretében lehozta a “Bérmunkás” január 11-iki számában irt cikkemet, amelyet az ő címére ad- resszáltam és elmondja, hogy mi indította őt arra, hogy — amint bejósoltam — lecsatlakozzon az Amerikai Magyar Szövetség függetlenségi harcához. Lapjának fele foglalkozik ezzel az akcióval. Négy nagy cikkben is magyarázza azt, hogy miért kell mindenkinek ehez az akcióhoz csatlakoznia, ami maga is azt igazolja, hogy egy an- tifasiztának van mit magyarázni azon, ha együtt akar haladni a Szövetség ama uraival, akik még a közel múltban is az ellentáborba voltak. “Roosevelt- ért, a demokráciáért, a magyar nép szabadságáért, a nácizmus ellen” ez Göndör célkitűzése és szerinte ugyanezt jelenti ma az Amerikai Magyar Szövetség. És szerinte mindenkinek el kell foglalnia a maga helyét, vagy mellettük, vagy ellenük, sőt Robert Oszkár- bejelenti a harci- bárd köszörülését is, amellyel nem csak a nácikat, de azokat is le akarja sulytani, akik a fasizmus elleni harcot másként látják és vívják mint az Amerikai Magyar Szövetségék.- Az IWW szervezet és annak a lapjai soha sem ültek fel egy magas elvi lóra, hogy onnét szórják le az orákulaimukat. Ez egy élő szervezet, amely az amerikai talajból nőtt ki, amely a mindenkori viszonyokat figyelembe véve viszi a harcot, nem feledkezve meg a mozgalom végcéljáról egy percre sem, E lap irói (kivétel nélkül a gyárakban dolgozó munkások) adott esetben nem mulasztották el annak a kihangsulyozását, hogy dacára annak, hogy Mr. Roosevelt is a kapitalista osztály tagja, mi mégis értékeljük azt a külömbséget, amit a new deal, vagy a hooverizmus, vagy a Willkie-féle irányvonal jelent, pedig higyje el Göndör Ferenc, hogy a sok “elvi” hóhérok között ennek a kihangsulyozásá- hoz bátorság kellett. Ismételten megírtuk, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a munkásság és a munkásmozgalom szempontjából milyen nagy a kü- lömbség a nácizmus és a polgári demokrácia között. Elhiheti Göndör, hogy Amerikában a mi kis csoportjaink, a legkomolyabb és legharciasabb anti-ná- cik. Nekünk sem közömbös a magyar nép sorsa nemcsak a származásunknál, de a proletár szolidaritásunknál fogva sem és hajlandók volnánk minden áldozatra, hogy a szerencsétlen magyar nép felszabaduljon a több mint 20 éves különleges elnyomás alól. Mindezek dacára mi úgy érez" zük, hogy mi a helyes utón haladunk, amikor a nácizmus elleni küzdelemben a szeptemberi országos értekezleten lefektetett határozat alapján állunk és nem csak, hogy nem csatlakozunk a Magyar Szövetség akciójához, hanem a legélénkebben ellenezzük azt. Hogy mennyire igazam volt, amikor kétségbe vontam a Szövetség urainak az őszinteségét, azt az azóta lefolyt események is igazolják. A közeli napokban két sajtó- értekezlet volt. Az egyik New Yorkban, ahol Göndör is jelen volt, a másik Clevelandon, ahol viszont Himler Márton a Szövetség tótum-faktuma volt jelen. A new yorki értekezlet egy hosszú határozati javaslatot fogadott el, amely kimondja a nácizmus, fasizmus minden formája elleni harcot, ígérik a faji és vallási gyűlölködés elleni küzdelmet. A tudósítás kihangsúlyozza, hogy az akciónak sem a magyar kormányhoz, sem annak semmiféle hivatalos vagy félhivatalos szervéhez köze nincs. Ez a határozat — akár a buffaloi “belső revízió” követelése — Göndör Ferenc ajánlata volt, de a clevelandi értekezleten már szó sem volt a fenti pontkoról, pedig ott is ott voltak a Magyar Szövetség urai, ott csak spártai rövidséggel, a Szövetség akciójának a támogatását határozták el, eszük ágában sem volt a new yorki határozat elfogadása. A mozgalom irányitója Bor- shy Kerekes cikkében — mint azt más helyen megírjuk — kihangsúlyozza, hogy a Szövetség nem megy együtt, Hitlerrel, Mussolinival, Sztálinnál, Ottóval, Károlyi Mihályal, de ezt a kijelentést nem teszi Horthy- Telekiékre, pedig az aktuálisabb volna a többi névnél. Hogy mennyire a magyar kormány védelmét célozza ez az akció, azt Himler Márton, durva nyíltsággal ismeri be a lapjaiban, “Végre elértünk idá" ig” cimü cikkében, ahol a következőképen indokolja meg a Szövetség lépését “ . . . Meg kellett értetni mindenkivel, hogy a maga jószántából a magyar nemzet nem hívta Hitlert a saját nyakára; hogy a diktátoroknak az Egyesült Államok ellen kötött szövetségbe a MAGYAR KORMÁNY csak azért lépett be, mert nem tudott az alól kitérni”. Nos Göndör Ferenc, tessék csak jól elolvasni Himler cikkét és a clevelandi határozatot és cáfolja meg azt, hogy a Szövetség fő célja a magyar kormány mentése, igazolása és minden eshetőségre való biztosítása. A többi, az csak sallang, hogy eltakarja az eredeti célt. Már pedig mi nem vagyunk hajlandók arra, hogy segítsük elhitetni azt a hazugságot, hogy a magyar kormány egy liberális, demokratikus társaság, aki két csak az a csúnya Hitler kényszeritett be a tengelybe. Mi ismerjük őket, mi nem felejtettük el Siófokot, Orgo- ványt, Somogyi Bélát. Mi jól tudjuk, hogy a magyar kormányzat nemcsak ma, hanem 20 éve, hogy a tengely politikáját űzi. Mi nem felejtsük el, hogy a Szövetség uraira éppen Göndör Ferenc nagyon alaposan alátámasztva sütötte rá a nácizmus bélyegét. Mi hisszük azt a magyar közmondást, hogy: Kutyá- I ból nem lesz szalonna, vagy ha lesz, hát az csak kutya szalonna lesz. Igaz az Göndör elvtárs, hogy mind a ketten jó 35 éve egy anyaméhből, a szociáldemokrata pártból indultunk el, de az a párt nem azonos azzal a párttal, amelyet Vancák, Payer tár" sascég vitt el a Horthy paktumokba, mint ahogy nem azonos a Lenin kommunista pártja azzal, amelyet ma Sztálin igazgat, de Vancák, Sztálin, Browder, Seideman, Noske, Thorez, kellett ahoz, hogy elérkezzék oda, ahol ma vagyok. Ez a mozgalom az, amely nem a politikai akarnokok és fékerek gyülőhe- lye, hanem a dolgozók szervezete, amelynek a hivatása az, hogy megszervezze a tömegeket arra, hogy minden diktatúra és elnyomatás nélkül képesek legyenek arra, hogy a proletári" átus betöltse a hivatását, megvalósítsa mind a kettőnk álmát, egy szabad, boldog társadalmat. Meg vagyunk győződve arról, hogy nem sok idő kell ahoz, hogy Göndör újra csalódjon ebben az egységfrontban is. Mindenki a maga helyére! Mi a helyünkön állunk! 4,741,000 idegen regisztrált Az idegenek előzetes összeszámolását befejezvén, az Igazságügyminisztérium jeletése szerint az Idegen Regisztrálási törvény alapján (1940) a kontinentális Egyesült Államokban 4,741,571 nem-polgár regisztrált. Ugyan akkor a hivatal figyelmeztet, hogy a közel 30,000 idegen és refugee (menekült) gyermekeknek, akik ebben az országban élnek, amint betöltötték 14. évüket regisztrálniuk kell, mert egyébként a törvény által kiszabott büntetéseknek néznek elébe. Az Igazságügyminisztérium egyben figyelmezteti a regisztrált idegen állandó lakosokat, nogy állandó lakásuk felcserélése esetén öt napon belü kell ci- | műket tudatni az Immigration and Naturalization Service-t, Washington, D.C.-ben; mert ha ezt elmulasztják pénz, vagy börtönbüntetésnek teszik ki magukat, vagy esetleg mindkét rendbeli büntetésben részesülnek. Mindenkinek tudnia kell, hogy a címváltozásra vonatkozó űrlapok bármely postahivatalban beszerezhetők. Earl G. Harrison, a Regisztrálás Igazgatója, ismertette a regisztrálás eredményeit és rámutatott, hogy a teljes létszám 1,141,971 egyénnel többet eredményezett, mint a 3,600,000-re becsült idegen létszám és hogy a teljes létszámban még mindig nincsenek belefoglalva azok, akiket a mi külföldi konzuljaink regisztráltak, az idegen tengerészek, akiknek évenként kell újból regisztrálniok mielőtt partra engedik őket, sem pedig az alaskai, hawaii-i, puerto-ri- coi és Virgin szigeteken történt regisztrálások. A teljes létszám, mondotta Mr. Harrison 4,912,- 817.” “Nem nehéz rájönni, hogy az általunk eredetileg felbecsült 3,600,000 idegen miért szaporodott fel 1,141,971-el,. Elsősorban is azt a számot az 1930-as népszámlálás alapján becsültük fel, mert az 1940-es adatok még nem álltak rendelkezésre. Má' sodsorban nem tudhattuk, hogy hány egyén él ebben az országban törvénytelenül. Harmadszor a nem-polgárok lajstromozása során sok ezer egyén regisztrált, akik sohasem voltak teljesen tisztában polgári-állapotukkal és nem estek át a szabályos polgárosodási eljáráson, aminek alapján polgárjogokat nyertek volna hivatalosan. Ezenkívül sok más ezer regisztrált, akiknek állampolgársági helyzete kétséges volt és inkább regisztráltak, mintsem kitegyék magukat annak, hogy elmulasztás esetén kellemetlen helyzetbe kerüljenek.” “A jelenlegi adatainkat csak ideiglenes adatoknak kell tekinteni, amennyiben ezeket kézzel számították össze, ahogy a kitöltött ivek milliói befutottak a washingtoni főirodába. A végső pontos adatokat csak tavasz- szal fogjuk ismerni, amikor is a géppel való számolás befejezést nyert.” Mr. Harrison rámutatott arra, hogy a regisztrált idegenek 82 százaléka tiz államot érint. Ezen államok: New York ................. 1,212,622 California ................. 526,937 Pennsylvania ........... 361,475 Massachusetts ......... 356.028 Illinois ....... 319,385 Michigan ................... 290,730 New Jersey ........... 270,973 Texas .....'................ 204,450 Ohio .......................... 196,214 Connecticut ............. 152,664 Az igazgató ezúton fejezi ki köszönetét az idegennyelvü sajtó ama részének, amely állandóan és jóakarattal segített a programot keresztül vinni. “Talán szükségtelen külön kihangsúlyoznom, hogy a sajtó 100 százalékos kooperációja nélkül, sok ezer idegen törvényszegővé lett volna, mivel nem tudta volna, hogy mit kívánnak tőle. Meggyőződésem, hogy ezek száma a minimumra csökkent, mivelhogy az ügyet állandóan megismételve- ismertettük.” Mr. Harrison még megjegyezte, hogy a postahivatalok egy- rdőre tovább folytatják a regisztrálást. “Nem szabad azt hinni, azonban, hogy a regisztrálási periódus idejét meghosz- szabbitották” mondotta az igazgató. “Arról van csak szó, hogy megengedjük, hogy a postahivatalok regisztráljanak és a késedelemre vonatkozó jegyzőkönyvet felvegyék. Az elmulasztást igazoló jegyzetek világosan jelzik, hogy az illetők nem önszántukból mulasztották el annak idején a regisztrálást, így például, legjobb akaratuk dacára, egyesek, akik azt várták, hogy december 26. előtt polgárjogokat nyernek, nem regisztráltak, mert egyik vagy másik forrás helytelen tanácsot adott nekik. Ez sajnálatos, mert az ilyen egyének polgárosodási eljárása most nehézségeket szenved.” Végül jelentik, hogy az Idegenek Regisztrálási Hivatala naponta mintegy 75,000 regisztrálási kártyát küld szét. Január 11-ig összesen 2,297,234 kártyát küldtek ki Washingtonból. Előrelátható, hogy a munkának ezt a részét február 15-re befejezik.
