Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-01-25 / 1147. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 25. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI IGAZATOK VAN, TI HAZUGOK Ha nem lenne olyan tragiku­san szomorú, röhögni lehetne azon a nagy náci ellenes kam­pányon, amely az amerikai ma­gyar berkekben most, nem zaj­lik, hanem bűzlik. Mi, kik a magyar körökben az egyetlen csoportosulás va­gyunk, amely feltétlen minden körülmények között, ellenfelei vagyunk a fasizmus bármely megnyilvánulásának, lett légyen az fekete, barna, vagy vörös színre mázolva. Következetesen harcoltunk a diktatúrák ellen, akkor is, amikor a munkás kö­rökben nagyon divatos jelszó volt a “proletárdiktatúra” (e sorok írója is fanatikus hirde­tője volt). Az idő sajnos azok­nak adott igazat, akik mint IWW-isták vállalták a Sztálin­izmus ellenesség népszerűtlen voltát. Nekünk, ennek a lapnak, amely a magyar ajkú munkás­ság között hirdeti az Ipari Uni- onizmust, az Ipari Demokráciát, nemcsak joga, de kötelessége is, hogy leleplezze az antifasizmus ordítozó haszonlesőit, közibük csörditve a marakodóknak be­mutassa a magyarságnak azt, hogy a vörös és “demokrata” antifasizmus, csak köpönyeg, amely alól kilátszik a Hitler cselédek lólába. Megírtuk azt, hogy nem hi­szünk az Amerikai Magyar Szö­vetség hűségnyilatkozatának, mert hisz Himlerék a budapes­ti “Magyarok Világszövetsége” konvencióján tettek ígéretet ar­ra, hogy egy ilyen szövetséget itt is életre hoznak. Jól emlék­szem a detroiti alakuló' gyűlés előtti vitára, ahol éppen a Sza­badságék ellenezték, hogy a Vi­lágszövetség csoportjaként ala­kuljon meg, az indok: hogy egy ilyen félhivatalos magyar szerv­vel való kapcsolat ellen, adott esetben kifogása lehet az ame­rikai kormánynak, amit a kom­munisták elkésve tettek meg, hogy látszólag szakítottak a; Harmadik Internacionáléval. Az óvatos előrelátó Himlerék ezt már az alakulatnál megtették, de fentartották mind a mai na­pig a szoros kapcsolatot a Világ- szövetséggel. Az Amerikai Ma­gyar Szövetség vezetőinek 50 százaléka ma is bent van a Vi­lágszövetség vezetőségében, a magyar újságok ma is leközlik a Világszövetség közleményeit. A magyar lapok, amelyek vas­tag szedéssel közölték a Ma­gyar Szövetség hűségnyilatko­zatát (köztük a kimondottan náci érzelmű lapok is, mint a bridgeporti Egyetértés). Még ma is a magyar kormány new yorki propaganda szerve a “Hungarian Reference Library” utján kapják és közük le azo­kat a közleményeket, amelyek­nek célja a magyar kormányt kedvező színben beállítani az amerikai magyar közvélemény előtt. Ha a magyar berkekben ha­zug a Himlerék antifasizta lár­mája, de igaz az, amit a konku­renseikről, a kommunistákról megírnak. Igaz az, hogy a kom­munisták által olyan nagyon felfújt londoni béke konferen­ciát, nem lehetett volna meg­tartani Berlinben, Rómában vagy Moszkvában, mint azt a “Szabadság” vezércikkben meg­írta, de igaz az is, hogy ezt a konferenciát nem lehetett volna megtartani Budapesten sem, ami azt igazolja, hogy a han­goztatott nagy demokratizmus csak malaclopó köpönyeg, amely alatt a magyar és ezzel együtt a világ fasizmust szolgálják. Még Himleréknél is gyaláza­tosabb az a hazugság-tenger, amelyben a magyar bolsik fet- rengenek. Nekik is csak ott van igazuk, amikor Himlerékről ír­ják meg a véleményüket, de mihelyt a megirt tényekből le­vonják azt a következtetést, hogy a Magyar Szövetség, tu­lajdonképen a magyar kormány propaganda szerve és igy a nácizmus szócsöve és igy anti­demokratikus és ezért harag­szik órájuk, akkor már aljas és tudatos hazugok. Mi jogon bőgnek ők a szenny­lapjuk jobb oldalán azért, mert a Magyar Szövetség Horthyék- kal tart főn barátságot, amikor a lap baloldalán ugyan olyan nagy hírben közük azt, hogy az általuk annyira imádott Sztálin kormány, a magyar kor­mánnyal szembeni “baráti gesz­tusaként visszaküldte az oro­szok által zsákmányolt 48-as zászlókat. Mit finyáskodnak, ha a nagy Sztálin baráti gesztusa a magyar nép gyilkosaival szemben helyes, akkor mi kifo­gásuk lehet az ellen, hogy Him­lerék is “baráti gesztussal” vi­selkednek Horthyékkal szem­ben, hisz végeredményben Him- ler már sok midenben utazott, de világforradalomban még nem. Ki hisz abban, hogy a kom­munisták komolyan féltik ezt az országot, amiért Angliát tá­mogatja? Amikor ezt megír­ják és igazuk mellé felvonultat­nak minden reakciós politikust, ugyan azon az oldalon viszont megírják azt, hogy Sztalinék uj szerződést kötöttek Hitlerrel, amely még fokozottabb támoga­tást nyújt Hitler imperialista törekvéseinek. Ugyan abban a lapban vezér­cikkben sírnak, hogy a németek internáló táborába 1600 lengyel zsidó pusztult el, de nem írják meg azt, hogy a nácik elől a szovjet által megszállt Lengyel- oszágba menekülő zsidókat, ir­galmatlanul visszakergetik a nácik által megszállt területre, tehát a pusztulásba. Sírnak, gyűjtenek a Francia- országban, borzalmas állapotba szenvedő spanyol forradalmárok kimentésére, de elhallgatják azt, hogy Sztalinék kereken megtagadták és megtagadják most is azt, hogy ezeket a for­radalmárokat beengedjék, sőt ezt még a nemzetközi brigád­ban szolgáló antifasiztáktól, a kommunista párt tagoktól is megtagadták, kiket most a fas- izta francia kormány kiszolgál­tat Frankóéknak, hol a biztos halál vár rájuk. Ezzel csak foly­tatja a szovjet azt az áruló tak­tikát, amit a spanyol polgárhá­ború alatt végzett. Oldalakon keresztül lehetne folytatni ennek a két, látszólag ellentétes tábornak a hazug, kétszínű játékait, amely min­den cselekedetükben megnyilvá­nul, amelynek csak egy a cél­juk, elősegíteni a diktatúrák háborújának a győzelmét. Mi jól tudjuk, hogy mint minden háborút, úgy ezt is a piacokért való törtetés idézte elő, de nem élünk a holdban, nem dugjuk a fejünket a ho­mokba és meglátjuk a tényeket, amelyek azt mutatják, a világ munkásai elmulasztották olyan szervezeteknek a kiépítését, amely képes lett volna arra, hogy mint akadály álljon szem­be a kapitalizmus imperialista őrületével. Jól tudjuk azt is, hogy a háborút csak a kapita­lizmussal együtt lehet elpusztí­tani, de jól tudjuk azt is, hogy ezt csak a mi szervezetünkhöz hasonló világszervezet végezhe­ti el, amely ma még ilyen erő­ben nincs meg, amelyet meg kell és meg is fog teremteni a munkásosztály. De jól tudjuk azt is, hogy olyan szervezetnek a kiépítése, amely nem csak képes arra, hogy a kapitalizmust megdönt- se, de alkalmas arra is, hogy a termelést és az elosztást tovább vigye, ezerszerte könnyebb egy olyan rendszerben mint Anglia, vagy Amerika, mint Hitler vagy Sztálin rezsim jében. Éppen azért, megértjük azt, hogy az angol munkás ma védi, nem a kapitalizmust, hanem a megle­vő jogait és lehetőségeit, éppen ezért mi, kik gyűlöljük a hábo­rút, nem vagyunk hajlandók csatlakozni sem az egyik, sem a másik csoporthoz, amelyek a hazug pacifizmusuk és áldemok­ráciájukkal csak a Hitlerizmust akarják idehozni, győzelemre segíteni. Mi 100 százalékosan amerikai szervezet vagyunk. Minket nem fizet, de nem is irányit semmi­féle külföldi kormányzat, mi a fent elmondottak alapján, hábo­rú ellenesek vagyunk, de nem vagyunk hajlandók arra, hogy ezt a meggyőződésünket arra használják fel, hogy ezzel a nácizmust segítsük elő. Becsü­letes álláspontunk alapján, to­vább szervezzük, tanítjuk a munkásságot arra, hogy megta­lálja az utat egy olyan társada­lom felé, amelyben nincs elnyo­más, nincs kizsákmányolás, de nincs háború és nácizmus sem, hanem egyenlő boldog emberi­ség. Ezt a társadalmat Ipari Demokráciának hívjuk. A népszámlálási adatok a népesség fokozatos csökkenését jelzik A születések csökkenése és az európai bevándorlás úgy­szólván teljes szünetelése okoz­zák — a census hivatal szerint — hogy a népszaporodás szám­adatai a legutóbbi évtized alatt oly csekély emelkedést jeleztek. A Népszámlálási Hivatal még hozzá teszi, hogy ha to­vábbra is ez a helyzet fog fenn- állani, 30-40 év múlva a lakos­ság szaporodása igen szomorú képet fog jelezni és könnyen lehet, hogy tényleges csökke­nés fog beállni. 1940. április elsején az Egye­sült Államok lakossága össze­sen 131,669,275 lelket számolt, tehát a legutóbbi népszámlálás óta csak 8,894,229 lélekkel sza­porodott, másszóval 7.2 száza­lékkal. Amióta népszámlálási adatokat gyűjtenek ebben az országban, tehát 1790 óta nem fordult elő, hogy a szaporodás ilyen kis százalékot jelezzen, 1860-1870 óta (amikor is a sza­porodás 8,375,128 lélek volt) ez a legutóbbi évtized volt gya­rapodás szempontjából a leg­szegényebb. Ami a bevándorlást illeti, a legutóbbi évtized világosan iga­zolja, hogy az ár megfordult és tömeges bevándorlásról beszél­ni sem lehet. Sokkal többen hagyták el az országot és ván­doroltak vissza előbbeni hazá­jukba, mint ahány an érkeztek. Számokban: 46,518 egyén hagy­ta el az Egyesült Államokat. Ezzel szemben az előbbeni évti­zedben 1920 és 1930 alatt a lakosság 19 százalékkal emel­kedett és ehez 17,064,426 be­vándorló érkezése adta a lénye­get. { Az egyes államokban is ér­dekes változások álltak be. Hat állam, például, csökkenést mu­tat lakosság tekintetében. So­hasem fordult elő azelőtt, hogy több mint három állam jelez­zen csökkenést lakosságban, egy-egy évtized alatt. Három állam ezek között az u. n. Dust Bowl államok közül való, ame­lyeket az 1930-as években ret­tenetesen megkínzott a száraz­ság és homok lerakódás. Hatal­mas területeket pusztított el annak idején a homokot rakó szélvihar és a farmer családok ezreit arra kényszeritette, hogy otthonaikat elhagyják és olyan vidékeken keressenek életlehe­tőséget, ahol gazdagabb a föld és biztonságosabb az élet. Ezen államok közé tartoznak: North Dakota, South Dakota, Kansas, Nebraska és Oklahoma. A ha­todik, fentebb jelzett állam, Vermont, csak 380 lakót veszí­tett. Csak egyetlen állam lakossá­ga szaporodott egy millión fe­lül és ez California. Más álla­mok is szaporodást jeleztek, kisebb-nagyobb mértékben és ezek között foglalnak helyet: New York, Florida, Michigan, North Carolina, Tennessee, Illi­nois, Louisiana, Ohio és Virgi­nia. New York állam vezet la­kosság szempontjából, mint annyi éven keresztül. A legú­jabb adatok szerint ennek az államnak 13,479,142 lakója van. Pennsylvania ismét második helyre került és lakossága ez- időszerint 9,900,180. A legcse­kélyebb lakosságot Nevada jel­zi; amennyiben csak 110,247 ember él az államban. California hatalmas növeke­dése lakosság tekintetében rész­ben uj területek megnyitásának köszönhető, részben pedig an­nak, hogy bizonyos csoportok és egyének egy melegebb ég­hajlat után vágytak. Más álla­mokban vagy az ipari fejlődés, vagy a magasabb csecsemő szü­letési adatok felelősek a lakos­ság szaporulatáért. A hegyvidé­ket felölelő államokban bizonyos fokú fejlődés annak tulajdonít­ható, hogy számtalan család te­lepedett le azon vidékeken fő­ként farmerek, akiket a közép­nyugati homok zavart el ottho­naikból. Common Council

Next

/
Thumbnails
Contents