Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-25 / 1147. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 25. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI IGAZATOK VAN, TI HAZUGOK Ha nem lenne olyan tragikusan szomorú, röhögni lehetne azon a nagy náci ellenes kampányon, amely az amerikai magyar berkekben most, nem zajlik, hanem bűzlik. Mi, kik a magyar körökben az egyetlen csoportosulás vagyunk, amely feltétlen minden körülmények között, ellenfelei vagyunk a fasizmus bármely megnyilvánulásának, lett légyen az fekete, barna, vagy vörös színre mázolva. Következetesen harcoltunk a diktatúrák ellen, akkor is, amikor a munkás körökben nagyon divatos jelszó volt a “proletárdiktatúra” (e sorok írója is fanatikus hirdetője volt). Az idő sajnos azoknak adott igazat, akik mint IWW-isták vállalták a Sztálinizmus ellenesség népszerűtlen voltát. Nekünk, ennek a lapnak, amely a magyar ajkú munkásság között hirdeti az Ipari Uni- onizmust, az Ipari Demokráciát, nemcsak joga, de kötelessége is, hogy leleplezze az antifasizmus ordítozó haszonlesőit, közibük csörditve a marakodóknak bemutassa a magyarságnak azt, hogy a vörös és “demokrata” antifasizmus, csak köpönyeg, amely alól kilátszik a Hitler cselédek lólába. Megírtuk azt, hogy nem hiszünk az Amerikai Magyar Szövetség hűségnyilatkozatának, mert hisz Himlerék a budapesti “Magyarok Világszövetsége” konvencióján tettek ígéretet arra, hogy egy ilyen szövetséget itt is életre hoznak. Jól emlékszem a detroiti alakuló' gyűlés előtti vitára, ahol éppen a Szabadságék ellenezték, hogy a Világszövetség csoportjaként alakuljon meg, az indok: hogy egy ilyen félhivatalos magyar szervvel való kapcsolat ellen, adott esetben kifogása lehet az amerikai kormánynak, amit a kommunisták elkésve tettek meg, hogy látszólag szakítottak a; Harmadik Internacionáléval. Az óvatos előrelátó Himlerék ezt már az alakulatnál megtették, de fentartották mind a mai napig a szoros kapcsolatot a Világ- szövetséggel. Az Amerikai Magyar Szövetség vezetőinek 50 százaléka ma is bent van a Világszövetség vezetőségében, a magyar újságok ma is leközlik a Világszövetség közleményeit. A magyar lapok, amelyek vastag szedéssel közölték a Magyar Szövetség hűségnyilatkozatát (köztük a kimondottan náci érzelmű lapok is, mint a bridgeporti Egyetértés). Még ma is a magyar kormány new yorki propaganda szerve a “Hungarian Reference Library” utján kapják és közük le azokat a közleményeket, amelyeknek célja a magyar kormányt kedvező színben beállítani az amerikai magyar közvélemény előtt. Ha a magyar berkekben hazug a Himlerék antifasizta lármája, de igaz az, amit a konkurenseikről, a kommunistákról megírnak. Igaz az, hogy a kommunisták által olyan nagyon felfújt londoni béke konferenciát, nem lehetett volna megtartani Berlinben, Rómában vagy Moszkvában, mint azt a “Szabadság” vezércikkben megírta, de igaz az is, hogy ezt a konferenciát nem lehetett volna megtartani Budapesten sem, ami azt igazolja, hogy a hangoztatott nagy demokratizmus csak malaclopó köpönyeg, amely alatt a magyar és ezzel együtt a világ fasizmust szolgálják. Még Himleréknél is gyalázatosabb az a hazugság-tenger, amelyben a magyar bolsik fet- rengenek. Nekik is csak ott van igazuk, amikor Himlerékről írják meg a véleményüket, de mihelyt a megirt tényekből levonják azt a következtetést, hogy a Magyar Szövetség, tulajdonképen a magyar kormány propaganda szerve és igy a nácizmus szócsöve és igy antidemokratikus és ezért haragszik órájuk, akkor már aljas és tudatos hazugok. Mi jogon bőgnek ők a szennylapjuk jobb oldalán azért, mert a Magyar Szövetség Horthyék- kal tart főn barátságot, amikor a lap baloldalán ugyan olyan nagy hírben közük azt, hogy az általuk annyira imádott Sztálin kormány, a magyar kormánnyal szembeni “baráti gesztusaként visszaküldte az oroszok által zsákmányolt 48-as zászlókat. Mit finyáskodnak, ha a nagy Sztálin baráti gesztusa a magyar nép gyilkosaival szemben helyes, akkor mi kifogásuk lehet az ellen, hogy Himlerék is “baráti gesztussal” viselkednek Horthyékkal szemben, hisz végeredményben Him- ler már sok midenben utazott, de világforradalomban még nem. Ki hisz abban, hogy a kommunisták komolyan féltik ezt az országot, amiért Angliát támogatja? Amikor ezt megírják és igazuk mellé felvonultatnak minden reakciós politikust, ugyan azon az oldalon viszont megírják azt, hogy Sztalinék uj szerződést kötöttek Hitlerrel, amely még fokozottabb támogatást nyújt Hitler imperialista törekvéseinek. Ugyan abban a lapban vezércikkben sírnak, hogy a németek internáló táborába 1600 lengyel zsidó pusztult el, de nem írják meg azt, hogy a nácik elől a szovjet által megszállt Lengyel- oszágba menekülő zsidókat, irgalmatlanul visszakergetik a nácik által megszállt területre, tehát a pusztulásba. Sírnak, gyűjtenek a Francia- országban, borzalmas állapotba szenvedő spanyol forradalmárok kimentésére, de elhallgatják azt, hogy Sztalinék kereken megtagadták és megtagadják most is azt, hogy ezeket a forradalmárokat beengedjék, sőt ezt még a nemzetközi brigádban szolgáló antifasiztáktól, a kommunista párt tagoktól is megtagadták, kiket most a fas- izta francia kormány kiszolgáltat Frankóéknak, hol a biztos halál vár rájuk. Ezzel csak folytatja a szovjet azt az áruló taktikát, amit a spanyol polgárháború alatt végzett. Oldalakon keresztül lehetne folytatni ennek a két, látszólag ellentétes tábornak a hazug, kétszínű játékait, amely minden cselekedetükben megnyilvánul, amelynek csak egy a céljuk, elősegíteni a diktatúrák háborújának a győzelmét. Mi jól tudjuk, hogy mint minden háborút, úgy ezt is a piacokért való törtetés idézte elő, de nem élünk a holdban, nem dugjuk a fejünket a homokba és meglátjuk a tényeket, amelyek azt mutatják, a világ munkásai elmulasztották olyan szervezeteknek a kiépítését, amely képes lett volna arra, hogy mint akadály álljon szembe a kapitalizmus imperialista őrületével. Jól tudjuk azt is, hogy a háborút csak a kapitalizmussal együtt lehet elpusztítani, de jól tudjuk azt is, hogy ezt csak a mi szervezetünkhöz hasonló világszervezet végezheti el, amely ma még ilyen erőben nincs meg, amelyet meg kell és meg is fog teremteni a munkásosztály. De jól tudjuk azt is, hogy olyan szervezetnek a kiépítése, amely nem csak képes arra, hogy a kapitalizmust megdönt- se, de alkalmas arra is, hogy a termelést és az elosztást tovább vigye, ezerszerte könnyebb egy olyan rendszerben mint Anglia, vagy Amerika, mint Hitler vagy Sztálin rezsim jében. Éppen azért, megértjük azt, hogy az angol munkás ma védi, nem a kapitalizmust, hanem a meglevő jogait és lehetőségeit, éppen ezért mi, kik gyűlöljük a háborút, nem vagyunk hajlandók csatlakozni sem az egyik, sem a másik csoporthoz, amelyek a hazug pacifizmusuk és áldemokráciájukkal csak a Hitlerizmust akarják idehozni, győzelemre segíteni. Mi 100 százalékosan amerikai szervezet vagyunk. Minket nem fizet, de nem is irányit semmiféle külföldi kormányzat, mi a fent elmondottak alapján, háború ellenesek vagyunk, de nem vagyunk hajlandók arra, hogy ezt a meggyőződésünket arra használják fel, hogy ezzel a nácizmust segítsük elő. Becsületes álláspontunk alapján, tovább szervezzük, tanítjuk a munkásságot arra, hogy megtalálja az utat egy olyan társadalom felé, amelyben nincs elnyomás, nincs kizsákmányolás, de nincs háború és nácizmus sem, hanem egyenlő boldog emberiség. Ezt a társadalmat Ipari Demokráciának hívjuk. A népszámlálási adatok a népesség fokozatos csökkenését jelzik A születések csökkenése és az európai bevándorlás úgyszólván teljes szünetelése okozzák — a census hivatal szerint — hogy a népszaporodás számadatai a legutóbbi évtized alatt oly csekély emelkedést jeleztek. A Népszámlálási Hivatal még hozzá teszi, hogy ha továbbra is ez a helyzet fog fenn- állani, 30-40 év múlva a lakosság szaporodása igen szomorú képet fog jelezni és könnyen lehet, hogy tényleges csökkenés fog beállni. 1940. április elsején az Egyesült Államok lakossága összesen 131,669,275 lelket számolt, tehát a legutóbbi népszámlálás óta csak 8,894,229 lélekkel szaporodott, másszóval 7.2 százalékkal. Amióta népszámlálási adatokat gyűjtenek ebben az országban, tehát 1790 óta nem fordult elő, hogy a szaporodás ilyen kis százalékot jelezzen, 1860-1870 óta (amikor is a szaporodás 8,375,128 lélek volt) ez a legutóbbi évtized volt gyarapodás szempontjából a legszegényebb. Ami a bevándorlást illeti, a legutóbbi évtized világosan igazolja, hogy az ár megfordult és tömeges bevándorlásról beszélni sem lehet. Sokkal többen hagyták el az országot és vándoroltak vissza előbbeni hazájukba, mint ahány an érkeztek. Számokban: 46,518 egyén hagyta el az Egyesült Államokat. Ezzel szemben az előbbeni évtizedben 1920 és 1930 alatt a lakosság 19 százalékkal emelkedett és ehez 17,064,426 bevándorló érkezése adta a lényeget. { Az egyes államokban is érdekes változások álltak be. Hat állam, például, csökkenést mutat lakosság tekintetében. Sohasem fordult elő azelőtt, hogy több mint három állam jelezzen csökkenést lakosságban, egy-egy évtized alatt. Három állam ezek között az u. n. Dust Bowl államok közül való, amelyeket az 1930-as években rettenetesen megkínzott a szárazság és homok lerakódás. Hatalmas területeket pusztított el annak idején a homokot rakó szélvihar és a farmer családok ezreit arra kényszeritette, hogy otthonaikat elhagyják és olyan vidékeken keressenek életlehetőséget, ahol gazdagabb a föld és biztonságosabb az élet. Ezen államok közé tartoznak: North Dakota, South Dakota, Kansas, Nebraska és Oklahoma. A hatodik, fentebb jelzett állam, Vermont, csak 380 lakót veszített. Csak egyetlen állam lakossága szaporodott egy millión felül és ez California. Más államok is szaporodást jeleztek, kisebb-nagyobb mértékben és ezek között foglalnak helyet: New York, Florida, Michigan, North Carolina, Tennessee, Illinois, Louisiana, Ohio és Virginia. New York állam vezet lakosság szempontjából, mint annyi éven keresztül. A legújabb adatok szerint ennek az államnak 13,479,142 lakója van. Pennsylvania ismét második helyre került és lakossága ez- időszerint 9,900,180. A legcsekélyebb lakosságot Nevada jelzi; amennyiben csak 110,247 ember él az államban. California hatalmas növekedése lakosság tekintetében részben uj területek megnyitásának köszönhető, részben pedig annak, hogy bizonyos csoportok és egyének egy melegebb éghajlat után vágytak. Más államokban vagy az ipari fejlődés, vagy a magasabb csecsemő születési adatok felelősek a lakosság szaporulatáért. A hegyvidéket felölelő államokban bizonyos fokú fejlődés annak tulajdonítható, hogy számtalan család telepedett le azon vidékeken főként farmerek, akiket a középnyugati homok zavart el otthonaikból. Common Council
