Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-18 / 1146. szám
8 oidai BÉRMUNKÁS 1941 január 18. TÁRCA NYÁRUTÓ A Pavelka-házaspárnak nem sok ellensége van a házban. Csak a földszint, az első és második emelet haragszik rá. Több emelet nincs. Ha Pavelkáékról van szó, Paczek szomszéd csak annyit mond, hogy süljenek meg a saját zsírjukban. Duvedli szomszéd már nem ilyen vérszomjas. ő egyszerű mélabu- val csak ezt jegyzi meg: Égjen meg rajtuk a ruha. Az emberek hálátlanok mindenütt. Nálunk is. Duvedli szomszédék- nál gyakran előfordul, hogy összevesznek egymással s ilyenkor válnak mindentől. Asztaltól, székektől és a rekamiéj üktől. Ma eladják Pavelkának az egész cókmókot 30 pengőért, mert nekik már úgysem kell, hiszen válnak; holnap vagy holnapután kibékülnek és visz- szaveszik 40-ért. Pavelka megtehetné azt is, hogy eladja Paczek szomszédnak 35-ért. De Pavelkának szive van. Pavelka mindent lát, mindent tud s törődik a lakóival. Mindenkivel. Velem is. Azt mondja egy héttel ezelőtt: — Csak úgy elfigyellek, hogy mennyit is gürcölsz. Nemrég gyüttél haza, azóta, hogy téged is elkapta az a gépszij. Melózol éjjel-nappal, meg skri- bálod az a sok marhaság az újságba, hát azt hiszed, hogy elolvassa azt valaki? Fenét. Tudom magamról. Például ezelőtt egy hónappal kaptam a sógor- kámtól egy szlovenszki novi- nyit és idáig még csak a címét olvastam el. Azért gondolom, el kéne valahová mennünk, mert nyugalomra van szükség nekem is meg neked is. — Jó, jó faterkám, de miből? — Mibul? Hát idehallgassál! — folytotta az öreg. — Ezt csak neked mesélek el. Szigorúan bizalmas és te nem vagy olyan, mint a szobaasszonyod, a Kucserné, meg a Mayer Laci, hogy egész nap jár a pampulá- juk, mint a körúton a 6-os kocsi. Te nem szoktál pletykálni, csak legföllebb megírod az újságba, de én avval nem törődöm. Másról van szó. Van nekem kis . Velecén egy farm. Nyáron mindig ki van adva, de ilyenkor üres. A palik nyáron vannak kinn, amikor esik az eső a szél fuj és sohse süt a lizi. Az utóbbi mifelénk napot jelent. —Ellenben ilyenkor szeptemberben — mesélte tovább Pavelka — amikor az igazi jóidő van, akkor hazajönnek. Látod, milyenek az emberek. Szóval, nem akarok olyan sok dumálni, kérjél egyheti szabadságot és lejössz velem a farmra és csinálunk egy rendes nyárutó. Neked ez nem kerülni semmibe. Megváltasz két retúrjegy, nekem meg neked és hozol két személyre egyheti élelmet. Szalonnát ne hozzál, mert az nem birok elrágni. Inkább szalámit. Különben hozzál, amit akarsz, az a fontos, hogy hozzál. Tejet kapsz ott, amennyit akarsz. Majd én is iszok, azt amit akarok. Végül abban maradtunk, hogy két nap múlva elindulunk Velencére, Pavelka farmjára. Végtelen hálával eltelve az öreg iránt, hogy igy gondoskodott rólam, bevásároltam két személyre, majd útnak indultunk. Ha már Pavelka ilyen gavallér velem szembe, akkor nem sérthetem meg azzal, hogy villamoson megyünk, autót béreltem Rákosszentmihály határától ki egész Kelenföldig. Pavelka nem engedte, hogy tovább is autón menjünk. Azt mondta, most már jó lesz a vonat is, nem muszáj első, jó lesz második osztály is. Alig két óra elteltével már ott izzadtunk a velencei hegyoldalban, irány: Pavelka farmja. Végre az egyik kis villa előtt megálltunk. Pavelka kulcsot vett elő és bementünk a giz-gazos, elhagyatott kerten keresztül, az épületbe. Az öreg első dolga az volt, hogy %fölment a padlásra és ott egy kis ablakon kidugott egy zászlót. — Ez azért van, hogy a szomszédok lássák, hogy a gazda érkezett meg — mondta az öreg. Valóban, alig raktuk le a cókmókot, egy ember jelent meg a kertben és a következőket mondotta Pavelkának: — Tekintetes ur, kérem . . . A vendég nem folytathatta tovább, mert Pavelka félbeszakította : — Haggyál János az a titulus, tudod, hogy én azt nem szeretek. Mond csak egyszerűen azt, hogy Pavelka nagyságos ur és most aztán povedálj tovább, de csak jó hirt újságolj, mert éri meg a barátocskám nyuga- lomság akarunk és nem izga- lomság, mert különben megru- gok a nadrágodat. A vendég végre szóhoz jutott és zavartan elmakogta, hogy a csendőrök a héten már .háromszor is itt voltak és hogy a ház előtt a nagyságos Pavelka ur a járdát töltse fel murvával, vagyis a közeli bányában található sárga sóderfélével. — Hát idehallgass — fordult felém Pavelka — most saját füleddel hallottál, hogy miről van szó. Ugye mégsem tölthetjük itt a napot tétlenül. Te ittmaradsz, én meg elmegyek fuvart keresni és amig visszajövök, addig a kertben a gazt szedjél ki. De siessél vele, mert ha már itt lesz a murva, akkor nem érünk rá a kerttel babrálni. — Szólt és távozott. Mit lehetett itt csinálni? Elvégre az öregnek igaza van. Két erős ember van a házban, szégyen volna, hogy egy 400 öles kert ilyen gizgazos maradjon. Nekiláttam a gyomlálásnak. Késő este volt, mikor Pavelka imbo- lyogva megérkezett. Csillogott a szeme nagyokat fújt. — Mit szólsz hozzá? Ettől a csudállatias levegőtől egészen berúgja az ember. Azonban Pavelka nem a levegőtől rúgott be. Messziről lehe~ tett érezni, hogy ma is alaposan a pohár fenekére nézett. Majd úgy, ahogy volt, ruhástól ledőlt a ^kisszobában lévő hen- cserre, rágyújtott a pipájára és füstölt, mint egy öreg lokomotív. Az ablak be volt csukva, mert annyi volt a szúnyog,'' mint égen a csillag, viszont a szobában olyan nehéz völt a levegő, hogy alig lehetett lélegzeni. — Hátha te jobban szereted a szúnyog, mint a füst, nyissál ki az ablak, fontos, hogy nyu- galomság legyen. Ahogy kinyitottuk az ablakot, a szúnyogokkal együtt a szomszéd rádiójának a hangja is bejött. Már 10 órára járt az idő, de nyugalomról szó sem lehetett. A rádió csak bömbölt, bömbölt szüntelen. Pavelka lassan megszólalt: — Ez a csirkefogó azért húz engem a rádióval, mert tavaly összevesztem vele és lekentem neki egyet. Tudja, hogy nem szeretek a rádiót, most csak azért csinálja ezt a cirkusz, hogy ettől ne legyen nyugalom- ság. Végre úgy hajnal felé, amikor egy kicsit elszunditottunk volna a kakasok kezdték rá ott, ahol a rádióőrült abbahagyta, majd a kakasokat fölváltották a kutyák, tehenek és egyéb falusi jószágok. Reggel 5 órakor a murváskocsi állt meg a ház előtt, leszórta rakományát és Pavelka megbízott azzal, hogy a járdán szépen gereblyézzen; el a murvát és amire kész leszek .vele, addigra itt lesz a másik kocsi és ha kevés, akkor esetleg a harmadik. Csak csináljam nyugodtan, ne hagyjam magam zavartatani, őneki dolga van a községházán. Aznap este is későn jött haza és mégjobban csillogott a szeme, közben még énekelt is, ledobta magát ismét a rencserre, hanyattfeküdt, úgy gyújtott a pipára és megjegyezte, hogy nagyon ráfér ez a kis nyugalomság. Másnap reggel egy kocsi homokot és meszet hoztak, lerakták a ház elé. Pavelka egy talyigát kerített elő és meghagyta, hogy ezt minél hamarabb hordjam be, nehogy a csendőrök őt felírják. Aztán szépen elmagyarázta, hogy keverjem meg a meszet a homokkal, persze, a kutból húzzak vizet, csináljak maltert, ő majd addig elmegy kőmuvesszerszá- mokért. Ez esetben valóban nagyon hamar visszaérkezett és .szigorúan rámparancsolt, hogy a falakon 'a lehullott vakolatot pótoljam, szép simán kenjem el nehogy rücskös legyen. Az utasítás után megint távozott és azt akár ne is mondjam, hogy késő este érkezett haza. / Most azonban nem mosolygott, két kezét hasára szorítva, kétrét görnyedve támolygott be a szobába és kínjában ordított, mint a sakál. — Jaj ? Jaj ! Jaj ! Végem van! — Mi történt faterkám? — kérdeztem ijedten. — Jaj az a gazember, valamivel megitatta engem és azt hiszek, hogy kilukad a belem. Mit lehet itt csinálni? A falu legalább három kilométer mesz- sze van és még csak a hold se világit. Először megpróbáltam beleönteni valamit. Itattam vele meleg tejet és feketekávét. Szerencsére nem találta el egyikről sem, hogy mi az, mert életében még ilyen italok nem voltak a szájában. Aztán gyors- forralón fedőket melegítettem és azt raktam a hasára, mig végre elszunditott. Virrasztva ültem mellette, mint anya csecsemője mellett. Másnap reggel holtrafárad- tan pakoltam és fölültettem az öreget a vonatra, délben már Pesten is voltunk. A ház zsongott, mint rendesen, a- gyerekek visítottak. Duvedliné kieresztette a rádiót, mint szokta, közben a verkli szólt, szóval szabályos volt minden. Pavelkának másnap már kutyába ja sem volt. Arca szélesre tárult, kétszer jól hátbavágott és hangosan nevetve mondta, hogy az egész ház hallhassa: — Az volt egy élet Velencén, mi? Ha jól viselsz magad jövőre megint csinálunk egy ilyen nyárutó. Szerkesztői üzenetek: Egy Egyleti Tag, East Pittsburgh: Láttuk a Magyar Bányászlap-ban elhelyezett írását. Nem hiába, hogy az Összetartás nem adott annak helyet, de ott nem bírta el a nyomda festéket. A Bányász Lapban is az ugyan akkor elhelyezett tizenhat inches hirdetés nyomott a mérlegen. A Szövetségből történt kizárásokat, amint hogy eddig, úgy ezután sem szabad önnek megérteni, mert lecsúszna álmairól, hogy legalább a segédtitkárságra emelkedhessen. Dolgozata vizsgamunkának is megfelel, kiegészíti az east pittsburghi triót. Láp Pál, Detroit: örvendünk, hogy önnek is felkeltette figyelmét a legutóbbi Pedlow-féle akció körüli ujságpolémia és felvilágosításért — az Amerikai Magyar Szövetség nagy nevű titkárától eltérően — nem Ped- low kapitányhoz, de budapesti barátaihoz fordult, ahonnan a Bérmunkás híradását erősítették meg, hogy az akcióban használt, illetve magas dollár árfolyamban eladott “kávé” közönséges hamisítvány, amelynek egyik fajtáját a botanikai elemzés egyszerű babnak találta, amelynek fontját nem dollárokért, de néhány centért árusítják. Az igazság kedvéért meg kell itt is említeni, hogy Kerekes titkár ur nem a kifogásolt magas árak ügyében tette közbenjárását az akció intézőinél, hanem arról kívánt bizonyságot szerezni, hogy a tizenkét dollárért eladott 2-3 dollár értékű árut ténylegesen kézbesíteni tudja-e a Pedlow társaság? És amikor erre igenlő választ kapott a titkár ur, mint a legbecsületesebb akciót nyilvánította a sajtón keresztül. — Nagyon célszerű lenne, ha Láp Pál öreg tollforgató, ebből az írásából küldene egyet-kettőt Dr. Kerekes titkár ur, Washington, D. C. címére is, aki most hasonló ALAPOS ügyben az “amerikai magyarságáért foglaltatta el magát. AZ EPITO-GÄRDA BA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 M. Vlasits, New York ..... 7.00 X231958 New York .........22.00 J. Bodnár, New York ___ 6.00 Nagy Gábor, New York .... 8.00 L. Fülöp, New York ____ 7.00 Stefankó Márton, N.Y...... 9.00 J. Németh, New York ..... 2.00 J. Feiti, New York........... 1.00 J. Pataky, Brooklyn ....... 3.00 J. Dushek, Nutley ...........12.00 J. Nagy, Astoria ............... 2.00 J. Havel .............................12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 6.00 J. Herold, Bridgeport ....... 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls.. 10.50 Alakszay, Sándor, Akron .. 2.00 Farkas Im,re, Akron ........ 6.00 Schwindt Gyula, Akron .... 1.00 Vizi József, Akron ........... 8.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 Bercsa Jánosné, Clev. __ 5.00 Scherhaufer Géza, Clev. .. 1.00 J. Kollár, Cleveland ......... 5.00 J. Herceg, Cleveland ....... 6.00 A. Molnár ........................... 6.00 J. E. Takács, Cleveland .... 3.00 Hering Pál, Buffalo ......... 2.00 Hering Pálné, Buffalo ..... 2.00 G. Pallagi, Newark, 0...... 2.00
