Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-01-18 / 1146. szám

8 oidai BÉRMUNKÁS 1941 január 18. TÁRCA NYÁRUTÓ A Pavelka-házaspárnak nem sok ellensége van a házban. Csak a földszint, az első és má­sodik emelet haragszik rá. Több emelet nincs. Ha Pavelkáékról van szó, Paczek szomszéd csak annyit mond, hogy süljenek meg a saját zsírjukban. Duvedli szomszéd már nem ilyen vér­szomjas. ő egyszerű mélabu- val csak ezt jegyzi meg: Ég­jen meg rajtuk a ruha. Az em­berek hálátlanok mindenütt. Nálunk is. Duvedli szomszédék- nál gyakran előfordul, hogy összevesznek egymással s ilyen­kor válnak mindentől. Asztal­tól, székektől és a rekamiéj ük­től. Ma eladják Pavelkának az egész cókmókot 30 pengőért, mert nekik már úgysem kell, hiszen válnak; holnap vagy holnapután kibékülnek és visz- szaveszik 40-ért. Pavelka meg­tehetné azt is, hogy eladja Pa­czek szomszédnak 35-ért. De Pavelkának szive van. Pavelka mindent lát, mindent tud s tö­rődik a lakóival. Mindenkivel. Velem is. Azt mondja egy hét­tel ezelőtt: — Csak úgy elfigyellek, hogy mennyit is gürcölsz. Nem­rég gyüttél haza, azóta, hogy téged is elkapta az a gépszij. Melózol éjjel-nappal, meg skri- bálod az a sok marhaság az új­ságba, hát azt hiszed, hogy el­olvassa azt valaki? Fenét. Tu­dom magamról. Például ezelőtt egy hónappal kaptam a sógor- kámtól egy szlovenszki novi- nyit és idáig még csak a címét olvastam el. Azért gondolom, el kéne valahová mennünk, mert nyugalomra van szükség nekem is meg neked is. — Jó, jó faterkám, de miből? — Mibul? Hát idehallgassál! — folytotta az öreg. — Ezt csak neked mesélek el. Szigorú­an bizalmas és te nem vagy olyan, mint a szobaasszonyod, a Kucserné, meg a Mayer Laci, hogy egész nap jár a pampulá- juk, mint a körúton a 6-os ko­csi. Te nem szoktál pletykálni, csak legföllebb megírod az új­ságba, de én avval nem törő­döm. Másról van szó. Van ne­kem kis . Velecén egy farm. Nyáron mindig ki van adva, de ilyenkor üres. A palik nyáron vannak kinn, amikor esik az eső a szél fuj és sohse süt a lizi. Az utóbbi mifelénk napot je­lent. —Ellenben ilyenkor szeptem­berben — mesélte tovább Pavel­ka — amikor az igazi jóidő van, akkor hazajönnek. Látod, milyenek az emberek. Szóval, nem akarok olyan sok dumálni, kérjél egyheti szabadságot és lejössz velem a farmra és csi­nálunk egy rendes nyárutó. Ne­ked ez nem kerülni semmibe. Megváltasz két retúrjegy, ne­kem meg neked és hozol két személyre egyheti élelmet. Sza­lonnát ne hozzál, mert az nem birok elrágni. Inkább szalámit. Különben hozzál, amit akarsz, az a fontos, hogy hozzál. Tejet kapsz ott, amennyit akarsz. Majd én is iszok, azt amit aka­rok. Végül abban maradtunk, hogy két nap múlva elindulunk Velencére, Pavelka farmjára. Végtelen hálával eltelve az öreg iránt, hogy igy gondoskodott rólam, bevásároltam két sze­mélyre, majd útnak indultunk. Ha már Pavelka ilyen gavallér velem szembe, akkor nem sért­hetem meg azzal, hogy villamo­son megyünk, autót béreltem Rákosszentmihály határától ki egész Kelenföldig. Pavelka nem engedte, hogy tovább is autón menjünk. Azt mondta, most már jó lesz a vonat is, nem mu­száj első, jó lesz második osz­tály is. Alig két óra elteltével már ott izzadtunk a velencei hegyoldalban, irány: Pavelka farmja. Végre az egyik kis vil­la előtt megálltunk. Pavelka kulcsot vett elő és bementünk a giz-gazos, elhagyatott kerten keresztül, az épületbe. Az öreg első dolga az volt, hogy %fölment a padlásra és ott egy kis abla­kon kidugott egy zászlót. — Ez azért van, hogy a szom­szédok lássák, hogy a gazda ér­kezett meg — mondta az öreg. Valóban, alig raktuk le a cók­mókot, egy ember jelent meg a kertben és a következőket mondotta Pavelkának: — Tekintetes ur, kérem . . . A vendég nem folytathatta tovább, mert Pavelka félbesza­kította : — Haggyál János az a titu­lus, tudod, hogy én azt nem szeretek. Mond csak egyszerűen azt, hogy Pavelka nagyságos ur és most aztán povedálj tovább, de csak jó hirt újságolj, mert éri meg a barátocskám nyuga- lomság akarunk és nem izga- lomság, mert különben megru- gok a nadrágodat. A vendég végre szóhoz ju­tott és zavartan elmakogta, hogy a csendőrök a héten már .háromszor is itt voltak és hogy a ház előtt a nagyságos Pavel­ka ur a járdát töltse fel murvá­val, vagyis a közeli bányában található sárga sóderfélével. — Hát idehallgass — fordult felém Pavelka — most saját füleddel hallottál, hogy miről van szó. Ugye mégsem tölthet­jük itt a napot tétlenül. Te itt­maradsz, én meg elmegyek fu­vart keresni és amig visszajö­vök, addig a kertben a gazt szedjél ki. De siessél vele, mert ha már itt lesz a murva, akkor nem érünk rá a kerttel babrál­ni. — Szólt és távozott. Mit le­hetett itt csinálni? Elvégre az öregnek igaza van. Két erős ember van a házban, szégyen volna, hogy egy 400 öles kert ilyen gizgazos maradjon. Neki­láttam a gyomlálásnak. Késő este volt, mikor Pavelka imbo- lyogva megérkezett. Csillogott a szeme nagyokat fújt. — Mit szólsz hozzá? Ettől a csudállatias levegőtől egészen berúgja az ember. Azonban Pavelka nem a leve­gőtől rúgott be. Messziről lehe~ tett érezni, hogy ma is alapo­san a pohár fenekére nézett. Majd úgy, ahogy volt, ruhástól ledőlt a ^kisszobában lévő hen- cserre, rágyújtott a pipájára és füstölt, mint egy öreg lokomo­tív. Az ablak be volt csukva, mert annyi volt a szúnyog,'' mint égen a csillag, viszont a szobá­ban olyan nehéz völt a levegő, hogy alig lehetett lélegzeni. — Hátha te jobban szereted a szúnyog, mint a füst, nyissál ki az ablak, fontos, hogy nyu- galomság legyen. Ahogy kinyitottuk az abla­kot, a szúnyogokkal együtt a szomszéd rádiójának a hangja is bejött. Már 10 órára járt az idő, de nyugalomról szó sem le­hetett. A rádió csak bömbölt, bömbölt szüntelen. Pavelka las­san megszólalt: — Ez a csirkefogó azért húz engem a rádióval, mert tavaly összevesztem vele és lekentem neki egyet. Tudja, hogy nem szeretek a rádiót, most csak azért csinálja ezt a cirkusz, hogy ettől ne legyen nyugalom- ság. Végre úgy hajnal felé, ami­kor egy kicsit elszunditottunk volna a kakasok kezdték rá ott, ahol a rádióőrült abbahagyta, majd a kakasokat fölváltották a kutyák, tehenek és egyéb fa­lusi jószágok. Reggel 5 órakor a murváskocsi állt meg a ház előtt, leszórta rakományát és Pavelka megbízott azzal, hogy a járdán szépen gereblyézzen; el a murvát és amire kész leszek .vele, addigra itt lesz a másik kocsi és ha kevés, akkor eset­leg a harmadik. Csak csináljam nyugodtan, ne hagyjam magam zavartatani, őneki dolga van a községházán. Aznap este is ké­sőn jött haza és mégjobban csillogott a szeme, közben még énekelt is, ledobta magát ismét a rencserre, hanyattfeküdt, úgy gyújtott a pipára és megjegyez­te, hogy nagyon ráfér ez a kis nyugalomság. Másnap reggel egy kocsi homokot és meszet hoztak, lerakták a ház elé. Pa­velka egy talyigát kerített elő és meghagyta, hogy ezt minél hamarabb hordjam be, nehogy a csendőrök őt felírják. Aztán szépen elmagyarázta, hogy ke­verjem meg a meszet a homok­kal, persze, a kutból húzzak vi­zet, csináljak maltert, ő majd addig elmegy kőmuvesszerszá- mokért. Ez esetben valóban na­gyon hamar visszaérkezett és .szigorúan rámparancsolt, hogy a falakon 'a lehullott vakolatot pótoljam, szép simán kenjem el nehogy rücskös legyen. Az uta­sítás után megint távozott és azt akár ne is mondjam, hogy késő este érkezett haza. / Most azonban nem mosoly­gott, két kezét hasára szorítva, kétrét görnyedve támolygott be a szobába és kínjában ordított, mint a sakál. — Jaj ? Jaj ! Jaj ! Végem van! — Mi történt faterkám? — kérdeztem ijedten. — Jaj az a gazember, vala­mivel megitatta engem és azt hiszek, hogy kilukad a belem. Mit lehet itt csinálni? A falu legalább három kilométer mesz- sze van és még csak a hold se világit. Először megpróbáltam beleönteni valamit. Itattam ve­le meleg tejet és feketekávét. Szerencsére nem találta el egyikről sem, hogy mi az, mert életében még ilyen italok nem voltak a szájában. Aztán gyors- forralón fedőket melegítettem és azt raktam a hasára, mig végre elszunditott. Virrasztva ültem mellette, mint anya cse­csemője mellett. Másnap reggel holtrafárad- tan pakoltam és fölültettem az öreget a vonatra, délben már Pesten is voltunk. A ház zson­gott, mint rendesen, a- gyerekek visítottak. Duvedliné kieresz­tette a rádiót, mint szokta, köz­ben a verkli szólt, szóval sza­bályos volt minden. Pavelkának másnap már ku­tyába ja sem volt. Arca szélesre tárult, kétszer jól hátbavágott és hangosan nevetve mondta, hogy az egész ház hallhassa: — Az volt egy élet Velencén, mi? Ha jól viselsz magad jövő­re megint csinálunk egy ilyen nyárutó. Szerkesztői üzenetek: Egy Egyleti Tag, East Pitts­burgh: Láttuk a Magyar Bá­nyászlap-ban elhelyezett írását. Nem hiába, hogy az Összetar­tás nem adott annak helyet, de ott nem bírta el a nyomda fes­téket. A Bányász Lapban is az ugyan akkor elhelyezett tizen­hat inches hirdetés nyomott a mérlegen. A Szövetségből tör­tént kizárásokat, amint hogy eddig, úgy ezután sem szabad önnek megérteni, mert lecsúsz­na álmairól, hogy legalább a segédtitkárságra emelkedhes­sen. Dolgozata vizsgamunkának is megfelel, kiegészíti az east pittsburghi triót. Láp Pál, Detroit: örvendünk, hogy önnek is felkeltette figyel­mét a legutóbbi Pedlow-féle ak­ció körüli ujságpolémia és fel­világosításért — az Amerikai Magyar Szövetség nagy nevű titkárától eltérően — nem Ped- low kapitányhoz, de budapesti barátaihoz fordult, ahonnan a Bérmunkás híradását erősítet­ték meg, hogy az akcióban hasz­nált, illetve magas dollár árfo­lyamban eladott “kávé” közön­séges hamisítvány, amelynek egyik fajtáját a botanikai elem­zés egyszerű babnak találta, amelynek fontját nem dolláro­kért, de néhány centért árusít­ják. Az igazság kedvéért meg kell itt is említeni, hogy Kere­kes titkár ur nem a kifogásolt magas árak ügyében tette köz­benjárását az akció intézőinél, hanem arról kívánt bizonysá­got szerezni, hogy a tizenkét dollárért eladott 2-3 dollár ér­tékű árut ténylegesen kézbesí­teni tudja-e a Pedlow társaság? És amikor erre igenlő választ kapott a titkár ur, mint a leg­becsületesebb akciót nyilvání­totta a sajtón keresztül. — Na­gyon célszerű lenne, ha Láp Pál öreg tollforgató, ebből az írásából küldene egyet-kettőt Dr. Kerekes titkár ur, Washing­ton, D. C. címére is, aki most hasonló ALAPOS ügyben az “amerikai magyarságáért fog­laltatta el magát. AZ EPITO-GÄRDA BA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 M. Vlasits, New York ..... 7.00 X231958 New York .........22.00 J. Bodnár, New York ___ 6.00 Nagy Gábor, New York .... 8.00 L. Fülöp, New York ____ 7.00 Stefankó Márton, N.Y...... 9.00 J. Németh, New York ..... 2.00 J. Feiti, New York........... 1.00 J. Pataky, Brooklyn ....... 3.00 J. Dushek, Nutley ...........12.00 J. Nagy, Astoria ............... 2.00 J. Havel .............................12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 6.00 J. Herold, Bridgeport ....... 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls.. 10.50 Alakszay, Sándor, Akron .. 2.00 Farkas Im,re, Akron ........ 6.00 Schwindt Gyula, Akron .... 1.00 Vizi József, Akron ........... 8.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 Bercsa Jánosné, Clev. __ 5.00 Scherhaufer Géza, Clev. .. 1.00 J. Kollár, Cleveland ......... 5.00 J. Herceg, Cleveland ....... 6.00 A. Molnár ........................... 6.00 J. E. Takács, Cleveland .... 3.00 Hering Pál, Buffalo ......... 2.00 Hering Pálné, Buffalo ..... 2.00 G. Pallagi, Newark, 0...... 2.00

Next

/
Thumbnails
Contents