Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-06-21 / 1168. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1941, junius 21 | TÁRCA | PUSZTAI ITELET — Irta: T. Balogh József — 1 Ők nem tudtak róla semmit, hogy én ott vagyok a közelben mert vaksetét takaró boritá be a bökönyi síkot, én azonban tulajdon enszemeimmel láttam, amikor Gera Lalit a gémeskut farára felhúzták Apasztó Pön- dérek a rsépakuti itatónál. Különös véletlen adta elémbe a szerencsét, hogy tanúja lehettem a pusztai ítéletnek. Úgy történt, hogy Nyárfanyesö Ist- tók bácsit oldalbalintotta egy bikabornyu. A lágyéka táján érte a kemény csülök, be is hasa j tóttá a bőrt alaposan. A bőrhasadékba ruhadarab, pösz- mét és miegyéb került. Elmér- gesült Istók bácsi féloldala és éppeg olyan lett, mint a lilaszin szamócza. Csúnya és fájdalomkeltő. Az istállóban lakozott Istók bácsi. Emeletes ágyán forgott már két teljes nap óta, ételital nem közelíthette a száját. Sokszor kiabált és furcsákat mondott a hangja. Ilyeneket például: ' — Te, Bojszi, csümmeg a horgas inát ! Te meg Jankó, állítsd vissza az első tengelyt, nem látod, hogy csákóra áll a szára a marokszedő fakukának te butuj... Titkon odalopózék az ajtóhoz és a jászol mögé bújva, leskőd- terrí az öreg furcsa viselkedését. Egyszer bejött anyácska és megsimogatta Istók bácsi fejét Begyött apám is. így szóltak egymáshoz: — Te, ez biztosan betek. Né- csak, nem is lát meg bennünket. Jó lenne tán szólni Apasztó Pöndörnek, az tud gyógyítani, úgy hírlik. Apasztó Pöndör Mehály: a bökényi csikósok feje. Aggon is fiatal, fölötte titokzatos ember, ő vala orvosa és papja a falutól várostól mostoha Bökénynek. Tanítója nem lehetet, mert ő maga sem szívelte a betűvetést. Apám fülönragadott: — Szaladj a pusztára, keresd Apasztó Pöndört, a Cse- rénynél leled. Mondd, hogy jöjjön, mert beteg van a tanyában. Hozzon magával pöszmétebogyót, meg zsályát, mert alighanem szükség leend rája. Szaladtam. Messze volt a puszta, még messzebb a Cserény, mert a Cserény a puszta tulnanvaló felén volt. Már rég bukott a nap, mikor toronyirányt felpislákolt a Cserény tüze. Lassudtam. Látótávolban volt a tákolmány. Láttam, hogy a tűz körül jól kivehetően emberek mozognak, valaki pedig ott áll a tüztől tisztesen távol, összekötött kézzel. Lehajtott fővel. Bösztör, a kutyánk nyüszíteni kezdett mögöttem. Leült és első lábával kaparta a földet. Akkor szokott igy tenni, ha a halált látja az utón. A halál ügyanis gyakorta ott sétált el a bökényi kaptatón. Én is megálltam és füleltünk a tűz hangok iránt. 2 A szél haránt futt a pusztán, más irányba vitte a hangokat; igy nem hallhatván a beszélgetést, félkört futva, az ellenhelyre szaladtunk Bösztörrel. Jól láthattuk, amint Apasztó Pöndör Mehály a Cserény ajtajához támaszkodva pipázgatott, a le- csuklott fejű rab pedig Gera Laji volt, a zalotai ménes egyik őriző legénye. Vallatás történt pediglen. — Osztán, hogy kötötted el a lelkest? — kérdé a fővallató, Apasztó Pöndör. Gera Laji lejjebb csuklatta a fejét és szemével feketén nézett Nem esett szó a fogai közül, mert a bökényi csikósok böcsü- lete őrája is rátette a tehert, amely úgy szólal, hogy: ha rajtakaptak, akkortól aztán hallgass, miként a sir! Hallgatott is türödelmesen. A fővallató a tanút szólo- gatta: — No Csomány, hogy vót? hogy a Gömb uccában 10 kiló hulladékfát 48 fillérért lehet kapni. Sok mindent tudnak ezek a gyerekek. Korán reggel kimennek a perifériára. Gyomlá- lásra jelentkeznek a bolgárkertészeknél. Petrezselyem és sárgarépaágyat gyomlálnak. Fizetnek nekik a bolgárok pár csomó hagymát, petrezselymet, sárgarépát, babot. A gyerek hazaviszi, odaadja az anyjának, aki a piaci ár negyedét kifizeti. így töri le a gyerek a piaci nagy zöldségárakat. Beszélgetünk egy ilyen gyermekkel. Murcos arccal, kedvetlenül újságolja, hogy egyre kevesebb a lehetősége a kertészeknél. — Eddig megkerestem a főzeléknek valót, de már minden gyomot kigyomláltunk — igy beszél és egyszerre csak felragyog a szeme — van a Csata uccában egy ócskavasas. Négy fillért fizet a hulladék vas kilójáért. Haszonvasért 8 fillért. Tegnap eladtam neki 30 kiló rozsdás drótkeritést. Ott találtam a Röppentyű ucca végiben, egy üres telepen. Ma még egy tányér főzelék 16 fillér Csallóközi filléres kifőzés a közeli Levente uccában. Az étlapot itt nem pincér szolgálja fel a terített asztalnál. Az étlap nagy betűkkel írva kint lóg pappendeklitáblán a bejáratnál. Magasba tartott lábakkal sült- kappan színesen kifestve — ez a filléres étkezde reklámja. Sült kappant azonban az étlap nem hirdet. Pusztán rántott karaj és pörkölt szerepel 36 és 40 filléres adagokban. Sima zöld- babfőzelék egy tányérral 16 fillér. Krumplileves 10 fillér. Mákosmetélt (két cukor jegy ellenében) 24 fillér. Kora délben zenét játszik a rádió a filléres étkezőben. Jön az első vendég. Nyurga mun- kásfiu, a szomszédos gyárból. Leül az asztalhoz és két tányér levest kér. Utána bevág egy tányér főzeléket 16 fillérért. * Kend neki az orra alá, miként is tévé? Csomány már vallott is. Bőven, mint a zuhatag. — Hát én láttam, hászen én voltam a vigyázó akkortájt, merthogy igen vesztek a csikók. Éccakának leple alatt idesodródott, oszt a kutyákat megétette, valahol a gát mellett pedig ár- vaganajbul füstöt tápolt, hogy a szaggal zavarodást keltsen a csikók közt. Mikor a csikók za- varogtak a büdösségtől, gyö’t és rákapott a Lelkes hátára, mán el is tűnt. Semmi volt neki a Kőröst átúszni, hászen a mostanság nagyon megvékonyitot- ta a horpaszát. Lábbal érhetni a fenekét olyan gyér. Újabb kérdést tett a főval- lató: — Hová vitted a csikót? Géra Laji állta acsikós böcsületet. Következett hát a tanú Csomány esmég előállott. — Igényest a szentmártoni vásárba, ott potomért elherdálta, a húsz forintot pedig másnap este elvitte Ecsedi Marihoz. Még virágot is palántáit a kalapja mellé, assziszem fodormentát. Hullottak a szavak Gera Laj élete ellen. Apasztó Pöndör még egy kérdést adott fel: — Hát beösmered-e, Gera Laji, hogy elkötötte a Lelkes nevű csikót, idegen tulajdonba nyúltál oszt nem bántad meg a bűnödet? Elösmered-e, hé? A lókötő csak hallgatott. Még akkor sem emelte fel a fejét, amikor Apasztó Pöndör pipájából a hamut kiveregetvén, sommásan kijelenté a legényeknek: — Hát akkor vigyétek. Csomány, meg Somodi, a*két csikósbojtár kezükbe fogván a kötélbilincs két szárát, elindultak a csépakuti itató felé. Apasztó Pöndör is utánuk ballagott. Csomány meg Somodi, ahogy elindultak, fátyolos hangon kezdték a halálba adatott legény nevében való esdeklést: Bágyadt szivem csöndesedjél, Enyhegesd búdat És tűréssel orvosoljad Tenfájdalmidat. Földön senki meg nem szánja Nagy kínjaidat. Nincsen, aki elfordicsa, Tenbánatidat. Bármiképp hány-vet a hullám Semmit se busujj, Isten a te reménységed Általai ujujj, Ő el nem hágy, ő megsegít, Csak hozzá fordujj, Égi jellel vigasztal meg, Még a zápor hull. Mire a második szakaszt el- bügta a két legény, már a gémeskut alatt álltak. Bösztör mellettem lelapult a fűbe és szőrét égnek borzolván, viny- nyogott. Szivem a torkomba lükként fel, amikor a kötelet Gera Laji nyakára hurkolták. Somodi fölhúzta a vödröt, miáltal a gém vastagabbik vége pontosan Laji fejénél állt meg. Esmét énekelni kezdett a két legény: Felejtsd el én szivem, búdat, Őbenne remélj, Ostromló szél zúgásától Csipetkét se félj. Földön senki meg nem szánja Nagy kínjaidat, Nincsen, aki elfordítsa Tenbánatidat... Apasztó Pöndör ráamenezett. Jel volt ez: a bojtárlegény széles huppantással leeresztette a vödröt. Gera Laji teste pedig föllendült a magasba. A fővallató még mondott valamit: — Aztán kakaskurjantás előtt a csigapartba ássátok, jó mélyen. Visszament a Cserényh^ez, a két bojtár pedig ott maradt virrasztónak. Forgott velem az éccaka és elfelejtettem az irányt hazafelé. Vacogtam a félelemtől. Bösztör lohogása még jobban rámadta az ijesztést. Hazaérve csak ennyit nyöghettem: — Osztég felakasztották a kút farára... Apám rámhökkent: — Kit, te szamár? Nem tudtam mi a? értelme a szónak, amit mondtam: — Merthogy csikót kötött... — Te, anyja, ez a gyerek beteg. Le kölletik fektetni hamarosan. Félreszól ez is. Úgyis volt: lefektették. Ám aludni nem bírtam az éjt. 3 Másnap apám ment a pusztára Apasztó Pöndör Mehály- ért, azon oknál fogva sürgetvén a dolgot, hogy immár két beteg is van a háznál. Déltájt érkeztek. Istók bácsi istápolása után következtem .én. Apám nekem szándékosan sohasem adott elsőbbséget, mert az volt az elve, hogy: a gyerek igy tanul az élettől. — Nézze meg már ezt a gyereket is, csuda baja lehet nékie. Az este kimenesztettem magához, hogy gyüjjön. Nagysokára került haza. Mintha száz katona űzte volna, úgy bukott be a küszöbön. Istenre mondom, félreszólt. Valami akasztást, meg lókötést hajtogatott furton. Apasztó Pöndör arcán ijedelem pirosodott a szókra. Ám türtőztette bátorságát és mivelhogy a nyelvemre nézett, lefitymált igyen: — Frászt ennek a kölyöknek. Félreszól, higyjék el. Adjanak néki fokhagymalevél kevert pöszmétebolyó főzeményt, meg reggelenkint keserüsót.Egy hét múlva újból megnézem. Meg is nézett újból; hozott fütyölős cukrot, meg kukorica görhét. Mondta, mikor apám nem volt a közelben: — Aztán máskor ne képzelődj, mert elvisz az ördög! Megijedtem a hangtól amely- lyel nyomta. Senkinek sem mertem szólni, pedig másnap már keresték Gera Lajit mindenfelé. Engem bolondnak véltek, ha szóltam. Betegnek gyanítottak. Pedig hát kutyabajom sem volt. Csak akkor derült világosság amaz éccakára, mikor öt esztendő múltán őszi szántáskor Istók bácsi ekevasa fehérre . szántott csontot hánytorgatott elő a Csiga-parton. Szólt apámnak, apám hivott engem, én es- még elmondtam, amit tudtam a pusztai Ítéletről. Hiába. Hiszen Apasztó Pöndört már marmadfél éve elhitták a tul- nan való mezőkre. Senkinek sem tartozott számadással.
