Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-06-14 / 1167. szám

8 oidai bérmunkás 1941 junius 14. KISGEREZDEK — Irta: Gelléri Andor Endre — A fiatalasszony elkezdett ne­vetni. Előtte párás volt az ab­lak s ő úgy nevetett, hogy az ujjával fölirta az ablakra, bele a párába: — Ne nevess, te! Majd, amikor már a torka madaras lett a kacagás ingeré­től, egy kis szamarat rajzolt az üvegre. S mondta magának: Te kis csacsi. Ugyanis az egész asszony nem volt régebben férjnél, mint három hónap óta. Ez éppen a házassági hajnal. És még teg­nap is, amikor fölébredt a pap­lan alatt és föltámasztotta a fejét és úgy elképzelte magát, asszonyosan, éjféli fürtökkel: ez neki egészen rendkívüli volt. Amig leányka volt, semmi sem volt szabad. Ha nagyot, han­gosat nevetett, rögtön mélyen elpirult. “Nem volt illemes.” Pedig ő olyan volt mindig, igen, mint egy kis cica. Még azt is pont úgy szerette, a vastag tejfölt nyalogatni a nyelvével. És azt is szerette volna, ha úgy beszabadulhatott volna egyszer a spájzba, egy csipet szalámit, utána dzsemet, aztán sajtot, össze-vissza, igazán torkosán. De ott volt a mama, a papa. Bim-bam! Mindgyárt megkon- dultak, mint a nagyharangok. Persze, a papa előtt még min­dig szelíd aranyhalként úszkált. Igen, a papának leesne a baju­sza, ha ő odamondana neki va­lami pikánsát. Ellenben a mamának, ha fel­szalad hozzá a piacról jövet... igen, annak már mert egy-két elképesztő kijelentést tenni. S nem volt édesebb semmi annál, ahogy a mamuska tiltakozva és mégis nevetve elszégyenke­zett. Már arról is mert vele cse­vegni, amikor a múltkor a szü­leinél volt ebéden, hogy őneki gyermeke lehet! Egy egész da­rab gyermeke! Ez a kijelentése még a papát is kimozdította az újságja s cigaretta füstje mögül. Azt mondta: — Ne légy már oly szeles. Hát ez a papának: szelesség! Muszáj cincogni ezen! Cin-cin. S most fel és alá kezdett sétál­gatni. De szépek a bútorok; de szép a fal, jaj, de szép itt min­den. — Megállt. Figyelt. Mi az ? Már megint? Hiszen most hagy­ta abba. Bizony még a lába is reszketett, olyan éhes lett új­ra! De hisz ez rettenetes! El­hízik, gurulni fog, lesüllyed a vízbe. Próbált ellent állni. Nem, nem megy. Legalább csak egy narancs kell neki. Attól megszű­nik az éhség. Mint egy kis földgömböt, úgy szelte fel a narancs héját. S vékonyhegyü ujjaival elkezd­te boncolni a gerezdeket, inni, ízlelni. Majd kettétörte s akkor nagyot, édeset nézett. Egy pi- rinyó narancsszeletkét látott meg a nagyobbá bújva, olyan volt, mintha egy kis baba össze- huzóckodva aludna az anyja mellén. Pislogott. Egyik, benső sza­va az volt, hogy lenyeli, éppen mert oly édes és csöppceske... Hogyne! Elteszi estére, beeső­Nem kell ételnemii-hiánytói tartani Amerikában — legfeljebb a trópusi terményekből lesz kevesebb a normális mennyiségnél. SZÉLBEN Magam vagyok szomorú csak, Minden részeg! Kurjant a szél, a jegenyék Dülöngélnek. Lopótökkel hóna alatt Fut az éjjel, Duhaj vihar üldözi őt Görbe késsel. Dombon lépked a mennydörgés, Háta görnyedt, Lobog zöld eső-köténye! Hordót görget.... Milyen király borát verték Máma csapra?! Faliszentünk glóriáját Félre csapta! Törött ablak mögött táncol Két vig csontváz, Piros szőlőfüzért lenget Künn a tornác. Bortól vörös a paprikák Hosszú orra, Mint korcsmáros, az ág rovást Húz a porba. És a kertben dongók dongnék: Dinom-dánoni... Az akasztott nagyokat nyel Fenn az ágon. A csűr romja is berúgott Máma éjjel, össze-össze ölelkezik A repkénnyel. Ivott tán a kisértet is?! ó, az árva, Kútba néz, de nem ismer már Hold-arcára. Pásztor Béla magolja szépen s megmutatja az urának: — Kisnarancs! Hevert az asztalon egy cu­korkaköntös aranyból. Valami konyakos meggy volt benne, ab­ba tette a kis narancsot. Olyan volt, mint egy előkelő kínai csecsemő. Aztán az asszonyka porol- gatni kezdett, pihét szedni, fel­varrt három gombot, de a har­madik gombnál megállt a kezé­ben a tü. Egészen határozottan valami ételszag kezdte csiklan­dozni az orrát; nem tudta, mi­nek a finom illata ez s hogy valóban érzékeli-e, vagy pedig képzelgés az egész. Szimatolga- tott. Marhahús lenne ? — Hagy­más rostélyos — állapította meg. S amikor ezt megállapítot­ta, már kapta is a kabátját s már rohant is a henteshez. Amikor hazáhozta a húst, olyan lázzal és akkora tűzzel kezdett dolgozni, hogy még a konyhabútorok is belemeleged­tek. Csak úgy csörgött a verí­ték a néma üvegpoharakról is. S őt magát olyan mohóság bán­totta, úgy reszketett a gyom­ra, hogy majdnem elszédült a tűzhely mellett. Amikor a húst kikalapálta, gyorsan hozott né­hány fej hagymát. Fölvágta az egyiket és ekkor nagyot sikol- tott. Az volt benne, egy picike il­latozó parányi hagymacsecse­mő. Begubózva, szenderegve fe­küdt az idősebb, zománcos hagymalevelek között. Le kellett ülnie. Te jóságos teremtőm, mi az, mi történt, körhinta lett a konyhájából? Mert a falióra az ablakra for­dult, az ablak az ajtóra, a be­tonpadló a tűzhely fölött lebe­gett és a fazekak fakanállal a bendőj ükben elkezdtek vitorláz­ni a küszöb felé. Valahogy kiment a hidegebb A National Conference Board legújabb jelentése megnyugtat­ja a nagyközönséget, hogy há­borúba való aktiv bekapcsoló­dás esetén sem kell attól tarta­nia a fogyasztó közönségnek, hogy az Egyesült Államok étel- nemű hiányban fog szenvedni. Ha a háború folytán az Atlanti és Csendes óceáni hajóközleke­dés meg is szűnne, vagy radi­kálisan csökkenne, legfeljebb a trópusi termékek behozatalá­ban jelentkeznének feltűnőbb akadályok. Egyéb terményekből hatal­mas készletek és raktárak áll­nak rendelkezésre és az étel­mennyiség, amit állandóan el­raktároznak folyvást duzzad. Ha fontos közszüségleti anya­gokban hiány lesz, úgy elsősor­ban azok jönnek számításba, amelyeket kénytelenek vagyunk külföldről, vagy a trópusokról hozatni. Ezek között sorakoz­nak fel: a kávé, kakaó, tea, gumi és selyem. Másodrangu fontossággal bírnak a követke­ző anyagok, amelyeket szintén behozunk: kender, manila szö­vet, trópusi gyümölcsök, dió­félék, fűszerek, tápióka és bi­zonyos gyógyszeri kellékek, mint opium és kinin. Megjegy­zendő, hogy a felsorolt termé­nyek nem mindegyike bir külö­nös fontossággal, mert egyiket- másikat helyettesíteni tudjuk más anyagokkal. Az általunk nem termesztett és fentebb fel­sorolt termékek összesen csak két millió tonnát tesznek ki, amiből.70 százalékot a kávé és gumi foglal el. Egy másik jegyzéket is fel kell sorolni e kérdéssel kapcso­latban, amely olyan termékeket, illetve terményeket ölel fel, amiket az Egyesült Államokban termesztenek ugyan, de nem tökéletesen kielégítő mennyi­ségben. E listában szerepelnek: j a cukor, a gyapjú, bőrnemüek, bizonyos növényi olajak. Ezek között a cukor bir a legnagyobb fontossággal. A fogyasztásra kerülő cukor mintegy 70 száza­lékát importáljuk. A nemzeti diéta leglényege­előszobába levegőt szívni, ott leroskadt, a két karját leló­gatta. Tudta, hogy sül a rántása, forr a vize, buzog minden, de nem tudott megmozdulni. Hül­nie, eszmélnie kellett a rájött nagy láztól. Amikor elmúlt róla ez a forróság és a lábai is vinni tud­ták, felállt, olyan sápadtsággal mint valami betegágyi. Megtörölte a homlokát, meg­dörzsölte a szemét és azt mond­ta: Phü! S ezzel egészen jól lett. Aztán bemerít a konyhába és mintha egy kis orchideát ke­zelne, egy kis rózsabimbót, oly óvatosan fejtette ki a pirinyó hagymát. És édes tekintettel bevitte i narancsbaba mellé, játszott ve­lük, majd a tükörben megnézte az arcát: csak az angyali öröm látszott rajta és a pilláin szét­szóródva a csillogó könny... sebb alkatrészeit a tejből, hús­ból, burgonyából és friss zöld­ségekből nyerjük, amelyekből bőséges mennyiségek állnak repdelkezésre. A termelés és a fogyasztás e téren szerencsés egyensúlyban van. Van azután egy negyedik jegyzék, amelyek között szere­pelnek a következő termények: gyapot, dohány, búza. Nos, e termények olyan hatalmas kész­letekben állnak rendelkezésre, hogy nem kis főfájást okoznak a kormány gazdasági szakte­kintélyeinek, akik uj forráso­kat, illetve piacokat keresnek e terményeknek, amelyekből a háború előtt nagy mennyisége­ket szállítottunk k ü 1 földre. Ugyancsak túl nagy készletünk van, szárított gyümölcsökből és egyes friss gyümölcsökből. Ál­lati zsiradékok terén is inkább bőség vari, mintsem hiány, ami annak tudható be, hogy még mindig igen nagy mennyiség­ben hozunk be növényi olaja­kat, aminek rövidesen befelleg­zik. A rizs termés egyharmadát tekinthetjük feleslegnek, de ez is függ az uj terméskilátá­soktól. Állati eledelek terén el­enyésző a mennyiség, amit fe­leslegnek tekinthetünk. A jelentés ezután kihangsú­lyozza, hogy mig bizonyos ter­ményekből fennálló feleslege­ket valóságos áldásnak minő­síthetünk ezekben az időkben, más termények csökkenése gon­dokat okozhat. Ismételjük, számos termény­ből oly nagy készleteink van­nak, hogy inkább a felesleg ela­dásának problémája okoz gon­dot, nem hogy a fokozott ter­melés miatt aggódunk. Bőséges tömegű rezerva termények mel­lett'és a zöldség és gyümölcsfé­lék mellőzésével, az Egyesült Államok négy legfontosabb ter­mény-többletéből ezidőszerint 23 millió tonna van felhalmoz­va, — mondja a jelentés. Mindent összegezve, a jelen­tés megállapítja, hogy nincs még egy ország a földkereksé­gen, amely oly kis mértékben függne a külföldtől közszükség­leti cikkekterén; nincs még egy ország, amely föld termékek és ipari termékekkel oly annyi­ra eltudná látni a saját szük­ségletét, mint az Egyesült Ál­lamok és végül hol van még egy ország, amelynek szállítási esz­közei lehetővé teszik, — mint nálunk — hogy a kívánt termé­keket hihetetlen gyorsan a pi­acra hozza. Ami pedig a kato­nai erőt illeti, nincs még egy vi­lághatalom, amely ipari terme­lés, természeti erőkincsek és rendelkezésre álló emberi erő és képesség terén felvehetné a küzdelmet az Egyesült Államok­kal. Az ország stratégiai erejét tehát abban kell látnunk első­sorban, hogy földrajzi helyze­tünk és földmivelési termények terén egészen különleges helyet tudtunk biztosítani magunk­nak. Common Council AKRON — CLEVELAND KERÜLETI PIKNIK A KALO FARMON MOST VASÁRNAP!

Next

/
Thumbnails
Contents