Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-31 / 1165. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1941 május 31. TÁRCA | ANYÁM — Irta: PALOTAI BORIS — Ha elgondolom, hogyan nevelt fel minket az Anyám, mit ki nem eszelt, mert az akarata mindig előbbre járt, mint a módja.... Semmink sem volt az égvilágon, de ezt a semmit oly , tüneményesen osztotta szét, hogy néha már valóságos kiskirályoknak éreztük magunkat és a sózott krumplit kinyújtott kisujjal eszegettük. Épp, hogy elhagyta a harmincadik esztendejét s máris özvegyen maradt az Anyám, vékonyka asszony, diószemekkel s három kislánnyal, akik közül a legnagyobb én voltam, csupa kéz, csupa láb s minden olyan nagyra nőtt bennem, a bánat, az álom, az étvágy, alig lehetett csillapítani . akár ezt, akár amazt. Képek merülnek fel bennem, látszólag összefüggéstelenek, mintha eső érné az emlékeimet, amitől azok szint eresztenek s összefolynak. Egy zsémbes téli délutánra emlékezem, mikor annyira fáztunk, hogy mindenre elszántan, Cunci babát dobtunk a tüzbe s nem mertünk egymásra nézni, mikor a baba dereka hangos reccsenéssel megadta magát a lángoknak. Akkor lépett a szobába Anyám, megdermedve a kinti hidegtől, kifújt, érdes arccal s egyenesen a kályhának tartott. Felemelte a vasajtót s ahogy belenézett a lángokba, hátralépett és meghökkenve bámult a tüzbe. A baba akkorra már elhamvadt, csak egy rózsaszínű kar nyúlt ki a parázs közül, se- gélytkérőn és csonkán, egy kar, mely már sehová sem tartozott s mégis tele volt gyengédséggel. Távolabb két égszínkék üvegszem fénylett, becsúszva a paAKRON—CLEVELAND KERÜLETI PIKNIK lesz JUNIUS 15-én, vasárnap a bedfordi KALO FARMON a magyar ipariunionisták, a Bérmunkás olvasóinak a rendezésében. A Kalo Farm természetes szépségét növeli az az ujáalaki- tás, amit benne a közönség kényelmére végeztek. JUNIUS 15-én, már a reggeli órákban szalonna sütés lesz a cigánytüzeknél. Akroni és Clevelandi munkástársnők a szabadtüzön készítik az ebédet. Ne bíbelődjön hát senki csoma- gokkal-kosarakkal. , Nagy utánjárással sikerült a tánc zenéhez az országosan ismert STEIDE PISTÁT és zenekarát megszerezni, ami egymaga is biztosíték a végnélküli szórakozásra. A pelépődij ezúttal is csak 25 cent. Útirány: Akronból és Cleve- landból a Rout 8-en a bedfordi Forbes Roadig, ott a jelzések mutatják majd a jobbra fekvő Kalo Farmot. Ingyen szállítás Clevelandból a Buckeye Road és 130-ik utcai villanyos végállomástól délelőtt 11 órától déli egy óráig. rázs közé; a drót mely a két szemet összefogta, átizzott s a két halott babaszem oly szemrehányóan nézett farkasszemet velünk, hogy elsírtuk magunkat. — Igazán ennyire fáztatok? — kérdezte anyánk és lehajtotta fejét, mert az üvegszem egyet pattant S már vége is volt. Többet nem szólt, de valahogy megéreztük, hogy néha a szenvedés és az önmegtagadás is melegít úgy, mint a vérszegény láng, amelyet erőszakkal csiholtunk ki. Anyám kora reggeltől késő estig dolgozott. Sohasem nyűgösen és agyonhajszolva,, szinte mellékesen tett-vett, mintha csak a saját mulatságára csinálná. Ám éjjel, amikor ágybt került, úgy rohant az álomba, hogy szinte ökölbe szorította a két kezét, hogy minél előbb odaérjen. Az arca élettelenné vált, egészen elmerült az éjszaka iszapjába, az ébredés mozdulatai nehezek és ragadósak voltak, vézna szervezete vissza-vissza- suhant a zsibbadt semmitevésbe. De ahogy sikerült ellóditani magát az álom örvényéből, az előbb még merev arc csupa érdeklődés, csüpa elhatározás lett, minden kis pókhálóránc külön vibrált, szétfutottak és összehajoltak, mint titkos összeesküvők, akik vad tervet forralnak, hogyan lehet a gondot eltenni láb alól. Nagy vállalkozó kedv buz- gott benne. Nem elégedett meg a puszta kenyérszerzéssel, mindig kieszelt valamit, ami kiemelte a munkát a süket robotból és a fölfedezéshez tette hasonlóvá. — Mit csinál Anyu? — kérdezte kis húgom, ha már háromszor szólt hozzá és nem kapott választ. — Teremt — mondtam nagy- komolyan s hittem is benne, hogy anyám nem csupán szab és varr, hanem valósággal megteremti azokat a ruhákat, amelyek a szegénynegyed asszonyai részére készülnek. Talán a mód, ahogy kézbe fogta a fes- tékszagu kelmét, ahogy kedveskedve elhelyezett rajta egy berakást, felüditette egy gallérkával, ahogy váratlanul odava- rázsolt némi húzást, amely a nyeszlett mellet kigömbölyitet- te — holott az egész ruháért oly keveset kapott, hogy tűbe fűzni sem volt érdemes érte — mindebben benne volt, hogy a maga örömére formál valamit, önmagát adja, tehát alkot. Egy napon rejtelmes mosoly- lyal vezetett minket a házban levő bodegába, szemöldökével a kirakat felé intett s előrehajolva leste az arcunkat. Kartonruhák virítottak a kirakatban, két tál túró között egy pettyes karton, amit előző este fejezett be, majd keménytojások és véré jtékes szalonnadarabok következtek s odébb egy fodros, piros mintás kimenőruha, amely határozottan uralkodott a kiraka- ton-Elragadtatva kiáltottam fel: — S ez most már mindig igy marad ? — Amig a kirakatból meg nem veszik. Sokan járnak errefelé, talán megtetszik valakinek — mondotta az édesanyám és hangjában bizakodás csengett. A tej csarnokba oltott női divatüzlet azonban nem váltotta A forradalom réme kísérti Európát A “Life” magazinban William D. Bayles, aki nem régen érkezett vissza Portugáliából a>f írja, hogy az oda menekült különböző nemzetek, akik között sok neves volt kormány emberek és vezetők akadnak, egyöntetűen azon félelmüknek adnak kifejezést, hogy egy hatalmas proletár forradalom van kitörőben, mely egészen felforgatja a mai társadalmi és gazdasági rendszert. Ezt a forradalmat nem a ná- zik, vagy a fasizták készítik elő, amint sokan hiszik, hanem az osztályokat és magántulajdon megsemmisitésére törekvő erők, melyet most még gúzsba tudnak kötni, bebörtönözni, de mindig félelmetesebb erejének kifejlődését nem bírják megakadályozni. “Hitler és Mussolini csak csalók, akik bevonultak az elhagyott hatalmi helyre és egy kis személyes rablást végeznek mielőtt a nagy tömeg — parasztok és munkások — jönnek és átveszik a dolgok intézését” — írja Bayles“Ami késik, nem múlik”, mondja a magyar közmondás. Ezt lehet mondani a forradalomra is. Az első világháború borzalmai, szenvedései, megszülték azon idők lázadásait, de amelyeket- a győzedelmes Anglia, Francia és a kis országok segítségével levertek, agyonfé- lemlitettek. De most Anglia sem olyan erős, hogy a meginduló társadalmi forradalmat megbirja akadályozni, vagy vérbe folytam, mint 1919-ben tette. Ma csak a német náziknak van elég erejük, hogy a mindig erősbödő forradalmi vágyat, erőt, ideig-órákig még sakkba tartsák, de a forradalmi erők Németországban is mindig gyarapodnak, fejlődnek- és Hess ná- zi vezér első szava is az volt, hogy a mai civilizációt akarja megmenteni az általa olyan mélyen gyűlölt társadalmi forradalomtól. Az angol kormányban a munkásságot képviselő Bevin méltán óvja az angolokat ettől a Hesstől, aki az angol fasizta lordok támogatásával segített a nácizmust kiépíteni és most a közeledő forradalomtól való félelmében, mindent kockára téve, személyesen látogatta meg lord Hamilton fasizta barátját és a többi lordokat, figyelmeztetve a közeledő végre, ha nem találnak módot megkötni a békét názi-fasizta alapokonSOK A BÁNYASZERENCSÉTLENSÉG West Virginiában az állami hatóságok állapítják meg, hogy különösen, mióta a. munkát a bányászok ujbdl felvették, a bányákban történq balesetekből úgyszólván minden napra kijut. A termelés felfokozásánál nem törődnek a munkások, biztonságával. A balesetek legnagyobb része a tetőzetek eséséből származik. be reményeinket! A gyárba siető asszonyok állva hörpintették /el a tejet, mohón kapták be a lekváros buktát és ügyet sem vetettek a pettyes ruhára, amelyre úgy rakódott le a finom porréteg, mint harmadnapos túróra a penész. Próbálkozott még Anyám sok mindenfélével és valahogy nem fáradt el soha.... Pedig hosszú, kegyetlenül csípős téli délutánokon házról-házra járt, hogy paraszt Asszonyok kézimunkáit eladogassa: kivarrott abroszt, háziszőttesből készült ágytakarót, Írásos párnát, patyolatinget, amelyből a görcsös parasztkezek olyan pókhálószálat húztak, hogy szinte el lehetett fújni. Akkoriban még nem volt úgy divatban a népművészet, megint csak a saját ösztöne után ment, amikor tespedt- zöld kelim-kézimunkák és gobelin-csendéletek helyett áuz- zadószinü, vidám varrattast erőltetett a polgárokra, akik a pártölniakarás fanyar mosolyával “hagyták magukat rábeszélni”.... ' Késő este vetődött haza, a hó fehéren ült meg szempilláján, arca merevre fagyott s mélyen ülő diószemeiből könnyeket facsart a hideg. Percek: kellettek hozzá, mig kissé felengedett s gémberedett ujjaival végigborzolta hajunkat. Sohasem mesélte el, mennyi megalázás érte, hányszor csapták be orra előtt az ajtót s mi mindenre gondolt, mig a folyosón ácsorgott s keze tétován tapogatódzott a kilincsen. Arról beszélt, hogy ideje lenne már nyelveket tanulni s talált is egy német leányt, aki néhány teritőcskéért eljátszogat majd velünk. Nemrégiben lett hatvanéves az Anyám. Lába elkopott a sok munkában, sajgó térdekkel üldögél az ablak mellett, a legkisebb mozdulat is fáj neki.... Hiába próbálkozik a régi tempójával, csikorgó csontjai visszaparancsolják a karosszékbe, s meghökkenve eszmél rá, hogy teste van érzékeny idegekkel, hervadó hússal teli, amelyet észre kell venni, mert annyira fáj... És egyszer csak az is szemébe ötlik, hogy violaszinekkel ébred a nap s az égboltnak furcsa nyilalásai keresztül-kasul cikáznak rajta — soha ilyen gyönyörűt ! A napfölkelte eddig a munka kezdetét jelentette, azt, hogy zsebkendőt akasztott a kislámpa villanykörtéjére, hogy azzal tompítsa a fényt, hadd aludjanak a gyerekek, messze még reggel- S e megszűrt ködös világosságnál kezdte a napot, apró öltések takarták el előle az eget és tüszurásos,. feketepettyes ujjával sohasem ért fel a felhőkig. Pedig a napfelkeltén kívül még annyi csodálatos dolog van, amelyhez csak most ért el az Anyám, hogy a fájdalom oda láncolta a székéhez és nem tud “résen lenni”, mozogni a nagyvilágban és meleg diószemekkel figyelni, hol tud valamit fölcsipegetni a város hulló morzsáiból-.. Nem tudom, mért olyan szomorú ez. De nagyon fáj, hogy ily későn jutottak el hozzá a napfelkelte színei s mar csak akkor villannak a fények, amikor ezüst feje fölött alkonyba érnek az esztendők és a nap rézsutosan hull lefelé....
