Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-24 / 1164. szám
8 oidai [{ É R M ü N K Á S 1941 május 24. Rövid Hírek Washingtonból I TÁRCA I Ivan és a béke — Irta: WM. BRUCKNER — Már itt elöljárójában meg kell mondanunk, hogy nem Ivánt, a rettenetest akarjuk dicsőíteni— utólag, még kevésbé igazolni, hogy nem is volt olyan rettenetes, mint amilyennek a történelemkönyvekből tanultuk. A jelen esetben egészen más Ivánról van szó, közös vonása azonban — ha lehet erről beszélni — mindkettőnek volt. Nevezetesen: ez is, az is orosz volt. Szóval, nem Ivánról, a rettenetesről, hanem — Ivánról, a békére vágyóról szól ez a történet. Mellesleg megjegyzem, hogy Oroszországban százezer, vagy még ennél is több Iván található, én azonban arra az Ivánra gondolok, akit határozottan és jól is-’ mertem és aki a “békére vágyó” elnevezést az emberektől kapta és ezt a “szégyenét” méltósággal és türelemmel viselte. Miért is emlékezem én most tulajdonképpen Ivánra, a békevágyóra. Nos, elmondom- ünnepnap volt és esett. Ültünk a szobában, a feleségem, a gyerekek és én. Azt kérdeztem: — Mit csinálunk ma? A feleségem rámnézett, meglehetős haraggal (én legalább igy láttam) és azt mondta: — Végre rendbehozhatnád a ládádat! — Nem bánom, úgyis esik az eső — és kinyitottam a ládát. Finom diófaillat, elhervadt virágok és megsárgult papírok mögül a múlt tárult elébem. Egy évtized után kezembe vettem és nem minden meghatottság nélkül kéredztem: Ez a múlt? Ez az élet, amelyik velem tart a jelenben és követ a jövőben is? Feleségem megszólalt: — Mond, kedves, micsoda szép doboz van a kezedben?.... — Ez.... ez a faragott doboz? Ezt gondolod, fiacskám ? Ezt egy orosz hadifogolytól kaptam. Ivánnak hivták. Iván volt, a békevágyó. — Zsákmányoltad? — Dehogy.... nem ... ellenkezően, úgy adta nekem — válaszoltam — a saját kezével, a saját akaratából, minden felszólítás nélkül. — Hogyan? — Nos, ha a történet valóban érdekel, akkor elmondom, figyelj ide te is, kicsi fiam. — Figyelek apuskám — mondotta a gyermek is és hallgatták a történetet. — Szabadságon volam otthon Sok látogató jött hozzám- Neu- legenbach valamennyi fölmentettje, lógósa, civilnyomorékja meglátogatott és egyebet se tett, mint a háborút dicsőítette, kitartásra buzdított. A teremtésit ezeknek.... persze, egyikőjük sem volt frontszolgálatos.... nem tudták, hogy mi a pótkávé, mi a szederlevéltea, csak jártatták a szájukat, hogy ők milyen sokra vihették volna, ha.... történetesen.... Nagyitóüveggel keresték meg azokat a falvakat, amelyek történetesen jelentőséget kaptak, vagy eltűntek a pergőtüzek után. Lelkesedéssel hordozták zsebükben a kis zászlócskát, minden eshetőségre készen, vagy gombostűket szurkának az ágy fölé húzott térítőkbe, ők, az örök győzők és hódítók. Érvelésük tömegével, jóslásaik pergőtüzével szemben nem tudtam védekezni. Ha mégis, nagyon halkan és bátortalanul, ellenvetést próbáltam tenni, akkor meg úgy néztek rám, mint hazaárulóra. Ezt már nem tudtam elviselni. — Annak ellenére, hogy a Signum Laudis dicső tulajdonosa és két nagy ezüst vitézsé- gi érem még boldobabb tulajdonosa voltam, menekültem, ki, akármerre, csak el, el ezektől a háborút soha nem látott 'hősöktől. A “háború” azonban mindenütt követett, jött utánam, kisértett. Ha egy pillantást vetettem a tájékra, amelyet mint anyám arcát, úgy ismerem, elébem tárult ott is a világháború, gonosz szörnyűségeivel, áldozatot követelő rémségeivel együtt. Itt egy nagy tölgyfát vágtak ki barbár kezek, ott egy óriás jegenyefenyőt döntöttek le a földre. Az asszonyokat nyomorékká tette a munka, nem csoda, hiszen azelőtt férfiak csinálták ezt a munkát, erős, dologbiró férfiak. A földeket rosszul művelték, a kocsik nyafogtak és mint szárazbetegségben sínylődök, köhög- tek-zörögtek mindenféle hangon- A vak tehén kocsit húzott és beesettszemü, ványadtképü gyermekek a termés betakarításával bajlódtak. Az ács kerítése hajlottan és tépetten állt a ház előtt. Háborúban van, különben dehogyis tűrné az ilyesmit. Mint minden ács, ő is rendes ember. Fölsétáltam a hegyre és csak ott láttam a maga kegyetlenségében valóraváítva a háborút, amint lenéztem a mezőre és láttam, hogy a férfiakat megritkitó háború az erdőkben is micsoda pusztítást végzett. Szörnyű látvány volt! A völgyből kiindulva, föl a legmagasabb csúcsig, csupa sebhely, gyógyithatatlanul beteg volt a táj. Mindenütt és mindenfelé ott vigyorgott rám a háború falánksága, telhetetlen zabálá- sának a nyoma. — St. Lorenc-ben leültem a templom falának a tövében egy padra és lenéztem a völgybe. Észrevettem, hogy egy orosz áll mellettem. Magas, mint a szálfa, szőke és szép. Karját be- hajlitva kaszájára támaszkodik és egy ölyvet figyel, amely fönt a levegőben nagy köröket ir le és árnyéka a földön is látható- Az ölyv kering, kering, aztán tovaszáll, az orosz könnyezni kezd, egy marék fűszálat vesz föl gyorsan a földről, megtörli vele a szemét, amely a madár szabadságát látta, sóvárogta. De — észrevesz engem. A kaszát leteszi a templom falához, megáll és köszön, előírás szerint úgy, mint a katonák. Mit akarhat tőlem ? Egy pillanat és máris mondja: “Jelentem Iván vagyok.” — Cigarettával kínálom. Szerényen veszi, indulni akar, meg nem is, keresi a szavakat, erőlködik, végülis rámnéz nagy, kék szemével és kinosan-keser- vesen nyögdécseli: “Uram.... mikor.... béke?....” — Jelképesen megmagyarázom neki: nem tudom. Megérti. Szomorú lesz, nagyon szomorú. Vállára veszi a kaszát és — elmegy, nem, hazamegy a malomba, mert ott dolgozott az öreg emberek között, a bevonult molnár helyett. Nem sokkal később gyerekek között láttam a Sok farmer kötött termés-biz- tositást a kormánnyal A gabona-termesztó' farmerek körében mind nagyobb népszerűségnek örvendenek az állami termésbiztositási kötvények. Ebben az évben marminchat államban 420,077 gabona-termesztő farmer kötött szövetségi biztosítást gabona kár esetére. A kötvények 41,917-el múlta felül az 1939-es eredményt. Ez a szövetségi gabona-kár- biztositás három esztendeje van forgalomban. A farmerek a biztosításért gabonájban, vagy készpénzben fizetnek. Eddigelé 14,538,958 bushel gabonát vagy annak ellenértékét fizették be. Közel 11 millió acre területet elfoglaló gabonát biztosítottak be. A polgári lakosság cipőszükséglete Miss Harriet Elliatt, a Védelmi Tanács Fogyasztókat Védő Osztályának vezetője tanácskozásra hívta a vezető cipőgyárosokat, aminek eredményét a következő négy pontba foglalta össze: 1. A cipőárakat nem fogják a magasabb nyersanyag költségen felül drágítani és az esetleges áremelkedés nem lesz feltűnő. 2. A cipőkészitéshez szükséges bőranyag elegendő mennyiségben áll rendelkezésre, úgy a polgári, mint a katonai cipőszükséglet ellátására. 3. A fogyasztó közönség piacát a katonai szükséglet nem fogja különösebb módon befolyásolni, mert hiszen arányla- gosan a katonai szükséglet csekély. Különben is á cipőipar termelő képessége óriási s emellett a katonai rendeléseket úgy szállítják, hogy a fogyasztó közönség kielégítését ne zavarja meg. 4. Az eddigi áremelést annak tulajdonítják, hogy különösebb ok nélkül tartottak érezhető nyersanyag hiánytól. pataknál. Malomkereket épített a gyerekeknek, az ő kis játszópajtásainak, máskor meg fölment a malom tetejére és a korhadt zsindelydarabokat kicserélte. Halászat alkalmával nagyapám egy valódi “császári és királyi” Virginia szivart helyezett Iván részére kilátásba abban a reményben, hogy ugyanezt Oroszországban másvalaki is megcselekedheti egy hadifogollyal— Az összeomlás után aztán Iván megállt az ajtónk előtt, hátán a hátizsákkal, kezében a szépen faragott fadobozzal. Ezt adta nekünk emlékbe. Ez a fadoboz és a békére vágyó Iván története. — Hát nem valami veszélyes ellenség volt ez az Iván, ellenkezőleg, kedves és becsületre- méltó — állapította meg a feleségem. — Úgy van, fiam, kedves volt és becsületreméltó. Ha tudnám a címét, írnék is neki.... — Úgy? És mit akarnál neki Írni húsz év után? — Hallgas, fiam! Most ér: kérdezném tőle: mikor lesz béke, mikor lesz béke?.... A gyűlésen szó volt arról is, hogy mesterséges ár-felhajtók elleni védekezés céljából szövetségi rendelkezés révén szabnák meg a cipő árakat, illetve rendeznék a cipő ipar és kereskedelem helyzetét. 12 billió dollár védelemre • Hozzávetőlegesen eddig 12 billió dollárt fektetett be az ország védelmi célokra. Nem kell azt hinni, hogy ezzel a szükséges védelmi berendezkedések költségeit fedezték. Kiszámították, hogy a belföldi védelmi program egymagában 32 millió dollárt fog felemészteni. Februárban a szövetségi kormány 353 millió dollár értékű szerződéseket irt alá különböző védelmi eszközöket gyártó vállalatokkal. A februári rendelésekből a legnagyobb részt Ohio állam kapta: mintegy 45 millió dollárt. A new yorki gyárak mintegy 43 millió dolláros rendeléseket vettek fel. Más államok, amelyeknek jelentős rész jutott, többek között: Alabama 24, New Jersey 19, Kentucky és Pennsylvania egyenként 16 millióval szerepeltek. Február hónap végéig közel 12 billiót költöttek és ebből az oroszlánrész New Jerseynek jutott. Ezt követik California, New York, Pennsylvania. Mind a négy állam külön-külön több mint egy billió dollár értékű rendelésekhez jutott. Virginia 875 millió dolláros rendeléseket szállít és hasonló a helyzet Massachusetts államban is. Az aluminium hiány és a konyhai felszerelések A nemzeti védelem ügyeivel foglalkozó tisztviselők szerint a védelem több alumíniumot tudna felhasználni. Ezzel kapcsolatban a National Defense Advisory Commission, Miss Elliott utján arra kéri a közönséget, hogy lehetőleg helyettesítse az aluminium edényeket más edényekkel, nehogy a védelem emiatt szükséget szenvedjen. Igen sokféle anyagból készítenek manapság főzésre és sütésre alkalmas edényeket.Nagy- szerü konyhaedényeket adnak el, amelyek aluminium helyett fémezett vasedények, tűzálló üvegedények, vagy cserépedények. A nagyközönség egyrészt a védelmet támogatja, másrészt a felesleges áremelésnek veszi elejét azzal, hogy csak a legszükségesebb alumíniumot vásárolja és edényeket más anyagok közül válogat. Common Council. AMIT MÁR RÉGEN TUDTUNK A németországi tudósítások arról számolnak be, hogy az Angolországba repült 3. számú náci vezér, bolond. Ez nekünk nem is újság. De ha már a hármas számú, bolond és mégis ilyen nagy hivatalt töltött be, milyenek lehetnek a 4-es, 5-ös, vagy a még kisebb stilusu nácik, vagy maga az 1-ső számú? Vagy az amerikai magyar nácik, akik itten Horthy-Hitler propagandát igyekeznek végezni ?
