Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-05-17 / 1163. szám
8 oidai 15 É It M L N K Á S 1941, május 17. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. lsem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. > E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszünteti! a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulasa a szakszervezeteket (trade unions; képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” . A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom «zerkezetét építjük a régi társadalom keretein belől TÁRCA Háztulajdonos lett — Irta: FÖLDEÁK JÁNOS — Nagyon sajnálhatják, hogy nem ismerik Kopeczky nénit. Kisnövésü nő, túl a negyedik X-en. A hajdani ifjúságnak már nemcsak a hamva kopott le róla, hanem a hire is. öregesen lépeget már, de azért úgy sza- porázzap mintha gépfegyver kattogna. Mert magassarku cipőben jár, versenyt a fiatalokkal és amennyire kora engedi, versenyt a divattal is. Az arca egy kicsit ráncos és hunyorgat a szemével, mint azok, akik állandóan szemüveget hordanak Elnyühetetlen kedélye és határtalan naivitása már sok derűs percet okozott. Szeretjük is ugratni Kopeczky nénit, mert a leglehetetlenebb dolgokat is elhiszi, ha egy kicsit komolyan állítjuk. Márfél éve ismerem; ennyi ideje, hogy az üzemben dolgozom. Mikor odakerültem, Ko- pecky néni boldog menyasszony volt. Két férjet már eltemetett 9 második után is illendően betartotta a gyászévet, de letelte után, úgy érezte, nincs semmi akadálya egy harmadik férjnek. Hát nem is volt. A férjnek való feltűnt a láthatáron és Kopeczky néni 18 éves leányzót megcsufolóan, valódi női izgalommal tárgyalta a házassági ügyet. Az üzem többi asszonyai no meg a leányok, tevékenyen kivették a részüket az ajánlásból és Kopeczky néninek a végén már az sem fájt, hogy az y-nal végződő nevet a porosán hangzó Macsuhával kell fölcserélni. Az esküvő megtörtént. Gyűjtöttünk egy kis nászajándékra valót és Kopeczky néni, mint uj menyecske, jókívánságainkkal kivonult Pestről Budatétényre Macsuhánének, a harmadik számú férj mellé. A házasság jól indulhatott, mert Kopeczky néni (a világért sem nevezzük Macsuha néninek) ezideig még nem panaszkodott másra, csak a közlekedésre. Potom másfél órával 'előbb kell kelnie, mint amikor Pesten lakott: Hazafelé is kell ennyi idő. Csak ez Kopeczky néni fájdalma és mindenkinek a napi három órát panaszolja. Ez történt a műikor is. Valahogy úgy adódott a munka, hogy Kopeczky néni a férfiak asztalán kapott helyet. Egyik idősebb kollégámmal, a Tatával gyúrtuk együtt az ipart. Nagyban kerestük a kenyérre valót, amikor Kopeczky néni elkezdte a szokásos mondókát, hogy nyáron mégcsak megjárja a hajnali fölkelés, de májd a télen, mikor hideg is lesz, meg sötét ? — Kellett ez neked? — ugratta Tata. — Miért nem olyanhoz mentél férjhez, aki Pesten lakik vagy közvetlenül Pest mellett ? — Bolond Vagy, Tata — méltatlankodott kedvenc * szava járásával Kopeczky néni —, csak ahhoz mehettem, aki elvett. — Persze, persze! De ki mondja azt, hogy nektek Buda- tétényen kell laknotok ? Gyertek közelebb! — Gyertek közelebb, gyertek közelebb! Mintha ez olyan egyszerű lenne!? — De mennyire egyszerű! Nézd, a kolléga (és mondja a nevemet) most vett házat Kispesten három ezer pengőért. Ezret fizetett, a kétezret lakbérrel törleszti. Rögtön megértettem, hogy Kopeczky nénit “csőbe huzzuk”, úgy tettem, mintha nem hallanék semmit, nagy buzgósággal dolgoztam!. A Tata pedig folytatta: — Két szoba, előszoba, konyha; 150-es telek, vízvezeték az udvaron; termő gyümölcsfák.... Kopeczky néni kezében megállt a hajtogatófa: — Te, áz nagyon olcsó volt. El sem hiszem! — Nem hiszed el? Kérdezd meg! Kopeczky néni meg is kérdezte : — Igaz, hogy most vettél házat ? — Hát maga honnan tudja? — kérdeztem vissza tettetett méreggel. — Miért ? Titok ez ? — A fenét titok! — szólt közbe a Tata. — Csak nem szeretné, hogy mindenki megtudja. Tudod, milyen irigyek az emberek. — De milyen irigyek az emberek. — De milyen irigyek! — hagyta rá Kopeczky néni is, de azért kíváncsiskodott: — Csakugyan háromezer pengő volt ? — Annyi hát — folytattam komolyan. — Egy kimondottan régi ház. Uj ablakok és uj ajtók kellenek, meg aztán az egész házat újra kell vakoltatni. Kerítés is másik kell. .. Ha jól összeszámolom, ezer, ezerötszáz pengőm még rámegy. Szóval nem is volt olyan olcsó. — Te bolond, a telek is megér annyit — vigasztalt Kopeczky néni. — Egy 150-es telek Kispesten!.... — Mit érek én a telekkel?— adtam a dühöset. — Én lakást akartam nem telket! A Tata közben értesítette a környezetünket; már mindenki tudta, hogy “házam” van és hűen a régi hagyományokhoz, láttam az arcokon, hogy nem hagynak cserben. Jelentkezett egy vidor fiatal- asszony : — Te, majd tegyél el nekem egy kiló mézet, el ne felejtsd! — Mi az, te mézet is árulsz? — csodálkozott Kopeczky néni. — Van neki méhese! — igy a Tata azonnal. — Annyi méze lesz, csak győzze eladni! — Ne mondd! Hát van ott a méheknek elég virág? — De mennyire! Ott a határerdő a közelben, csupa fiatal akácfa, olyanok a virágtól, mintha havasak lennének. A Tata kénytelen volt lehajolni, hogy elrejtse a nevetését. A mézet rendelő fiatalasszony is menten megugrott, szintén nevetni. Maradtam én, hogy Kopeczky néni kíváncsiságával egyedül vívják. — Melyik utcában van a házad? — sürgetett izgatottan.— Közel fekszik a villamoshoz? Nincs sár vagy homok? Rettenetes kérdések, mert fogalmam sincs arról, hogy a határerdő közelében milyen uccák vannak? De szerencsémre bennszülött kispestiek is vigadtak párbeszédünkön; az egyik igy segített: — Na, ugy-e, hogy szép utca a Bethlen ucca ? Mondtam én neked! Egy nagyon rendes és csendes ucca. —- A Bethlen uccában van a házad? — csillant fel Kopeczky néni szeme. — Már jártam arra Ha legközelebb Kispesten járok, meglátogatlak! A Tata megint közbeszólt: — Érdekes, te mindig azokat látogatod meg, akiknek házuk van. Látogasd meg azokat is ... Kopeczky néni dühös lett: — Te bolond, mindig ilyen szamárságokra jár az eszed'. .. Nem tudom, hogy végződött volna ez az ugratás, ha Kopeczky nénit el nem helyezik tőlünk, vissza a nők közé. Ez volt a szerencse. Az ötlet azonban tivább terjedt és nőtt. A többiek finoman gondoskodtak arról, hogy “háztulajdonosi” minőségem még teljesebb legyen. Az egyik kollégám fürdőszobaberendezést ajánlott megvételre, a másik egy olcsó ácsot, aki megcsinálná az uj kerítést, a harmadiknak a “sógora” volt kőműves és okvetlenül számított arra, hogy ha javíttatom a házat, szólok neki. Mindezt Kopeczky néni fülehallatára tárgyalták meg velem s a végén igy ugratták : — Kopeczky néni, mért nem néztek házat Kispesten? öthatszáz pengő készpénzzel már vehettek egy szobakonyhás házat, a többit meg törlesztenék. Mégis csak más az, ha az ember a saját portáján lakik. — Még fiatalasszony vagy, nemrég mentél férjhez, most kell kuporgatni — ösztökélte egy másik. — Te bolond, pofont adok! — igy Kopeczky néni, mert gyöngéje volt, ha fiatalasszonynak nevezték. Még ma is “háztulajdonos” vagyok és ott tartok, hogy a legképtelenebb dolgokat kell bizonyítanom. A minap kezet mostunk uzsonnaidő előtt. Kopeczky néni is köztünk volt. Megellett már a tehened? — kérdezte váratlanul ez egyik kolléga. — Hajjaj, még tegnapelőtt! Egy gyönyörű üszőborja lett a tehénnek. — Mi az, tehened is van? — tátotta a száját Kopeczky néni. — De van ám! — segített a Tata. — Szombaton meg megveszi a nyulaimat!.... így vigadunk, igy szépítjük az életet, illúziókkal. Mindenki a legtitkosabb vágyát árulja el talán, amikor Kopeczky nénit kell álltatni. Hogy mikor lesz vége ennek a pukkasztó játéknak, nem tudom. Tegnap azt mesélte az egyik leány Kopeczky néninek, lelkére kötve, hogy el ne mondja másnak, hogy a kis borju| kiviszik majd a Hunniába és a legközelebbi magyar filmben a kisborju is szerepel, mert “olyan édes állat!” — Némelyik embernek milyen szerencséje van?! — sóhajtott Kopeczky néni és azt tudakolta, vájjon mennyit kaphatok én azért, hogy a kisborju majd filmen szerepel?.... AZ ÉPÍTŐ-GARDA- BA BEFIZETTEK: St. Fazekas,■'New York .... 8.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 M. Vlasits, New York___ 9.00 X231958 New York .........22.00 J. Bodnár, New York ....... 8.00 Nagy Gábor, New York .... 8.00 L. Fülöp, New York........... 9.00 M. Stefánkó, New York.... 12.00 J. Németh, New York....... 5.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. ..24.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls-12.50 J. Pataky, Brooklyn ....... 3.00 J. Dushek, Nutley ...........12.00 J. Nagy, Astoria^............... 2.00 J. Havel ................... 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 6.00 J. Herold, Bridgeport ....... 5.00 Alakszay, Sándor, Akron .. 2.00 Farkas Imre, Akron.... 10.00 Vizi József, Akron ........... 8.00 Bercsa Jánosné, Clev........ 6.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 I. Kollár, Cleveland ......... 5.00 •J. Herceg, Cleveland.___ 6.00 A. Molnár, Cleveland..... 12.00 J. E. Takács, Cleveland.... 4.00 Hering Pál, Buffalo ....... 3.00 Hering Pálné, Buffalo__ 3.00 G. Pallagi, Newark, 0...... 2.00 Steve Bukovszky, Cicero.. 5.00 P. Pika, Chicago............... 3.00 L. Gánch, Carolina ....... 6.00
