Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-01-11 / 1145. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 11. TAMCA A VÁDLOTT NEM BESZÉLT, csak ült gyűrött ruhában, gyű­rött arcai, várakozóan a tárgya­lóterem előszobájában, a fog­házőr mellett, a pádon, amelyen már sokan ültek és mereven bámulta a padlót. A sértett a másik pádon foglalt helyet. Ő sem beszélt. Haragos volt és vegyes érzelmekkel nézte a vád­lott feleségét, azt a sovány ko­pott, koravén asszonyt, aki a harmadik pádon szipogva fe­szengett s aki mellett két po­ronty toporgott, apró lábakon, ügyetlenül. A vádlott gyárimunkás, a sér­tett kis, mellékuccai szatócs, a vád pedig — sikkasztás. Még tavasszal történt, egy hideg délelőttön, hogy a gyári­munkás benyitott a kis füsze- resboltba. Akkor is elnyűtt, éhes, megviselt volt. Vékony, szakadozott kabátján keresztül- futt a csípős szél s a lilás-vörös kezét esdőn előre nyújtotta. Csak egy darab kenyeret kért. A kisszatócs adott kenyeret, szalonnát, leültette az éhes em­bert a sarokba, egy üres cuk­rosládára, hogy ott egyen és ellágyultan érdeklődött a sorsa iránt. Zavaros, kusza, kegyetlen va­lami kerekedett ki a történet­ből, amelynek magva a munka- nélküliség volt. A kisszatócs mégjóbban ellágyult és mint “kifutófiut” alkalmazta a sze­rencsétlen embert, heti tizen­két pengő fizetéssel, amig jobb munkát talál. Többet fizetett volna, de a gazdasági helyzet nem engedte. Eddig nem is tar­tott kifutót. A fia szállította el a t. vevőknek a megrendelt fűszerárut. Az adót is fizetni kellett s a zsidótörvény érzéke­nyen sújtotta, hogy sok vevő­je elmaradt. Mégis, arra a da­rabka húsra hallgatott amely­nek nagy általánosságban szív a neve. Az uj alkalmazott hálásnak mutatkozott, noha már kinőtt a kifutófiui korból és igyeke­zett mindenképpen hasznosíta­ni magát. Délutánig nem is tör­tént baj. Három óra után azon­ban a kisszatócs egy százhusz- pengős csekkel postára küldte uj alkalmazottját — és a kifu­tóim többé nem tért vissza. A fűszeres két hétig várt, az­tán feljelentette hálátlan alkal­mazottját és most itt találkoz­tak. A kisszatócs haragja érthető volt. Talán mindenki hasonló­képpen gondolkodott volna — csak éppen a gyárimunkás fele­sége nem. Féltette a férjét, az életüket, azokat a megnevezhe­tetlen, gyötrő napokat. Hirtelen odament a fűszereshez a két gyermekkel és nekiszegezte a kérdést. — És mi lesz velünk? — Előbb gondoltak volna er­re! — hangzott a mord válasz. — Én jót tettein a férjével, al­kalmaztam, enni adtam neki és ő engem megglopott! Az asszony nyakán kidagad­tak az erek. — Alkalmazta, enni adott neki ... és én otthon, a két gyerekkel . . . Kicsordult belőle a vallomás. Hogy a férje nem akarta elkö­vetni a bűnt. Mindig becsületes ember volt. De, hogy a pénzt a kezében szorította, tudta, hogy otthon éhes szájak vár­ják. Aztán bevásárolt, kenye­ret vitt haza. Visszatért volna, hogy mindent elmondjon és visszaadja a megmaradt pénzt. Csak öt pengőt költött el. De az albérleti szobáért is fizetni kellett és hitelezők, a pék, sze­nes, píaciárus, fűszeres, mint­ha megérezték volna a pénz szagát, úgy jöttek. A száztizen­öt pengőből csak hatvan ma­radt, aztán az is elfogyott. A gyermekeknek cipő, ruha, fűtés, a pénz szétfolyt a kezükben, mint a viz. A kisszatócs már csak doho­gott. — Hát miért nem volt a fér­4 'e őszinte hozzám, amikor fel- ogadtam “kifutónak?” — Nem mert beszélni. Az én uram félénk ember és a nagy­ságos ur úgyis jót tett már ve­le. Meg aztán szégyelte a nagy szegénységünket. Odabenn, a másik tárgyalás befejeződött és a gyárimunkás került sorra. Mindnyájan be­mentek a tárgyalóterembe és a kisszatócs visszavonta a vádat. Ez nem ütközött nehézségekbe, a kifutó az alkalmazottja volt és valószínű, a bíróság is szíve­sen vette a gyors elintézést. Amikor megint kint voltak az előszobában, az asszony há­lálkodott és a két kis kölyök bámészkodott, ők semmit nem értettek abból, ami történt, csak éppen látták apukát. A kisszatócs ellenben idegesen mondta az asszony végtelen ha­lálkodására. — Jó-jó, utóvégre nem va­gyok én emberevő . . . Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. BÁR NEKÜNK IWW-isták- nak megvan a véleményünk a parlamenti képviseletekről s azoknak a munkásság “érdeké­ben” hozott látszat működésé­ről, mégis csupán, hogy kinyíl­janak a munkásszemek mely elé a nacionalista függönnyel sötétséget varázsolnak közöl­jük, hogy a felvidéki módszer szerint a visszacsatolt keleti és erdélyi országrész népének a megkérdezése nélkül, de annak nevében a magyar kormány 46 egyént kinevezés utján képvise­lőnek behívott a parlamentbe. A 46 között van 5 gróf, 3 báró, 23 dr., 15 földbirtokos és pap. Nincs még véletlenül se közöt­tük egyetlen munkás vagy pa­raszt, de még kisgazda sem. Mellesleg egyetlen egy román nemzetiségűt sem lehet találni közöttük, holott a visszacsatolt területtel egy millió román is Magyarországhoz lett csatolva. A kolozsvári szakszervezeti ta­nács titkára hiába strapálta te­hát magát Horthy ünneplésével a szervezett munkásság nevé­ben. AZT MONDJA a kormány, hogy a behívott képviselők mandátuma átmenetileg ideig­lenes időre szól. A felvidéki és ruszinszkói behivottak immár 2 éve ülnek bent mint ideiglenes képviselők a dunaparti palotá­ban. Miért nem mernek ott még mindég képviselőválasztásokat kiírni? Azt mondják a választói névjegyzéket még mindég nem bírták összeállítani. Ez az ürügy sántít, mert például az adózók névjegyzékét, a levenkötele- sek, sőt 18-60-ig katonai szol­gálatra a férfiakat nemcsak hetek alatt összeállították, de az adót beszedik, a leventéket gya­koroltatják, a férfiakat katonai szolgálatra berendelték, a zsi­dókat munkaszolgálatra csak éppen ami kis csenevész jogot adna, hogy a felvidékiek véle­ményt nyilváníthatnának, hogy tetszik nekik a uj élet, a válasz­tói névjegyzéket nem “bírták” (a fenét nem bírták — a szedő) ezideig összeállítani. De azért — mondják —■ Magyarországon parlamentáris rendszer van. AZ ERDÉLYI intellektuelek, kik az impérium változástól azt remélték, hogy újra beteleped­hetnek az állam, városi és vár­megyei hivatalokba, hosszú or­ral vehették tudomásul Teleki miniszterelnök következő sza­vait mit a marosvásárhelyi vá­rosháza dísztermében mondott: “Nagyon fontos, hogy aki az el­múlt 20 évben gazdasági pályá­kon helyezkedett el, az ott is maradjon és NE igyekezzék ál­lami állásokba. Magyarországon sem kezdő, sem vezető állami tisztviselői állások betöltésére alkalmas emberekben nincs hi­ány”. Persze mint hírül vettük a lecsúszott és az állami állások elérésének reményében kuruc- kodó intellektuelek most dühön- genek és fenyegetőznek. EGYÉBKÉNT jellemző, hogy főleg gróf Bethlen miniszterel­nökségének hosszú ideje alatt az anyaországi állami és városi hivatalokba mint “menekült”- eket e címen az anyaországiad mellőzésével elhelyezett erdélyi­ek közül egy sem jelentkezett azon célból, hogy helyezzék oda át őt. Sőt akiket átakartak helyezni külömböző trükkökkel és protekciók igénybevételével bújtak ki az áthelyezés alól. Pe­dig ezeket az erdélyi menekülte­ket mindig ott láttuk ágálni mi­kor revíziós gyűlések voltak, ők voltak hazájukért a leghango­sabbak. S most mint kiderül csöppet sem törik magukat, hogy ahonnan elmenekültek, szülőföldjükre visszakerülhes­senek. Ez az intellektuelek ha- zafisága, ha a husosfazék mel­lé kerülnek. NAGYVÁRAD egyébként is nevezetes marad. Egész Erdély­ben ugyanis csak Nagyváradon történt meg, hogy egy munkás is üdvözölte Horthyék fölszaba­dító akcióját. Arról nincs hir, hogy ez az egy száll erdélyi munkás baloldali radikális mun­kás volt-e, vagy sem. A MAGYAR sajtó kormány- rendeletre október 8-ika körül irtózatos kampányt indított Románia ellen. Ilyen címeket olvashattunk például a Népsza­va okt. 8-iki számának első ol­dalán: “Féktelenné válik a ma­gyarellenes terror Romániában” — persze orditó betűkkel szed­ve. A parlamentben Teleki fegy­vercsörtető kijelentéseket tesz Románia felé, ha nem szűnik meg a magyarok üldözése. Azu­tán azon a napon amikor Buka­restbe bevonult a germán had­sereg, a kormány uj rendeletet adott ki a sajtónak, hogy a ma­gyarok elleni üldözésről egy sort sem szabad közölniük. íme mire jó az irányított sajtó. Tel­jesen olyan mint egy lakásban mindenki azt használhat amit épen akar. HORTHYNÉ rádiófelhivásá- ban a többek között ezeket mondotta: “Az erdélyi magyar­ság nagy része ma tragikus helyzetben van. Az erdélyi nép aggodalommal tekint a közele­dő tél elé. Szűkében van az éle­lemnek, kifogyott a ruházatból. Vetőmag nélkül nem képes gaz­dálkodni, cipő nélkül a gyerme­kei nem járhatnak iskolába. Ha kérdem, mire van hát szüksége Erdélynek ? azt kell felelnem úgyszólván mindenre! Vetőmag­ra, élelemre, ruhanemüekre, gazdasági fölszerelésekre, ház­tartási tárgyakra és szüksége van iskolakönyvekre is. Ada­kozzon tehát mindenki Erdély­ért való akcióra.” Ez a felhívás szept. 30-án hangzott el. Gróf Teleki 24 órával későbbi MEP képviselők összejövetelén tehát nem a rádióban, a következőket mondotta: “Az első munka a visszacsatolt erdélyi részeken a gazdasági pillanatnyi ellátás volt. NEM találtam olyan rossz állapotokat Erdélyben mint ahogy vártuk. A termésben sem voltak nagyobb károk.” FELÜLFIZETÉSEKET ADTAK 1941 jan. 4-ig: IWW Cs. Pittsburgh ........25.00 Clev. East sorsolás ........... 5.30 IWW Cs. Cleveland west ..30.00 Triadelphia tea est _____ 7.50 J. Siropman, N. Y.............. 1.60 S. Liszi, Phila ................... 1.00 J. Buzay, Cleveland ........... 1.50 IWW Cs. Chicago ............30,00 Geo. Tóth, Detroit ....... 1.00 J. Papp, Buffalo ....................65 St. Cipó, Chicago.............. 2.00 J. Nehéz, Cleveland ..........10.00 J. Munczy, Cleveland ........ 1.00 IWW Cs. Cleveland east ....13.55 AZ ÉPIT6-MRDA- BA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 L. Fülöp, New York ____ 5.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 M. Vlasits, New York __ 7.00 X231958 New York .........22.00 J. Bodnár, New York ....... 6.00 Nagy Gábor, New York .... 8.00 Stefankó Márton, N.Y...... 6.00 J. Németh, New York ..... 2.00 J. Feiti, New York ........... 1.00 J. Pataky, Brooklyn ....... 3.00 J. Dushek, Nutley ...........12.00 J. Nagy, Astoria ................ 2.00 J. Havel ....... 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 6.00 J. Herold, Bridgeport ....... 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls..l0.50 Alakszay, Sándor, Akron .. 2.00 Farkas Imre, Akron ....... 6.00 Schwindt Gyula, Akron .... 1.00 Vizi* József, Akron ........... 8.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 Bercsa, Jánosné, Clev........ 4.00 Scherhaufer Géza, Clev. .. 1.00 J. Kollár, Cleveland ..... 5.00 J. Herceg, Cleveland ....... 6.00 A. Molnár ........................... 6.00 J. E. Takács, Cleveland .... 3.00 Hering Pál, Buffalo ......... 2.00 Hering Pálné, Buffalo ..... 2.00 G. Pallagi, Newark, 0...... 2.00

Next

/
Thumbnails
Contents