Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-11 / 1145. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1941 január 11. TAMCA A VÁDLOTT NEM BESZÉLT, csak ült gyűrött ruhában, gyűrött arcai, várakozóan a tárgyalóterem előszobájában, a fogházőr mellett, a pádon, amelyen már sokan ültek és mereven bámulta a padlót. A sértett a másik pádon foglalt helyet. Ő sem beszélt. Haragos volt és vegyes érzelmekkel nézte a vádlott feleségét, azt a sovány kopott, koravén asszonyt, aki a harmadik pádon szipogva feszengett s aki mellett két poronty toporgott, apró lábakon, ügyetlenül. A vádlott gyárimunkás, a sértett kis, mellékuccai szatócs, a vád pedig — sikkasztás. Még tavasszal történt, egy hideg délelőttön, hogy a gyárimunkás benyitott a kis füsze- resboltba. Akkor is elnyűtt, éhes, megviselt volt. Vékony, szakadozott kabátján keresztül- futt a csípős szél s a lilás-vörös kezét esdőn előre nyújtotta. Csak egy darab kenyeret kért. A kisszatócs adott kenyeret, szalonnát, leültette az éhes embert a sarokba, egy üres cukrosládára, hogy ott egyen és ellágyultan érdeklődött a sorsa iránt. Zavaros, kusza, kegyetlen valami kerekedett ki a történetből, amelynek magva a munka- nélküliség volt. A kisszatócs mégjóbban ellágyult és mint “kifutófiut” alkalmazta a szerencsétlen embert, heti tizenkét pengő fizetéssel, amig jobb munkát talál. Többet fizetett volna, de a gazdasági helyzet nem engedte. Eddig nem is tartott kifutót. A fia szállította el a t. vevőknek a megrendelt fűszerárut. Az adót is fizetni kellett s a zsidótörvény érzékenyen sújtotta, hogy sok vevője elmaradt. Mégis, arra a darabka húsra hallgatott amelynek nagy általánosságban szív a neve. Az uj alkalmazott hálásnak mutatkozott, noha már kinőtt a kifutófiui korból és igyekezett mindenképpen hasznosítani magát. Délutánig nem is történt baj. Három óra után azonban a kisszatócs egy százhusz- pengős csekkel postára küldte uj alkalmazottját — és a kifutóim többé nem tért vissza. A fűszeres két hétig várt, aztán feljelentette hálátlan alkalmazottját és most itt találkoztak. A kisszatócs haragja érthető volt. Talán mindenki hasonlóképpen gondolkodott volna — csak éppen a gyárimunkás felesége nem. Féltette a férjét, az életüket, azokat a megnevezhetetlen, gyötrő napokat. Hirtelen odament a fűszereshez a két gyermekkel és nekiszegezte a kérdést. — És mi lesz velünk? — Előbb gondoltak volna erre! — hangzott a mord válasz. — Én jót tettein a férjével, alkalmaztam, enni adtam neki és ő engem megglopott! Az asszony nyakán kidagadtak az erek. — Alkalmazta, enni adott neki ... és én otthon, a két gyerekkel . . . Kicsordult belőle a vallomás. Hogy a férje nem akarta elkövetni a bűnt. Mindig becsületes ember volt. De, hogy a pénzt a kezében szorította, tudta, hogy otthon éhes szájak várják. Aztán bevásárolt, kenyeret vitt haza. Visszatért volna, hogy mindent elmondjon és visszaadja a megmaradt pénzt. Csak öt pengőt költött el. De az albérleti szobáért is fizetni kellett és hitelezők, a pék, szenes, píaciárus, fűszeres, mintha megérezték volna a pénz szagát, úgy jöttek. A száztizenöt pengőből csak hatvan maradt, aztán az is elfogyott. A gyermekeknek cipő, ruha, fűtés, a pénz szétfolyt a kezükben, mint a viz. A kisszatócs már csak dohogott. — Hát miért nem volt a fér4 'e őszinte hozzám, amikor fel- ogadtam “kifutónak?” — Nem mert beszélni. Az én uram félénk ember és a nagyságos ur úgyis jót tett már vele. Meg aztán szégyelte a nagy szegénységünket. Odabenn, a másik tárgyalás befejeződött és a gyárimunkás került sorra. Mindnyájan bementek a tárgyalóterembe és a kisszatócs visszavonta a vádat. Ez nem ütközött nehézségekbe, a kifutó az alkalmazottja volt és valószínű, a bíróság is szívesen vette a gyors elintézést. Amikor megint kint voltak az előszobában, az asszony hálálkodott és a két kis kölyök bámészkodott, ők semmit nem értettek abból, ami történt, csak éppen látták apukát. A kisszatócs ellenben idegesen mondta az asszony végtelen halálkodására. — Jó-jó, utóvégre nem vagyok én emberevő . . . Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. BÁR NEKÜNK IWW-isták- nak megvan a véleményünk a parlamenti képviseletekről s azoknak a munkásság “érdekében” hozott látszat működéséről, mégis csupán, hogy kinyíljanak a munkásszemek mely elé a nacionalista függönnyel sötétséget varázsolnak közöljük, hogy a felvidéki módszer szerint a visszacsatolt keleti és erdélyi országrész népének a megkérdezése nélkül, de annak nevében a magyar kormány 46 egyént kinevezés utján képviselőnek behívott a parlamentbe. A 46 között van 5 gróf, 3 báró, 23 dr., 15 földbirtokos és pap. Nincs még véletlenül se közöttük egyetlen munkás vagy paraszt, de még kisgazda sem. Mellesleg egyetlen egy román nemzetiségűt sem lehet találni közöttük, holott a visszacsatolt területtel egy millió román is Magyarországhoz lett csatolva. A kolozsvári szakszervezeti tanács titkára hiába strapálta tehát magát Horthy ünneplésével a szervezett munkásság nevében. AZT MONDJA a kormány, hogy a behívott képviselők mandátuma átmenetileg ideiglenes időre szól. A felvidéki és ruszinszkói behivottak immár 2 éve ülnek bent mint ideiglenes képviselők a dunaparti palotában. Miért nem mernek ott még mindég képviselőválasztásokat kiírni? Azt mondják a választói névjegyzéket még mindég nem bírták összeállítani. Ez az ürügy sántít, mert például az adózók névjegyzékét, a levenkötele- sek, sőt 18-60-ig katonai szolgálatra a férfiakat nemcsak hetek alatt összeállították, de az adót beszedik, a leventéket gyakoroltatják, a férfiakat katonai szolgálatra berendelték, a zsidókat munkaszolgálatra csak éppen ami kis csenevész jogot adna, hogy a felvidékiek véleményt nyilváníthatnának, hogy tetszik nekik a uj élet, a választói névjegyzéket nem “bírták” (a fenét nem bírták — a szedő) ezideig összeállítani. De azért — mondják —■ Magyarországon parlamentáris rendszer van. AZ ERDÉLYI intellektuelek, kik az impérium változástól azt remélték, hogy újra betelepedhetnek az állam, városi és vármegyei hivatalokba, hosszú orral vehették tudomásul Teleki miniszterelnök következő szavait mit a marosvásárhelyi városháza dísztermében mondott: “Nagyon fontos, hogy aki az elmúlt 20 évben gazdasági pályákon helyezkedett el, az ott is maradjon és NE igyekezzék állami állásokba. Magyarországon sem kezdő, sem vezető állami tisztviselői állások betöltésére alkalmas emberekben nincs hiány”. Persze mint hírül vettük a lecsúszott és az állami állások elérésének reményében kuruc- kodó intellektuelek most dühön- genek és fenyegetőznek. EGYÉBKÉNT jellemző, hogy főleg gróf Bethlen miniszterelnökségének hosszú ideje alatt az anyaországi állami és városi hivatalokba mint “menekült”- eket e címen az anyaországiad mellőzésével elhelyezett erdélyiek közül egy sem jelentkezett azon célból, hogy helyezzék oda át őt. Sőt akiket átakartak helyezni külömböző trükkökkel és protekciók igénybevételével bújtak ki az áthelyezés alól. Pedig ezeket az erdélyi menekülteket mindig ott láttuk ágálni mikor revíziós gyűlések voltak, ők voltak hazájukért a leghangosabbak. S most mint kiderül csöppet sem törik magukat, hogy ahonnan elmenekültek, szülőföldjükre visszakerülhessenek. Ez az intellektuelek ha- zafisága, ha a husosfazék mellé kerülnek. NAGYVÁRAD egyébként is nevezetes marad. Egész Erdélyben ugyanis csak Nagyváradon történt meg, hogy egy munkás is üdvözölte Horthyék fölszabadító akcióját. Arról nincs hir, hogy ez az egy száll erdélyi munkás baloldali radikális munkás volt-e, vagy sem. A MAGYAR sajtó kormány- rendeletre október 8-ika körül irtózatos kampányt indított Románia ellen. Ilyen címeket olvashattunk például a Népszava okt. 8-iki számának első oldalán: “Féktelenné válik a magyarellenes terror Romániában” — persze orditó betűkkel szedve. A parlamentben Teleki fegyvercsörtető kijelentéseket tesz Románia felé, ha nem szűnik meg a magyarok üldözése. Azután azon a napon amikor Bukarestbe bevonult a germán hadsereg, a kormány uj rendeletet adott ki a sajtónak, hogy a magyarok elleni üldözésről egy sort sem szabad közölniük. íme mire jó az irányított sajtó. Teljesen olyan mint egy lakásban mindenki azt használhat amit épen akar. HORTHYNÉ rádiófelhivásá- ban a többek között ezeket mondotta: “Az erdélyi magyarság nagy része ma tragikus helyzetben van. Az erdélyi nép aggodalommal tekint a közeledő tél elé. Szűkében van az élelemnek, kifogyott a ruházatból. Vetőmag nélkül nem képes gazdálkodni, cipő nélkül a gyermekei nem járhatnak iskolába. Ha kérdem, mire van hát szüksége Erdélynek ? azt kell felelnem úgyszólván mindenre! Vetőmagra, élelemre, ruhanemüekre, gazdasági fölszerelésekre, háztartási tárgyakra és szüksége van iskolakönyvekre is. Adakozzon tehát mindenki Erdélyért való akcióra.” Ez a felhívás szept. 30-án hangzott el. Gróf Teleki 24 órával későbbi MEP képviselők összejövetelén tehát nem a rádióban, a következőket mondotta: “Az első munka a visszacsatolt erdélyi részeken a gazdasági pillanatnyi ellátás volt. NEM találtam olyan rossz állapotokat Erdélyben mint ahogy vártuk. A termésben sem voltak nagyobb károk.” FELÜLFIZETÉSEKET ADTAK 1941 jan. 4-ig: IWW Cs. Pittsburgh ........25.00 Clev. East sorsolás ........... 5.30 IWW Cs. Cleveland west ..30.00 Triadelphia tea est _____ 7.50 J. Siropman, N. Y.............. 1.60 S. Liszi, Phila ................... 1.00 J. Buzay, Cleveland ........... 1.50 IWW Cs. Chicago ............30,00 Geo. Tóth, Detroit ....... 1.00 J. Papp, Buffalo ....................65 St. Cipó, Chicago.............. 2.00 J. Nehéz, Cleveland ..........10.00 J. Munczy, Cleveland ........ 1.00 IWW Cs. Cleveland east ....13.55 AZ ÉPIT6-MRDA- BA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 L. Fülöp, New York ____ 5.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 M. Vlasits, New York __ 7.00 X231958 New York .........22.00 J. Bodnár, New York ....... 6.00 Nagy Gábor, New York .... 8.00 Stefankó Márton, N.Y...... 6.00 J. Németh, New York ..... 2.00 J. Feiti, New York ........... 1.00 J. Pataky, Brooklyn ....... 3.00 J. Dushek, Nutley ...........12.00 J. Nagy, Astoria ................ 2.00 J. Havel ....... 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 6.00 J. Herold, Bridgeport ....... 5.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls..l0.50 Alakszay, Sándor, Akron .. 2.00 Farkas Imre, Akron ....... 6.00 Schwindt Gyula, Akron .... 1.00 Vizi* József, Akron ........... 8.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 Bercsa, Jánosné, Clev........ 4.00 Scherhaufer Géza, Clev. .. 1.00 J. Kollár, Cleveland ..... 5.00 J. Herceg, Cleveland ....... 6.00 A. Molnár ........................... 6.00 J. E. Takács, Cleveland .... 3.00 Hering Pál, Buffalo ......... 2.00 Hering Pálné, Buffalo ..... 2.00 G. Pallagi, Newark, 0...... 2.00
