Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-04-12 / 1158. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1941 április 12 EGYRŐL-MÁSRÓL j Elmondja: Z. J. HISZTÉRIKUS ELFOGULTSÁG Megbotránkoztató az a mesterséges lázitás, amellyel az ország közvéleményét igyekeznek félrevezetni a hangadó körök az amerikai munkásság ellen. Híradó vállalatok, újság tudósítók, rádió és sajtó komentá- torok és politikusok, amikor valamely telepen munkabeszüntetésről, vagy folyamatban levő sztrájkról esik szó, mindig hangoztatják, hogy hány milliós “védelmi” rendelése van a vállalatnak és úgy igyekeznek feltüntetni, mintha a sztrájk nem a munkáltató ellen, hanem a “védelmi” rendelés elkészítésének akadályozására történne. A közelmúltban a világ hírszolgáltató és sajtó tudósítóinak washingtoni klubja bankettet tartott, amelyen Roosevelt elnök is megjelent és beszélt s többek között megjegyezte, hogy az amerikai ipari termelést — “nem szabad akadályozni szükségtelen sztrájkokkal”— és mielőtt a mondatot befejezhette volna fülsiketítő tapsviharba tört ki az ott résztvevő hallgatóság. Csak mikor a hisztériás tapsvihar elcsendesült fejezhette be az elnök a megkezdett mondatot, amely: “rö- vidlátásu igazgatóság elfogultsága, vagy szándékos szabotá- lással,” Az említett banketten hangadó elemek vettek részt, mint újság tudósítók és komentárok, magas állású tisztviselők és politikusok és az elfogultságnak a megnyilvánulása volt, amikor az elnököt a “szükségtelen sztrájkok” kimondása után félbeszakították. A taps azonban nem volt hallható a mondat befejezése után, amelyben a “rö- vidlátásu munkáltatókat” és “szándékos szabotöröket” említette. Pedig ott a “közvélemény gyártók” vettek részt és igy érthető, hogy honnan ered az a hisztérikus elfogultság, amely minden bérharcért a sztrájkoló munkásságra igyekszik hárítani a felelőséget. Ha megvizsgáljuk a közelmúltban lefolyt, vagy folyamatban levő bérharcokat, kivétel nélkül minden egyes esetben megállapíthatjuk, hogy azokat a munkáltatók “szüklátókörü- sége” idézte elő. A munkások követelése egyetlen esetben sem mondható teljesithetetlennek, még csak túlzottnak sem. Azok minden esetben a megélhetési szükségletek árainak megfelelőbb béremeléseket, a munkaviszonyok javítását, a hajcsárkodás korlátozását és hasonló követeléseket tartalmaznak. Nem lehetne egyetlen munkásról bizonyítani, hogy a munkabére- a “védelmi” rendelések következtében ezer dollárokkal emelkedett volna — ha néhány száz dollárral évente többet keresnek, az a túlórázásnak tudható be — de ugyan akkor bármely iparvállalatról belehet bizonyítani, hogy az évi jövedelme jóval megsokszorozódott. Ily körülmények között tehát csak a hisztérikus vakság és a roszakaratu elfogultság okolhatja a munkásságot a munka-1 beszüntetésekért. Ugyan azok az elemek, akik oly hangosak a munkások elítélésében, még egyetlen esetben sem hallattak korholó szót a “szűklátókörű” munkáltatók ellen, mert azok mindig “jóhazafiak”, csak a munkások a “hazaárulók.” “HÁBORÚ” MILWAUKEEBAN , Milwaukee város ugyan nem Európában, valamely háborúban résztvevő országban van, hanem itt az Egyesült Államokban, a Michigan tó partján a középnyugaton, Chicagótól alig 90 miles északra, de azért a vér ott is folyik patakokban. Páncélos autókról gáz és könny bombákat röpítenek, a rendőr lovak patkói szikráznak és a lió magyar fiút a Hitler katonai szakértők irányítása alatt a szerb frontra küldje elvérezni. A német invázió Jugoszlávia ellen már csak órák kérdése ahogyan a lapok írják és a szakértők véleménye szerint, ha Hitlerék nem akarják a világ szeme előtt a nevetség tárgyát képezni, akkor meg kell indítsák eltekintve attól, hogy milyen árat fizetnek érte. Viszont mások véleménye szerint, Hitlerék akciója csak nagyon rövid ideig fog tartani, mert bent az országban is elő van készítve részükre a talaj, sokkal jobban mint ahogy Lengyel- országban volt az invázió előtt. Az utóbbi években észak Jugoszláviában. több mint 5 millió dollár értékű farmterület került német kézbe és csak az utolsó néhány hónapban több m.nt 300 német telepedett le a jugoszláv mezőgazdaságban. Valamint a jugoszláv rézbányák, melyek 90 százalékban azelőtt francia kézben voltak a németek kezébe ment át. Hogy aztán most a németek nagy része elhagyta Jugoszláviát, kérdés az, hogy milyen nyomot hagytak maguk után a náci bevonulásra. A nácik eddigi győzelmében mindenütt döntő szerepet pátszott az elfoglalandó ország kormányának a belülről való meghódítása. Ahol ez nem sikerült nekik ott a náci győzelemnek nagy áfát kellett fizetnie és még úgyis csak kétes értéke van. Minden esetre a jugoszláv helyzetben a most dúló gyilkos háborúnak egy uj fordulata fog bekövetkezni, ezért a világ érdeklődése oda irányul. A munkásosztály részére azonban nem oldódik ott meg az elnyomatás alól való felszabadulása, bármelyik fél fog győzni. Ha a nácizmus elbukik, csak azt fogja eredményezni, hogy az angol és az amerikai áldemokráciák ellen a munkás- osztály kissé szabadabban indíthatja meg a saját osztályhá- boruját, melyhez a hadifelszerelést a forradalmi ipari szervezkedés adja meg. (f.) kerületi Értekezletet tartanak a magyar nyelvű ipari unionisták Cleveland és környéke körzetéből 1941 ÁPRILIS 20-án, vasárnap délelőtt pont 10 órai kezdettel CLEVELAND, Ohioban, a Bérmunkás iroda helyiségében, 8618 Buckeye Road. A körzetbe eső csoportokat ezúton is kérjük, hogy képviseltessék magukat, valamint a lapkezelő munkástársak megjelenését kérjük. A Bérmunkás olvasóit, is szívesen látjuk. PITTSBURGH és a bányavidék Kerületi Értekezlete az ezt követő vasárnap, ÁPRILIS 27-én, délelőtt 10 órakor lesz, 805 James Street, N. S. Pittsburghban. A kerületi titkár ezúton is kéri az érdekelteket, hogy jelenjenek ott majd meg. rendőr fütykösök százai emelkednek és hullnak le a munkások fejére. West Allisben, Milwaukee külvárosában immár kilenc hét óta sztrájkolnak a “hazaáruló ’ munkások az Allis-Chalmers hatalmas gyártelepén és a követelések helyett gázbombát és rendőrfütyköst kapnak a sztráj • kólók. Ezen sztrájkkal kapcsolatban is minden esetben kihangsúlyozza a kitartott sajtó, hogy 45 millió dolláros rendelés van feltartóztatva, de azért természetesen a “sztrájkoló munkások a felelősek” és nem a munkáltatók. Az Allis-Chalmers telepen — ahol turbinákat és egyéb hajó részeket készítenek a tengerészet részére — már 9 hete szünetel a munka és ez ideig minden kísérlet a sztrájk megszüntetésére, megtört a munkáltatók makacsságán. A sztrájkban közvetlen 8 ezer munkás van érdekelve, de annak hatása kihat csaknem az összes hajógyárakra, amennyiben az Allis- Chalmers telepen készítendő részek nélkül a készülőben levő hajókat nem lehet befejezni. A sztrájk kihatása oly súlyos zavarokat idézett elő a hajógyárakban, hogy az Office öf Production Managment— melynek Mr. Knudsen a vezetője — is beleszólt és az OPM egy tervet dolgozott ki, amelyet megküldött úgy a sztrájkoló munkásoknak, mint a munkáltatóknak azzal az ajánlattal, hogy ennek alapján lássanak hozzá az ellentétek kiegyenlítéséhez. Ez három héttel ezelőtt történt és a munkások egyhangúlag elfogadták az OPM ajánlatát, de nem igy a munkáltatók. Azok kereken megtagadták Mr. Knudsen ajánlatát, mert szerintük az a munkások részleges győzelmét segíti elő. Ahelyett tehát, hogy a munkások meg- bizottaival tárgyalásba bocsátkoztak volna, a vállalat elnöke leutazott Washingtonba és személyesen tárgyalást folytatott a kormány közegekkel. A tárgyalás eredményeként a sajtó headlinekon tudatta a közvéleménnyel, hogy az Allis-Chalmers sztrájk befejeződött és a telepet a kormány utasítására megnyitják. Ugyanis az történt, hogy az OPM vezetője Mr. Knudsen és a tengerészeti államtitkár Mr. Knox megegyeztek a vállalat igazgató elnökével, hogy a sztrájkot meg kell törni. Mr. Babb, a vállalat elnöke ez esetben már nagy igyekezettel törekedett a “kormány rendeletét” teljesíteni és minden további zavargásért a sztrájkoló munkásokra hárítja a felelőséget. Az elhatározást tett követte és az elmúlt hét péntekjén a telep kapuit megnyitották, de alig néhány száz áruló akadt. A következő napon a sztrájkolok gyűlést tartottak, ahol a jelentések szerint hét ezer sztrájkoló munkás vett részt és a helyzet ismertetése után, szavazásra bocsátották, hogy akarják-e a sztrájkot tovább folytatni, amikor hét ezer torokból egyszerre hangzott a menydörgés- szerü “igen.” A gyűlésen megnyilvánult elhatározás után a sztrájkolok “légmentes” picket vonalat állítottak fel a gyár körül, a hatósági közegek pedig a városi és állami rendőrök százait rendelték a “rend fentartására.” A “békeangyalok”oly buzgón védték a rendet, hogy naponta százával kellett a sebesült sztráj- kolókat a kórházba szállítani. A negyedik napon — a telep megnyitása után — Wisconsin kormányzója hangszóróval ellátott páncél autón jelent meg a sztrájk színhelyén és beszédet intézett a sztrájkolókhoz. Hazafias kötelességüknek minősítette a sztrájk befejezését a vállalat feltételei alapján. Beszédét azonban nem fejezhette be, mert a sztrájkolok haragja veszélyessé kezdett válni és a gyár belsejébe kellett a kormányzónak menekülni a sztrájkolok haragja elől. Ezt követőleg a kormányzó elrendelte a telep ismételt lezárását és a további intézkedéseket a szövetségi kormány közegekre bízták. Az Allis-Chalmers telepen alkalmazott munkások követelése semmiben sem különbözik az általános követelésektől. Ezt a kormányt képviselő körök is elismerték, amikor tervezetet ajánlottak a sztrájk megszün- etésére, amit a sztrájkolok elfogadtak, a munkáltatók azonban megtagadták a hozzájáru- jást. Semmi különös intézkedés nem történt a makacs mukálta- ’ó megfenyitésére a kormány részéről és senkisem .vádolja a vállalatot hazaárulással, amiért makacsságával hátráltatja a “védelmi” felkészülés sikerességét. A bangadó körök mélyen hallgatnak arról, hogy a vállalat igazgatóságának “szüklát- köre” nemcsak hátráltatja a védelmi rendelés szállítását, hanem valóságos háborút idézett fel a város lakossága között. És ezt a “demokráciát” kell megvédelmeznünk. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
