Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-04-05 / 1157. szám

A oiöai

lí ív lí .VI l .\ K A íi

1941 április 5.

A háborús fellendülés hamis ígéret marad

Nem eshetünk rosszakarat gyanújába, há kellő értékére szállítjuk le a hivatalos becsléseket, melyek ódákat zengedez- nek a háborús-védelmi programból eredő munkaalkalmak lehetőségéről. Bizonyosak lehetünk, hogy valamennyi túlbecslése a tényleges ipari helyzetnek. A főtörekvés ebben az irányban, hogy optimisztikűs hátteret nyújtsanak. A kormány közgazdászai amúgy is meg vannak áldva azzal a kétes tulajdonsággal, hogy munkaalkalmat lássanak felbügy- gyanni mindenütt és mindenből, sokkal gyorsabban, mint megszámlálni lehetne; még az óvatos szakértők sem veszik figyelembe a gépesített módosítások emelkedő használatát, midőn megjósolják, a munkaalkalmak emelkedésének valószi- nüségét a következő két esztendőre. Ebben az irányban viszont fenn áll annak a lehetősége, hogy a folyamatban lévő nagyarányú ^gépesítés, (ha nem is a háború hirtelen befejezése) valamennyire rásüti a hazugság bélyegét.

Hiszen 1929-től 1939-ig terjedő évtizedben a technológiai változások és felfokozott munkaütem felemelte az emberi munkaóra teljesítményét minden iparágban közel 31%-al.

A teljesítmény fokozódik

Mindenesetre némelyik iparágban a produktivitás nagyobb arányokban is emelkedett. így tehát 1939-ben az emberi munkaóra teljesítmény a dohányáru előállításánál 117 százalék kai emelkedett az 1929-es hez viszonyítva, mig az olajfinomítás terén 87 százalékkal, a gumikerekek és levegő tartályok gyártása 9 százalékkal és a vas és acél gyártása 35 százalékkal. (Labor Notes, Feb.)

A háborús iparokban alkalmazott munkások jelentik, hogy a gépesítési folyamat meggyorsított mértékben folytatódott 1940-ben és még mindig fokozódik annyira, hogy határa még láthatatlan.

A technikai és kereskedelmi közlönyökben közölt Írások, mind utalnak széleskörű és választékos gépesített változásra, melyek emelik az emberi munkaóra teljesítményét és azzal azt eredményezik következésként, hogy csökken a munkások lehetősége, hogy a nemzeti jövedelemből részesüljenek. Itt van például tipikus szemléltetése a munkaerőt feleslegessé tevő technológiai folyamat eredményéről, átvéve a folyóiratok legutóbbi közleményeiből:

Uj találmányu gépezet a papír dobozok préselésénél, lehetővé téve egy Milwaukee társulatnál, hogy a beállítási időt 9 percről 30 másodpercre redukálják 100 dobozonként és a préselési időt 11 percről 1 és 8 tized percre szállítsák. (Factory 1-41, 88. ol.)

Egy New Jersey-i vállalat kidolgozott egy tökéletes eljárást az elkészült produktum felülvizsgálására, melynek révén az inspektorok száma 8-ról ötre redukálódott, mig az előbbi teljesítmény érintetlenül maradt, de 2,700 dollár évi munkabér megtakarítást eredményezett. (Factory Jan. 172. ol.)

Uj könyvelési eszközt dolgozott ki a Todd társulat Roches- terben, (N.Y.) amely félannyi időre csökkenti a szükséges időt, a különböző fizetési ivek és számvizsgálási tételek készítésére. Széleskörű próba úgy a nagyobb, mint kisebb vállalatoknál 40 és 60 százalékos mun- koerő megtakarítást mutatott.

Tennessee-ben egy bánya 1934-ben 300 tonna szenet produkált naponta 135 ember alkalmazásával, kézi eljárással. Ma, a produkció gépesítéssel, a termelés megduplázódott síitánként. A napi teljesítmény, most 340-400 tonna köpött váltakozik és csak 86 embert alkalmaznak. (Coal Age, Jan.)

A Pneumatic Tool Co. (sűrített levegővel használt szerszám) legutóbb olyan eszközt dolgozott ki, amely automatikusan felszedi a csavarokat és felemeli a munka produktumot 300-900% kai. Ezt a munka szerszámot most mutatják be a telefon, automobil s órarészek összeállításánál és hasonló szereléseknél. (Factory and Management, Dec. 69. ol.)

Legutóbb szabadalmazott találmány a Bessemer eljárás ellenőrzésére az acél gyártásánál, arra hivatott, hogy kiküszöbölje az emberi elemet a fém valamely fontos állapotának a meghatározásánál. Azt állítják, hogy ezzel a szerszámmal a Bessemer teljesítmény nagyban kiszélesíthető, uj felszerelés és több munkás mellőzésével. (Machinery, Dec. 120. ol.)

Módosított vágó és rakodó egy West Virginiai szénbányában legutóbb felszerelve, felfokozta a széntermelést minden emberi munkaórára több mint 100 százalékkal. 15 év előtt a maximum ebben a bányában napi 9 órára 400 tonna volt. Most 800-1000 tonna napi hét órára. (Coal Age, Dec. 53. ol.)

Egy fúró gépre felszerelt készülék, amely kis szerkezeteket állít elő, felfokozta az emberi munkaóra teljesítményét 300 százalékkal. Ugyanazzal a törekvéssel mint előbb, a gépkezelő képes most 720 darabot kiadni 180 helyett, amit az uj készülék nélkül produkált. (Factory, Nov. 66. ol.)

Egy gép drót összeköttetésénél felemelte az emberi munkaóra produktumát 68 százalékkal. Egyedül egy munkán ez a gép 900 emberi munkaórát takarít meg. (Factory, Nov.)

A sürgős háborús rendelések megzsufolják a gyár befogadó képességét jelenleg és valószínűleg felszippantják a munkaerő felesleget néhány szakmában, azonban, ha véglegesen körül tekintünk a felfújt háborús fellendülés titokzatosságában, könnyen felismerjük, hogy vajmi csekélyen érintette az általános munkásfelesleget a munkanélküliek soraiban s ha valahol tényleg mutatkozik eredmény az is csak időleges, de valójában a fellendülés ködbe vesző délibáb.

(P. Pike)

| TÁRCA |

PIPA

— Irta: PATAKI DEZSŐ —

Reggel hat óra sem volt egészen és már ott őgyelegtem a füves, szemétbuckákkal szeplős térségen, amelynek közepén a pernambucói nagy malom emelkedik.

A kapuk még zárva voltak, de előttük mint nagy, sötét madarak, már ott gubbasztottak a munkások s hallgatagon szívták szivarjaikat.

— Lesz ma felvétel, emberek? — lépek oda hozzájuk, de egyik sem .válaszol. Csak a vál- lukat vonják s visszahullva megint közönyükbe, tűnődnek tovább, mint a gólya a tó fölött.

— Pedróval, a zsákolok főnökével szeretnék beszélni — szólítom meg újra őket. — Melyik az közületek?

— Én vagyok Pedro, a zsákolok főnöke. És te ki vagy, mi vagy ? — kérdezte egy hang, mély mint a dörgő viharé. S mintha tölgyfa nőtt volna ki előttem hirtelen, öreg, csúf néger óriás emelkedett fel a földről és nézett le rám szigorúan.

— Magyar vagyok, a tenger másik oldaláról.

— És mit akarsz ? — kiáltotta türelmetlenül. — Ki küldött ide?

— Engem Joao küldött. Azt üzeni, nem jön már többet, mert átment az olajgyárba.... Én jöttem helyette.

— Te? — bámul Pedro az arcomba s elhúzza a száját egészen a füléig. — Te akarsz zsákot hordani?

— Miért? — kérdem sértődötten. — Ha muszáj, hordok én zsákot is.

— Hintőpor való neked, fér- gecském, nem pedig zsákhordás ! — menydörgi s megvetően nevetve vissza is kuporodik mingyárt á fal tövébe.

A többiek is mind röhögnek, szívből, rekedten — valami furcsa, magas regiszterben, ahogyan csak a négerek tudnak nevetni.

— Ugylátszik, nem tartanak maguk közé valónak — gondoltam keserűen. — Pedig a ruhám semmivel sem külömb az övéknél, én is a szegénység rongyos uniformisát viselem. Legfeljebb az arcom nem olyan sötétszinü.... Persze, hogy ez a baj!.... De azért én sem hagyom egykönnyen magamat. Ha izmaim el is szoktak már a nehéz munkától: voltam én már lakatos is, bányában is dolgoztam. S mégis csak túlzás ez azzal a hintőporral.

Leülök közéjük, szivarra gyújtok én is — s amikor megint elindul beszédük, közbeközbeszólok, nevetgélek s köpök is nagyokat', hogy lássák: én sem jöttem a felső tízezerből.

De Pedro ügyet sem vet rám többé — hiába iparkodom visz- szaterelni figyelmét magamra: bakfittyet se hány nekem. Csak szívja a pipáját egykedvűen.

S amint nézem, ezeket a furcsa, barázdás, sötét arcokat:: egyszerre elfog a hontalanságnak nyomasztó! érzése.... Mit keresek én itt?.... Maradtam volna otthon s akkor most nem kellene ravaszkodva napszámos

munkáért kunyorálnom idegen malmok kapujában....

Szél támad a téren; kergeti, forgatja maga előtt a kormos buckák porát s fújja felém a keserű füstöt Pedro pipájából.

Úgy látszik elfintorítottam az orromat, mert Pedro gúnyosan hadonászni kezdett arcom előtt a pipájával:

— Mi az ? Mit csavargatod az orrodat ? Te akarsz zsákot hordani, mikor még a pipafüstöt sem bírod?

— Senhor Pedro, — kiáltottam ekkor s rekedt lett a hangom az izgalomtól, — azt mon- tad, hogy hintőpor való nekem, nem pedig zsákhordás.... azt mondtad, hogy még a pipafüstöt sem b.rom.... No, majd megmutatom neked, hogyan pipálnak nálunk odaát.

S hirtelen mozdulattal kikaptam kezéből s számba dugtam a pipát.

Szittam néhányat: erős volt a dohány, mintha paprikával lett volna keverve. Körülnéztem a bámuló, vigyorgó arcokon, aztán lehunytam a szememet s minden kétségbeesésemet állkapcsomba koncentrálva összeszoritottam a fogaimat. Egy pillanatig tartott csak az egész, de legutóbbi napjaimnak minden szenvedése beleszorult ebbe a pillanatba. A fülem zúgni kezdett, forró hullám öntötte el az agyamat, aztán roppanás hallatszott és a pipa kihullott szájamból.

— Nálunk igy pipálnak — mondtam sápadtan és átnyújtottam neki a szopókát. — S ha majd elhozod nekem a hintőport, én is veszek neked egy másik pipát.

— Nem kell — mondta zavartan s pipájának darabjait kezdte szedegetni, mig a többiek térdüket csapkodva kacagtak fölötte.

Rám pedig egyszerre valami nagy, kedvetlen fáradtság ereszkedett s kialudt bennem minden indulat.

Néhány percei később vijjogva szólal meg a malom szirénája, kinyílnak a kapuk s özönlött az emberáradat a telep belsejébe. Pedro és emberei is felkászálódtak s indulnak a főkapu felé. Ahogy mennek libasorban a teherhordók sajátságos, tántorgó lépteivel: olyan ez, mintha kilenc tölgyfa cammogna egymás mögött.

Én ülök a földön s csak nézek utánuk.

De a kapuban megáll Pedro, visszafordul s csodálkozva integet felém.

— Magyar.... gyere! — kiáltja.

— Gyere hát magyar! — hivnak a többiek is nevető áb- rázattal.

S együtt megyünk át a tágas udvaron.

FELüLFIZETÉST

küldtek február 1-től március 29-ig:

IWW cs. Akron............. 40.00

Mrs. L. Greenwald, Ch. 1.00 Jós. Németh, Chicago.... 1.00

J. Starr, Manayunk....... 1.00

L. Földi, Evergreen..... 1.05

A. Bukovszky, Berwyn.. —.70

IWW cs. New York___ 2.75

J. Mácsay, Detroit......... ' 1.00

Mrs. Herceg-Mrs. Kollár

Clev. vacsora............. 100.00

Clev. vacsorán sorsolás.. 27.74 Paul Csorba, New York.. 1.00