Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-29 / 1156. szám
1941 március 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal A gazdasági hatalom gyakorlati ténye (Válasz a politikai elmélkedésre) (K-y) B-y munkástárs a “gyakorlatról való elmélkedésre” adott válaszában, ismételten nagyobb súlyt helyez a gazdasági hatalom által vetített politikai hatalomra, mint annak eredetére: a létalapját alkotó gazdasági lényegre. Érdemtelenül többet foglalkozik a meg- 'dőlt elméletek védelmével, mint a gyakorlati gazdasági tényezők alapismereteivel. Ugylát- szik, hogy B-y munkástársnak nagyon nehezére esik szabadulni a politikai iskolában elsajátított fogalmaktól. Azzal nyugtatja lelkiismeretét és palástolja fogalmainak ingadozását, hogy pedagógiai leckét ad mondat szerkesztésre és az azokat összekötő szabályokra. Egyben a “politika” szónak értelmezését nyilvánítja, holott a vitás kérdésben nem a fentiek hibája, vagy hiánya adja a lényeget, hanem a megtörtént események gyakorlati tanulsága. A leírtak nyomán joggal reméltem, sőt vártam, hogy habár nézeteimmel nem megegyezőleg is, azonban építő bírálata lesz a kérdések kapcsán, hogy problémáink jobb megértésével utaink egybe olvadjanak. Sajnos, várakozásomban csalatkoztam és minden sértő szándék nélkül mondom, hogy amit a gazdasági tényezők lekicsinylésére felhoz, régen kicsépelt politikai szalma. A szerkesztésbe képzelt mondattani hibák felhánytorgatása, egyoldalúságról, sőt elfogultságról tanúskodik. Az elméleti politikai tervektől tenni függővé a gazdasági tényezők gyakorlatát, határozottan ámítás. Ha elfogult volnék, erre én is azt mondhatnám, hogy “ez önmagában véve végzetes hiba.” De nem mondom, mert habár a; politikai elméleti nézetek károsak lehetnek az osztályharcban végbemenő gyakorlatra, de nem végzetesek. Viszont az.osztályharc alapján történő gyakorlat, sohasem lehet káros és kevésbé végzetes. írott történelemből ismerjük a külömböző rendszerek fejlődését. Családi kollektivizmus, törzsközösség, őskommunizmus, rabszolgaság, hűbériség-jobbágyság rendszere, mind a múlt emléke. Létesültek, fejlődtek és elpusztultak. Történelmi tényezősüket senki sem tagadhatja. Azonban tagadható, hogy bármelyik rendszernek is lett volna előzetes elméleti terve a gyakorlati megvalósulásra. Valamennyi lassú fejlődésnek volt az eredménye. Természetesen, voltak valamennyi rendszer társadalmában ellentétek, lázongások és jobb életviszonyokra való törekvések. Azonban valameny- nyi gyakorlati alapokon folyt, elméletiektől mentesen, sőt egyáltalán politikai jellegük sem volt. Valamennyi rendszerben a főnök, fejedelem, vogy király volt a parancsoló és állam egyszemélyben. A szónak abban vett értelmében, ahogyan azt ma ismerjük, az állam valójában, csak a francia forradalom idejétől számítva jutott létének tényezésére. Ez is alakult, módosult és fejlődött a gyakorlati tapasztalatok folytán, nem pedig a szépen megirt elméletek szerint. Úgy lehet, hogy kezdetben csak tapogatódzás volt, próbálgatás, azonban a próbálgatok nem engedték magukat humánus elmélkedők által irányittat- ni, hahem önmaguk cselekedtek gyakorlati alapokon, jól felfogott érdekükben és gazdasági erőviszonyaik hatalmi tényén. . Bűn az ilyen közismert tények lekicsinylése. Állításaim bizonyítására ismét hivatkozzak tekintélyekre? Minek? Hiszen amit irok és leírtam, mind gyakorlati tapasztalatok. Aztán úgy vagyunk a tekintélyekkel is, mint gulyás a subájával. Télen szőrivel befelé hordja, hogy meleget adjon és nyáron szőrivel kifelé, hogy' a nap hevét fogja fel. Tekintélyek írásait is ilyenformán forgathatjuk. Ezért nem veszem sokba az elméleteket. A gyakorlat számit Munkástárs és a gyakorlat mindenek felett. A KAPITALIZMUS A letűnt társadalmakat követő kapitalizmus kezdetét, pontos dátumhoz kötni nem lehet. Azonban bizonyos, hogy embriója már az előző rendszerben kifejlődött. A gőzerő feltalálása és gyakorlati használata és egyéb termelési eszközök fejlődése, a gyáripart fejlesztette ki, ami az árutermelést vonta maga után. Az árutermeléshez nagyobb tőkebefektetés szükségeltetik és azzal párhuzamosan szabad munka. Viszonylagosan kifejlődött tehát a rendszer- változás kényszerű szüksége. Létre jött a mai kapitalista rendszer. Azzal együtt felszabadult a hűbéres-jobbágy és a kapitalizmus szabad prédája lett. Társadalmak fej lődését azonban, nem csak történelmi feljegyzésekből ismerjük, hanem gyakorlati tények alapján is. Az életünkben lezajlott események tanulságaiból. A végbe- jnenő gyakorlattal szemben, hol van felmutatható elmélet, amely a kapitalizmus általunk ismert fejlődését előmozdította. Nincsen és nem is volt. A gyakorlat azonban folytonos kísérője volt minden fázisában. Amint a munkaszerszámok módosultak és a termelési módozatok gyorsulása, többszörösen megsokszorosította a munka teljesítő képességét, úgy vált gyakorlati valósággá a nagy kombinációk hatalmi tényezőse. Uralmi tényezősük behálózta a földrész minden zugát, urai a tengereknek, a levegőnek. Akaratukat mindenkor az áruforgalom esélyei szabályozzák és irányítják. Hatalmi fölényük az ipari egységek gyakorlati kontroljából ered. Nem elméletek után igazodnak, hanem érdekeik gyakorlati kívánalmai alapján. Érdekeiknek legelső kívánalma, a haszonrészesedés növelése és biztosítása önmaguk számára. Ez gyakorlatba ültette az ipari termelés egységesítését kollektív alapokon. így jött létre az ipari egységek kollektive tehmelési rendszere erre fejlesztette a kapitalizmus jólfelfogott érdeke. Ki tagadhatja, hogy eme gazdasági tényezők, nem gyakorlati valóságok? Hiszen közepette élünk és dolgozunk, kollektive hozzá járulunk a termelés szinterén, a közgazdászok által úgynevezett, nemzeti jövedelem gyarapításához. Az IWW tervrajzához tehát nem szükségeltetik nagy bölcselők kigondolásai. Mind létre jött immár ami a közszükségleteket kielégíthetné. Csak a gyakorlati szervezkedés hiányzik erőteljes alapokon. Célirányos, osztálytudatos ipari szervezetek kellenek, hogy a gyakorlati kollektiv termelés, kollektiv szétosztásra történjen a közszükségletek kívánalmai alapján s ne pedig egy kiváltságos osztály javára.Ez a gyakor- Jati tény és ezt igenis szembe lehet állítani az elmélettel. Tehát (itt jön tehát az azonban helyett) magától értetődik, hogy a kollektiv szétosztás érvényesítése, gyakorlati cselekvést kíván az elméleti kérődzés helyett. Valamint az is, hogy a munkásosztály ipari szervezkedése szükségeltetik a kollektiv termelés gyakorlati alapján, hogy a kapitalista osztály javára érvényesülő gyakorlatot az összesség érdekébe állítsa. Amint a dolgok fejlődését látom, akarják vagy nem a termelő erők, az események árja, az ipari szervezkedés gyakorlati alapjára sodorja őket, amire az IWW kicsiny de edzett élcsapata felkészülten vár. Cikksorozatom bevezetésében önéletrajz töredékben ismertettem társadalmi életpályám kezdetét, ami gyakorlati küzdelemben fogamzott. Ez végig kisért mind a mai napig és számtalan gyakorlati küzdelem tapasztalata és tanulsága ismételten figyelmeztet, hogy az egyforma viszonyok között élő és dolgozó munkások, nem ellenségei a viszonyok javítását szorgalmazó gazdasági szervezkedésnek, de a fantazmagóriákkal telitett politikusok mindig azok. Csak abban az esetben helyeslik a gazdasági gyakorlatot, ha azt kihasználhatják a maguk előnyére. ELSZEGÉNYEDÉS NÖVEKVÉSE A proletarizálódás folyamata még egyre tart és mire teljes befejezéshez érne, akkorra bizonyosan társadalmi változás létesül. Már napjainkban arra a fokra emelkedett, hogy számba- vehető osztályelkülönülése, társadalmi tényező. Marx és Engels utaltak erre és a letűnt társadalmak fejlődéséből következtettek tényezősre való növekvésére. Azonban a termelőerők ilyen nagyarányú elszaporodását és a munkaszerszámok any- nyira kevesek tulajdonában való központosítását, miként az napjainkban materializálódott, az ő idejükben nem tapasztalhatták. Ez a gyakorlati tény és bármennyire is fájdalmas ennek a beismerése, azonban nem szégyen még azokra sem, akik a marxi elméletekre építenek. Hát valóban annyira ne ismerné B-y a társadalmi fejlődések történelmét, hogy ezt álhata- tosan tagadná? Vagy talán a kedvenc elméleti nézetei és politikai felfogása vakítják el annyira, hogy a gyakorlati tényezőket nem látja? Hiszen eléggé ismeretes, hogy a hűbériség jogi megszűnése után kezdett a gyáripar fellendülni és annak következtében a pro- letárosodás növekedni. Az ipa- rizálódás csak éppen, hogy mutatkozni kezdett Marx és Engels korában, tehát nem igen tapasztalhatták napjaink tényezőit. A tőke és munka viszonya, tényleg marxi elemzésben érvényesül. Megtörtént a “centralizáció” és “a munkafolyamat kooperativ formája, a tudomány tudatos technikai alkalmazása” irányítja társadalmi cselekvésünket. Ezt már nem kell elméletek után gyakorlatba vinni, bármennyire is helyes volna az az elmélet, mert már gyakorlati tény. Azonban még hátra van a “folyton gyarapodó és a kapitalista termelő folyamatban iskolázott, egyesitett ás szervezett munkásosztály felháborodása.” Helyette felháborodott a fasizmus, nácizmus és egyéb társadalmi rákizmus. Minek következtében, a józanész diktálja minden haladó munkásnak, hogy térjen az IWW szervezkedési alapjára. Térjen vissza az iparizálódás folyamata szerinti szervezkedésre. Szakítson azzal a megdőlt elmélettel, hogy “a proletárság majd arra használja föl politikai uralmát, hogy a burzsoáziát fokról-fokra megfossza tőkéitől, hogy az összes termelési eszközöket az állam kezében, azaz az uralkodó osztállyá szervezett proletárság kezében központosítja és a termelőerőket a lehető leggyorsabban szaporítja.” ' Habár az idézetek nem vonatkoznak szorosan a feltett kérdések tárgyához, ismétlésbe kényszerültem, miután az IWW által ajánlott és gyakorlatba vitt gazdasági eszközök helyességének bizonyítására felhozott érveimet, B-y az idézetekre hivatkozva igyekezik gyöngíteni és lekicsinyíteni. Pedig a józan birálat alapján felismerhető tény az, (nem az elfogultság által sugalt) hogy a marxi elmélet idézett részlete, gyakorlatilag megvalósult a mai rendszer kereteiben. Az IWW tehát, a gyakorlati valóság alapján és nem pedig az elméiét megvalósítására szorgalmazza az uj társadalom vázának felállítását, a meglévőnek keretein belül. Ezzel, habár nem a marxi elméletből kiindulva, az elméletet gyakorlati alapokra fektette és azt tovább fejlesztette a közszükségletre termelő struktúra építésével, amelynek gyakorlati működése hivatott az osztályharc megszüntetésére. Ne értsük félre. A struktúra van gyakorlati alapon épülve és az elszaporodott termelőerők befogadására képesítve. Gyakorlati érvényesülése nincsen személyek tekintélyéhez, vagy kiváló egyéniségek irányításához kötve, mert létalapja a kolekti- vizált ipari termelésen nyugszik. Következőleg még foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse(FoJytatás a 3-ik oldalon) regébe?
