Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-01-04 / 1144. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act at March, 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1941 JAN. 4 NUMBER 1144 SZÁM Most, hogy közelgünk az év végéhez, a North American Newspaper Alliance nagy újsághíreket szolgáltató vállalat, kérdést intézett az ismertebb nemzet gazdászokhoz és pénzügyi újságok szakíróihoz, hogy véleményük szerint milyen gazdasági fellendülést várhatunk a következő évre ? A csaknem egyöntetű válasz szerint ha a “szerencsés körülmények’’ megmaradnak, akkor az 1941 év bevétele messze felül fog múlni minden előző nemzeti bevételt, minden esetre több lesz 80 billiónál, de esetleg elérheti a 100 billió dollárt is. Ha a szerencsés körülmények megmaradnak! Ezt sokkal egyszerűbben és világosabban igy kellene mondani: Ha a háború tartani fog még egy évig. Vagyis ha a nagy jövedelmeké, a nagy profitokat nézzük, akkor a háború valóságos szerencse. Szakemberek mondják, el kell hinnünk. Száz billió dollár! Mekkora lehet ez az összeg? Micsoda értéket képvisel? Bajos megítélni, mert mi inkább csak az egy dollárnak az értékét tudjuk. Egy dollárért lehet egy szegényes ebédet, vacsorát és reggelit venni. Tiz dollár már sok munkásembernek egész heti élelmet és lakást jelent. Száz dollár már tekintélyes összeg, aminek összehozása nem köny- nyü dolog. Ezer dollárról már a legtöbb munkás csak álmodozik. Akinek tízezer dollárja van, az már kezd kiemelkedni, vagy már ki is vált a munkásosztályból. Százezer dollárról a munkás csak a mesékben hall. Millió dollár szinte hihetetlen fogalom. Tovább már nem tudom folytatni, itt én is kifogytam a tudományból, pedig még nagyon messze vagyunk a száz billiótól. Minden esetre annyit megálUJ TELEPEK LÉTESÜLNEK A NEMZETVÉDELEM KIELÉGÍTÉSÉRE A most január 3-án összeülő kongresszus első ténykedése újabb milliók megszavazása lesz háborús felszerelések előállítására. Ugylátszik, hogy a meglevő ipartelepek nem képesek a tervezet időbeni végrehajtására. Újabb gyártelepek építése is programon van. A közeli Sandusky, 0., Lake- parti városka határában hatalmas lőpor előállító telepet építenek, amely a bejelentés szerint alvállalata lesz a DuPont muni- ciós gyárnak. I lapíthatunk, hogy 100 billió ér- I tékü árut lehet termelni az Egyesült Államok ipartelepein azért, mert szerencsések a körülmények, EURÓPA „NÉPEI ÖLDÖSIK EGYMÁST. Ebből a 100 billió dollárból több mint kétezer dollár esne minden munkásra (40 millió munkást számítva) ha egyenlően szétosztanák. Ezek a munkások más években is hajlandók volnának ezt a 100 billió dollárt megtermelni a mai “szerencsés körülmények” nélkül is. őket nem az öldöklés, hanem a termelt javak szétosztása érdekli. A mai termelési rendszerben azonban a száz billió jövedelem csak egy kis része kerül vissza a munkásokhoz. A nagyobb része profit gyanánt a termelő eszközök tulajdonosaihoz megy azért, hogy a munkások ezen eszközöket használhatják. De az ilyen rendszerben csak akkor lehet teljes erővel termelni, ha a maihoz hasonló “szerencsés körülmények” támadnak, ha százezrek milliók pusztulnak. Reméljük, hogy a munkásság rájön arra, hogy a nagy termelésre az igazi szerencsés körülményt nem a tömegmészárlás, nem a háború, nem a profit-éhség, hanem a saját jóvoltuk, a néptömegek életszínvonalának magas foka adja meg. December 26-án véget ért az idegenek regisztrálása és ujjle- nyomatoztatása. Még a távolabbi helyekről nem érkeztek be Washingtonba a végleges jelen- tesék, de máris olyan hírek jelennek meg a napilapokban, hogy az Egyesült Államokban lakó nem polgárok száma jóval felül múlja az előzetes három milliós becslést. Munkás szemüvegen nézve az egész akciót, csak annyi értelmet tulajdonítunk neki, hogy a regisztrálás lefolytatásával és most az ujjle- nyomatos lapok kezelésével néhány ezer intellektuel kapott állami alkalmazást. A munkások akik munkában vannak továbbra is húzzák az igát a mindennapi megélhetésért, akik pedig munkanélkül vannak, azok továbbra is a segély intézmények irodáit járják. De alig fejeződött be az idegenek regisztrálásának munkálata az üres fejű politikusok, Roosevelt elnök az elmúlt vasárnap este a szokásos “tüzmel- letti” beszédet mondott, amelyben kihangsúlyozta, hogy ez az ország minden felkészültségével Anglia mellett van. Határozott hangon Ítélte el a tengely hatalmakat, akiket igy aposztrofált : “Németország, Olaszország és Japán paktumba lépett, hogy ha a zsarnokság kiterjesztését gátolni igyekeznénk, együttesen lépjenek fel ellenünk. Alig három héttel ezelőtt jelentette ki Hitler, hogy itt két világ harcol és az egyiknek (a mienknek) el kell pusztulnia; ő meg fogja verni az egész világot. A Tengely tehát nemcsak beismeri, de állandóan hirdeti, hogy a mi életformánkat el akarja söpörni a földről. A minden szabad nép ellen folyó harcét egyetlen nemzet tartja távol a mi partjainktól. Ez a nemzet: Anglia. Amig Anglia az Atlanti-oceánon a mi békés szomszédunk, nincs okunk támadástól félni. De ha Anglia elbukik, a Tengely veszi kontrol alá Európát és Ázsiát a tenmár is azzal akarják nevüket halhatatlanná tenni, hogy a regisztrálás fasizta és náci rendszerét kiakarják terjeszteni az iparokban dolgozókra is, akár idegen, akár polgár legyen is az illető. Az ujjlenyomatozást megkívánják toldani fényképes murikaigazoló kártyával, ami újabb milliókba kerülne a kormánynak. Az ötletet az a körülmény vetette fel, hogy Philadelphiában két munkás munkakártyáját átadta két barátjának, hogy azok is dolgozzanak, mivel ők más üzemben kaptak jobb munkát. Öreg ame- rikások tízezreit ismerjük az ilyen eljárásoknak, amikor barátok, ismerősök, munkát cserélve átadták munkahelyüket másoknak. Senki sem ütközött meg azon, ha a munkáltatónak nem volt ellene kifogása. Most a háborús hisztériában szenvedő politikusaink bűnvádi eljárást és országos akciókat készek levezetni az esetből. gerekkel együtt. Valamennyien, az egész földrészen, homlokunkra szegzett revolvercsövek alatt élnénk. A brutális erő'lenne az irányadó és állandó jelleggel katonai erőddé kellene átalakulnunk. Anglia ez ellen a szentségte- len szövetség ellen küzd; katonáival együtt ontják vérüket polgárai. Ha most megteszünk mindent Anglia támogatására, sokkal kisebb a háborubakeve- redés valószínűsége, mint akkor ha a Tengely legyőzi a demokrácia európai végvárát. Nem arra kérnek minket a szabadság harcosai, hogy mi harcoljunk, hanem csak arra, hogy harci eszközöket adjunk nekik — hogy értünk is harcolhassanak. Adjuk meg nekik ezeket nagy mértékben és gyorsan, hogy mi és gyermekeink megmeneküljünk azoktól a szenvedésektől, melyek örvényébe annyi más nép belezuhant. A jelszó legyen ez: “HOLNAP MÁR KÉSŐBB, MINT MA!” Nem küldünk katonaságot országunk határán túlra. Aki az ellenkezőjét mondja, valótlanságot mond. Minden igyekezetünk a háborúnak partjainktól való távoltartására irányul — Nemzetvédelmi fegyverkezést folytatunk önvédelmi célokra és ugyanakkor mindent, amit csak küldhetünk, Angliának kell küldenünk. A Tengely el fogja veszteni ezt a háborút.” Az elnök beszédjében kitart amellett, hogy az ország határain kívül NEM küldenek katonákat. MINDEN ÓRÁBAN FÉLMILLIÓ DOLLÁRT KÖLTENEK A FEGVERKEZÉSRE A legújabb hadügyminisztéri- umi kimutatás szerint jelenleg már óránként kb. félmillió dollárt költ az Egyesült Államok a nemzetvédelmi fegyverkezésre. Julius elseje óta 1,549,511,248 dollárt fizettek ki készpénzben az azóta leszállított fegyverekért. A tengerészet átlag havi 125 millió, a hadsereg pedig kb. havi 160 millió dollár erejéig kap felszerelést. (gb.) Befejeződött az idegenek regisztrálása A POLITIKAI HANDABANDÁZÁS NEM TESZ PONTOT AZ AKCIÓ UTÁN, MOST MÁR AZ UJJLENYOMATOZÁST AZ IPAROKBAN DOLGOZÓKRA IS KIAKARJÁK TERJESZTENI. “Nem küldünk katonaságot országunk határán túlra” SZÁZ BILLIÓ DOLLÁR
