Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-14 / 1128. szám
1940 szeptember 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal Kérdések és feleletek az Idegenek Regisztrálásáról Az Egyesült Államok Igazságügyminisztériuma egy (angol nyelvű) füzetet adott* ki, amely az idegenek regisztrálására vonatkozó kérdéseket és feleleteket foglalja magában. “Ez a füzet” — mondotta Mr Earl G. Harrison, az Alien Registration igazgatója, “kérdések és válaszok formájában igyekszik megvilágítani azokat a kérdéseket, amelyek a regisztrálással kapcsolatban leggyakrabban felmerülnek. Ám útmutatónak készült, mégsem kell azt hinni, hogy a füzet az Idegen Regisztrálási Törvényt kimerítően tolmácsolja.” A füzetben közölt 49 kérdés és válasz fordítását az alábbiakban adjuk: 1. Miért rendelte el az Egye-^ sült Államok kormánya az ösz- szes idegenek regisztrálását és uj j lenyomataik felvételét ? Azért, hogy az Egyesült Államok kormánya tudomást szerezzen, hogy mennyi idegen él az ország határai belül; kik azok, hol tartózkodnak és más egyebet. 2. Megköveteli-e az idegenek regisztrálását más országokban? Igen. A legtöbb európai ország hosszú évekkel ezelőtt bevezette az idegenek regisztrálását. 3. Kit neveznek idegennek? Idegennek tekintenek általában bármely idegenben született egyént, aki nem honosodott, vagy aki nem nyert állam- polgári jogokat mások utján. (Részletesebb felvilágosítást is nyeVhet a hivatalos utasításokból, amelyeket a postahivatalban szerezhet be.) 4. Kinek kell regisztrálnia? Minden idegennek, korra való tekintet nélkül. Idegenek, akik 14. életévüket elérték személyesen kell jelentkezniük regisztrálás és ujjlenyomat felvételezés céljából. 14. éven aluli idegeneket a szülő, vagy gyám regisztráltat, de ez esetben ujjlenyomat felvételre nincs szükség. Bizonyos fogyatékosságban szenvedő egyéneket a gyámnak, vagy az illető kezelőjének kell regisztráltatnia. 5. Szükséges-e a 14. éven aluli idegeneknek szüleiket elkísérni regisztrálásuk céljából? Nem. 6. Személyesen kell-e regiszburzsuj ügynöktől várni nem lehet, mert azt sem tudta, hogy mi fán terem az SLP, legfeljebb még hozzá tette azt, hogy ez az aláírás semmit sem jelent. Ezt az “agitációt” jellemzi az SLP aláírást gyűjtő titkára úgy, hogy ez az amely hatalmas ütést jelent a kapitalizmusra. Hát bizony az ily ütésektől nem igen szédül meg a kapitalizmus, sőt ez a “forradalmi munka”, csak erősiti a kapitalizmust. Az SLP egész tevékenysége kimerül az őszi választásokban való részvételben, amelyet ma már ezek a kispolgárok, megijedve, fizetett übynökökkel végeztetik el, amely tényt nem cáfolja meg az, hogy ez a de- nunciáns nagy hazug, az IWW- ról azt állítja, hogy “a fegyveres felkelést, fizikai erőszakot, szabotázst, lopást, gyilkosságot” hirdeti, mig ők az uccasar- kokon forradalmi tanítást végeznek. Hát ez a Kudlik, tényleg olyan . . a sarokra való! trálniok a 14. éves, vagy azon felüli idegeneknek? Igen: 30 napon bplül; és ezúttal ujjlenyomataikat is felveszik. 7. Mit kell tenniők az olyan idegen gyermekeknek, akik a regisztrálási periódus alatt érik el 14. életévüket? Ajánlatos az ilyen gyermekeknek megvárni, mig 14. évüket betöltötték és azután regisztrálnak. 8. Állampolgárságnak számit- e az, hogy valaki igen régóta lakik az Egyesüt Államokban? Nem. Az idegenszületésü idegen marad mindaddig, mig állampolgári jogokat nem szerszett, saját polgárosodása, vagy más révén. 9. Szükséges-e regisztrálnia és ujjlenyomatoztatnia az idegennek, aki első papírral rendelkezik ? Igen. Az ilyen egyének még nem tekinthetők polgárnak. 10. Kell-e regisztrálnia az idegennek, aki ideiglenes vizűm alapján tartózkodik az országban ? Igen. (Lásd 17 és 40 kérdéseket.) 11. Kell-e regisztrálnia annak, aki a regisztrálási időszak alatt szerezte meg állampolgársági jogait ? Nem. 12. Kell-e regisztrálniok a menekülteknek és azok gyermekeinek? Igen. Mindenkinek, aki nem polgár regisztrálnia kell. (Lásd a 4., 17. és 40. kérdéseket.) 13. Regisztrálnia kell-e az idegenszületésü de honosított polgár gyermekének, ha a szülő a gyermek kiskorúsága folyamán polgárosodott ? Általában nem; vannak azonban bizonyos kivételek, amelyeket a hivatalos útmutatásban megtalál bármely postahivital- ban. 14. Mi a helyzete az Egyesült Államok volt polgárának, aki más kormánynak esküdött hűséget ? Az illető nem tekinthető polgárnak és igy regisztrálnia kell. 15. Miként regisztrálhat az idegen, aki otthonában, vagy a kórházban betegen fekszik? Ha idejében értesítik a helybeli postamestert, úgy az intézkedni fog, hogy az illető otthon vagy a kórházban regisztráltassák. 16. Hogy regisztrál az intézeti beteg? A helybeli postamester intéz| TÁRCA | APRÓHIRDETÉS Irta: Joe King Mindig érdeklődéssel olvastam az apróhirdetéseket. Az élet tükrét állítottam össze magamnak az ezer apró mozaikdarabból. És nagyon sokat tudtam meg, amire a világvárosban szüksége lehet a “zöldfülű” jövevénynek. Ugyan két év előtt érkeztem az újvilágba, de New York életéből édes-keveset tudtam. A munkám délután négy órakor ért véget, szabad volt a délutánom és az estém, de még semmit sem ismertem a modern Babylonból azon kívül, amit a mozivásznon láttam, vagy az utcák forgatagában figyeltem meg. Egy reggel újra figyelmesen böngésztem az apróhirdetéseket és a következő üzenetet fedeztem fel: “Tengerzöld szemű ismeretlen, tegnap a Central Parkban összeütköztünk és sietségemben elfelejtettem az ügyetlenségemért bocsánatot kérni. Ezt ne tekintse neveletlenségnek, mert csodaszép tengerzöld szinü szeme úgy elbűvölt, hogy csak akkor eszméltem fel, amikor már messze járt. Bocsáson meg. Egy neveletlen ember.” Elnevettem magam. Ez a levélíró bizonyára nemcsak neveletlen, hanem fogalma sincs a világvárosi életről, mert különben tisztában lenne azzal, hogy erre a hirdetésre nem kaphat választ. A nap folyamán a Central Parkban sok száz ember ütközik össze a külömböző irányokból összefolyó emberáradatban. Annál jobban meglepett, amikor harmadnap mégis megjött a válasz, ugyanabban az újságban, a következő apró- hirdetésben : “Neveletlen ember, úgy látom maga szinvak, mert a szempár, amelyik elbűvölte, nem tengerzöld, hanem barna. Egyébként legalább kétszáz emberrel ütköztem össze, maga vájjon melyik a sok közül? Az állítólag “tengezöld szemű.” Ha lett volna kivel megvitatni a dolgot, akármibe mertem volna lefogadni, hogy erre a levélre másnap legalább száz válasz érkezik mindazoktól, akik a Central Parkban szép nőkkel összeütköztek. De másnap csak egyetlen egy választ találtam az apróhirdetések közt. így szólt: “Kegyetlen tengerzöld szemű na nem volna szívtelen megértette volna a tekintetemben sugárzó imádatot. Ehelyett kigu- nyol engem. Gondoljon csak vissza, talán eszébe jut az a csodáló szempár, amellyel a tekintete találkozott. A neveletlen.” Az apróhirdetés-párbaj kokedni fog, hogy idegenek, akik intézeti betegek regisztráltassanak. Privát intézetek esetében az intézet igazgatója, vagy tisztviselője értesíti a postamestert, aki ' intézkedni fog a betegek regisztrálása érdekében. (Folytatjuk) molyán kezdett izgatni. Türelmetlenül vártam, hogy az “állítólag tengerzöld szemű hölgy fog-e erre felelni. Huszonnégy órával később ezt a választ olvastam az újságban: “Neveletlen ember, kezdek magára emlékezni. Ugy-e maga az az ügyetlen alak, aki vakon rohanva, a nyakamba borult, agyontaposta a krokodilbőr cipőmet és eltörte az esernyőm nyelét? A “tengerzöld szemű.” Elkomolyodtam . . . kezdtem kiábrándulni. Ez a nő egyszerűen arra pályázik, hogy egy pár uj cipőt és esernyőt vásároltasson magának. Az apróhirdetések költészete elhomályosult előttem. Kiváncsi voltam a válaszra, amelyik pontosan befutott, a következő szöveggel: “Tengerzöld szemű, le vagyok sújtva. Nem sejtettem, hogy ilyen kárt okoztam. Kegyeskedjék velem közölni, hogy hova küldhetem a legszebb esernyőt, amit a Broadwayn vásárolni lehet?- A “neveletlen”. Már nem volt az iránt kétségem, hogy a “tengerzöld” — valóságban azonban barna — szempárból éles gyakorlati gondolkodás sugárzik. Ez a hölgy az érzéseit a “kétszerkettő” szabályai szerint irányítja. Biztosra vettem, hogy meg fogja kapni az uj esernyőt és egyáltalában nem esernyőt és egyáltalá- apróhirdetések utján hamarosan megállapodtak az esernyő átadásának helye és időpontja tekintetében. De úgy látszik, hogy a találkozás mégsem jött létre, mert egy héttel később “a neveletlen” a következő apróhirdetést adta le: “Tengerzöldszemü hölgy, az esernyő még mindig várja. Én is epedve várom a találkozást. Miért nem jött el? A “neveletlen.” Negyvennyolc órával később a következő apróhirdetést olvashattam : “Neveletlen, sokáig töprengtem, de végre mégis elhatároztam, hogy találkozom magával. Ugyanaz a hamvasszürke ruha és kalap, sötétzöld fátyollal lesz rajtam, amit az összeütközéskor viseltem. Szerdán délután öt órakor a Central Park északi bejárata előtti újságárus pavilonnál leszek. A “tengerzöld szemű.” Talán fölösleges megjegyeznem, hogy a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni és a jelzett időpontban megjelentem az apróhirdetésben megállapított helyen. Az ujságpavilon mellett álló hirdetési oszlopon rikító sárgaszinü, óriási méretű falragaszon a következő közlemény ragadta meg a figyelmemet: “A tengezöld szemű” és a “neveletlen ember” ma reggel házasságot kötöttek. Nászújukról visszatérésük után a “fiatal házasok otthona” névvel a múlt héten megnyitott, legmodernebbül berendezett házunkban fogják az egyik kétszobás lakást elfoglalni. Érdeklődőknek felvilágosítással szolgai a “Hudson társasház tröszt” irodája, 243 Broadwav XII. emelet 25.” A hirdetést velem együtt mintegy száz férfi és ugyanannyi nő olvasta nagy érdeklődéssel. Volt aki káromkodott, mások nevettek, én pedig megtanultam, hogy New Yorkban fenntartással kell fogadni a szerelmet, különösen, ha az “ismeretlen híradó” köntösében jelentkezik. ■MM
