Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-14 / 1128. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 szeptember 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ............................$2.00 One Year ..............................$2.00 Félévre ................................. 100 Six Months ......................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ...........3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O.i Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Szervezkedés a fasizmus, a nácizmus és minden diktatórikus törekvés ellen, volt a magyar nyelvű ipari unionisták múlt vasárnapi országos értekezletének egyhangú véleménye. Az a másfél órás vita, amely az európai vérengzéseket és az amerikai helyzetet ismertette, egy nívós előadásnak is megfelelt, amelynek megállapítása, hogy az osztályharc alapján megszervezett munkásság az egyedüli erő és hatalom, amely gátat vethet a barbarizmus terjeszkedésének, a civilizáció megsemmisítésének. Nyíltan állapította meg az értekezlet, hogy ma nem rendelkezünk a szervezetnek ezzel a hatalmával, mert az amerikai munkások milliói nem fogadta meg az IWW tanítását munkaerejének mikénti megszervezésére. A munkáltató osztály nemzetközi szövetségével szemben részben mint egyén tervezte az elhelyezkedés lehetőségét, mig az a 4-5 millió munkás, akik szervezetben vannak olyan laza kapcsolattal vannak egymással szemben, hogy attól minden elvárható, csak a munkásosztály helyzetének megváltoztatásához szükséges szolidaritás, egység hiányzik. A szolidaritáson alapulna, hogy a meggyorsított termelés, a gépek egyetlen munkást se tegyenek az uccára, hogy a munkaidőt leszállítsuk olyan alacsonyra, hogy MINDENKI A MUNKÁN MARADJON és bármilyen alacsony a munkaóra, a fizetés arányos legyen a megélhetés lehetőségével. Nincs szükség arra, hogy a gyárakat birtoklók nagyobb jövedelemmel bírjanak, mint amily összeget minden jólétük mellett sem tudnak elkölteni. A szolidaritás az egyetlen erő és hatalom, amely irányt szabhatna, hogy az embermészárlás helyett, az élet szebbé tételére működjön minden agy és minden dolgozó kéz. A termelésben foglalkoztatottak szolidaritása, holnap megállíthatná a világégést, a vagyon pusztítást, amit emberi kéz alkotott. A munkásosztálynak el kell jutni mielőbb ehez a felismeréshez, ehez a hatalomhoz. Ezt a tanítást végzi közel három évtizede a Bérmunkás a magyar nyelvű munkások között az IWW többi lapjaival egyetemben. A Bérmunkásnak nincsen üzleti függősége a hirdetések miatt, egyedül a munkások azok, akik fen- tartását elősegítik és igy nyíltan tárgyalhatta az értekezlet, hogy a lap pénztárában nyolc dollár maradvány van. Az öntudatos magyar munkások rendíthetetlen bizalmát az IWW eszméinek a diadalában, jelenti az az áldozatkészség, amely a delegátusok és azok küldői részéről az értekezleten megnyilatkozott, amikor arról volt szó, hogy a Bérmunkás elviheti-e a tanítás és nevelés eszméit továbbra is a magyar munkások közé. Több mint 500 dollár sorakozott a Bérmunkás nyolc dollárja mellé," annak kifejezéséül, hogy a Bérmunkásnak továbbra is hivatása van. Ennek az összegnek tekintélyes részét azok a munkások adták össze, akik úgyszólván egész esztendőn keresztül viselik a mozgalom anyagi terheit. Ezrek vannak, akiknek nem volt alkalmuk, hozzájárulni a Bérmunkás alapjához, de megtehetnék azt. Az országos értekezlet bizalommal várja, hogy ezek az ipari unionisták, nem maradnak el ebből az akcióból és a hozzájuk einem juttathatott sorsolási jegyek árát, mint felülfizetést a Bérmunkás Védelmi alapjához beküldik. A társadalom korszakos változásait embermilliók és vágyónak pusztulásai előzték meg, ebben a vajúdásban vagyunk jelen esetben is, hogy a kibontakozásnál milyen hely illesse meg a dolgozók osztályát, egyedül rajtunk függ, hogy milyen erőt képvisel szervezettségünk. Ennek az építését végezzük az utolsó leheletünkig. A munkásosztály csak láncait veszítheti, helyébe egy egész világot nyerhet. A végcél érdekében (a-l) Az az ut, amelyen egy forradalmi munkásmozgalomnak haladni kell, teljesen eltérő a politikai pártok hangzatos; de célra nem vezető utjától. Ez a kérdés, amely kell, hogy foglalkoztasson minden olyan munkást, aki a munkásmozgalomtól többet vár, mint csak egyszerű reformokat. Amióta a munkások osztályérdekeik védelmére szervezetekbe kezdtek tömörülni, sok energiát halmoztak bele és még annál több áldozatot hoztak, de az esetleges tévedéseket nehezen vették észre. Nagyon sok esetben ugyan azon tévedésbe estek és nem tudtak ráeszmélni arra, hogy mind ezen tévedések alapját, maga a helytelen szervezkedési formának tulajdoníthatják. Most amikor az emberiség nagy katasztrófája előtt állunk, maga a gyakorlati élet kellene, hogy helyes útra térítse a munkásosztálynak azt a részét, akik a mai rendszer helyébe egy igazságos, szabad emberi társadalmat akarnak megvalósítani. Éppen most volna szükséges, hogy megvizsgálja minden munkás , de különösen azok, akik bizva bíznak a munkásosztály felszabadulásában, hogy az a szervezeti forma, amelynek zászlóhordozói, tényleg a munkásosztály felszabadítását irányozza az IWW, mely a gazdasági viszonyokhoz igyekezett szervezetének alapjait lerakni az osztályharc alapján, úgy, hogy a munkásosztály a legsikeresebben küzdhessen hivatásának betöltésére. Csak megrögzött fanatikusok állíthatják az IWW elvinyilatkozatáról és szervezetének összetételéről, hogy abból van valami kidobnivaló. Az az ut, amit az IWW lefektetett a munkásosztály felszabadítására, ténylegesen a legrövidebb és biztos célravezető az ipari társadalom elérésére. Mi tudatába vagyunk annak, hogy a munkásmozgalomnak különböző fajtái vannak ma is a felszínen és hogy mindegyiknek akadnak követői, de ez még nem jelenti, hogy ezek tényleg a munkásosztály tényleges felszabadulását vannak hivatva szolgálni. Annak is tudatába vagyunk, hogy van a földtekén egy ország, ahol a forradalom már huszonhárom év előtt győzedelmeskedett, de a munkásosztály végcélja még ott is nagyon távol van a megvalósulás idejétől és beláthatatlan ideig éppen olyan bérmunkásai az államkapitalista rendszernek, mint bármely más kapitalista államban. Azért a munkásosztálynak, de különösen azoknak, akik azt tartják magukról, hogy minden energiájukkal az uj társadalom megvalósításáért küzdenek, azoknak nem szabad elfogultnak lenni az oroszországi viszonyokkal szembe. Csak hagyjuk az orosz viszonyokat az orosz munkások hatáskörébe és harcoljunk tovább a föld más részén, de nem az orosz viszonyok megvalósításáért, hanem annál egy jobb, egy igazságosabb társadalmi rendszer felépítésén. Magában a munkásmozgalomban résztvevők, de különösen azok, akik kommunistáknak vallják magukat, hivatkozásuk mindig arra irányul, hogy a föld egy hatod részén már a kommunizmus győzedelmeskedett és annak példáját kell követni az egész viláy munkásságának. Ez a tévedésük okozza azután azt, hogy az egész világ forradalmi munkásmozgalma nem egységes, mert azok az elemek, akiknek kifogásuk van az orosz forradalom mikénti kialakulása és továbbfejlődése ellen, mint maguknak a forradalmi ipari unionistáknak, azok nem tudják belátni, hogy ha már küzdeni és harcolni akarunk a munkásosztály felszabadításáért, miért kell éppen az orosz formát követni, amikor annál egy tökéletesebb társadalmi rendszert létesíthetünk, különösen egy iparilag már fejlett országban. Az IWW elmélete és gyakorlati összetétele igen egyszerű és minden munkás által könnyen megérthető. Nem szabad azonban a munkásoknak szajkó módjára valamit utánozni, de különösen akkor, amikor még nem is tanulmányoztuk részletesen a mai kapitalista rendszer összetételét, hogy azután tisztán megérthessük azt, hogy minden társadalom alapját a gazdasági alap képezi. Ebből kiindulva kell, hogy maguk a for- radalmi munkások is építsék fel ipari szervezeteiket, hogy tény- leg küzdeni tudjanak a társadalmi rendszer megváltoztatásáért. Ha ezt a munkásság megtudna érteni és a legfontosabb céljának tartaná kiépíteni a munkásosztály azon forradalmi gazdasági szervezeteit amellyel képes volna az iparok lefoglalására és annak további üzembe tartására, akkor egy igazi lépést tennének az ipari társadalom megvalósításáért anélkül, hogy az orosz példát követnénk és minden argumentumunk abban merülne ki, hogy Oroszországot dicsőítsük. Egy olyan forradalmi munkásmozgalom, mint maga az IWW, nem azért kritizálja az orosz helyzetet, hogy a nagytömegeket Oroszország ellen lovalja, hanem azért, hogy egy fejlett ipari államban mint maga az Egyesült Államok úgyszólván gyermekes azt a példát követni, amely annak idején Oroszországban történt és ma van. Csak azok követhetik vakon az orosz viszonyok megvalósítását az egész világra vonatkozóan, akik nem tudnak külömbséget tenni pártdiktatura és egy ipari társadalom között. Ezek abban a téves leifogásban élnek, hogy az államhatalom birtoklása egy párt befolyása alatt képezheti az uj társadalom alapját. Az IWW és semmi más olyan forradalmi munkásmozgalom nem hisz és nem is törekedhet arra, hogy az államgépezetet fölé helyezze — a megszervezett termelő munkások fölé — hanem éppen az ellenkezőjét, hogy az ipari adminisztrációt maga a munkásság irányítsa szervezetein keresztül. És ha ezt a külömbözetet megértik mindazok, akik egy társadalmi forradalomért lelkesednek, akkor nem vonjuk kétségbe, hogy józan ésszel nem akarják az orosz mintát követni, hanem velünk együtt karöltve fognak segédkezni egy olyan forradalmi ipari szervezet kiépítésén, amely tényleg minden hatalmat a társadalom irányítására vonatkozóan a megszervezett termelő osztályra ruház. Lehet azonban, hogy lesznek olyan országok amelyeknek munkásai a jobb tudás hiányában követni fogják az orosz példát, ami nem jelenti a munkásosztály tényleges felszabadulását és "sak akkor fognak feleszmélni, hogy a munkásosztály tényleges felszabadulása csak egy arra felépített forradalmi ipari szervezeten keresztül jöhet létre. Akarva nem akarva, ha későn is, de be kell látni majd tévedéseiket és az elmulasztott nagy munkát, ami egy diktatórikus rendszer alatt sokkal nehezebb, de el kell a munkásosztálynak végezni, ha hivatását tényleg beakarja tölteni és kitűzött célját az ipari demokráciát meg akarja valósítani.
