Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-09-07 / 1127. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 szeptember 7. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A SAJTÓSZABADSÁG Az elmúlt héten Clevelandon és más nagyobb Ohio állami vá­rosok bírósága megvédte a saj­tószabadságot, ékes nyelven bi­zonyítva azt, hogy az alkot­mány által biztosított szabad- ságojogok lehetetlenné teszik a bíróságnak azt, hogy beleavat­kozzanak abba, hogy egy lap mit közöl le. Nagy megnyugvás volna egy ilyen Ítélet minden szabadságszerető embernek, ha maga az ügy amelyet a bírói ítéletek megvédtek, nem lenne annyira piszkos, amerikaiatlan. A kissebbségi csoportokkal szembeni terrorizmus. A Scripps-Howard lapok meg­szerezték a kommunista párt ohioi aláírásait, amelyet a tör­vény szabályainak megfelelően azért nyújtottak be, hogy az őszi választáson résztvehesse- nek. Ezt a 26 ezer aláirt nevet most az ohioi Scripps-Howard lapok leközlik, hivatkozva arra, hogy a közönséget érdekli az, hogy kik Írták alá a kommunis­ta párt választási petícióját. A kommunisták a bírósághoz fordultak kérve, hogy tiltsa meg a lapoknak a névsor közlé­sét, mert az sérti a polgári jo­gokat. Erre hozta a bíróság azt az ítéletet, hogy a sajtószabad­ság védelme ezt lehetetlenné te­szi neki. Ezeknek a ‘“liberális” lapoknak az eljárása ellen, min­den tisztességes ember kell, hogy felháborodjon, tiltakozzon, mert nyilvánvalóan a cél nem az volt, hogy az olvasóknak “érdekességet” nyújtson, ha­nem a kissebbségi csoportok­nak a leterrorizálása, a polgá­roknak az elriasztása attól, hogy az uralkodó pártokkal szemben akciót kezdjenek. Nyil­vánvaló az, hogy nagyon sok munkaadó fog akadni aki az igy “leleplezett radikális” alkal­mazottaitól igyekezni fog meg­szabadulni de, ami még felhá­boritóbb az, hogy a WPA ohioi vezetősége utasítást adott arra, hogy állapítsák meg azt, hogy J az aláirók között van-e WPA 1 munkás, ha igen úgy azokat, miután megszegték azt a tör­vényt, hogy kommunista vagy náci szervezet tagjai legyenek, bocsásák el a munkából. Két­ségtelen, hogy a névsor leközlé- se egyenlő a spicliskedés legcsu- nyább formájával, amely csak felháborodást válthat ki min­den jóérzésü emberből. A névsorokat leközlő lapok még tovább mentek akkor, ami­kor azt a felhívást adták ki, hogy azok, akiktől hamis ürüggyel vették ki az aláírást, vagy egyáltalán alá sem írták, tegyenek eskü alatti nyilatko­zatot amelyet azután a lapok el­juttatnak az illetékes hatósá­gokhoz a törvényes eljárás megindítása végett. Természe­tesen a munkájukat féltő, meg­ijedt aláirók közül tucatszám- ra jelentkeznek olyanok, akik azt állítják, hogy hamis ürügy­gyei vették ki az aláírását, mig tömegesen jelentkeznek olya­nok is, akik egyáltalán tagad­ják azt, hogy ilyen petíciót alá­írtak volna. Mi ismerjük ezeket a politi­kai fékereket, valószínűnek is tartjuk azt, hogy nem éppen szabályszerűen szerezték meg az aláírásokat, de ugyan azt te­szi minden párt kortes, túlbuz­góságból, vagy mert minden aláírásért fizetést kap (SLP). Egy bizonyos, hogy az egész politikai komédia nem éri meg azt, a költséget és fáradságot, hogy ilyen gyalázatos denunci- álás következtében az aláirók üldözésnek tegyék ki magukat. “MINDENT VISSZA” A hetek óta tartó izgalom végéhez ér a Balkánon, amint előre látható volt Hitler paran­csára. A fenti jelszó, amit a ro­mán kormánynak szegeztek, aminek a megvalósulását a cle­velandi többszörös nehéz súlyú elmebajnok Birinyi fő náci biz­tosnak jelentett ki, csak 40-50 százalékba valósul meg, mert csak annyit kap vissza Magyar- ország Erdélyből, amihez még esetleg a jugoszlávoktól, hozzá jön a Bánát egy része. Ennek a visszaadásnak súlyos ára van nem csak az, hogy Horthyék- nak alá kell írni az uj Trianont, amelyben lemond Erdély több mint feléről, Bácskáról, a felvi­dékről, Burgerlandról, Fiúmé­ról, de kötelezi magát arra is, hogy a Magyarországon élő né­meteknek az eddiginél is na­gyobb önállóságot ad. Valóság­gal minden egyes német telepü­lés külön kis náci német állam lesz az államban. Sem az erdélyi, sem a ma­gyar munkásság nem nyer és nem vészit ezzel az uj Trianon­nal. Eben-gubát cserél, amikor a rabló román bojár uralom alól visszakerül a nem kissebb el­nyomó magyar feudális uralom alá. KI ÉS MIÉRT? Az újságolvasó és különösen a munkásmozgalomban résztve­vő emberek előtt egy pillanatig sem volt kétséges az, hogy Trotsky haláláért a felelősség Sztalinékat terheli. A kommunista természetrajz­hoz tartozik az, hogy amikor egy-egy gaztettük a munkásosz­tály felháborodását váltja ki, akkor ők minden nyilvánvaló tényekkel szemben is a legszem­telenebb módon képesek azt le­tagadni. Trotsky esetében is ez tör­tént. A gyilkosságot magát le­tagadni nem lehetett az előzmé­nyek után a közvélemény egy­hangúan állapította meg a szov­jet kormány bűnösségét. Ezzel szemben a “Magyar Jövő” na­gyon kedvesen megállapítja, hogy Trotskyt egyik legodaa- dóbb hive ölte meg, még pedig azért, mert Trotsky arra akar­ta kényszeríteni, hogy szovjet Oroszországba menjen szabo- tálás elkövetésére. Ebben az egész piszkos hazugságban csak az a szomorú, hogy a “Magyar Jövő” olvasóinak a feje annyi­ra meg van zavarodva, hogy még ilyen nyilvánvalóan buta hazugságot is bevesznek és el­hisznek. 20 SZÁZALÉK BÉRLEVÁGÁS A magános politikai akarno- kok, birójelöltek és a nagy pár­tok is ha fizettek az aláírásokat gyűjtőknek, rendszerint 5 cen­tet adtak minden egyes névért, amit igy szereztek. Mindenről lecsúszott, lezüllött, elöregedett kispolgároknak volt ez egy kis nagyon sovány kereset igy vá­lasztások idején. Most nagy a felháborodás ezek között a lum- penburzsujok között, mert az egyik politikai párt mint az alábbi hirdetés, amely a Cleve- lan Plain Dealer aug. 31-iki szá­mában jelent meg, 4 centre vágta le az 5 centes eddigi fize­tést és most attól félnek, hogy ezt a bérlevágást követni fog­ják a többi politikai fékerek is. íme a hirdetés: Gather signatures Socialist Labor Party: 4c. per name; must be neatly dressed. Apply 3413 St. Clair, 9 to 11 a. m. No Kudlik, már azt kell megmagyarázni, hogy minek is hívják ezt a bérlevágással egy­bekötött forradalmi munkát. Remélem, hogy erre a köny- nyü kérdésre értelmes (?) vá­laszt kapunk, aminek az előfel­tétele az, hogy nem Vaszilyra bízzák azt, az csak Somlóéktól a borravalókat tudja jól bekol- lektálni. Az országos értekezleten megtartott sorsolás nyerői let­tek: J. Tamásy, Cleveland 5414. számmal $30.00-t, Verner Beck, Chicago 4407. számmal $20.00-t, A. Török, Chicago 4529. szám­mal $10.00-t, G. Rauch, Akron 0797. számmal $10.00-t. $5.00 nyertek: Mrs. Nagy Cleveland, 186. számmal, J. Vizi, Akron 604. számmal, G. Gabrielis, Pittsburgh 5461. számmal, Ele­anor Mihályi, Coraopolis 5128. számmal, Janka Loczy, New York 3009. számmal és H. Haj­nal, Brooklyn 2250 számmal. célból, hogy az átlagos munkás fizetésével egyenrangú legyen a fizetésük. A sztalani “szocializmus” épí­tése után a speciálistáknak és a bürokratáknak még kiváltsá- gosabb a helyzetük és persze ezt nem nyilvánítják szocialista ellenesnek. Nyilvánvaló, hogy nem Szta- lin-ellenes, de biztos, hogy Le- nin-ellenes ez az állapot! A JÖVEDELEM ELOSZLÁS A jövedelem eloszlást mély titokban tartják, de külömbö- ző elszórt adatok szerint bizo­nyára mintegy 12 millió kivált­ságos egyén kezébe kerül a jö­vedelem majdnem fele. Egy-két példa: A. V. Shosta- kov, aki 75.00 rubelt kapott egy könyv megírásáért. Sztálinról irt “ódá”-ért 50.000 rubelt kapott egy költő. Lehet, hogy ezek ritka kivételek, po­zitív bizonyíték nincs rája a kezemben, de az idei adókive­tésből a moszkvai jelentések alapján megállapíthatjuk a kö­vetkezőket : 150 rubel havi jövedelmen vagy az alatt nincs adó. A ka­tonák adómentesek. Hadi vagy munka “hősök” adómentesek. Bér-jövedelemre 150 rubel havi jövedelemtől fölfelé 1.000 rubelig fokozatos az adó, egy rubeltől 42 rubelig és 1.000 ru­belen felüli jövedelem 7 száza­lékát veszik el. A professzionálisok (ügyvé­dek, hivatalnokok, orvosok, ta­nítók, stb.) 1.000 rubel évi jö­vedelem után egy százalékot, 20.000 rubel után 3.975 rubelt és azon fölüli jövedelem után annak a többletnek 38 százalé­kát fizetik jövedelmi adó fejé­ben. Az irók és színészek 1.800 ru­beltől 300.000 (háromszázezer) rubelig fokozatosan vannak megadóztatva, a legmagasabb adó 86.364 rubel. A 300.000 ru­belen fölüli jövedelem felét be kell szolgáltatni. A papoknak és az “önálló” vállakozóknak még nagyobb az adó. íme itt van a hivatalos beval­lása a jövedelem eloszlásáról, annak égbekiáltó külömbségé- ről. Az átlagos munkás jövedel­me körülbelül 260 rubel egy hó­napban, ezzel 254 kiló kenyeret, vagy 35 kiló húst, vagy két pár cipőt tud vásárolni. Egy ruha vagy nagy kabát többe kerül mint egy havi átlagos kereset. De az utolsó év alatt a rubel vásárló képessége esett, vagyis az árak fölmentek 20-tól 161 százalékig. Igaz, hogy a jövedelem meg­oszlás nem kapitalista alapon történik, azaz nem profit és bér formájában, de az alapvető tény az, hogy a megoszlás na­gyon egyenlőtlen. És aztán az is jellemző tény, hogy a kor­mány kötvényeket bocsát ki és 8 százalék kamatot fizet rá azoknak, akik megtudják vásá­rolni a kötvényeket. Szocializmus ez? Lehet ezt annak nevezni? Walter Duran- ty, aki hosszú éveken át élt Moszkvában mint tudósitó ezt irta már 1935-ben (Times, dec. 22 .): “A szolgálatért kapott jutal­mazásban lévő külömbség egy uj osztályozásra vezet, ebben az úgynevezett osztálynélküli társadalomban, a bürokraták és igazgatók és munkás arisztok­raták közös osztályára, amelyik egy uj burzsoáziává fog kiala­kulni.” Ha “jobb” oldalról jogos e kritika, mennyivel jogosabb a lenini szempontból, aki oly he­vesen harcolt ez ellen, amikor ez még csak tendencia volt. A PÉNZ Nem tudom, hogy milyen mértékben használták az egyé­ni munkacsekk rendszert Orosz­országban. Azt tudom, hogy a pénz elértéktelenitését szándé­kosan csinálták. Ma azonban a pénz a csereeszköz, az a pénz, ami ép oly jó ha munkáért kapják, vagy kamat fejében, — vagy ha találják vagy lop­ják. Hát »bizony ez sem “szocial­izmus”. Talán Troyanovsky-nak, Sztá­lin washingtoni nagykövetének igaza volt, amikor azt mondta, hogy Oroszországban nincs szo­cializmus. Ha ezt a sztálini ál­lamot, — amely páratlanul áll a történelemben — jellemezni kell, talán leghelyesebb azt mondani, hogy ez államszocia­lizmus, amelyben demokrácia csak “elvben” van meg, a való­ságban a bürokrácia a kiváltsá­gos osztály, amely az egyedura­lom vezetése alatt alkotja az államot, amit Lenin, Marx és Engels a muzeum lomtárába szántak helyezni a szocializmus győzelme után. Nyilvánvaló, hogy a Sztálin­izmus, nem az a terv, amely­nek az alapján ezt meglehetne valósítani. (Befejező közlemény a jövő számban.)

Next

/
Thumbnails
Contents