Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-07 / 1127. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 szeptember 7. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A SAJTÓSZABADSÁG Az elmúlt héten Clevelandon és más nagyobb Ohio állami városok bírósága megvédte a sajtószabadságot, ékes nyelven bizonyítva azt, hogy az alkotmány által biztosított szabad- ságojogok lehetetlenné teszik a bíróságnak azt, hogy beleavatkozzanak abba, hogy egy lap mit közöl le. Nagy megnyugvás volna egy ilyen Ítélet minden szabadságszerető embernek, ha maga az ügy amelyet a bírói ítéletek megvédtek, nem lenne annyira piszkos, amerikaiatlan. A kissebbségi csoportokkal szembeni terrorizmus. A Scripps-Howard lapok megszerezték a kommunista párt ohioi aláírásait, amelyet a törvény szabályainak megfelelően azért nyújtottak be, hogy az őszi választáson résztvehesse- nek. Ezt a 26 ezer aláirt nevet most az ohioi Scripps-Howard lapok leközlik, hivatkozva arra, hogy a közönséget érdekli az, hogy kik Írták alá a kommunista párt választási petícióját. A kommunisták a bírósághoz fordultak kérve, hogy tiltsa meg a lapoknak a névsor közlését, mert az sérti a polgári jogokat. Erre hozta a bíróság azt az ítéletet, hogy a sajtószabadság védelme ezt lehetetlenné teszi neki. Ezeknek a ‘“liberális” lapoknak az eljárása ellen, minden tisztességes ember kell, hogy felháborodjon, tiltakozzon, mert nyilvánvalóan a cél nem az volt, hogy az olvasóknak “érdekességet” nyújtson, hanem a kissebbségi csoportoknak a leterrorizálása, a polgároknak az elriasztása attól, hogy az uralkodó pártokkal szemben akciót kezdjenek. Nyilvánvaló az, hogy nagyon sok munkaadó fog akadni aki az igy “leleplezett radikális” alkalmazottaitól igyekezni fog megszabadulni de, ami még felháboritóbb az, hogy a WPA ohioi vezetősége utasítást adott arra, hogy állapítsák meg azt, hogy J az aláirók között van-e WPA 1 munkás, ha igen úgy azokat, miután megszegték azt a törvényt, hogy kommunista vagy náci szervezet tagjai legyenek, bocsásák el a munkából. Kétségtelen, hogy a névsor leközlé- se egyenlő a spicliskedés legcsu- nyább formájával, amely csak felháborodást válthat ki minden jóérzésü emberből. A névsorokat leközlő lapok még tovább mentek akkor, amikor azt a felhívást adták ki, hogy azok, akiktől hamis ürüggyel vették ki az aláírást, vagy egyáltalán alá sem írták, tegyenek eskü alatti nyilatkozatot amelyet azután a lapok eljuttatnak az illetékes hatóságokhoz a törvényes eljárás megindítása végett. Természetesen a munkájukat féltő, megijedt aláirók közül tucatszám- ra jelentkeznek olyanok, akik azt állítják, hogy hamis ürügygyei vették ki az aláírását, mig tömegesen jelentkeznek olyanok is, akik egyáltalán tagadják azt, hogy ilyen petíciót aláírtak volna. Mi ismerjük ezeket a politikai fékereket, valószínűnek is tartjuk azt, hogy nem éppen szabályszerűen szerezték meg az aláírásokat, de ugyan azt teszi minden párt kortes, túlbuzgóságból, vagy mert minden aláírásért fizetést kap (SLP). Egy bizonyos, hogy az egész politikai komédia nem éri meg azt, a költséget és fáradságot, hogy ilyen gyalázatos denunci- álás következtében az aláirók üldözésnek tegyék ki magukat. “MINDENT VISSZA” A hetek óta tartó izgalom végéhez ér a Balkánon, amint előre látható volt Hitler parancsára. A fenti jelszó, amit a román kormánynak szegeztek, aminek a megvalósulását a clevelandi többszörös nehéz súlyú elmebajnok Birinyi fő náci biztosnak jelentett ki, csak 40-50 százalékba valósul meg, mert csak annyit kap vissza Magyar- ország Erdélyből, amihez még esetleg a jugoszlávoktól, hozzá jön a Bánát egy része. Ennek a visszaadásnak súlyos ára van nem csak az, hogy Horthyék- nak alá kell írni az uj Trianont, amelyben lemond Erdély több mint feléről, Bácskáról, a felvidékről, Burgerlandról, Fiúméról, de kötelezi magát arra is, hogy a Magyarországon élő németeknek az eddiginél is nagyobb önállóságot ad. Valósággal minden egyes német település külön kis náci német állam lesz az államban. Sem az erdélyi, sem a magyar munkásság nem nyer és nem vészit ezzel az uj Trianonnal. Eben-gubát cserél, amikor a rabló román bojár uralom alól visszakerül a nem kissebb elnyomó magyar feudális uralom alá. KI ÉS MIÉRT? Az újságolvasó és különösen a munkásmozgalomban résztvevő emberek előtt egy pillanatig sem volt kétséges az, hogy Trotsky haláláért a felelősség Sztalinékat terheli. A kommunista természetrajzhoz tartozik az, hogy amikor egy-egy gaztettük a munkásosztály felháborodását váltja ki, akkor ők minden nyilvánvaló tényekkel szemben is a legszemtelenebb módon képesek azt letagadni. Trotsky esetében is ez történt. A gyilkosságot magát letagadni nem lehetett az előzmények után a közvélemény egyhangúan állapította meg a szovjet kormány bűnösségét. Ezzel szemben a “Magyar Jövő” nagyon kedvesen megállapítja, hogy Trotskyt egyik legodaa- dóbb hive ölte meg, még pedig azért, mert Trotsky arra akarta kényszeríteni, hogy szovjet Oroszországba menjen szabo- tálás elkövetésére. Ebben az egész piszkos hazugságban csak az a szomorú, hogy a “Magyar Jövő” olvasóinak a feje annyira meg van zavarodva, hogy még ilyen nyilvánvalóan buta hazugságot is bevesznek és elhisznek. 20 SZÁZALÉK BÉRLEVÁGÁS A magános politikai akarno- kok, birójelöltek és a nagy pártok is ha fizettek az aláírásokat gyűjtőknek, rendszerint 5 centet adtak minden egyes névért, amit igy szereztek. Mindenről lecsúszott, lezüllött, elöregedett kispolgároknak volt ez egy kis nagyon sovány kereset igy választások idején. Most nagy a felháborodás ezek között a lum- penburzsujok között, mert az egyik politikai párt mint az alábbi hirdetés, amely a Cleve- lan Plain Dealer aug. 31-iki számában jelent meg, 4 centre vágta le az 5 centes eddigi fizetést és most attól félnek, hogy ezt a bérlevágást követni fogják a többi politikai fékerek is. íme a hirdetés: Gather signatures Socialist Labor Party: 4c. per name; must be neatly dressed. Apply 3413 St. Clair, 9 to 11 a. m. No Kudlik, már azt kell megmagyarázni, hogy minek is hívják ezt a bérlevágással egybekötött forradalmi munkát. Remélem, hogy erre a köny- nyü kérdésre értelmes (?) választ kapunk, aminek az előfeltétele az, hogy nem Vaszilyra bízzák azt, az csak Somlóéktól a borravalókat tudja jól bekol- lektálni. Az országos értekezleten megtartott sorsolás nyerői lettek: J. Tamásy, Cleveland 5414. számmal $30.00-t, Verner Beck, Chicago 4407. számmal $20.00-t, A. Török, Chicago 4529. számmal $10.00-t, G. Rauch, Akron 0797. számmal $10.00-t. $5.00 nyertek: Mrs. Nagy Cleveland, 186. számmal, J. Vizi, Akron 604. számmal, G. Gabrielis, Pittsburgh 5461. számmal, Eleanor Mihályi, Coraopolis 5128. számmal, Janka Loczy, New York 3009. számmal és H. Hajnal, Brooklyn 2250 számmal. célból, hogy az átlagos munkás fizetésével egyenrangú legyen a fizetésük. A sztalani “szocializmus” építése után a speciálistáknak és a bürokratáknak még kiváltsá- gosabb a helyzetük és persze ezt nem nyilvánítják szocialista ellenesnek. Nyilvánvaló, hogy nem Szta- lin-ellenes, de biztos, hogy Le- nin-ellenes ez az állapot! A JÖVEDELEM ELOSZLÁS A jövedelem eloszlást mély titokban tartják, de külömbö- ző elszórt adatok szerint bizonyára mintegy 12 millió kiváltságos egyén kezébe kerül a jövedelem majdnem fele. Egy-két példa: A. V. Shosta- kov, aki 75.00 rubelt kapott egy könyv megírásáért. Sztálinról irt “ódá”-ért 50.000 rubelt kapott egy költő. Lehet, hogy ezek ritka kivételek, pozitív bizonyíték nincs rája a kezemben, de az idei adókivetésből a moszkvai jelentések alapján megállapíthatjuk a következőket : 150 rubel havi jövedelmen vagy az alatt nincs adó. A katonák adómentesek. Hadi vagy munka “hősök” adómentesek. Bér-jövedelemre 150 rubel havi jövedelemtől fölfelé 1.000 rubelig fokozatos az adó, egy rubeltől 42 rubelig és 1.000 rubelen felüli jövedelem 7 százalékát veszik el. A professzionálisok (ügyvédek, hivatalnokok, orvosok, tanítók, stb.) 1.000 rubel évi jövedelem után egy százalékot, 20.000 rubel után 3.975 rubelt és azon fölüli jövedelem után annak a többletnek 38 százalékát fizetik jövedelmi adó fejében. Az irók és színészek 1.800 rubeltől 300.000 (háromszázezer) rubelig fokozatosan vannak megadóztatva, a legmagasabb adó 86.364 rubel. A 300.000 rubelen fölüli jövedelem felét be kell szolgáltatni. A papoknak és az “önálló” vállakozóknak még nagyobb az adó. íme itt van a hivatalos bevallása a jövedelem eloszlásáról, annak égbekiáltó külömbségé- ről. Az átlagos munkás jövedelme körülbelül 260 rubel egy hónapban, ezzel 254 kiló kenyeret, vagy 35 kiló húst, vagy két pár cipőt tud vásárolni. Egy ruha vagy nagy kabát többe kerül mint egy havi átlagos kereset. De az utolsó év alatt a rubel vásárló képessége esett, vagyis az árak fölmentek 20-tól 161 százalékig. Igaz, hogy a jövedelem megoszlás nem kapitalista alapon történik, azaz nem profit és bér formájában, de az alapvető tény az, hogy a megoszlás nagyon egyenlőtlen. És aztán az is jellemző tény, hogy a kormány kötvényeket bocsát ki és 8 százalék kamatot fizet rá azoknak, akik megtudják vásárolni a kötvényeket. Szocializmus ez? Lehet ezt annak nevezni? Walter Duran- ty, aki hosszú éveken át élt Moszkvában mint tudósitó ezt irta már 1935-ben (Times, dec. 22 .): “A szolgálatért kapott jutalmazásban lévő külömbség egy uj osztályozásra vezet, ebben az úgynevezett osztálynélküli társadalomban, a bürokraták és igazgatók és munkás arisztokraták közös osztályára, amelyik egy uj burzsoáziává fog kialakulni.” Ha “jobb” oldalról jogos e kritika, mennyivel jogosabb a lenini szempontból, aki oly hevesen harcolt ez ellen, amikor ez még csak tendencia volt. A PÉNZ Nem tudom, hogy milyen mértékben használták az egyéni munkacsekk rendszert Oroszországban. Azt tudom, hogy a pénz elértéktelenitését szándékosan csinálták. Ma azonban a pénz a csereeszköz, az a pénz, ami ép oly jó ha munkáért kapják, vagy kamat fejében, — vagy ha találják vagy lopják. Hát »bizony ez sem “szocializmus”. Talán Troyanovsky-nak, Sztálin washingtoni nagykövetének igaza volt, amikor azt mondta, hogy Oroszországban nincs szocializmus. Ha ezt a sztálini államot, — amely páratlanul áll a történelemben — jellemezni kell, talán leghelyesebb azt mondani, hogy ez államszocializmus, amelyben demokrácia csak “elvben” van meg, a valóságban a bürokrácia a kiváltságos osztály, amely az egyeduralom vezetése alatt alkotja az államot, amit Lenin, Marx és Engels a muzeum lomtárába szántak helyezni a szocializmus győzelme után. Nyilvánvaló, hogy a Sztálinizmus, nem az a terv, amelynek az alapján ezt meglehetne valósítani. (Befejező közlemény a jövő számban.)
