Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-31 / 1126. szám
1940 augusztus 31. BÉRMUNKÁS 7 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI LEON TROTSKY Soha elképzelni nem lehetett volna azt, hogy Trotsky olyan halállal haljon meg, amilyennel 60 éves korában elpusztult Mexico City-ben. Rövid nyelű csákánnyal szakították be azt a koponyát, amelynél külömbet keveset ismert a munkásmozgalom története. Azok közé a nagyon kevés forradalmárok közé tartozott, kik az elméleti tudásuk mellett, gyakorlatban is aktiv forradalmárok voltak. Csak Lenin, Bakunin, vagy Kro- potkinnal lehet összehasonlítani forradalmi akcióban gazdag életét. Tizenhét éves korában az orosz munkásság mozgalmának a kezdetén, a múlt század végén került a mozgalomba. 19 éves korában már rátette a kezét a cári rendőrség, börtönbe került, megjárta a szibériai száműzetést, ahonnan fantasztikus módon szökött meg. Külföldről is irányitó befolyást ad az orosz munkásmozgalomnak. Az 1905- ös felkeléskor már újra Péter- váron van, dacára, hogy a rendőrség halálra keresi ismételten visszatér Oroszországba. A párt kettészakadásakor nem csatlakozott egyik frakcióhoz sem, függetlenül tevékenykedett külföldön, bejárva az egész világot és amit kevesen tudnak, az 1905-ös forradalom után egyideig Magyarországon is tartózkodott, ahonnét szervezte az agitációs irodalom át- csempészését a cári Oroszországba. Azok a fiatal munkások, akik abban az időben ösz- szeköttetést tartottak fenn a Budapesten élő orosz forradalmárokkal, jól emlékeztek jellegzetes alakjára. A cárizmus bukása után csatlakozott Leninhez. A világ akkor figyelt fel reá, amikor a bolsevizmus győzelme után, mint külügyi népbiztos, a Brest- Litovsk-i béketárgyalásan a német generálisokkal szembeáll- va, jósolta meg a bekövetkező német és világforradalmat. A legkiválóbb szervező erő volt, amikor a ellenforradalmak veszélyeztették a fiatal szovjet köztársaságot, Lenin, Trotskyt bizta meg a vöröshadsereg megszervezésével és vezetésével. Hihetetlen gyorsan állította fel a vöröshadsereget, amely szembeszállt az antant hatalmak hadseregével Szibériában, majd egymás után győzte le Kolcsak, Pét jura, Wrangel stb. ellenforradalmi generálisok csapatait, és a lengyelekkel szemben is sikerrel vette fel a háborút, egész Varsóig kergetve a lengyel hadsereget. A polgárháború után is mindenütt ahol baj volt, Trotsky csinált rendet, ő szervezte ujá az orosz vasutakat, amely abban az időben katasztrofális helyzetben volt. A nagy éh-inség idején viszont az élelmezés nehéz kérdését bízták rá. Nagy munkaerő volt. Hires volt arról, hogy naponta 16-18 órát dolgozott, dacára, hogy voltak ellentétei Leninnel, mégis amig Lenin élt Trotsky a jobb keze volt. De Lenin 1924- ben történt halála után, amikor Sztálin került az élre, ez a Leninhez képest egészen kis kaliberű ember, aki a proletár dik- • tatura helyett, a bürokrácia diktatúráját illetve az egyéni diktatúrát vezette be, már nem bírta el Trotsky ellenzékieskedését, mindenáron elhallgattatni akarta azt az embert, akinek a nevét nemcsak Oroszországban, de az egész világon Leninnel együtt emlegették. Először Oroszországban akarta elhallgattatni azzal, hogy Kaukázusba száműzte, de ott is veszélyt jelentett s Törökországba vitette, ahonnét később Norvégiába, majd Franciaországba került, de az orosz kormány mindenütt üldözte, kiutasítását követelte, mig 10 évi hányatás után a mexicoi kormány adott neki menedék jogot. Itt nem sikerült az a próbálkozás, hogy kiutasítsák, hát az orosz cseka egyszerűen elakarta tenni láb alól. A megkísérelt merényletek több- izben meghiúsultak, amig most sikerült Sztálinnak meggyilkoltatni azt, aki Leninnel együtt a legtöbbet tett az orosz forradalomért. Trotskyval az utolsó régi bolseviki is elpusztult. Leninnek a legjobb munkatársait, mint a német nácizmussal szövetkezett árulókat kivégeztette hazug, aljas módon, amig maga egy éve megkötötte azt a hírhedt vérszerződést Hitlerrel amelynek az eredménye a nácizmusnak egész Európára való kiterjesztése lett. Lenin-Trotsky Szovjet Oroszországa, amelynek a célja a világforradalom elősegítése volt, most a pánszláv imperializmus fellegvára lett. Trotsky minden igaz forradalmár előtt úgy fog élni halálában is mint önzetlen forradalmár, akit 43 évi forradalmi aktivitás után gyilkoltatott meg Hitler szövetségese, a munkás- mozgalom leggyalázatosabb árulója Joseph Sztálin. SZEGÉNY BULLITT Ha valaki megakarja ismerni a komunácik zavaros opportunista politikáját, csak el kell olvasnia valamelyik lapjukat, amelyből tisztán meg lehet látni azt, hogy ezek a zavart fejű fékerek, olyan lehetetlen politikai játékot csinálnak, hogy azt még ők maguk sem tudják meg védeni vagy meg magyarázni. A magyar nyelven megjelenő lapjuk, híven a Sztalin-Hitler szövetséghez, most borzaszitó- an pacifisták, halálosan elleneznek mindent, ami árthat a szövetséges Hitlernek és természetesen belemarnak mindenkibe, aki nem az ő szájaizük szerint ir vagy beszél. William C. Bullitt, aki legutóbb az U. S. franciaországi nagykövete volt, úgy van ismerve, mint nagy szovjet barát, éppen ezért, amikor Amerika elismerte a szovjetet, az itteni reakció abban az időben, mint nagy szovjet barátot állandóan támadott. Most, amikor Hitler elfoglalta Franciaországot, visszajött jelentést tenni és egy percig sem titkolva azt, hogy nem barátja Hitlernek. Úgy látszik ezért került a komunáciknál fekete listára, mert azóta állandó témája a lapjuknak. A Magyar Jövő legutolsó számában két cikkben is foglalkozik Bullittal és mind a kettőt Nagy János főszerkesztő szerkesztette össze. A lap első oldalán “Bullitt uszít a háborúra” címmel írja meg, hogy a volt nagykövet amellett uszít, hogy Amerika menjen be a háborúba Anglia mellett, mert Anglia után Hitler listáján Amerika következik, de legalább is adjon át Angliának 50 hadihajót. Tehát angol bérenc. A vezércikkben meg a következő kis megállapítás történik: “ . . . . Bullitt működik együtt Hitlerrel.” No már most szegény olvasó, mit higgyél el a saját “haladó szellemű” lapodnak? Mit állapitól te meg? Mi is van ezzel a szegény Bullittal? Nagy János szerint az első oldalon angol bérenc, mig ha egyet fordítói a lapodon, ott meg az áll, hogy német bérenc. Hogy még több okod legyen gondolkodni, vedd ehez még a lapod által most olyan nagyon ünnepelt Wheeler szenátornak azt a megállapítását, hogy “Mr. Bullitt Molotoff- nak a barátja”. Bizony nagyon nehéz és nagyon ronda kenyér az, amit ezek a nagyjánosok a komunáci lap írásával megkeresnek. Azt mondják, hogy a ló lopás a legutolsó foglalkozás, én azt hiszem, hogy ez még egy gentleman munka a fenti szerkesztők munkájához képest. BODÓNÉ arról volt hires, hogy ha a bor árát kérdezték, akkor mindig másról beszélt, ilyen formán vannak az SLP név alatt kérődző kisburzsoák is, ha a feltett kérdések kellemetlenek, vagy hallgatnak ezek a különben fecsegő fiúcskák, vagy pedig Bodóné módra másról beszélnek. Hetekkel ezelőtt kértük tőlük mint marxista talmud magyarázóktól választ arra, hogy miként magyarázzák meg marxi alapon azt a gyávaságot, hogy az üldözéstől beijedve fizetett ügynökökkel gyűjtögetik az aláírásokat arra, hogy a választásokon halottra kerüljenek. A válasz heteken át mélységes hallgatás volt, mig most a Vaszily gyerek Pittsburghból ki áll a gátra és nekem megy, hogy hogyan merem én őket gyávasággal vádolni, mikor — és itt idéz egy amerikai újságírót, ki a Pittsburgh Post-Gazet-' tában megírja, hogy a londoni Hyde Parkban most is éppen úgy szónokolnak, mint békeidőben, egy vasárnap délután 18 előadó volt, 12 vallási/kérdésekről beszélt, egy kommunista Sztálint és a szovjetet dicsérte, mig odébb egy szocialista szónok támadta Anglia imperialista háborúját, erre Írja ez a fiók Kudlik: “Bár Springle (a cikkíró) nem tesz róla említést, hogy a szonok melyik pártot képviselte, de bizonyos, hogy az illető az angolországi SLP embere volt”. Hát ez bizony nagyon gyenge bizonyíték, mert nem bizonyos, hogy az a “bátor’ ’szónok SLPista volt, sőt ha az angolországi elvtársak hasonlítanak az amerikaiakhoz, úgy egész biztos, hogy semmi köze se volt az SLP-hez és annak a Vaszilyjához, aki még arra is gyáva volt, hogy megírja azt, hogy miért vádoltam őket gyávasággal. Csak akkor állíthatná ilyen biztosan ez a Tivadar azt, hogy az illető elvtársa lehetett, ha az őhozzájuk hasonlóan rágalmazott és főleg denunciált volna ahogy azt az SLP amerikai maradéka teszi. Különben is Mr. Vaszily ne bodónéskodjon, hanem kertelés nélkül adjon választ a feltett kérdésre: Miért végezteti el az SLP a petíció gyűjtést fizetett kisburzsoá ügynökökkel? ha erre képtelen válaszolni, vagy pedig szégyenli ezt a szégyelni való eljárást, akkor hallgasson ő is, mint ahogy hallgat a többi kisebb-nagyobb szegénylegény is a bandában. A PROFITÉRT! Egyszer már megírtam azt a középosztálybeli clevelandi zsidókról, hogy ők az esetleges profitért, eladják a saját hittestvéreiket is, amikor oda állnak a magyar kormány dicsőítői közé, kik pedig Magyarországon a szó-szoros értelmében éhhalálra ítélték a magyar zsidóságot. Akkor egy pár zsidó megsértődött, hogy feltételezem azt, hogy akad olyan zsidó, ki annyira elaljasodna a profitért, hogy oda álljon egy sorba a nácikkal. Erre akkor is megmondtam a választ, most csak kiegészítem egy kis hirecskével. Itt magyar Amerikában, úgyszólván egyetlen magyar lap van, amely egészen nyíltan, leplezetlenül a nácizmus szolgálatában áll, amely dicsőíti Hitlert a nácizmust, a nyilaskereszteseket, amely lapban a zsidó csak “idegen” faj névvel és a legnagyobb gyűlölettel van kezelve, ez a lap amelynek a szerkesztője Csong- rády Tatyu, a munkatársai Bi- rinyi, Ladányi, a bridgeporti “Egyetértés”, amely most érte meg a dicstelen életének a 25 éves évfordulóját, amely alkalomból, nagy banketet rendeznek a tiszteletére. Ez ellen senkinek se lehet kifogása, ha valaki érzése olyan alacsony, hogy Csongrádit tiszteli, hát lelke rajta, de az már mégis szégyen, hogy a zsidófaló náci imádó Csongrádi rendező bizottságba ilyen nevekkel találkozunk: Ge- vürtz Sámuel, Glattstein, Kohn, Shreiber, Schwartz stb. akik mind feltett kalappal dicsőítik a Jehovát, persze ezek is üzletemberek és üzlet az üzlet, csak azután jön a faj, a hit, no meg az elv is, mert a rendezők közt van, a Magyar Jövős Kundráth éppen úgy, mint a Munkás versirója Olexi Endre is. Nem kedves és szép ez a világ, ahol a náci vezér tiszteletére a bankettet a zsidók a kommunisták és az SLPisták rendezik. Megvalósul az “egy akol, egy pásztor” jeligéje, vagy legalább is ott szerepelnek a rendezőségben az akolhoz valók. POLICSÁNYI JÁNOS munkástárs West Virginia bánya vidékein a közeli napokban meglátogatja a Bérmunkás olvasóit. Policsányi Jánosnak meghatalmazása van előfizetési összegek felvételére is. a Bérmunkás Lapbizottsága OLVASD AZ IndustrialWorkert
