Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-08-31 / 1126. szám

1940 augusztus 31. BÉRMUNKÁS 7 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI LEON TROTSKY Soha elképzelni nem lehetett volna azt, hogy Trotsky olyan halállal haljon meg, amilyennel 60 éves korában elpusztult Mexico City-ben. Rövid nyelű csákánnyal szakították be azt a koponyát, amelynél külömbet keveset ismert a munkásmozga­lom története. Azok közé a na­gyon kevés forradalmárok kö­zé tartozott, kik az elméleti tu­dásuk mellett, gyakorlatban is aktiv forradalmárok voltak. Csak Lenin, Bakunin, vagy Kro- potkinnal lehet összehasonlíta­ni forradalmi akcióban gazdag életét. Tizenhét éves korában az orosz munkásság mozgalmának a kezdetén, a múlt század végén került a mozgalomba. 19 éves korában már rátette a kezét a cári rendőrség, börtönbe került, megjárta a szibériai száműze­tést, ahonnan fantasztikus mó­don szökött meg. Külföldről is irányitó befolyást ad az orosz munkásmozgalomnak. Az 1905- ös felkeléskor már újra Péter- váron van, dacára, hogy a ren­dőrség halálra keresi ismétel­ten visszatér Oroszországba. A párt kettészakadásakor nem csatlakozott egyik frakci­óhoz sem, függetlenül tevékeny­kedett külföldön, bejárva az egész világot és amit kevesen tudnak, az 1905-ös forradalom után egyideig Magyarországon is tartózkodott, ahonnét szer­vezte az agitációs irodalom át- csempészését a cári Oroszor­szágba. Azok a fiatal munká­sok, akik abban az időben ösz- szeköttetést tartottak fenn a Budapesten élő orosz forradal­márokkal, jól emlékeztek jel­legzetes alakjára. A cárizmus bukása után csat­lakozott Leninhez. A világ ak­kor figyelt fel reá, amikor a bolsevizmus győzelme után, mint külügyi népbiztos, a Brest- Litovsk-i béketárgyalásan a né­met generálisokkal szembeáll- va, jósolta meg a bekövetkező német és világforradalmat. A legkiválóbb szervező erő volt, amikor a ellenforradalmak ve­szélyeztették a fiatal szovjet köztársaságot, Lenin, Trotskyt bizta meg a vöröshadsereg meg­szervezésével és vezetésével. Hihetetlen gyorsan állította fel a vöröshadsereget, amely szem­beszállt az antant hatalmak hadseregével Szibériában, majd egymás után győzte le Kolcsak, Pét jura, Wrangel stb. ellenfor­radalmi generálisok csapatait, és a lengyelekkel szemben is si­kerrel vette fel a háborút, egész Varsóig kergetve a lengyel had­sereget. A polgárháború után is mindenütt ahol baj volt, Trotsky csinált rendet, ő szer­vezte ujá az orosz vasutakat, amely abban az időben katasz­trofális helyzetben volt. A nagy éh-inség idején viszont az élel­mezés nehéz kérdését bízták rá. Nagy munkaerő volt. Hires volt arról, hogy naponta 16-18 órát dolgozott, dacára, hogy voltak ellentétei Leninnel, még­is amig Lenin élt Trotsky a jobb keze volt. De Lenin 1924- ben történt halála után, amikor Sztálin került az élre, ez a Le­ninhez képest egészen kis kali­berű ember, aki a proletár dik- • tatura helyett, a bürokrácia diktatúráját illetve az egyéni diktatúrát vezette be, már nem bírta el Trotsky ellenzékieske­dését, mindenáron elhallgattat­ni akarta azt az embert, akinek a nevét nemcsak Oroszország­ban, de az egész világon Lenin­nel együtt emlegették. Először Oroszországban akarta elhall­gattatni azzal, hogy Kaukázus­ba száműzte, de ott is veszélyt jelentett s Törökországba vitet­te, ahonnét később Norvégiába, majd Franciaországba került, de az orosz kormány mindenütt üldözte, kiutasítását követelte, mig 10 évi hányatás után a mexicoi kormány adott neki menedék jogot. Itt nem sikerült az a próbálkozás, hogy kiutasít­sák, hát az orosz cseka egysze­rűen elakarta tenni láb alól. A megkísérelt merényletek több- izben meghiúsultak, amig most sikerült Sztálinnak meggyilkol­tatni azt, aki Leninnel együtt a legtöbbet tett az orosz forra­dalomért. Trotskyval az utolsó régi bolseviki is elpusztult. Le­ninnek a legjobb munkatársait, mint a német nácizmussal szö­vetkezett árulókat kivégeztette hazug, aljas módon, amig maga egy éve megkötötte azt a hír­hedt vérszerződést Hitlerrel amelynek az eredménye a nác­izmusnak egész Európára való kiterjesztése lett. Lenin-Trotsky Szovjet Orosz­országa, amelynek a célja a vi­lágforradalom elősegítése volt, most a pánszláv imperializmus fellegvára lett. Trotsky minden igaz forra­dalmár előtt úgy fog élni halá­lában is mint önzetlen forradal­már, akit 43 évi forradalmi ak­tivitás után gyilkoltatott meg Hitler szövetségese, a munkás- mozgalom leggyalázatosabb áru­lója Joseph Sztálin. SZEGÉNY BULLITT Ha valaki megakarja ismer­ni a komunácik zavaros oppor­tunista politikáját, csak el kell olvasnia valamelyik lapjukat, amelyből tisztán meg lehet lát­ni azt, hogy ezek a zavart fejű fékerek, olyan lehetetlen politi­kai játékot csinálnak, hogy azt még ők maguk sem tudják meg védeni vagy meg magyarázni. A magyar nyelven megjelenő lapjuk, híven a Sztalin-Hitler szövetséghez, most borzaszitó- an pacifisták, halálosan ellenez­nek mindent, ami árthat a szö­vetséges Hitlernek és természe­tesen belemarnak mindenkibe, aki nem az ő szájaizük szerint ir vagy beszél. William C. Bullitt, aki legu­tóbb az U. S. franciaországi nagykövete volt, úgy van ismer­ve, mint nagy szovjet barát, éppen ezért, amikor Amerika elismerte a szovjetet, az itteni reakció abban az időben, mint nagy szovjet barátot állandóan támadott. Most, amikor Hitler elfoglal­ta Franciaországot, visszajött jelentést tenni és egy percig sem titkolva azt, hogy nem ba­rátja Hitlernek. Úgy látszik ez­ért került a komunáciknál fe­kete listára, mert azóta állan­dó témája a lapjuknak. A Magyar Jövő legutolsó szá­mában két cikkben is foglalko­zik Bullittal és mind a kettőt Nagy János főszerkesztő szer­kesztette össze. A lap első olda­lán “Bullitt uszít a háborúra” címmel írja meg, hogy a volt nagykövet amellett uszít, hogy Amerika menjen be a háború­ba Anglia mellett, mert Anglia után Hitler listáján Amerika következik, de legalább is adjon át Angliának 50 hadihajót. Te­hát angol bérenc. A vezércikkben meg a követ­kező kis megállapítás történik: “ . . . . Bullitt működik együtt Hitlerrel.” No már most szegény olvasó, mit higgyél el a saját “haladó szellemű” lapodnak? Mit álla­pitól te meg? Mi is van ezzel a szegény Bullittal? Nagy János szerint az első oldalon angol bé­renc, mig ha egyet fordítói a lapodon, ott meg az áll, hogy német bérenc. Hogy még több okod legyen gondolkodni, vedd ehez még a lapod által most olyan nagyon ünnepelt Wheeler szenátornak azt a megállapítá­sát, hogy “Mr. Bullitt Molotoff- nak a barátja”. Bizony nagyon nehéz és na­gyon ronda kenyér az, amit ezek a nagyjánosok a komunáci lap írásával megkeresnek. Azt mondják, hogy a ló lopás a leg­utolsó foglalkozás, én azt hi­szem, hogy ez még egy gentle­man munka a fenti szerkesztők munkájához képest. BODÓNÉ arról volt hires, hogy ha a bor árát kérdezték, akkor min­dig másról beszélt, ilyen for­mán vannak az SLP név alatt kérődző kisburzsoák is, ha a feltett kérdések kellemetlenek, vagy hallgatnak ezek a külön­ben fecsegő fiúcskák, vagy pe­dig Bodóné módra másról be­szélnek. Hetekkel ezelőtt kértük tőlük mint marxista talmud magyarázóktól választ arra, hogy miként magyarázzák meg marxi alapon azt a gyávaságot, hogy az üldözéstől beijedve fi­zetett ügynökökkel gyűjtögetik az aláírásokat arra, hogy a vá­lasztásokon halottra kerüljenek. A válasz heteken át mélysé­ges hallgatás volt, mig most a Vaszily gyerek Pittsburghból ki áll a gátra és nekem megy, hogy hogyan merem én őket gyávasággal vádolni, mikor — és itt idéz egy amerikai újság­írót, ki a Pittsburgh Post-Gazet-' tában megírja, hogy a londoni Hyde Parkban most is éppen úgy szónokolnak, mint békeidő­ben, egy vasárnap délután 18 előadó volt, 12 vallási/kérdések­ről beszélt, egy kommunista Sztálint és a szovjetet dicsérte, mig odébb egy szocialista szó­nok támadta Anglia imperialis­ta háborúját, erre Írja ez a fi­ók Kudlik: “Bár Springle (a cikkíró) nem tesz róla említést, hogy a szonok melyik pártot képviselte, de bizonyos, hogy az illető az angolországi SLP embere volt”. Hát ez bizony na­gyon gyenge bizonyíték, mert nem bizonyos, hogy az a “bá­tor’ ’szónok SLPista volt, sőt ha az angolországi elvtársak hasonlítanak az amerikaiakhoz, úgy egész biztos, hogy semmi köze se volt az SLP-hez és an­nak a Vaszilyjához, aki még ar­ra is gyáva volt, hogy megírja azt, hogy miért vádoltam őket gyávasággal. Csak akkor állít­hatná ilyen biztosan ez a Tiva­dar azt, hogy az illető elvtársa lehetett, ha az őhozzájuk hason­lóan rágalmazott és főleg de­nunciált volna ahogy azt az SLP amerikai maradéka teszi. Különben is Mr. Vaszily ne bodónéskodjon, hanem kertelés nélkül adjon választ a feltett kérdésre: Miért végezteti el az SLP a petíció gyűjtést fizetett kisburzsoá ügynökökkel? ha er­re képtelen válaszolni, vagy pe­dig szégyenli ezt a szégyelni va­ló eljárást, akkor hallgasson ő is, mint ahogy hallgat a többi kisebb-nagyobb szegénylegény is a bandában. A PROFITÉRT! Egyszer már megírtam azt a középosztálybeli clevelandi zsi­dókról, hogy ők az esetleges profitért, eladják a saját hit­testvéreiket is, amikor oda áll­nak a magyar kormány dicsőí­tői közé, kik pedig Magyaror­szágon a szó-szoros értelmében éhhalálra ítélték a magyar zsi­dóságot. Akkor egy pár zsidó megsértődött, hogy feltétele­zem azt, hogy akad olyan zsidó, ki annyira elaljasodna a profit­ért, hogy oda álljon egy sorba a nácikkal. Erre akkor is megmondtam a választ, most csak kiegészítem egy kis hirecskével. Itt magyar Amerikában, úgyszólván egyet­len magyar lap van, amely egé­szen nyíltan, leplezetlenül a nácizmus szolgálatában áll, amely dicsőíti Hitlert a náciz­must, a nyilaskereszteseket, amely lapban a zsidó csak “ide­gen” faj névvel és a legnagyobb gyűlölettel van kezelve, ez a lap amelynek a szerkesztője Csong- rády Tatyu, a munkatársai Bi- rinyi, Ladányi, a bridgeporti “Egyetértés”, amely most érte meg a dicstelen életének a 25 éves évfordulóját, amely alka­lomból, nagy banketet rendez­nek a tiszteletére. Ez ellen sen­kinek se lehet kifogása, ha va­laki érzése olyan alacsony, hogy Csongrádit tiszteli, hát lelke rajta, de az már mégis szégyen, hogy a zsidófaló náci imádó Csongrádi rendező bizottságba ilyen nevekkel találkozunk: Ge- vürtz Sámuel, Glattstein, Kohn, Shreiber, Schwartz stb. akik mind feltett kalappal dicsőítik a Jehovát, persze ezek is üzlet­emberek és üzlet az üzlet, csak azután jön a faj, a hit, no meg az elv is, mert a rendezők közt van, a Magyar Jövős Kundráth éppen úgy, mint a Munkás versirója Olexi Endre is. Nem kedves és szép ez a vi­lág, ahol a náci vezér tisztele­tére a bankettet a zsidók a kom­munisták és az SLPisták ren­dezik. Megvalósul az “egy akol, egy pásztor” jeligéje, vagy legalább is ott szerepelnek a rendezőség­ben az akolhoz valók. POLICSÁNYI JÁNOS mun­kástárs West Virginia bánya vidékein a közeli napokban meglátogatja a Bérmunkás olvasóit. Policsányi Jánosnak meghatalmazása van előfize­tési összegek felvételére is. a Bérmunkás Lapbizottsága OLVASD AZ IndustrialWorkert

Next

/
Thumbnails
Contents