Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-31 / 1126. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 31. Nempolgároli, vigyázat! nem is lakás, hanem Békés község egyik Budapestre bocsátott raja. A NEM-POLGÁROK ÓVAKODJANAK AZ ÜZÉREKTŐL, AKIK A REGISZTRÁLÁSSAL SZÉLHÁMOSKODNAK WASHINGTON — Earl G. Harrison, az Igazságügyminisztériumhoz tartozó Idegen Regisztrálási Hivatal igazgatója, óva inti az idegeneket, hogy ne üljenek fel azoknak, akik a regisztrálással szélhámoskodnak és azt ígérik a nem-polgároknak, hogy ők “el tudják intézni’’ az ügyet oly módon, hogy az idegennek nem kell majd regisztrálnia. A nem-polgárok, akik ilyen egyének tanácsára hallgatnak, duplán szenvednek. Elsősorban is fizetni fognak olyasimért, amit a csaló sosem lesz képes véghez vinni; másodsorban az idegent a regisztrálás kikerülése címén pénzbírságra, börtönbüntetésre, vagy mindkét büntetésre Ítélhetik. Valamennyi idegennek regisztrálnia KELL. “Senkisem helyettesítheti az idegent a regisztrálást és ujjlenyomatozást illetőleg. A törvény világosan kimondja, hogy minden idegennek személyesen kell jelentkeznie a postahivatalban augusztus 27 és december 26 között és az erre kijelölt postai tisztviselők utján kell ujjlenyomatot adnia és regisztrálnia. Óva intem az idegeneket oly egyénektől, akik azzal az ígérettel igyekeznek pénzt kicsikarni, hogy őket a regisztráláskor és ujjlenyomatozáskor helyettesítik. A regisztrálással kapcsolatos mindennemű szolgálat és irás díjtalan. Ha az idegennek segítségre van szüksége úgy forduljon a postahivatalhoz, vagy megbízható társadalmi szolgálatokat nyújtó egyesületekhez, amelyek bizonyára szívesek lesznek segítségére lenni.” “Az idegenek kényelmére a Postaügyi Minisztérium igyekszik tolmácsi szolgálatot nyújtani a nagyobb posta hivatalokban. Idegenek saját tolmácsaikat is magukkal hozhatják, ha óhajtják, de tanácsos az ilyen fordítót a saját családjuk, vagy baráti körükből választani.” Mr. Harrison megemlítette, hogy több olyan esetről jelentettek neki, amelyekben bizonyos egyének ujjlenyomatot kínálnak a regisztrálás alkalmával — bizonyos dij fejében. “Kaptunk jelentéseket, mondotta Mr. Harrison “arról, hogy szélhámosok pénzt igyekeznek kicsikarni az idegenktől és nem győzöm elég hangsúllyal kérni az amerikai polgárokat valamint a sok sok ezer idegent, aki ily csalásoknak nem ül fel, hogy legyen segítségünkre az eféle svindlik megakadályozásában. Vizsgáló tisztviselőink máris nyomában vannak és utána járnak néhány ily — feltűnőbb — esetnek.” Mr. Harrison azt is megemlítette, hogy “bizonyos ismeretlen egyének egyes városok idegenben született lakóit látogatják, hogy megtudják polgárai-e az illetők az Egyesült Államoknak. Az eféle vizsgálatokra és vizsgáztatásokra az Igazságügyminisztérium nem adott felhatalmazást, úgy tűnik tehát hogy ez valami uj szélhámosság, amellyel az idegeneket akarják megcsalni.” Az idegenek regisztrálását az Egyesült Államok Igazságügyi és Postaügyi minisztériumai intézik. Minta űrlapok, amelyek mindazon kérdéseket magukba foglalják, amelyekre az idegeneknek regisztráláskor válaszolniok kell, máris rendelkezésre állnak a postahivatalokban. Ajánlatos az idegennek beszerezni egy ilyen űrlap példányt és azt kézírásával otthon, vagy máshol kitölteni és az ily módon kitöltött ivet annak idején elvinni a postahivatalba, ahol regisztrálják. Idegenek regisztrálási osztálya. A falu Budapesten — KORKÉP A MAI MAGYARORSZÁGBÓL — Egy egész nagy falu él Budapesten. Nem is egy, de három-négy közepes alföldi község lakossága kitelnék azokból a vidéki nincstelen emberekből, akiket a földműves szegénység, a földtelenségszülte nélkülözés Budapestre kergetett. A statisztikai adatok közlése szerint közel 12.000 falusi magyar húzódik meg a főváros kőkaszárnyáinak mélyén, vagy a külvárosok nyomortelepein, akik mind-mind csak egyik napról a másikra tengődve vonszolják életüket. Találkozhatunk velük a bontásoknál, amint tármeléren közelebb vannak a szocializmushoz mint a fasizmushoz vagy pláne a kapitalizmushoz. Talán joggal lehet a mai orosz rendszert államszocializmusnak nevezni. Az államhatalom és a termelt vagyon szétosztása nem kevésbbé fontos kérdések. Ezekben, — sajnos — nagyon visz- szacsusztak Oroszországban, amint ezt látni fogjuk a jövő számban. keket cipelnek, építkezéseknél, ahol téglát, cserepet, maltert hordanak; a különböző piacok embervásárain munkaalkalomra várva; pályaudvarokon, amikor szenet lapátolnak s általában a város minden részén. De akár itt, akár ott találjanak is hosz- szabb-rövidebb ideig tartó alkalmi keresetet, a város mindörökké idegen marad számukra s úgy élnek itt, mint kényszerű számkivetésben. Amikor hire jön, hogy otthon, a faluban is akad munka, gondolkodás nélkül hátatforditanak a városnak: hívja őket a föld — ami pedig még csak nem is az övék . . . HAVI TÍZ PENGŐ AZ OTTHONMARADOTTAKNAK Hogy él a falu népe a főváros forgatagában ? Az egy vidékről, egy faluból valók mihamar egymásra találnak és min- gyárt össze is költöznek. Egész kis fiókfaluk keletkeznek ilyen módon az ugyanazon faluból fölkerült földmunkásból. Az a lakás is, ahová most tartunk, A Dob ucca egyik piszkos, fekete bérkaszárnyájának második emeletén lakik a békésiek pesti különítménye. Szomorú, hosszúkás szoba, benne kilenc ágy. Ez a kilenc ágy húsz embernek az éjszakai nyughelye. Már esteledik, akinek munkája van, nemrég tért haza a dologból, egyrészük mosdik, egy kis fiúcska éppen most teregeti le a vackát két ágy közé a csupasz földre. Mibe kerül egy ilyen tömeg- szállás a faluból kivándorolt napszámosnak ? — Heti 2.50 pengő a lakbér egy személyre — mondja az egyik albérlő. — A feleséges ember 3.50 pengőt fizet, de akkor egy ágyban kell aludnia a családnak. Most hét család él ebben a szobában, a többi vagy nőtlen, vagy odahaza hagyta az asszonyt és a családot. Ez még tűrhető lakás, de legutóbb a szomszéd házban huszonötén laktunk egy kicsi szobában. Kereset, jövedelem? Ezeket a szavakat csak félve lehet kiejteni ebben a szobában, ahol alig van egy lakó is, akinek biztosítva volna legalább egy hétre előre a munkája és a kenyere. — Tíz hete élek Pesten — mondja egy másik békési —, pár hétig építkezésnél dolgoztam mint téglahordó, aztán az megszűnt. Két hónap alatt húsz pengőt tudtam küldeni az otthonmaradt családnak: az asz- szonynak, meg a három apróságnak. Három nappal ezelőtt egy bontásra akadtam, most ott dolgozom, még vagy két hétig eltart ez a munka, hogy azután mi lesz, jobb arra nem is gondolni előre. A FÉRJ MINDEN HAJNALON MUNKÁT KERESNI MEGY Másik életkép a dobuccai Békésről. Idősebb házasember, neve igazán nem fontos. Olyan egy az életsors ebben a nehéz- levegőjű vigasztalanul sötét szobában. Az asszony mondja: — Férjem minden hajnalban munkát keresni indul. Négy hete munka nélkül van szegény. Én keresek valamicskét. Az egyik bankban — mint alvállalkozó — minden második nap felsurolok 18 szobát, öt pengőt kapok érte egy hónapra. Egy kalapszalónban nyolc szobát mosok fel minden áldott reggel, itt 12 pengőt keresek s van még egy harmadik hely, az is egy bank, ott huszonnégy szoba padlóját sikálom 8 pengőért. Ez a szegény, városba szakadt falusi asszony negyven szobát mos fel reggelenkint 25 pengőért. Már kora hajnalban, 5 órakor el kell kezdenie, hogy 8 órára végezni tudjon. Elkezdi a Nándor uccában, akkor lerohan a Szentkirályi uccába, ha ott is végez, fut tovább a Csá- nyi uccai munkahelyre. Negyven szoba fesurolása és öt kilométer lefutása után roskadozó lábakkal, halálosan kimerülve vánszorog haza s még jó, hogy főznie nem kell. Mert ünnep az, amikor ezek a fővárosi falusiak meleg ételhez jutnak. A hét család sorba főz az egyetlen tűzhelyen, ha van mit, mert legtöbbször csak másodnapos, szikkadt kenyérre telik, hiszen most még a krumpli is megfizethetetlen. Néha vasárnaponként kerülközik egy kis hulladékhus. — Otthon megneveljük a jószágot s itt csak a körmét meg a fejét tudjuk megvenni — mondják keserűen. — Jó megpaprikázzuk, megsózzuk és olyan, mintha finom paprikás- húst ennénk, pedig csak csont az. Sorsközösségben élnek, egymást mindenben segítik és támogatják. Aki munka nélkül van, annak összeadják a lakbérét, kenyérnek sem látja híját a munkában szűkölködő. A budapesti Békésen senkinek sem szabad éhezni, a közösség eltartja azt, aki szükséget lát. Parasztságunk, ugylátszik, csak a nyomorúságban árul el valamit a benne szunnyadó kollektiv ösztönökből. MENEKÜLÉS A FALUBÓL ÉS VÁGYAKOZÁS VISSZA Miért jöttek el ezek a békési magyarok falujukból? — Tavaly igen rosszul sikerült az aratás mifelénk — mesélik. — Rövid ideig tartott s egy kaszás, jó, ha négy mázsa búzát megkeresett. Ennek is nagyrészét fölélte még az aratási idő alatt, ami megmaradt, azt meg az adósság törlesztésére kellett adni. Hiszen márciustól egész aratásig kölcsönökből éltünk. Tartozunk fünek- fának, péknek, fűszeresnek s ahogy letudtuk a tartozást mi sem maradt az aratórészből. Nemhogy tavaszig nem húzhattuk ki a maradékkal, de még őszig sem. Mivel pedig falun novembertől márciusig kereset nincs, mit tehettünk mást, a tél elől feljöttünk Pestre. Valahová csak kellett menekülni, Amerikába nem lehet . . . És feljöttek Pestre s eljutottak a sötét, piszkos Dob uccá- ig. De nem sokáig tudnak maradni Budapesten. A sors, ami rájuk vár a fővárosban, kétféle : az egyre sűrűbb egymásutánban következő munkanélküli hetek során annyira lezül- lenek, hogy az uccára kerülnek koldulni. Ebben az esetben ki- zsuppolja őket a hatóság. Vagy találnak valami pár hónapig tartó munkát, összegyűjtenek néhány pengőt s azzal visszamennek a faluba, a családhoz, a földhöz. Pesten senki sem marad. Igyekeznek minél előbb kimenekülni ebből a városból. — Ha egy napi egy pengőt tudnánk otthon keresni, máris mennénk! — mondják bucsu- zóan szomorúan reménykedve. HÁTRALÉKBAN VAN? Ne várja, amíg lapkezelőnk keresi fel, amikor pénze van, küldje el az előfizetési összeget, mert a Bérmunkást azokból a két dollárokból adjuk ki. A borítékot igy címezze: BÉRMUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S.S. Cleveland, O. — Clevelandon lakó olvasóink személyesen is megfizethetik tartozásukat a lap irodájában, 8618 Buckeye Rd. Az iroda nyitva van minden szerda este 5-től 9 óráig......
