Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-17 / 1124. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 jne Year .......................$2.00 Félévre ............................ 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Egy év (K) A Bérmunkás lapbizottsága lassan egy év óta adja ki az egyetlen magyar nyelvű munkáslapot, hetenként anélkül, hogy annak a szerkesztéséért, Írásáért, kiadóhivatali munkájáért egyetlen centet is fizetne. Ez az önkéntesen vállalt és pontosan teljesített munka tette lehetővé azt, hogy az év végén, amikor az Országos Értekezlethez értünk el, adósság mentesen adhassuk át a lapot az újonnan megválasztandó lapbizottságnak. Azonban az elkövetkező év sokkal nehezebb lesz az uj lapbizottságnak mint az elmúlt év volt, sokkal nagyobb erőfeszítést kell kifejtenie, hogy a lapot eljutassa a magyar munkások kezébe. Ha a Bérmunkásra szükség volt a múltban, úgy kétségtelen, hogy a most következő időkben fokozottabb mértékben áll fenn az a szükséglet, hogy a mai vérzivataros időkben legyen egy lap, amely bátran, meg nem alkudva, hirdesse azt, hogy a kapitalizmus vérnászából, a nácizmus borzalmaiból csak az Ipari Demokrácián keresztül van kiút. A háborús hisztéria által hozott törvények a Bérmunkás körül csoportosult munkások közül is sokat megriasztott. Mi tagadás benne, sok olyan munkás ki még nem elég öntudatos, megijedt Himlerék folytonos ijesztésétől és lerendelte a lapunkat. Még azt sem tagadjuk, hogy akadtak olyan öntudatosoknak ismert munkástársak is, kiknek a folytonos ijesztgetés inukba kergette a bátorságukat. Annyi bátorságuk ezeknek nem volt, hogy beismerjék, hogy gyávák, hanem személyi sértődöttséget hozva fel okul, vonultak félre a mozgalmakból. Ezeknek a szökevényeknek a helyét kell pótolni, az ezek által végzett munkát is az uj lap bizottságnak kell elvégeznie. Hogy az a munka el legyen végezve, hogy a Bérmunkás megjelenésében zavar ne álljon be, ahoz kell a Bérmunkás minden olvasójának, különösen a magyar ipari forradalmároknak segédkezet nyújtani Ez a segítés a következőkből áll: A lap minden egyes hátralékosa, ha arra módja van, küldje be a hátralékát vagy, annak egy részét még a konvenció előtt. Ez a lapbizottság nem rendezett gyűjtést az elmúlt évben, mert arra szüksége nem volt, de tekintettel a nehéz időkre az uj lapbizottság nem kezdheti el a munkáját pénz és tartalék tőke nélkül, azért azt kérjük a magyar IWW tagoktól, csoportoktól és a velünk szimpatizálóktól, hogy minden egyén, minden csoport juttasson el annyit, amennyit tud a konvencióra, hogy a magyar ipari forradalmároknak ez az áldozatkészsége lehetővé tegye, hogy a jövő lapbizottság zavartalanul végezhesse a reá háramló nagy munkát. A következő két hétben a jelszó legyen: Minden hátralékot kollektálni, pénzalapot az uj lapbizottság működéséhez! Lindberg, a hős (P) Az emberek gondolatát a gazdasági érdekeik irányítják. Amikor 15 évvel ezelőtt Lindbergh átrepülte az Atlantic Óceánt, az első volt azok között aki minden baj nélkül átrepült és az egész világ nagy merészségnek, hőstettnek látta az akkor még fiatal repülőnek a teljesítményét. Lindbergh akkor még egyszerű munkása volt a társadalomnak. E tette után később nagy vagyonra tett szert, ugyanis egy gazdag bankár leányát, a Morrow bankcég igazgatójának leányát vette feleségül, aki abban az időben mexicoi nagykövet volt. Az egyszerű repülőből, egyszerre hős lett, majd gazdag ember. Ahogyan kedvezett neki a szerencse, éppen úgy változott meg Lindbergh is, mert a gazdasági helyzete más életkörbe vitte. A múlt nagy hőse ma Hitler kitüntetéssel a mellén, úgy beszél és cselekszik, mint mindazok, akik hasonló gazdasági körülmények között élnek. A múlt napokban elmondott háboruellenes beszédéért nagyon sok kritikát kapott. Néhányan a Szenátus tagjai közül nyilatkoztak és olyan véleményt mondtak felőle, hogy nem hiába kapott Hitlertől kitüntetést, mert minden cselekedetével igyekszik azt megszolgálni. Mi egy cseppet sem csodálkozunk Lindbergh magatartása felett, mert tudjuk azt, hogy az embereknek gondolatát és cselekedetét mindig a gazdasági helyzetük szabják meg. Az IWW tanítása ebben az esetben is világosan látszik, hogy egyik gazdasági osztály ne várjon a másiktól olyan valamit, ami a saját gazdasági érdekeivel ellentétben van. A mi osztályunk a bérmunkások osztálya, csak saját erejére támaszkodhat és nem várhatunk javulást sem Lindberghtől, sem Fordtól — még akkor sem — ha nem volna nekik Hitler kitüntetésük, mert ők mindig csak saját osztályérdekeiket szolgálják. Háborús közvélemény (P) Akarva, nem akarva, de mégis foglalkozunk a háború kérdésével. A napi események, amit szemmel kisérünk, amiből megállapíthatjuk, hogy az emberek nagy tömege, még el sem tudja képzelni a háború igazi okát, vagy sokan a fasizmust úgy képzelik el, mint egy üdvös ársadalmi rendszert az emberiség részére. A kapitalizmus szolgálatában álló sajtó például a zsák- uccába igyekszik vezetni az olvasó táborát. Minden intézkedést, amit a Roosevelt kormány tervez, elitéi. Teszi ezt azért, hogy a New Dealt befeketítse a nép előtt. Jobban félnek a New Deal további fenmaradásától, mint magától a Hitler megszállástól. Maga az a tény, hogy Hitler nem kezdett volna háborút, ha esetleg Oroszországot a szövetségesek oldalán vélte harcolni, igy a Moszkva-Berlin tengely természetesen az elvnélküli kommunistákat máról-holnapra inkább Hitler barátokká tette és minden ténykedésük az angol világhatalom megdöntése mellé sorakoztatta őket a nélkül, hogy tudatában volnának annak, hogy ez által inkább Hitler győzelmét igyekeznek szolgálni. Forradalmi munkás szempontból minden olyan háború elítélendő, amely a kapitalizmus érdekeit szolgálja. Legyen az magán vagy államkapitalizmus érdek. Itt, az Egyesült Államokban is még csak előkészületeket tesznek a felkészülődésre, már is olyan ellentétes vélemények látnak napvilágot a napi sajtóban, nem értve ezen vélemények közzé azokat, amelyet a német Bund fejt ki a náci Németország mellett, sem a kommunisták véleményét, akik mindaddig mig Moszkva nem lépett vadházasságra a náci Németországgal, addig állandóan háborús uszítok voltak a fasizmus réme ellen és ahogy a paktum létre jött, háború ellenes agitációba kezdtek. Vegyünk egy példát abból az írásból, ami egy párisi újságírónak tollából jelent meg egy Londonban megjelenő lapban. Elie J. Bois a következőket irta a London Sunday Times-ban. A francia vereség onnan eredt, hogy az ötödik osztagban lehetett találni a kormány legmagasabb tisztviselőitől lefelé, egészen a napszámos munkásokig, akik segédkeztek Hitler győzelemre jutása mellett. * Egy maga is tény, hogy az uralkodó osztály inkább látja a fasizmus eljövetelét, minthogy a munkásoknak adjanak bármilyen engedményeket, azok életszínvonalának emelésére. Ez mind azért történik, mert úgy vélik, hogy a fasizmus alatt is teljhatalmú urai maradnak a társadalomnak. A háborúval kapcsolatban azok a hirek, amit akár rádió vagy hírlapok utján kapunk, mind megbízhatatlanok, mert úgy vehetjük mint azt a közmondást, hogy “minden cigány a maga lovát dicáüri.” A diktatúrák alatt minden közvéleményt a kormánygépezet irányit, természetes csak a saját javára. Mind azok, akik a fasizmusért lelkesednek nem tudják elképzelni, hogy egy olyan országban, ahol még szólás és sajtószabadság van,, hogy mit jelent ezeknek megvonása az emberi szabadságra. Bárhogyan fejlődnek a világesemények, annyi bizonyos, hogy a jelenlegi háború nagy megpróbáltatás elé hozza az emberiséget. Egy magyar iró tollából olvastam a napokban egy igen érdekes és megszívlelendő fejtegetést. “Az embereknek a legnagyobb hibájuk az, hogy vakon hisznek a vezérekben, akiket a legokosabbnak tartanak, pedig legtöbb esetben nem a tudásuk, hanem a tolakodó és önző természetük vagy gazdasági kiváltságuk révén lettek a nép vezérei, akiket egyéni érdekeik részére használják ki.” Az IWW tanítása már megalakulása óta mindig az volt, hogy a munkásosztály sohase bízza magát a vezérek jóvoltára, se a képviseltetés áldatlan folyamatára, hanem intézze maga a saját sorsát szervezetein keresztül. A mai háború is csak azért jöhetett létre, mert a munkások milliói, akik ugyan irtóznak a háború rémétől, mert valóságban ők képezik a végrehajtó erőt, de mivel vakon bíznak a vezéreik akaratában, megnyugvással veszik azt is, holott a legnagyobb áldozatot a munkásosztály hozza. N A Bérmunkás posta cime: BÉRMUNKÁS P.O.Box 3912 STA. S. S. CLEVELAND O.
