Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-27 / 1121. szám
1940 julius 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal Vissza Marxhoz! A fasizmus belső ellentmondásai (B-y) A kapitalizmus belső ellentmondásai között különösen hármat említünk meg újra: 1. Fokozottabb termelés — szü- kebb fogyasztás, amit másszóval “tulteremelésnek” neveznek. 2. Háború a profitért — a profit a háborúért. Vagyis háborúra (és igy militarizmusra) szüksége volt a kapitalizmusnak, hogy részben imperialista törekvései sikeresek legyenek, részben pedig azért, hogy magából a háborús készülődésből és a háborúból profitot csináljon. És ezen a téren csodálatosan “nemzetközi” érzelmüek voltak a tőkések. (Például angol kapitalisták a náci német iparba óriási összegeket fektettek be a nagyobb profit kedvéért.) Azonban a nagyobb háborúk nagyobb költséggel járnak, amig végre a tőkések profitjába is mélyen bevág és végtére teljesen a nyakára hághat. 3. Szabadság és demokrácia” mint jelszó — de valóságban a kapitalizmus teremetette meg a fasizmust. Ennek a fasizmusnak, (ami mint társadalmi rendszer csak most kezd kibontakozni) szintén megvannak a maga elkerülhetetlen következményei s benső ellentmondásai. Ezek között a legfontosabb a militarizmus és a háború. Ebből a tényből származik egy egész sor ellentmondás, amelyeket a fasizmus nem tud megoldani és vagy a módosítását vagy a bukását fogja okozni. Itt elsőnek kell tenni azt a tényt, hogy a központosított és igy fokozottabb termelés dacára a fogyasztás még szükebb, mint a tőkés termelési rendszerben, vagyis az ellentmondás még nagyobb. A munkások több munka dacára kevesebbet kapnak az élethez szükséges dolgokból, mert a militarizmus és a háború felemészti az energiát és a termelt dolgokat. Másodszor, a fasizmus állítólag jobb gondját viseli a fiataloknak, mint a kapitalizmus. A nemzéstől kezdve egészen addig, amig fegyver-vagy szer- számfoghatóvá nem válik, erősiti, edzi sokféle módon a fiatalokat, hogy azután iparilag vagy katonailag a legkíméletlenebbül kizsákmányolja vagy halálba küldje. Harmadszor, gazdasági biztonságot igér és ad is egy bizonyos mértékben (állandó és kötelező munkával, aggkori és másféle államsegéllyel), de a háború miatt az egész nép állandó bizonytalanságban, sőt aggodalomban él. Negyedszer, sokat beszélnek a “szabadságiról, (ami önmagában azt bizonyítja, hogy a szabadság szeretetet nem tudják kiölni), azonban a valóságban a legnagyobb szolgaságra kényszerítik a munkásokat, sőt másokat is, — a háború szolgálatában. ötödször, a fasizta háborúnak saját magában is olyan ellentmondások vannak, amik lehetetlenné teszik az örökkévalóságát, de a fasizmus számára a háború oly elkerülhetetlen szükség, mint a kapitalizmusnak a profit és igy hiába prédikálnak “békét”. Hatodszor, az állandóan hangoztatott “nemzeti egység” vagyis osztálynélküli társadalom a fasizmusnak csak egy vágya, de nem a valóság. Ha a fasizmus kifejlettebb formájában a tőkés osztályt teljesen kiküszöböli, akkor lesz csak a legélesebb és a legelkeseredettebb osztályharc: a munkások «és bürokraták osztálya között. Ez az öt alapvető ellentmondás annyira kifog fejlődni, hogy csak két elképzelhető következménye lehet. Az egyik, az emberiség teljes elkorcsosu- lása, sőt kipusztulása, — a másik, az emberiség fölszabadulása olyan rendszer alapján, ami kizárja a nehéz munkát és a nélkülözést; az általános testi és lelki degenerációt; az állandó bizonytalanságot; a háborút; és az osztályharcot. Nem tisztára kívánság és remény alapján állítom, hogy az emberiség fölszabadulása lesz a végeredmény, hanem a társadalmi tényezők alaptermészetének az elemzése alapján. Egy gyümölcsösnek a megtervezéséhez és a fejlődésének a megjóslásához okvetlen kell tudnia a fák alaptermészetét, a földnek, a napnak és a víznek a hatását a fákra. Valamint kell tudnia a parazitákról, szélről és viharokról. Úgy a társadalpmban okvetlenül kell ismerni az ember alaptermészetét, a természeti és a gazdasági körülményeit, hogy a társadalmi fejlődését nagy vonalakban megrajzolhassuk. Az emberi természetről bővebben foglalkoztunk e cikksorozatban. Röviden a következőkből áll: Az életösztön vagyis a vad akarat az élethez való ragaszkodásban. Ez mindenesetre a legerősebb “emberi természet”. Utána jön a nemi ösztön. Azt követi az állatviágtól elválasztó nagyfokú értelmiség, (tudni vágyás, kíváncsiság, képzelet és tervező tehetség). Egy másik alaptermészete a “lustaság”. Nem a tétlenség, hanem az a valami, ami miatt a természetes értelmét arra használta az ősember épp úgy mint a mai, hogy a legkevesebb energiával a legnagyobb eredményt érjen el az életének föntartásában. Ugyan az a valami, ami az alapja a konzervativizmusnak. Végül talán joggal lehet a szabadságszertetet is emberi természetnek nevezni. Nem lehet a szadizmust, a kleptomániát, az öngyilkossági hajlamot, a zsugoriságot az emberi természetnek jellemezni. Sem a szolgalelküséget vagy hatalmi vágyat; hiúságot vagy “nemtörődöm”-séget, gyávaságot vagy bátorságot általános emberi természetnek venni. Az ember az ő sajátos természetével az egyik tényező a társadalmi szervezetben és annak a fejlődésében. Amint a fasizta mozgalom ígéri és aminek az alapján győzött, az a megélhetés biztosítása volt. Ezt részletesen tárgyaltuk egyik cikkünkben. Ha ezt a legerősebb emberi követelményt megtudja adni a fasizta állam, akkor sokáig fönn fog maradni még zsarnoki volta dacára is, mert az a fő “emberi természet” kielégítése. De éppen ezt nem tudja kielégíteni, mert a fasizta államnak az alaptermészete, mint a fáé, az, hogy terjeszkedjen (ha megáll — meghal) és igy állandó háborúban álljon a többi államokkal. Csak az úgynevezett “háborús ekonomia” alapján működhet. Az pedig a szolgaság, a nehéz munka, a betegség és az élet pusztítása. Mindegyik az emberi természettel ellenkező dolog. Miért tűrik? Mert választanak kell aközött, ami van vagy pedig ami volt: hosszú munkaidő, kevés de biztos élelem, remény egy jobb jövőben a győzelem esetén; a múltban munkanélküliség, bizonytalanság és reménytelenség. Akik rájöttek, hogy a fasizmus nem tudja megadni amit Ígért, azoknak "Választani kell a helyzet tűrése vagy a kínzások és az agyonverés között. Amig a halál biztosabb a lázadásért, mint a munkapadnál vagy a harcmezőn, addig az “emberi természet” alapján meglehet állapítani, hogy nem lesz lázadás. Azt kell tehát kutatnunk, hogy milyen közel áll a nép, de különösen a munkásság a halál veszélyéhez a fasizta uralom alatt. Azt tudjuk, hogy Németországban a munkaidőnek több mint felét a háborús célokra fordítják. Annyival kevesebb időt fordítanak az élelem, ruházat, stb. előállítására. Tudjuk, hogy mindenből kevesebb jut egyre-egyre és hasznavehetetlen “ersatz”-ot használnak. Egy német doktor, M. Gum- pert, kimutatja megnevezett náci lapokból vett adatokkal, hogy a német nép egészségét és életét hogyan “szolgálja” a fasizmus. (“Health under Hitler” a Readers Digest-ban) E cikk keretén belül csak egynéhány jellemző adatot idézhetek. 1937-ben az átlagos német naponta csak 2413 kalóriának megfelelő táplálékot kapott, holott az első világháború előtt a szegényebb munkás átlaga 3385 kalória volt. A tüdőbetegek száma ma 1,5000.000-re szaporodott. 1933- mat véve alapul, 1936-ban 20 százalékkal emelkedett a betegek száma a munkások között. Majdnem háromszor annyi, mint E. Á.-ban. 1938-ban 200 millió munkanapot veszítettek el betegség miatt. 700.000 munkás állandóan (fölvátva) munkaképtelen betegség miatt. Ipari balesetek szaporodnak. Minden hajadonnak legalább egy évet kell a földművelési munkában eltölteni. Ipari munkában is egyre több nőnek kell résztvenni. Mégegyszer annyi nő dolgozik, mint az E. A.-ban (százalék szerint). 1937-ben minden negyedik alkalmazott nő volt. Minden propaganda és fenyegetés dacára kevesebb születés van. A fiatalok, akikre úgy vigyáznak a nácik, nincsennek sokkal jobb helyzetben. Az angolkór, ami a hiányos tápláléknak az egyenes következménye egyre több gyermeket vesz áldozatul. Münichben csak 3 és fél százalék volt teljesen mentes tőle. A sok és erőltetett masiro- zás következtében a lábbajok elterjedtek. Kiel-ben az 1912 és 1917 között született fiataloknak csak 12 és fél százaléka volt mentes lábbajtól. Az egyetemi hallgatók között a szívbaj olyan elterjedt, hogy 50 százaléka képtelen volt az előirt fizikai munka elvégzésére 1939-ben, holott 1935-ben csak 20 százalék volt arra képtelen. Az összes gyermekbetegségek száma emelkedik. Például 1933- ban csak 77.340 diftéria eset volt, 1937-ben 146.733. Az állapotok türhétetlenségé- nek egyik legjobb mérője az öngyilkosok számának az emelkedése. Minden 10.000 lélekre 4 öngyilkos esik. Nem tűnik föl magasnak, de Németország az első helyen van ezen a téren. Az E. Á.-ban a “depresszió” daPROLETÁR FIÚ VERSE Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol, Az én apámnál nincs jobb ember, Nincs, nincs sehol. Az én apám kopott kabátu, De nékem uj ruhát vészén S beszél nekem egy szép jövőről ^ Szerelmesen. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. Az én apám harcos, nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt, De önmagát meg nem alázza A pénz előtt. Az én apám bus, szegény ember, De ha nem nézné a fiát, Megállítaná ezt a nagy, földi Komédiát. Az én apám, ha nem akarná, Nem volnának a gazdagok, Olyan volna minden kis társam, Mint én vagyok. Az én apám, ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan, Vigan annyian nem élnének És boldogan. Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám. Ady Endre
