Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-28 / 1143. szám
8 oidal BÉRMUNKÁS 1940 december 28. HOVÁ? MERRE? A liberális hetilapok egyike veti fel a kérdést: “És most mire jutunk?” Noha a liberális lapok eddig úgy adták, mintha ők mindent tudnának, most gyámoltalanul kérdezik: “Hová megyünk? Mi lesz velünk?” E kérdést természetesen politikai értelemben kell vennünk. Mi lesz az emberiséggel? Vagy mi lesz a munkásosztállyal ? Mit hoz ránk a közeljövő? Nagyon fontos kérdés, amellyel érdemes foglalkozni. Ha a jelenlegi kapitalista világban'eszlelhető jelek egyáltalán mutatnak valamire, akkor azt mutatják, hogy a nagy imperiálista birodalmak korából a még nagyobb imperiálista birodalmak korába megyünk. Ezen jelek azt mutatják, hogy a tengely (német-olasz-japán) és az angol-amerikai birodalmak tusá- jában még több kis nemzetet igáznak le és vonják meg az önrendelkezési jogaiktól. Sokan azt mondják, hogy ez lehetetlen. Világuralom már többször volt és mindannyiszor elbukott. A túlságosan nagy dolog saját súlya alatt összeomlik. És ilyen világuralmak nem is kívánatosak. Vannak aztán olyanok, akik rámutatnak arra, hogy Európát és Ázsiát annyi és olyan népek lakják, akiknek egyesítése lehetetlen és azért örökös háborúban élnek. Egyesek nagy örömmel fogadják a még nagyobb birodalmak felé való haladást. Ezek szerint nagyon hasznos az óriási területek egységes politikai és gazdasági szervezése, vagyis a különböző népek egyesítése, a politikai határok ledöntése, vámhatárok és nemzeti aspirációk megszüntetése, stb. •Nagyon szépen hangzik ez, azonban közelebbről megvizsgálva úgy látjuk, hogy nem olyan szép, mert a népek egyesítése most valóban a népek teljes leigázását, rabszolgaságát jelenti. Nézzük csak Hitler “Uj rend”- jét, amint azt például Francia- országra alkalmazza. Itt az uj rend az ipari Franciaországnak földművelő állammá való lesü- lyesztését jelenti, hogy a versenyző vetélytársból csak az élelmet termelő leigázott nép legyen. De ez az uj rend ugyanakkor a demokrácia oldalán is hasonló elnyomatást jelent. így az angol és amerikai demokrácia elnyomja Indiát és a dél-amerikai államokat. De nagy' változáson mennek keresztül a belső viszonyok is a birodalmakat építő államokban. A polgári lakosságot katonai fegyelem alá veszik, az iparokat militarizálják, viszont a militarizmust iparosítják. A polgári közigazgatást mindinkább megszorítják és a katonai uralmat kiterjesztik. A termelést fokozni kell, mert csak igy lehet győzni. A munkásokat tehát a mind gyorsabb ütemü munkára kényszerítik. De meggyorsítják a munkát a piacokért folyó verseny érdekében is. Az iparokat óriási ütemben fejlesztik. Láthatjuk ezt például a repülőgép iparban. Az iparok rohamos fejlődése a középosztály proletárizálódás á t eredményezi és igy fel fog szaporodni a tulajdonnal nem biró, család nélküli vándorló munkások száma, akik jó nyersanyagul szolgálnak a militarizmus- nak. Nos, ez a felelet arra a kérdésre, hogy hová és merre megyünk. A még nagyobb kapitalista birodalmak felé, a még nagyobb elnyomatás és még nagyobb kizsákmányoláshoz, hacsak valami közbe nem jön. AZ ELNYOMOTTAK FELLÁZADNAK Jöhet-e valami közbe, ami megállíthat bennünket a riasztó jövő felé haladó utón? Romániában például földrengés volt, amely állítólag megállította Hitlert a keletre törő útjában. De csak egyenlőre állította meg, mert a modern nemzetek gyorsan helyre tudják hozni a földrengés okozta zavarokat, különösen ha a háború érdekében kell azt tenniök. Egészen másféle földrengésre van szükségünk. Ilyen politikai, társadalmi és gazdasági földrengés jelei mutatkoznak már Angliában. Anglia uralkodó kapitalistái, akik nemcsak Németországban, de Franciaországban is a fasiz- tákat támogatták, ma rettegve hallják, hogy a munkásságnak szervezkedni kell a kiváltságok megszüntetésére. Ugylátszik, hogy az angol munkások nem hajlandók a britt birodalom urainak érdekében harcolni. Ha már verekedniük kell, hát a saját érdekeikért verekszenek. Ha az angol munkásság valóban megvalósítaná ezt a ma még csak itt-ott felhangzó szándékát, akkor annak a világra olyan nagy hatása lenne, hogy mellette az orosz forradalom valóságosan eltörpülne. Sokan nagyon szkeptikus módon veszik az angol munkásság forradalmi megmozdulását, de a forradalmi villám sokszor ott csap le, ahol legkevésbé várjuk. Ki hitte volna például 1917-ben, hogy a czárt imádó orosz paraszt képes lesz forradalmi megmozdulásra ? A MUNKÁSSÁG REMÉNYE A munkásság világszerte nagy érdeklődéssel figyeli az angol munkásság viselkedését. Ha az angol munkásság beváltja a beléjük helyezett reményt, megrázó hatása lenne az egész világra. Európa munkásai megint fel mernék emelni fejeiket. A leigázott kis nemzetek megint átéreznék a szabadság szellőjének gyönyöreit. Olyan események indulnának meg, amelyek elejét * vennék a még nagyobb világbirodalmak kiépítésének és a történelem uj útra lépne. Ha az angol munkásság megdönti az angol kapitalizmust, még a Hitler okozta terror is elenyészik abban a nagy reménységben, amit ez a prole- társág szivében nyitna. íme itt van az a munkásosztály, amely demokratikus nevelésben részesült, tudja azt, hogy eddig a kapitalista osztályt szolgálta, most tehát látni fogja érdekét annyira, hogy ezt az uralmat nem fogja felcserélni egy sokkal rosszabbal, bürokrata uralommal. Jó kívánságunkat küldjük az angol munkásság felé. Reméljük, hogy ha az alkalom eljön, bölcsen és tudatosan fog viselMagyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. BUDAPEST polgármestere a jelentésében Írja, hogy amig 1939. év első hat hónapjának időtartama alatt 997.524 métermázsa élemiszert hoztak föl Budapestre, mig 1940. év hasonló időszaka alatt 759.751 métermázsa volt a fölhozatal. Budapest lakosságának tehát 24 százalékkal kevesebb élelmiszer jutott mint 1 évvel ezelőtt. A kü- lömbség persze szintén Germániába lett szállítva. KÁRPÁTALJA ruszin népe valahogyan sehogy sem akar beilleszkedni Horthyék rabigájába. Báró Perényi Zsigmond kárpátaljai kormányzói főbiztos belefáradhatott abba a nagy pacifikáló munkába, mit eredménytelenül ott kifejtett. A ruszinok passzív rezisztenciája úgy látszik kemény dió volt neki, mert lomondott. Helyébe most kinevezték Magyarország volt hírhedt rendőrminiszterét Kozma Miklóst, aki egyben mellesleg a magyar rádió vezér- igazgatója is. A rádiótól húzott évi 140.000 pengős fizetése mellé szegény most pár tízezer pengő újabb fizetést is kap. FURCSA, hogy a fölszabadi- tott és visszatért Erdélyben 30 napig egyáltalán nem, azután is csak külön engedéllyel lehet azoknak utazni, akik nemzethü- ségét külön a rendőrség igazolja. Furcsa az is, hogy első “alkotmányos” cselekedete a magyar impériumnak a STATÁRIUM és ezen kormányzati módszer bevezetése volt. ERDÉLYBEN a román impé- rium alól magyar impérium alá kerülő magyarok kitörő lelkesedéssel fogadták a román csapatokat fölváltó magyar csapatokat. A legfrappánsabb és az egész erdélyi magyarság vágyakozását és gondolkozásmódját az impérium változás vagy mint divatosan nevezik föszabadulást Boros Jenő fejezte talán legjobban ki, aki a Szatmárnémeti református és evangélikus magyarok nevében üdvözölte a bevonuló csapatokat, mint olyanokat üdvözölte akik a szabadság, egyenlőség és testvériség megvalósulását hozták az erdélyi magyaroknak. ERDÉLY más helyein kizárólag külömböző hitfelekezetek papjai, iparossága és a magyar polgári kultúrintézmények szónokai üdvözölték a bevonult magyar' csapatokat. ERDÉLY “felszabadulása” alkalmából Horthy amnesztiát adott. Ezen amnesztia révén szabadlábra helyezték Szálasi (eredeti családi nevén Szalos- ján) nyilas vezérrel az élén az összes nyilas gangsztereket. Ezkedni, hogy a munkásosztály szabadság fáklyáját meggyujt- va világosságot árasszon mindenfelé, ahol csak elnyomott munkások vannak. Hová, merre megyünk innen. Úgy látszik, hogy a válasz az angol munkásságon függ. De ez nagy tévedés. A tényleges válasz ez: A világ munkásságán függ. Amerre a munkásság megy, arra megy az egész világ. (Justus Ebert, — Industrial W or Kér) zel szemben a magyar tanács- köztársaság ideje alatt tevékenykedett baloldali és időközben börtönbe dobott proletárokat még mindég lakat alatt tartják. A fáma szerint Horthy féle “amnesztia” a germánok parancsára lett kibocsátva. Azért is úgy néz ki. PROLETÁR SORS Amig hasznot hajtó erővel rendelkezik a munkás, addig csak van valamelyes megbecsülése, de amikor a proletár kikopik a munkából, nem külömb a sora, mint az utóbbi napokig közöttünk levő PAPP JÁNOS munkástársunké volt, akinek 64 éves korára már csak a segélyiroda jelentette a máról-holnapra való tengődését. Nincsen kizárva, hogy éppen az itt órákig való várakozásban szerezte halálthozó betegségét, amely december 13-án végzett is vele. Temetése 16-án nagy résztvét- tel ment végbe, mert hiszen Papp János munkástársunkat, nemcsak itt Triadelphia környékén ismerték, de Bartonban is, ahol szives vendégszeretetét élvezte sok átutazó IWW-ista. Emlékét kegyelettel őrizzük meg. Triadelphia, W. Va. Tudósitó. A BÉRMUNKÁSÉRT A bányavidék robotosai, Tri- adelphiában is részt kértek maguknak abból a megemlékezésből, amely a múlt hónapban, a Bérmunkás 29-ik esztendejébe való belépése alkalmából több városban lezajlott. Kóta István és neje vendégszerető házánál e hó 14-én tea estély keretében jött össze egy néhány ipari unionista, akik a kellemes szórakozás mellett a Bérmunkás fentartásából is kiveszik részű- két. Az estély jövedelmét, $7.50- ' et a laphoz küldünk, ugyan akkor köszönetét mondunk úgy a Kóta családnak, mint azoknak, akik ez eredményhez hozzájárultak. Tudósitó. SZILVESZTERI MURI NEW YORKBAN! New York magyar munkásai december 31-én, kedden este 8:30-kor a Bérmunkás Otthonban találkoznak az IWW és a Modern Színkör SZILVESZTERI MULATSÁGÁN Ez évben nagyszerű kabaré műsor van programon Szigeti József a hírneves cigányprímás zenekisérete mellett, aki reggelig fogja huzni a táncra vágyók részére is a zenét. Fellépnek: Kondor Mariska, a magyar színművészet egyik legkiválóbb tagja, Emődy Margit közkedvelt énekmüvésznő, Szőjer Lenke a Fészek színház tagja, Vámos Vilmos a táncos színművész és Tóth Sándor a közismert rádió énekes. A legizletesebb disznótoros vacsora lesz felszolgálva. A vacsora és belépti jegy ára $1.25 cent. A munkástársak megjelenését kéri, A rendező' bizottság i
