Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-16 / 1141. szám
8 oidaí 1940 december 14. | TÁRCA | Az anya sirt Az anya sirt a hűvös folyosón, ahonnan a tárgyalótermek nyílnak és amelyekben fiatalkorúak ügyét tárgyalja a bíróság. Az anya nem hangosan, csukladozva Mrt, hanem csendes, fájó, belső zokogással. Ez érthető, hiszen az özvegy egyetlen fiáról, a szemefényéről volt szó. Az özvegy, ahogy a pádon sirt, az újkori Niobe megtestesítője volt: és ahogy elmondta életét, fájdalmát, a proletáranya küszködéses sorsa tűnt elő a csendes, belső zokogás mögül. A fia tizenhét éves még nem töltötte be a tizennyolcat, de nem ismerte az apját. Az apa, a férj korán elhalt, mert a proletárok ritkán érik el a matuzsálemi kort. A kültelki lakásba szomorúság költözött. iAz özvegynek azonban nem volt szabad búslakodnia. Uj helyzet előtt állt, most már egyedül kellett harcolnia az élettel — a fiáért! A napok konok, küszködéses egyformaságban peregtek. Az özvegynek ezer foglalkozása volt ezer gazdája. Dolgozott hatalmas gyárban, középüzemekben!, varrodákban és kismestereknél egyaránt. Este fáradtan feküdt le, reggel fájó tagokkal, álmosan ébredt. De bírta az iramot, mert bírnia kellett. Anya volt. — Mindent megtettem az én szép Pistámért! Hiszen csak ö volt egyetlen örömöm az életben. Mindent megtettem a kedvéért : talán éppen az volt a baj, hogy elkényeztettem? Más szegény gyermeket télen a szülei elküldenek szenet szedegetni a teherpályaudvarra: más gyermeket korán munkába fognak ... én nem engedtem a fiam sehová! hogy legyen gyermekkora! Hogy ne úgy emlékezzék gyermekkorára, mint én . . . jajdult az özvegy. És a gyermek? . . . Ó, a gyermekek önzők, kegyetlenek! Pista nem látta azt az emberfeletti küzdelmet, amelyet az anyja vívott nap-nap után. — Rossz társaságba keveredett, gonosz barátai voltak és mondom talán az volt a baj, hogy elkényeztettem ... A házban azt mondták rá: olyan mint valami urigyerek! ... És aztán egy este elmaradt. Későn jött haza. “Hol voltál?” — kérdeztem. Durván rámförmedt, hogy hagyjak békét neki, ő már nem csecsemő! Minden bizonnyal igy kezdődik az örök séma szerint! . . . Gonosz barátok ? Félrenevelt, árva és félárva gyerkőcök, az ucca kis páriái, elhagyottak, esettek . . . — Kértem, könyörögtem, szépen beszéltem hozzá. Ez hatott, de csak másnapig . . . Mert már másnap megint elmaradt . . . Akkor már inas volt. Lakatosinas . . . Aztán igy ment tovább. Hiába volt a szó, hiába volt a könyörgés . . .ő már nem csecsemő! ... És egyszer ivott. Berúgott . . . Akkor azt dadogta : “Anyám én olyan szerencsétlen vagyok!” ... És sirt . . Együtt sirtunk ... És lefektettem, elaltattam, mint amikor pici volt . . . Énekeltem, hogy elaludjon ... De azon az éjjeBÉRMUNKÁS len egyetlen percet nem alud tam . . . Hány éjszakát nem aludt? Az anyák nem vallják be álmatlan éjszakáikat! — Akkor azt hittem, megjavul a Pista. De nem. A negyedik napon minden elölről kezdődött ... A mesterétől is kimaradt. A mestere üzent érte. Aztán megtörtént a baj, elfogták. Jaj! . . . Rendőr vitte el! Tulajdonképpen Pista barátai, a fiuk követték el a bűnt. Valamit leemeltek egy teherkocsiról és eladták. A pénzből egy pár fillért Pistának is adtak és a fiuk ezt bevallották a kihallgatás során. Ezért vitte el Pistát a rendőr . . . — De az én fiam nem rossz! Az én Pistám jó fiú! Csak a barátok, a barátok ... — védte az özvegy görcsösen, köny- nyes szemmel. A ruhája tele volt tollpihével. Az anya, valahol a Király uccában vagy a környékén pincében tollat fosztott. Az özvegy eres keze a levegőben cikázott. — Tudom én, az a baj, hogy korán elvesztette az apját és egész' nap magára maradt, senki nem volt mellette ... És én gyenge voltam, nagyon szerettem, nagyon szerettem . . . A fiuk már nem fiatalkorúak. A fiuk ügyét már letárgyalta a felnőttek törvényszéke . . . a fiuk már érettek. Aztán jött Pista. Szeplőské- pü kamasz, ijedten rebbenő szemekkel, mint aki előtt hirtelen feltárult az igazi élet. őr volt mögötte. A léptei kopogtak a kőkockákon, de mintha álomban i lépkedett volna a fiú, valami kegyetlen, gonosz álomba. Az ablakokon bezuhogott a napfény — a szabadság színe. Pista eb ben a napfényben látta meg az anyját, amint széttárta a kezét és feljajdult. — Édes fiam! Pista az ajtó mögött eltűnt. De jött Pista mestere is . . és megkezdődött a tárgyalás. Majd végétért. Az anya kiharcolta a fiát. Jaj, ne essen el! Jaj ne legyen baja! Görcsösen küzdött, csak jót tudott mondani a fiáról. A mester úgy jött, hogy őszinte vallomást tesz, mégis azt mondta, amit az anya. Hogy Pista jó fiú, szorgalmas, igyekvő, csakhát a rossz társaság, a gonosz barátok. A biró megértette ezt a harcot : mindent megértett. Az anya győzött, visszakapta a fiát. De Pistának vigyáznia kell magára, nagyon vigyázni! Amikor Pista az anyja oldalán kilépett az uccára, belekarolt. Felnyíló szeme látta a szabadságot és meglátta, hogy öreg, koravén az anyja. Lépcsőn lefele haladtak. — Vigyázzon, anyám, még egy lépcső van! — mondta és a szeplős képe elárulta azt is, hogy tudja, honnan tért vissza, mert hátrafordult a mesteréhez, aki mögötte lépkedett. — Reggel visszamennék, mester ur és . . . Pista még nem volt tizennyolc éves ... * TERMÉSZTETES HALÁL Egy néger meghalt az éhség következtében, egy nagyobb fia maradt, akit a hatóság megkérdez: “Volt doktor apádnál az utóbbi időben. — Nem, válaszol a néger legény, az apám természetes halállal halt meg.” Az éhség, mint szövetséges Anglia és Németország uralkodó osztálya, valamint minden uralkodó osztály az egész világon, az éhséget találják legmegbízhatóbb, leghatalmasabb szövetséges társnak. A háború megnyerését, vagy elvesztését is ehez a tényhez, ehez a borzasztó szövetséges sikereihez kötik. “His Majestic” az angol kormánya mindent megtesz, hogy még a volt társas szövetséges országok népei se kapjanak élelmet azon országokból, ahol az élelem rakásra rothad, mert nincs rá lehetőség, hogy az éhező népeknek szállíthassák. Ezen országok között első helyet foglal az Egyesült Államok és Dél-Amerika. Itten vannak egyének, akik talán jószívűségből, amint állítják, vagy üzleti szempontból, mint feltételezzük, szeretnének élelmet szállítani és ilyen irányú kérelemmel, már többször járultak az E. Á. valamint “His Majestic” kormányához, akik hallani sem akarnak erről. Anglia, amely majdnem egyedül áll ma, de olyan helyzetben van tenger feletti kontrolja következtében, hogy képes kétszáz millió európait agyon éheztetni, még megnyerheti a háborút, melyet nem a fegyveres erők, hanem az éhhalál és ettől való félelem által szított lázadások, forradalmak által okozott benső felbomlás fognak í előidézni. Anglia tudja, hogy a világháború első fejezetét is az éhség által nyerték meg. Anglia a helyzeténél és tengeri hatalmánál fogva leggyakrabban és legsikeresebben kihasználta az éhség fegyverét az elnyomott és lázadozó népek ellen. Most sem akarja ezt a hűséges és hathatós szövetségest feladni, még Mr. Hoover és a Salvation Army kedvéért sem. De most Németország is számit ezen szövetségesre és ha Amerika nem sietne Anglia védelmére, akkor ezen éhség fegyvere kétfelé vágna, és nincs kizárj, hogy Angliát is elbuktatná. Amig az első világháborús felvonásnál Anglia raktárait nem érintette ap ellenség, ma nagyrészét felrobbantották, felégették, amellett,"hogy hajóit is éppen olyan mértékben sülyesztik el, mint az első felvonás idejében. Berlinből olyan jelentés jön, hogy a német vezérkar, úgy látja, hogy ámbár egy másik telet is keresztül háborúznak még, de az “éhség generális” most a németek oldalán lesz. Nincs kizárva, mivel Németország ma oly helyzetben van, hogy ha kel; erőszakkal elvegye az élelmet százmillió néptől és a saját nemzetét táplálja első sorban is, amellett, hogy Oroszországtól is nagy mennyiségű élelmet kaphat, melyet az első felvonás idejében nem tehetett. Viszont Anglia felhalmozott élelmét, termelését, raktárait és hajóit ma sokkal nagyobb sikerrel pusztítja mint a múltban tehette, amit a cenzúra dacára is beismernek, sőt amint a jelek mutatják nagy félelemre is okot ad a “His Majestic” hívei között. Mi munkások tudjuk, hogy az éhség legnagyobb fegyver, nemcsak nemzetek leveretésére, hanem leggyakrabban a munkások sakkba tartására, melyet a mi demokratikus uraink éppen [ olyan nagy mértékben használnak békeidőben ellenünk, mint az “őfelsége” kormánya mos-, tan az európai elnyomott népek | ellen. De amint az első fejezetben, úgy most is a kiéhezete- j tett népek, forradalmi lázba es- ; nek és a “generális éhség” vezetése alatt elseprik az “őfelsége” és más hipokrata kormányokat, I akiknek egy pár százmillió em- ! bér agyonéheztetése, mint re- i ményteljes eszköz, hogy ural- ! mukat, rendszerüket megvéd- í hessék. Vi. A JÓSZIVÜ NAGYBÁCSI Nagyon sajnálom, de nem maradhatok a tetőt megjavítani, bár elismerem, hogy nagyon rósz és csurog, tudom, hogy éheztek, nincs tüzelőtök, ruhátok de ti csak várjatok. Nekem menni kell a szomszédba, ottan is éheznek és egy csomó rossz ember megtámadta őket. Azokat kell védeni, ellátni, ha nem akarom, hogy azzal vádoljanak meg, hogy rossz keresztény vagyok, — mondja a nagybácsi. MILYEN IS A Jó KATONA? A New York “Daily News” egyik vezércikkébe a következőket írja: “A mi háborús hadainkban szükséges erős, ügyes, fiatal és brutális erők. Nekünk csak olyan minőségű emberelő kellenek, amilyet Hitler és Mus- soliniék használnak, akiket gyermekkoruk óta arra neveltek, hogy egy győzelmes háború az emberiség legfensőbb dicsősége.” A LORD ELÉ KÉSZÜLET Londonból olyan hírek érkeznek, hogy a nők nagyon is kici- comázzák magukat mielőtt a föld alá bújnak a bombák elől. Ez csak természetes, hiszen nagy eshetőség van, hogy valamilyen “Lord” elé kerülnek, ha az nem is földi angol lord, ami mostan nincs kizárva, de még az égbeli “Lord” elé is kerülhetnek egy jól célzott bomba következtében. KAPITALISTA HÁLAADÁS Hála istennek, hogy a rendszerünk él és virágzik. Munkás kérdés: Hol él és virágzik? A hadiiparban, a gyilkolási eszközök gyártásánál. Aki nem akar érvelni az bigot, aki nem tud érvelni az szamár, aki nem mer érvelni az rabszolga. FIGYELEM NEW YORK a General Defense Committee 24-ik karácsonyi alap részére az Irving Plaza Hall 15-ik St. és IRVING PLACE pénteken, december 20-án este 8 órakor Nite Club műsorral egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendez. — A zenét a Bowers orchestra szolgálja. Kitűnő ételek, hűsítők. Belépődíj 25c.
