Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-02 / 1135. szám
1940 november 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elmélet és gyakorlat az osztályharcban VI. A POLGÁRI JOGOK SZÜKSÉGE (Ky) Nemcsak szükségesnek, de természetes emberi jogoknak tekintjük a szólás, gyülekezés, sajtó és szervezkedési szabadságot. Akármelyik korlátozása, vagy felfüggesztése, emberi mivoltunk csorbítása. Századok és évezredek óta, az uralkodó osztály folytonos hatalma megtartására, mind a mai napig barbár eszközül fennmaradt a jogtiprások gyakorlata. Azonban a római uralom, a spanyol inkvizíció nem volt képes ki- pusztitani az uj eszmék csírázását és későbbi elterjedését, aképpen nem lesz képes az újkor nérók és cézárok diktatórikus jogtiprásai kiölni az emberekből, természetadta szabadság érzelmeit. A lázongókat börtönbe vethették, kalodába szoríthatták, felnégyelhették, vagy kerékbe törhették és nyársra húzhatták, vagy kiéheztetve fenevadak martalékául dobhatták, avagy elevenen máglyán elégethették, azonban a minden képzeletet felülmúló kínzások és a terrorizmus korlátlan alkalmazása sem bizonyult eredményrevezető eszköznek. Időközönként ismételten kiújultak a gyakorlati tettek, lázadások vagy zendülések, melyek helyi kiinduásukból, országos forradalomba tornyosultak. Vérbefojthatták a forradalmakat, azonban az eszme melyből azok gyakorlati cselekvésbe indultak, továbbra is folytatta' hóditó útját. Szabadság, egyenlőség és testvériség, mint eszményi szólamok maradtak az idő végtelenségében, de az emberiség gazdasági helyzete egyre változó gyakorlati átalakuláson jutottak el jelenkorunk fejlődéséhez. Tévedés volna azonban feltételezni, hogy rendszerek változásai tisztán és kizárólag rer- /nészeti alapon történnek. Az általunk ismert fejlődési fokot elősegítették a gazdasági eszközök termékenyítő leleményessége, annak révén viszont a harci eszközök és a kizsákmányolt tömegek szükségleteinek megváltozott formája. Az elnyomottak felszabadulási küzdelme, gazdasági szükségletre emelkedett. Elmélkedhetünk a történések felől bármiként, terelhetik a ma uralkodói a tömeget tetszésük szerint, azonban a gazdasági fejlődés befolyásoló hatása és gyakorlati szükséglete érvényesül. Társadalmi életünk minden ténykedés, a gazdasági helyzetünk szigorú körülményeitől függenek. Gazdasági helyzetünk szabja meg, hogy mennyit és milyen ágyba aludjunk, étrendünk minőségét és mennyiségét, ugyanúgy ruházatunkat, valamint azt is, hogy melyik városrészben lakjunk, hány szobában. Szóval' feltétlenül befolyásolja minden cselekvésünket, sőt kihatással van gondolkozásunkra is. A gazdasági viszonyok kényszerítő ereje, kérlelhetetlen szigorúsággal hajtja az emberiséget mindig előre, helyzetének javítására. A dolgozó I tömegek osztálytudatos elemei, ebből a kényszerítő körülményből merítik felszabadulási törekvő eszméiket és nem elégszenek meg a puszta fejlődés nehézkes folyásával, hanem azt siettetni kívánják gyakorlati szervezkedéssel. A tudatos törekvést azonban sohasem szívlelte az uralkodó osztály, különösen ha az, a rendszer átformálását eredményezhetné. A kínzás, üldözés és egyéb hatalmában lévő erőszak eszközéhez azonban sohasem merészkedett nyúlni, amig sajtója, klérusa, politikusai és iskolái utján elő nem készítette a kivételes állapotokat, melyet a társadalom nagy többsége tudomásul vett, a kisebbség rovására. Ennek bizonyítására vérrel irt történelem, az IWW 35 esztendős működése tanúskodik. SZÓLÁS SZABADSÁGI HARCOK Egyetlen szervezet nincs, sem ebben az országban, sem más földrészen, amely a tömegek szólásszabadságáért és más polgári jogaiért annyit küzdött volna mint az Industrial Workers of the World gazdasági szervezet. Nincs egyetlen más szervezet, amely annyi megpróbáltatáson és üldözésen keresztül jutott volna 35 esztendős határáig mint az IWW. Megalakulásától kezdődőleg tíz esztendőn keresztül küzdött az ember természetadta jogaiért. A kapitalizmus fejlődésének elején, megerősödésének kezdetén alakult az IWW és csak természetes, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek fejlődésében feltartóztatni a forradalmi egyesülést ipari téren. Ezért tehát város-város után, az ipari telepek gazdasági befolyása következtében egymás után hozták tiltó rendelteiket az uj ipari alakulat nyilvános szereplése ellen. Gyakorlatitevékenységét elnyomni igyekeztek, de mind hiába. Dacára, hogy az IWW tagjainak százai, sőt ezrei kerültek börtönbe, a harc még inkább kiélesült mint tompult volna. Végig az egész országon, folyt a kérlelhetetlen küzdelem. San Francisco-tól New Yorkig minden ipari gócpontban összecsapásra került a küzdelem és voltak’ esetek, mikor a helyi börtönök terjedelme nem bizonyult elégségesnek a letartóztatásban helyezettek befogadására és ilyen esetekben vagonokban deportálták ki a szabadság harcosokat a helyiségekből. Mind hiába bizonyult, ifiért ugyanannyi harcos jelentkezett az eltávolitottak helyébe. Végül is legtöbb helyen a hatóságok kénytelenek voltak belátni, hogy a túlerővel szemben tehetetlenek és abba hagyták meddő erőlködésüket, az/ifjú ipari szervezetet nem voltak képesek feltartóztatni hóditó útjában. A szervezet szerencsétlenségére aztán, kitört az első világháború. Addig szép fejlődésnek indult, erejét éreztette az egész országban, amellyel számolni kényszerültek a munkáltatók mindenütt, azonban a kivételes állapotok és azok alapján felfokozott hisztéria valósággal le- dönthetetlen akadályokat állítottak fejlődésének útjába. Tagjainak nagy része megtagadta a katonai szolgálatot, amely miatt legelsősorban, exponált képviselőit helyezték kémkedési törvények alapján letartóztatásba és csak nagy összegű letét ellenében bocsátották szabadon, amely nagyban meggyöngitette addigi haladását és kizárólag ennek tulajdonítható, hogy taglétszámban nem emelkedhetett arra a magaslatra, amelyen valamennyien látni szeretnénk, vagy amelyre kilátásai voltak. Ez ahelyzet azonban nem nyújt semmi okot a csalódásra, mert hiszen forradalmi szervezetnek ez a tulajdonképpeni sorsa, amig a további gazdasági fejlődés következtében, a tömegek abba a kényszerítő helyzetbe nem kerülnek, hogy cselekedniük kell mindenek árán is. A háborús kémkedési törvények alkalmazása, habár a szervezkedés nem vonatkozott a kivételes törvények hatáskörébe, azonban annak alapján, bünös- ségi nyilvánításkor, a szervezet tagjait 20.000 dollár pénzbírságra és 20 esztendei börtönre ítélték. Az ilyen súlyos és példátlan ítélet elől menekült Haywood, Andreychin és mások Oroszországba, de a pénzbírság a szervezetet terhelte. Az ilyen és ehez hasonló esetek, mind hozzájárultak, a szervezet gyön- gitéséhez, azónban a szervezetet nem semmisítették meg. Ma is ott található az iparokban, a mérhetetlenül kizsákmányolt dolgozók védő pajzsaként. Csak idő kérdése, hogy elérje azt az erőfokot, amely félremagyaráz- hatatlanul ismét értésére adja a kapitalizmusnak, hogy korlátlan uralmának vége és nincsen messze az idő, mikor hatalma és minden befolyása megszűnik. JOGTIPRÁSOK ELLENI ESZKÖZ volna a küzdelem résztvevőiben. De nem csak a tényleges küzdőkben, hanem az érintett ipar összes dolgozóiban az ország területén. Aztán figyelembe kell venni az IWW állandó harcait is. Tanításának, folytonos propagandájának hatását. Amelynek az alapján a vas és fémiparban érdemleges eredményeket hozott a dolgozóknak. Nem annyira az anyagi eredmények számítanak, mint inkább a morális győzelmek. Lorain, Ohioban például, teljesen szervezetlen, az önkényuralom középkori fészkében igazolta a szervezkedés hatalmát. Sem a hatóság, sem a szövetségi egyeztető biztos, sem a gyártulajdonos fenyegtőzése nem bírhatta rá a munkásokat, hogy elálljanak szándékuktól. Az IWW kijelölte az eszközöket, mellyel harcolva érvényt szerezhetnek követeléseiknek, kijelölte az utat, amelyen haladva harcaik eredményét megtarthatják és ennek a forradalmi tanításnak alapján a szervezkedést üldöző gyártelep, átalakult szervezett munkások osztályharcos csoportjává. Aztán a clevelandi küzdelmeket sem hagyhatjuk tekintet nélkül. Ott is olyan eredményekről tanúskodik az ipari küzdelem, amely általános ‘értékkel bir a vasiparban dolgozó valamennyi munkásra. Hiszen azok, akik résztvettek az osztályharcban, vagy még ma is annak a kereszttüzében küzdenek, tudják, hogy a szervezkedés által elért eredmények, nem csak a szervezett iparra vannak kihatással, haneip az azzal kapcsolatos valamennyi iparra, tekintet nélkül, hogy valamennyiben szervezkednek-e a munkások egyaránt ugyanabban a szervezetben, vagy nem. Sok esetben a munkáltatók önként kedvezményekben részesítik munkásaikat, csupán azért, hogy visszatartsák, vagy elodázzák szervezkedésüket. Mert A jelenlegi kivételes helyzetben, ami ugyan nem érte el azt a fokot még, amelyben a 17-18- as esztendőkben a munkások szervezkedési, gyülekezési és szólás szabadságát korlátozták, előfordulhat, sőt elkészülhetünk arra, hogy ismét gyakoratba helyezik a haladó és harcoló proletáriátus ellen. Azonban bizonyosak lehetünk abban, hogy a mai viszonyok között a kilen- dülések nem lesznek olyan erőteljesek, mint voltak húsz esztendővel ezelőtt. Ennek a feltevésnek magyarázata megtalálható abban az egyszerű tényben, hogy a dolgozó tömegek azóta gyakorlati iskolán estek keresztül és pedig a termelés szinterén. Habár nem az eredeti ipari szervezet keretében, de ahoz hasonlóan ipari téren, hatalmas, érdemleges és a mi szempontunkból tekintve, igen értékes gazdasági harcok zajlottak le. Az acélgári munkások, autóipar robotosainak küzdelmei tanulságul szolgál valamennyi ipar munkásainak, hogy csak nehéz harcok árán juthat eredményhez. Felismerheti azt, hogy a reformok által nyújtott engedmények, szalmalánghoz hasonlóan füstbe mennek. Az autó iparban és acél telepeken ugyan nem voltak a küzdelmek osztálytudatos alapon intézve, azonban gyakorlati ipari alapon zajlottak le és hihetetlen, hogy a provokálatlan véráldozat nyomokat ne hagyott ismert tény, nogy szervezkedésben van az erő. Az iparok terén lezajlott gyakorlati küzdelmek viszont, határozott benyomást gyakorolnak a szervezetlenekre és habár az elért hatást azonnal nem ismerhetjük fel, azonban kedvező gazdasági kon- juktura idején, a haladó proletáriátus táborának növekedésében tapasztalhatjuk. A gyakorlati tapasztalat tehát világosan igazolja, hogy a jogtiprások elleni védőeszköz, szervezkedésben található. HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti “Elmélet és Gyakorlat az Osztályharcban” cimü cikkünkben szedési hiba fordult elő. Helyesen 1910-ben irta Debs az Internacional Socialist Re- view-ban a közölt idézetet. A CHRYSLER CORP. ÚJABB OSZTALÉKOT FIZET NEW YORK, N. Y. — Az elmúlt év folyamán a Chrysler Corp. részvényegységenként ösz- szesen 5 dollár osztalékot fizetett. Most — az évnek szeptember 1-éig terjedő részére — már elérték az 5 és fél dollárt az osztalékkibocsátás terén; jelentik, hogy a legújabb osztalék 1.75 dollár, részvényegységen- kint. Kimutatják azt is, hogy a vállalat tiszta jövedelme 1940 január elsejétől szept. 30-áig 30,706,094 dollár.
