Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-19 / 1133. szám
1940 október 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elmélet és gyakorlat az osztályharcban VI AZ ÁLLAMHATALOM ELLENI HARC (Ky) Az osztályharc gyakorlati küzdelmében résztvevő munkások tudják, hogy állandóan harcban állanak az állam- hatalommal. Ez a harc nem kerülhető el, amíg a társadalmi élet kizsákmányoláson nyugszik. Azonban minden esetre elkerülhető, az államhatalom meghóditásáért való politikai küzdelem. A pártok közötti harc, csak diktatúra változást eredményez személycsere utján, de a munkásosztályt sem hatalomhoz nem juttattja mint osztályt, sem javulást nem eredményez társadalmi helyzetében. Ahogyan a kérdés felvetődött, félreértésre ad alkalmat. Nem szabad összetéveszteni az államhatalom elleni harcot, a politikai pártok által, az állam- hatalom meghóditásáért folytatott küzdelmével. A kettő határozottan külömböző célt eredményez. Például, midőn bérharcot folytatunk, habár kimondottan nem az államhatalmat támadjuk meg, hanem az általa képviselt gazdasági érdekeket, mégis szemben találjuk magunkat vele, mert gazdasági bázisát döngetjük. Amidőn gazdasági harcot folytatunk, alapjában a kapitalizmus hatalmának legérzékenyebb részén ütünk sebet. Ebből a tényből ered a felépítmény kapkodása, hogy mielőbb leszereljék a gazdasági megmozdulásokat. Azonban más helyzettel találjuk magunkat szemben, midőn pártpolitika utján kívánunk változást elérni. Az utóbbi esetben nem ártunk az uralkodó osztály gazdasági hatalmának, tehát nem támadjuk közvetlenül a tényleges gyakorlati hatalmát, miáltal az elméleti hatalom, a politikai államhatalom nem áll útjában a pártpolitikai üzérkedésnek. Voltak ugyan esetek, hogy szocialista képviselőket nem ismert el a képviselőház és azok helyüket nem foglalhatták el, azonban ez nem azért következett be, mert ártottak volna az uralkodó osztály gazdasági hatalmának, hanem az akkori háborús hisztéria még a szocialista szót, vagy látszatot sem szívelhette. A pártpolitikai küzdelem tehát elméleti alapon intéz támadást, mig a gazdasági harc- gyakorlati alapon üt rést az államhatalmon. Vizsgáljuk meg, hogy honnan származik ezen ellentétes külömbség. AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT GYŐZELME. Érdemes megemlíteni az angol munkáspárt eredményét, amennyiben még ma is befolyást gyakorol az ügyek intézésében, sőt vezérei közül számosán részt vesznek a háborús kabinetben. Ide-oda 16 esztendeje, hogy uralomra jutott a néhai McDonald fővezérletével, de mind a mai napig nem láttunk javulást az angol munkások helyzetében. Akkoriban pedig a munkáspárt azért jutott kormányzói hatalomra, hogy az egyre súlyosbodó munkanélküliség problémáját megoldja. Előtte egyetlen más párt sem vállakozott erre a szerepre, mert tudatában voltak tehetetlenségüknek, lévén kormányzói hatalomban régen. A munkáspárt azonban ígért füt-fát, hogy uralomra kerüljön, habár hihetetlen, hogy vezérei ne ismerték volna az erőviszonyokat, az árutermelés kikerülhetetlen végzetét. A munkástömegek is bíztak, hogy egy munkáskormány többet tehet érdekükben, mint más kormány és vezéreikre bízták az őket súlyosan érintő kérdések elintézését. Lepergett 16 esztendő, amely idő alatt a munkanélküliek száma növekedett és általában a dolgozók helyzete rosszabbodott. A gazdasági szervezeteket leszerelték és annyira megtörték a dolgozók ellentállóképes- ségét és harcikészségét, hogy szinte úgy tűnik fel, mintha Angliában nem volna osztályellentét. Jutalmul persze, McDonald magas méltóságú kitüntetésben részesült. Nem külöm- ben társai is, akik miniszteri minőségben küldik elvtársaikat hősi halálba. Az angol dolgozók most fizetnek hiszékenységükért. Remélhetőleg utoljára, mert lehetetlen, hogy a vérzi- vatar elmúltával vissza ne térjenek a jól kipróbált gyakorlati harci eszközökhöz. A sztrájk és közvetlen cselekvés eredményre vezető hatásos fegyveréhez. A tényleges gazdasági erővel rendelkező osztály szívesen megtűri a munkáskormányokat, amig érdekeikre veszélyt azok nem jelentenek. Hiszen elégszer bebizonyult, hogy kormányok változhatnak, de a munkáskérdések elintézetlenül maradnak. Itt van a nagy külömbség a pozitív és negativ hatalom között. Ebből a tényből ered, hogy az iparokban dolgozók munka- beszüntetései minden esetben az államhatalmat is érintik. Erre a tényre vezethető, hogy a kapitalizmus sajtója vagy agyonhallgatni igyekszik a komoly megmozdulásokat, vagy őrjöngő uszításba-csap át. Midőn valamely munkabeszüntetés komolyabb arányokat ölt, amint már tapasztalni volt alkalmunk számtalan esetben, akkor mozgásba hozzák az állam- gépezetet, amelynek feladata egyezkedésre bírni a feleket, de elsőleg engedékenyebbé tenni a munkásokat és ha ezzel céljukat nem érik el, akkor viszont az erőszak eszközéhez nyúlnak. Az erőszakot is azonban csak olyan mértékben merik igénybe venni, amilyen erővel szembe találják magukat. Ha a munkások gyönge szervezettel rendelkeznek és harcukban nem mutatkozik, vagy jelentkezik kellő szolidaritás más vidékről, akkor az államhatalom erőszakosabb. A ludlowi bányászok tragédiája bizonyítja ezt. Más vidék bányászai dolgoztak és akaratlanul is több erőhöz, nagyobb hatalomhoz juttatták ki- zsákmányolóikat. Azonban egy általános munkabeszüntetés a bányászatban, egészen mást eredményezett volna, abban bizonyosak lehetünk. Az államhatalom képtelen szuronyok erején kitermelni az árut és a termelési eszközök birtokosai viszont nincsennek munkához szokva. Tehát a munkások szervezett ereje döntötte volna el a harcot és pedig követeléseik teljesülésével. Ezernyi érv, számtalan példa, az osztályharcban lezajlott események tömérdek tanulsága, megdönthetetlenül igazolja, hogy a gazdasági küzdelem a termelés szinterén az egyetlen, amely pánikszerű kétségbeesést okoz az uralkodó osztálynak. MATERIALIZMUS Akár a történelmi materializmust, vagy jelen korunk materializmusát vesszük figyelembe, a konklúzió mindig ugyanaz. Marx előtt már Rousseau is fejtegette a társadalmi élet ellentétes kérdéseit és az akkori gondolkozásra jellemzően igy elmélkedik, “Hát a szabadság csak szolgaságra támaszkodva volna fenntartható? Meglehet. A végletek mindig érintkeznek egymással. Mindaz, ami nem a természeten alapul, bir bizonyos visszásságokkal — főleg pedig a polgári társadalom. Létezhetik oly szerencsétlen helyzet, ahol az ember szabadságát csak mások rovására tarthatja fenn; mikor az állampolgár csak azáltal lehet teljesen szabad, ha a rabszolga a legvégsőbb szolgaságban sínylődik: ez volt Spártában is az eset. Ti pedig, újkori népek, nem tartotok rabszolgákat, hanem magatok vagytok azok. Hiába dicsekedtek a mai viszonyok haladottságával, én több gyávaságot látok benne, mint emberiességet. Mindezzel azonban egyáltalán nem akartam azt mondani, hogy a rabszolgatartás szükséges, vagy hogy a rabszolgaság jogszerű állapot. Hisz már kimutattam annak ellenkezőjét. Csak felsoroltam azon okokat, miért élnek az újkori népek, kik szabadnak vélik magukat, képviselőkkel, s miért nem találnak az ókori népeknél olyanokat. Bármit mondanak is, mihelyt a nép képviselőket választ, nem szabad többé s mint nép megszűnt létezni.” Tehát elmélekdések voltak bőven az emberiség alárendeltségéről, azonban olyan szervezet, amely gyökeresen megszüntetni tudja a szolgai állapotokat, nem volt, amig az IWW meg nem alakult. Az IWW az egyetlen osztály szervezet a dolgozók részére, amelybe tömörülve az árutermelés rendszerét, ami egyébként minden társadalmi ellentétnek kutforrása, örökre megszüntetheti. A mi őszinte tanításuk az, hogy a dolgozók ne bízzák ügyüket közvetitőkre, képviselőkre, hanem maguk intézzék el. Az IWW azt tanítja, hogy a dolgozók hagyjanak fel a politikai játékkal, mert az nem vezet más eredményre, szolgaságának meghosszabitásá- nál. Politikai pártok eredményei, nem jelentenek hatalmat a dolgozóknak. Csak nagyobb alárendeltséget. Azonban a gazdasági harc, küzdelem a termelési eszközök köztulajdonba helyezésért, igenis hatalmat jelent a javakat kitermelő dolgozóknak. Gazdasági hatalmat, amelyen felépítheti a maga ipari kormányzatát. A gazdasági hatalom az, ami erőt kölcsönöz az államhatalomnak. Marx egyik munkájának előszavában nagyszerűen kifejti, amit az IWW minden írásában hirdet és ami jelenkorunk legcélszerűbben elfogadható materializmusát alkotja. Szerinte is: “Vizsgálódásom abban az eredményben végződött, hogy jogviszonyok ép úgy, mint államformák sem önmagukból meg nem érthetők, sem az úgynevezett emberi szellem általános fejlődéséből, hanem ellenkezőleg, hogy azok az anyagi életviszonyokban gyökereznek, melyeknek összességét Hegel a 18. század angolai és franciái mintájára polgári társadalom név alatt foglalja össze, hogy igy a polgári társadalom anatómiája a nemzetgazdaságban keresendő.” A nemzet gazdaságát viszont, a termelt javak értéke adja. Mivel pedig a nyersanyag és az összes természeti erőforrások s annak értéké formálásához szükséges munkaszerszámok, a polgári társadalomban uralkodó kapitalista osztály birtokában van, gazdasági hatalma képmására formálja, vetíti, társadalmi életünk megnyilvánulásait. Enélfogva, gazdasági harcaink egyben, az államhatalom ellen is irányul, minthogy a tényleges hatalmat támadjuk. Materiális alapon vizsgálva a kérdést, jóval közelebb jutunk a helyes felismeréshez, mint eszmei, vagy politikai elméletből indulva ki. Felismerjük szükségleteink forrását, melyeknek kielégíthetetlensége a mai árutermelés társadalmában, eszméinkre, cselekedeteinkre, jogi felfogásainkra és mindenre ami körülöttünk és környezetünkben történik, befolyással bir. Hiszen ha nem igy volna, akkor esetleg az orosz államrendszert nevezhetnők, az emberiség eszményi társadalmának. Azonban amint ismeretes, a szükségletek ott is nagy hiányt szenvednek, ami társadalmi ellentétre vezet és az ellentétek viszont megszülik felismerését, hogy társadalmi felülépitmény, a politikai államhatalom, nemcsak szükségtelen, de határozottan káros is, a szorgalmasan termelő dolgozókra. Ezért nem harcolunk mi az államhatalom meghóditásáért, de ugyanakkor, nem kerülhetjük el az ellene folyó küzdelmet. A Budapesti Hatósági Munkaközvetítő augusztus 28-án jelenti: Jelenleg foglalkozást keres 4124 munkás (köztük 2328 ipari szakmunkás). Foglalkozást kaphat 398 munkás (kötük 174 ipari szakmunkás). Ezt a számot és dátumot jegyezzük föl, hogy szemléltetően figyelemmel kísérhessük milyen változást jelent a munkások számára Erdély egy részének visszacsatolása. A mai állapotokon csak azok csodálkoznak, akik csodákra vártak. — A várakozás, mindig kényelmesebb volt, mint a cselekvés és a gondolkozás. KABARÉ EST ÉS TÁNCMULATSÁG NEW YORKBAN. Az IWW és a Modern Színkör nagyszabású KABARÉ ÉS TÁNCESTÉLYT rendez, 1940 október 19-én szombat este 8:30-kor a Bérmunkás Otthonban ,1351 Third Ave. Szenzációs Broadway műsor! Szigeti József a nagy cigányprímás zenekara! Jegy ára 35 cent!
