Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-12 / 1132. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 október 12. Vasárnap délelőtt Irta: FÖLDEÁK JÁNOS Nem szégyenlem bevallani egy gyöngémet: csak vasárnap délelőtt szeretek a konyhában tartózkodni. Különösen akkor, ha a készülő húsos ebéd szaga már kellemesen érezhető. Hétköznap nem szivelem a konyhát; reggel a kapkodó öltözködés, a gyors reggelizés nem teteszi rokonszenvessé; este meg, amikor az ember fáradtan haza- kecmereg a napi robotból, nincs kedve a konyhában áesorogni, inkább a nyájasabb szobába vándorol. Egyébként is a konyha a feleség birodalma. És ba “harcias” természetű az asz- szonyka, akkor a férjnek nincs is maradása a hagymaszagu szentélyben. De vasárnap! — hiába csattog a feleség szájacs- kája, a férj csak összehuzód- szkodik valamelyik semlegesebb sarokban és újságot olvas s,közben táguló cimpákkal nyugtázza a tűzhelyen rotyogó-sistergő ebéd ígéretes kellemetességeit. így volt ez a múlt vasárnap is. Az ebéd korán elkészült, az asszonyka tábornoki vehemenciával rendet és tisztaságot teremtett és megtérítette az asztalt. De ebédelni még korai, mit csináljon hát az asszonyka? A kilincsek és a rézedények ragyognak, bútor és edény mértani pontossággal a helyén. Mi következhet? Természetesen az újság, amit a férj uram olvas. Asszonyi igénnyel ellenkezni kész veszedelem, kétszeresen az vasárnap. Bánatomban kihoztam az éléskamrából egy halom régi folyóiratot, hogy időtöltésből böngésszek bennük. És amint leteszem a kőre a megviselt folyóiratokat, hát egy szürke egérke riadtan kiugrik közülük és a fásláda alá menekül. Ez a kis eseméhy önmagában semmi. Az asszonyka is meglátta a menekülő egeret. Fiatal még a lelkem s talán egérfogón kívül nem is látott még ilyen kis szürke állatocskát, hát persze, hogy megijedt ^ és persze, hogy sikított is hozzá. Mint afé- le “erősebb” férfi, fölényesen rendelkeztem: — Állj a szobaajtóhoz, nehogy a szobába surranjon! Fogd meg a szeneslapátot és . . . Az asszonykám sápadozva engedelmeskedett. Én az éléskamra ajtaját csaptam be és újságot gyömöszöltem a nyíláshoz, mert “a kis egér minden lyukba belefér”. Majd más híján egy rövidnyelü seprüt markoltam és megkedődött a vadászat. Négykézlábra terpedtem a kövön és a fásláda alját döf- ködtem a seprűvel. Világos, hogy ez nem tetszett az egérnek. Más óvóhelyet. keresett és a boldogtalan szobaajtó felé szaladt. Az asszonykám rögtön vissantott és ugrott is egyet és akkorát csapott a szeneslapáttal a kőre — nem az egérre — mintha ágyulöveg csattant volna. A szeneslapát nyele ketté törött, az egér meg a konyhaszekrény alá inait. Egy rendes férjnek nem szabad elveszíteni a fejét, még akkor sem, ha a helyzet drámai; az asszonyka foga vacog, mert az egér: — Szörnyű állat! — Fiacskám! — mondtam nagyon határozottan. — Itt a házikabátom, nesze, majd én kizavarom a haszontalant, te meg rádobod a kabátot! Ugy-e, hogy ez remek haditerv? Megint hasrafeküdtem a kövön és kotorásztam a szekrény alját a seprűvel. Persze, hogy ismét menekült az egér. Szabályosan, kétszer megfutotta a konyha hosszát. — Itt van, itt van! — lármázott az asz- szonykám és dobta a kabátot. De hogyan dobta? Az asztalról lesodort egy vizespoharat és a vékony üvegpohár . . . ajaj, béke szilánkjaira! Az egér a vizesvödör mögé menekült a sarokba . . . Az asszonykám a kedvenc vizespoharát siratta, én meg hangosan dühöngtem. — Csak ne káromkodj! — igy a párom szipogva. — Inkább huzz el mindent a faltól, hogy ne tudjon elbújni ez a féreg! C No, ez igaz! Elhúzni mindent a faltól. - Elhúztam a konyha- szekrényt, elhúztam az asztalt, a fásládát, a nagy mindenesládát ,a mosdót, az ülőkéket . . . Az asszonykám csak a szobaajtót őrizte rendületlenül és remegve. — Mit félsz? korholtam és törültem magamról az izzadtságot. — Fogj valamit te is és üsd, ha látod! Az asszonyka is beismerte, hogy nevetséges a félelme s mivel nem volt más kéznél a porolót markolta meg. Oly elszántsággal, mintha életről és halálról lenne szó, indultam a “veszedelmes” sarok felé. Megemeltem a vödröt . . . — Vigyázz! — üvöltöttem. Az egér ugrott, én rúgtam, de az egér helyett a falat találtam el. — Hüjnye, a jóságos . . . Komiszul sajgott a lábam. Az asszonykám már hősiesen rohangált az egér után és elszántan hadonászott a porolóval. Felrúgta a széntartót és a tojásbrikkett ezerfelé gurult a kövön. A poroló beleakadt a száritózsinegbe, ez aiszakadt és a törlőruhák, meg a törülközők az én fejemre hullottak. Ez meg nekem volt uj, az izgalom ugyanis nagy volt, a meglepetéstől eleresztettem a vödröt. Mennyei csörömpölés* — és a kiömlő viz azonnal szövetséget kötött a brikettel . . . — Jaj, mit csinálsz? — rémüldözött az asszonykám a frissen keletkezett tócsában. — Nem tudsz vigyázni? v — Hol az egér? — harcias- kodtarn dühösen. — Kitaposom a belét a nyomorultnak! Elevenen sütöm meg! . . . Hová lett? — Nem tudom! — Nem tudom, nem tudom! Te semmit sem tudsz! — Ha te mindent tudsz, mondd meg te! — kerepelt az asszonykám. Gondolhatják, hogy ami eddig történt, az beleütközött a csendrendeletbe. Az edényhuzo- gatás csörömpölés, no meg a kiáltozás feltűnt a szorríszé- dunknak is. — Mi baj van ? — jött be hozzánk a terjedelmes néne. De a küszöbnél megállt és szeme- szája nyitva maradt a csodálkozástól. Hogyne, a bútorok a konyha közepén s a viz már békésen lekvárrá lágyította a némelyik brikettet. — Csukja be az ajtót! — kiáltott rá a párom. A néne ijedten becsukta és tutyijával beletalpalt a tócsába. — Mit csinálnak? Mi történt! — Egerünk van! — mondtam mérgesen. — Aaf hajszoljuk! — Miért akarják elevenen megfogni? — kérdezte jámborul. — Ki akarja elevenen? — morogtam vészesen. A néne elkezdett nevetni. Nevetni? Nem. Hahoztázni. Testi terjedelme valósággal rengett: — Nahát, de gyerekek maguk! Ilyen felfordulást csinálnak, amikor sokkal egyszerűbben megfoghatják! — Hogyan? —kérdeztük egyszerre. — Hát a macskámmal! No, majd én behozom. Összenéztünk az asszonykámmal és saját bolondságunkon nevetni kezdtünk. A néne már hozta is a macskát. Egy kicsit kényeskedett a cirmos, de aztán megérezte a szagot és brikett ide, tócsa oda, pillanatok múlva már elégedetten morgott és szájában fityegett az egér . . . Potom háromnegyed órát tartott, mig rendbe hoztuk a konyhát; éppen húzták a levesnótát. EGY NAGY SZERVEZET (ONE BIG UNION) A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 15c. (Befejező közlemény) Másodszor: A munkásproblémákra végleges megoldást kell nyújtania úgy, hogy a munkasokat megszabadítsa az örökös sztrájkok, kizárások, bírói letiltásoktól és attól, hogy egyik csoportot a másik ellen sztrájktörőknek használják fel. MEGFIGYELHETŐ e könyben kiadott térképen, hogy az Industrial Workers of the World miként biztosítja a műhelyek feletti uralmat a munkásság részére, miként teszi lehetővé a tökéletes ipari union kiépítését és miként egyesíti a szervezett munkások erejét egy központba, ahonnan a gyengébb pontokat védeni és támogatni lehet. Figyeljük meg továbbá, hogy ennek a szervezetnek növekedése és fejlődése miként fogja felépíteni saját magán belül az ipari demokrácia szerkezetét, mely végül szét fogja repeszteni a kapitalista állam burkát s lesz azon- organizmus, mely által a munkások fogják üzemben tartani az iparokat s maguknak fogják megtartani, amit munkájuk által termelnek. Egy kötelezettség mindenki számára! Unionista egyszer és egy iparban, unionista mindenkor és minden iparban! Egy ipar valamennyi munkása egy unióba, a munkások ösz- szes uniói egy nagy munkásszövetségbe az egész világon. Az ipari unionizmusnak nem szabnak határt az országhatárok. Éppen azért az Industrial Workers of the World, — az ipari unionizmus legtökéletesebb kifejezője, — nem törődik az országhatárokkal, hanem a Föld egész felületén mindenütt szervezi a bérmunkásokat. Ma nagyon kedvezőek a viszonyok az ipari unionizmusra. Ez természetes is, mert hiszen a mai előrehaladott és fejlett ipari rendszer a munkások részéről is hasonló fejlett szervezetet hozott létre. Amint ebben a füzetben bemutattuk, a vagyontermelés- nek annyira jól szervezett és mesterien összeállított intézményei sugalják a munkások számára az ipari szervezetek legjobb formáit. A tervrajzon bemutatott elrendezés nem önkényesen meghatározott vagy egy ember képzeletének müve. Külömböző országok legkiválóbb statisztikusainak táblázatait tettük gondos tanulmány tárgyává és a szisztematikus elrendezés kiállja a tudományos vizsgálat próbáját. Azt állítottuk és itt ismételjük, hogy a munkások ipari szervezetének az elrendezése az összes termelő erők leghatásosabb szolidaritását biztosítja ama viszonyok javításáért folyó védő és támadó harcaikban, melyek alatt ma szenvednek, azon bajok elleni harcaikban, melyek a munka által termelt áruk szétosztásának kapitalista rendszerének sajátságai. Ha a munkások azon intézményeknek megfelelő ipari szervezetekben szervezkednek, melyekben foglalkoztatva vannak, képesek lesznek együtt állani mint hatalmas ipari kombinációk jobb munkaviszonyokért folyó harcaikban bármely iparban. Nem lévén elkülönítve a szakmavonalak vagy a kizsák- mányolókkal kötött szakszervezeti szerződések által, képesek lesznek nemcsak csökkenteni a termelést és a munkáltatók hasznát, de képesek lesznek, ha szükséges, hirtelen beszüntetni a termelést bármely iparban, vagy egy város, vagy egy ország valamennyi iparában, vagy — ha elég erősek — lezárhatják a gyárakat a jelenlegi munkáltatók előtt s megkezdhetik a használatra való termelést. Az ipari unionizmus mozgalmában a munkások szorosan rugaszkodnak a nagy gondolkodónak Marx Károlynak nagy szavaihoz: “A munkásosztály felszabadítása csak maguknak a munkásoknak a müve lehet.” Világ proletárjai egyesüljetek ! KABARÉ EST ÉS TÁNCMULATSÁG NEW YORKBAN. Az IWW és a Modern Színkör nagyszabású KABARÉ ÉS TÁNCESTÉLYT rendez, 1940 október 19-én szombat este 8:30-kor a Bérmunkás Otthonban ,1351 Third Ave. Szenzációs Broadway műsor! Szigeti József a nagy cigányprímás zenekara! Jegy ára 35 cent!
