Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-10-05 / 1131. szám
1940 október 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elmélet és gyakorlat az osztályharcban Bevezetés B-y munkástárs kérdéseire. II. AZ ÁLLAMHATALOM KÉRDÉSE (Ky) Életem első sztrájkja óta mélyen gyökerező gyűlölettel viseltettem minden állami képviselet iránt, mert nemcsak családi tanítás figyelmeztetett az úri huncutság sajátosságaira, de alkalmam volt személyes tapasztalatból megismerni furfangját. Midőn már elég idős voltam önnálló gondolkozásra, kerestem-kutattam a nyomort felidéző okokat. Legelső Ízben 1912-ben került kezembe olyan szocialista irodalom, melyben már szó esett gazdasági ellentétekről. Azonban akkor még a mai értelemben ismert osztályharcról fogalmam nem volt. Közvetlen a szocialista párt magyar osztályának megalakítása után, Schenectadyban értesültem először az IWW létezéséről, amit csak azért nem pártoltak akkori elvtársaim, mert kizárólagosan gazdasági ténykedést folytatott és nem vetette magát a politikai párt ellenőrzése alá. Attól az időtől kez- dődőleg, a politikai és gazdasági akció közötti külömbséget tárgyaló leírásokat, nagy hévvel olvastam. Később Detroitba kerülve közvetlen érintkezésbe jutottam az IWW-val és közelebbről figyelve működését, kétségem nem volt aziránt, hogy az IWW az egyetlen munkásszervezet, amely helyes eszközökkel és a reális tények felismerése alapján törekszik a munkásosztály felszabadítására. Midőn Haywood nem hagyhatta el vasúti kocsiját, hogy egy háboruelle- nes népgyülésen beszéljen, bizonyos voltam benne, hogy a szervezet amelyet képviselt, alapjában támadta meg az ÁLLAMHATALMAT és ezért nem beszélhetett a detroiti munkásokhoz abba az időbe. A jobblétért folytatott mindennapi küzdelmünkből merített tapasztalat is, világosan utal arra a tényre, hogy a meglevő állam- hatalom gazdasági erőn nyugszik, Akik ezt tagadják, vagy elfogultságból teszik, vagy még nem ismerték fel a társadalmi erőviszonyok hatását, a társadalomban végbemenő ténykedések felett. A világháború befejezése után tűnt ki a legvilágosabban, hogy mennyire befolyásolta a politikai vezéreket a gazdasági érdek. Azoknak a gazdasági érdeke, akiknek nemzetközi befektetéseik a kereskedelemben, nyersanyag forrásokban és más javakban veszélyeztetve voltak. Wilsonnak például, mint politikai adminisztrátornak nem volt egyéni érdeke, sőt esztétikailag ellenezte a háborút. Azonban az uralkodó kapitalista osztály gazdasági ereje kényszeri- tette a hadüzenetre, hogy vagyoni érdekeit megvédje. A békekötés után a szövetségesek évekig politikai befolyást gyakoroltak a levert központi országokban és igyekeztek gazdasági ellenőrzést is gyakorolni. Mivel azonban csak gyarmatosított területen lehetséges gazdasági erőhöz jutni és azon felépíteni az államhatalom gyakorlását, tehát a szövetségesek politikai ellenőrzése a letepert országok gazdasági erejével szemben hatását vesztette. Ebből is felismerhető, hogy a gazdasági erőviszonyok adják, a politikai államhatalom gyakorlásához az alapot. AZ OROSZ PÉLDA Lenin már 1921-ben elismerte a politikai, tehát az államhatalom gyöngeségét a gazdasági erők hiánya miatt. Egyik beszédében, amelyet a svédországi lapok teljes egészében közöltek annak idején, a következő vallomást teszi: “A kommunisták előtt nem lehet kétséges, hogy a gazdasági fronton gazdasági vereséget szenvedtünk és pedig tagadhatatlanul súlyos vereséget, önkéntelenül merült fel bennünk az uj gazdasági eljárás szükségessége. A gazdasági harcvonalon, melyen a kommunista rendszerbe - akartunk vonulni, sokkal nagyobb vereséget szenvedtünk 1921 tavaszán, mint Denikintől, Kolcsak avagy Pil- szudskitól. Ezen vereség abban nyilvánult meg, hogy gazdasági építményünk elvált az alapzattól anélkül, hogy a termelő hatalmunk kialudt volna, holott ez képezi legfontosabb problémáját pártunk programjának. A külföldi kapitalizmusnak szolgáltatott engedményeink, valamint a magánkapitalizmus felszabadítása képezi az uj gazdasági működésűnk gyökerét és ez határozottan a kapitalizmus megújítását jejenti. Viszont ha a kapitalizmus fejlődik, az ipari proletariátus is növekszik vele együtt. Szükséges, hogy józanul lássuk a dolgokat. Ha a kapitalisták lesznek készen szervezetükkel előbb akkor elfogják űzni a kommunistákat. Efelett nem lehet kétségünk. Avagy lesz-e hatalma a proletár államnak, a földművesekre támaszkodva, határok közzé szorítva és olyan mederbe irányítani a kapitalistákat, mely utón haladva kialakulna az állam alárendeltsége és az azt támogató kapitalizmus ? Ezen kérdést józanul kell elbírálnunk.” Tekintélyre való hivatkozásnak ennyi is elég a helyes meglátásra. Tisztán érthető, hogy az elméletekre épített politikai hatalom, tehetetlenné vált a gyakorlati gazdasági kényszerrel szemben. Hátrálásra kényszerültek, hogy időt nyerjenek gazdasági szervezkedésre. Azonban a felülről lefelé épített gazdasági szervek, a politikai demagógok és bürokrácia bajnokainak lettek vazalusai. Mást elvárni nem is lehetett, mert akik a parancsot osztogatták, nem voltak hajlamosak verejtékezni az ujáépités munkájában. Azonban az orosz diktatúra sikeres fenntartása, nem csorbít azon a tényen, sőt még inkább bizonyítja, hogy a munkásosztály sehol a világon nem juthat tényleges hatalomhoz és nem juthatnak a termelés és szétosztás ellenőrzésének birtokába, amig az összeomló tőkés termelési rendszer helyét elfoglaló, gazdasági szerveiket ki nem építik. Ma az IWW az egyetlen gyakorlati társadalmi szerv, amely őszintén a materiális tényezőkre épit. Mellőzi a furfangos cselszövéseket és sal- langos jelszavakat. Építi a termelés és szétosztás nélkülözhetetlen szerveit, amit működésbe állíthat azonnal az adott helyzetben. Az ipari adminisztráció erejével viszont, a politikai hatalmat is korlátlanul a munkásosztály, a termelésben dolgozó munkások közvetlen gyakorlásába állítja. FASIZTA-NÁCI PÉLDA A harcos gazdasági szervezetek megmozdulásait a pártok kontroljában levő szakszervezetek tagjaival verték le és any- nyira elgyöngitették a munkások ellentállását, hogy amidőn Hitler nyíltan a fegyver erejére támaszkodva merészelt követelőzni, a politikai adminisztrációnak nem volt annyi hatalma, hogy örökre elnémíthatta volna. Engedményeket tett neki és pártjának, ami könnyebbé tette részére az elégedetlen tömegekhez való férkőzést. A szindika- listák voltak az egyedüliek, akik felismerték, hogy az iparfejedelmek vannak Hitler mozgalma mögött. A politikai köz- igazgatást gyakorló szociáldemokraták előbb elnémították a szindikal istákat, mert nem tartották lehetségesnek Hitler győzelmét. A 32-es választások után is testvérharc dühöngött a képviselőházban, miközben Hitler szervezte és magaköré gyűjtötte a munkanélkülieket és az iparfejedelmek segédkezé- sével élelmezte azokat, mig végül a kapitalizmus gazdasági hatalmán, az államhatalom birtokába jutott. A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA alkalmából, Cleveland west sideon a HENRY HALLBAN 3930 Lorain Ave. NOVEMBER 16-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRS AS VACSORA LESZ, amelyen kitűnő csirke paprikás lesz felszolgálva. Vacsora 75c. Vacsora után tánc. A fasizmus is a tőkés társadalom gazdasági hatalmából merített erőt, az államhatalom meghóditására. A hatalom eléréséhez szükséges eszközeit, több leírásból ismerjük. Tekintettel a kapitalizmust szolgáló céljaiknak és a kapitalizmus által gyakorolt politikai hatalom elnéző szerepére, sikerült terrorizálással a munkásszerveze teket összeroppantani és a szétfutó tagságot érdekeik szolgálatára bírni. Az ellenszegülők fejei felett felgyújtották hajlékukat, ricinus olajat itattak velük és a parasztok terményeit megsem-, misitették. Akiknek ez sem volt elég intelem, azokat hatalmi erőhöz jutásuk elején internáló táborokba likvidálták. Örök emlékezetű tény marad azonban, hogy elsősorban a gazdasági szervezeteket fasizálták és annak erején jutottak az államhatalom birtokába. ígéreteket is tettek, hogy a munka- nélkülieket elhelyezik stb. Ez is hozzájárult, hogy a dolgozók nagy tömege csatlakozott mozgalmukhoz. Sikerükhöz azonban légióként az járult, hogy a munkásmozgalom hamis utakon tévelygett. Nem ismerte fel kellően osztályérdekét és szét- tagoltan frakció harcot folytatott a kapitalizmus elleni harc helyett. A NÉMET PÉLDA Németországban már 1932 őszén érezhetővé vált, hogy a szociáldemokraták és kommunisták politikai hatalma, még nem jelenti az államhatalmat. Gyakorolták ugyan a politikai adminisztrálást és a képviselők a szocialista csepürágást, azonban a tényleges gazdasági és annak erején az államhatalommal, az iparmágnások rendelkeztek. A termelés eszközei felett még mindig a Krup-Thys- sen és egyéb érdekeltségek rendelkeztek, amelyek következtében a gazdasági leromlás annyira fokozódott, hogy a munka- nélküli ifjúság csoportokba verődve csatangolt az országban és tolvajlásból tartotta fenn a puszta létét. Tehát semmi okunk nincs elismerni sem a nácizmus, sem a fasizmus, sem egyéb izmus államhatalmát. Mert az állam- hatalom csak addig hatalom, amig gazdasági alapja van. Mihelyst a gazdasági alapzat meginog, azzal együtt porba hull az államhatalom is. Az események világosan igazolják ezeke't az állításokat. A német-magyar- olasz és más országok proletá- riátusának tragédiája kiált felénk, hogy helyesen, rendszeresen és mindenek felett gazdaságilag szervezkedjünk, mert .gazdaságilag szervezett összetartásunk erején, minden hatalom birtokába jutunk. Következőleg az állam erőszakoskodásról Írunk. A BATA CIPŐGYÁR 59 CSEH MUNKÁSÁNAK EL KELL HAGYNI AZ ORSZÁGOT. Annak idején a Bérmunkás is megírta, hogy a németek által megszállott Csehországból a Bata-cipőgyár a marylandi Bel- camp városban gyártelepet létesített. A gyárnak engedélye volt, hogy “kiképzésre” legtöbb 100 volt munkását Csehországból ide hozasson. Az union ahová a gyár munkásai tartoznak kifogást emelt illetékes helyen a csehországi munkások ideho- zatala és alkalmazása ellen. Most történt döntés ebben az ügyben és az igazságügyi minisztérium határozata, hogy 59 munkásnak el kell hagynia az országot. NYUGTÁZÁS ÉS KÖSZÖNET Becker munkástársnőnk a new yorki csoport gyűlés után, szeptember 13-án, születési évfordulót tartott, melyen a csoport gyűlésén megjelent munkástársakat megvendégelte. Fishbein munkástárs tartott rövid üdvözlő beszédet, mely után a jelenlevők 17 dollárt adtak össze a Bérmunkás javára. Ezen összeget 20 dollárral kipótolva kézhez kaptuk, melyért ezúton is köszönetünket nyilvánítjuk. A Bérmunkás lapbizottsága.
