Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-10-05 / 1131. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1940 október 5.

Az események sodrában

írja: FÖLDVÁRY MIHÁLY

Budapest, agusztus hó — Lassanként mint előrelátható is volt a magánkapitalizmus defenzív, az államkapitalizmus offenzív háborúja lángralobbant- ja az egész világot.

Euópai szárazföld javarésze már az államkapitalizmus élcsapatainak, vagy ha úgy tetszik a fasizmusnak birtokába került.

Dacára ennek mégis nyugodtan elmondhatjuk a nagy mérkőzés még tulajdonképen hátra van.

Európa népei közül a francia nép indolenciája ami uj és meglepő. A francia hadsereg mint tudjuk a legjobban fölszerelt hadseregek egyike volt, s ha el- lentállásának gyöngeségét hihetetlen rövid nem egészen 30 nap alatti demoralizálását boncolgatjuk megállapíthatjuk azt. hogy súlyos belső ellentétek következményének tükörképe ez. Nem mai keletű annyi bizonyos. Ki ne emlékezne közülünk arra a kétszínű játékra, amit a francia burzsoázia és kapitalizmus tanúsított a spanyol nép szabadságharcának ideje alatt? A francia nép mindent elkövetett, hogy segítségére legyen Franciaország a köztársasági Spanyolországnak. Franciaország kapitalistái viszont sikerrel szabotálták el a nép eme szándékát. Ekkor történt meg Franciaország népének kettéhasadá- sa s került egymással szemben a francia proletariátus és kapitalizmus. A többi filmszerűen drámai gyorsasággal pergett le. A francia kapitalizmus, tömegesen vetette börtönbe a baloldali s forradalmi érzelmű munkások legjobbjait, oszlatta föl szervezeteiket s kobozta el köztulajdonaikat. Hallatlan üldözések vették kezdetüket, de gyors tempóba a háború ürügyével helyezték hatályon kívül a proletariátus által kiharcolt szociális előnyöket is. Magyarul: A francia kapitalizmus és burzsoázia létéig, veszedelmesebbnek tartotta a francia proletariátust mint külellenségét a fasizmus esetleges győzelmét. A profit őfelsége uralmának biztosítása mindenek előtt volt a vezérlő csillaguk. A fegyverbe szólítottak elnyomóik uralmát nem voltak ezekután hajlandók biztosítani, illetve életük árán megvédelmezni. Körülbelül egy milliós vesztességet jelent a fasizta francia kormány. E számot anélkül, hogy vitába száll- nánk vele fogadjuk el. Igen ám csak ehez tudnunk kell azt is, hogy azok a francia csapatok, amelyek harcokban ezt a számot vesztették, gyarmati áthajózott csapatok voltak 90 százalékig és nem a fehér francia anyaországi kötelékek. A francia anyaországi csapatok semmi hajlandóságot sem mutattak a francia kapitalizmusért harcolni. Sőt az elégedetlenség oly magas fokra szökött, hogy sietve fegyverszünetet kellett az olasz és német fasizmussal kötniük, hogy ezzel elejét vegyék a fegyveres forradalom kirobbanásának, mely létüket semmisítette volna meg. így vizsgálva a történteket köny- nyen érthetővé válik az uj Pe- tain féle fasizta kormány miért tett sietve eleget a francia

hadsereg lefegyverzése iránti német-olasz követeléseknek.

Frankoék fasizta Spanyolországa gibraltári követelésével háláját immár kifejezésre juttatta az angliai kapitalizmusnak, amiért segítették blokádjukkal a köztársasági Spanyol- országot megfojtani. Viszont most derült ki, hogy Frankóék nemzeti Spanyolországának lei- gázott népe tetejébe 5 milliárd aranylirát tartozik kiizzadni a fasizta Olaszországnak “hathatós” segítségéért. Mint látható a lelki közösséget nem adták Frankónak ingyen Mussoliniék s ha tudjuk, hogy ennek a horribilis összegnek javarészt a pápai kincstár folyósította és igy a spanyolországi papi uralom visszaállításának hasznán felül kamataival együtt a pápai kincstárba is folyik — ez ugyan még nagy kérdés — vagy lega- láb is kellene, hogy befolyjon úgy megállapíthatjuk a politizáló egyház jó üzletet csinált. Veszíteni pedig a fűbe harapot- tak és leigázottak fognak egyedül.

Mint már rámutattunk a magánkapitalizmus hires fellegvára Anglia azzal, hogy a tengerek ura, hatalmas és egyetlen ütőkártyával is képesnek bizonyultak tromfot adni lázadó zsandárjaiknak. Ez az ütőkártya Európa teljes blokád alá való helyezése minden érzelmi szempontokra való tekintet nélkül. Ez most röviddel ezelőtt következett be s az abnormális időjárás folytáni katasztrofálisan gyenge és rossz termési év eredménye európaszerte. VéleAz Egyesült Államok népessége 6 százalékát teszik ki a világ emberiségének az alábbi adatok szerint, mégis közel 50 százalékát a világ terményeiből mi állítunk elő, nem szólva arról, hogy a világ arany mennyiségének 85 százalékát “MI” bir- juk, melyet a terményeink ellenében cseréltünk ki a világgal.

A nevezetesebb termények, természeti kincseknek az egész világon kitermelt részének a következő százalékát állítjuk elő és osztjuk szét:

Automobil ....................... 76%

Olaj ................................... 62”

Tengeri ............................. 53 ’ ’

Gyapot ............................. 50 ”

Acél ................................... 38”

Villanyerő ......................... 35 ”

Kőszén ............................... 34 ”

Vasérc ............................... 34 ”

Fa anyag .......................... 27 ”

Búza .................................. 17 ”

Állatállományban is csak Ar- gentinia közelíti meg az E. A.- okat, de a fenti adatokat leginkább azért közöljük le, mert azok képeznék a kivitelre szánt felesleget. A kertészeti és más mezőgazdasági terményt nem is találjuk kimutatásra méltónak, mivel annak a kivitelével a kormány nem nagyon törődik és a belső egyensúlyt, a termelési és^ fogyasztási külömbséget szabotázsolással, a termények megsemmisítésével és mesterséges csökkentésével igyekeznek megoldani.

ményünk szerint az államkapitalista térhódítás még akkor is talmi értékű lenne ha történetesen Angliát is sikerülne elfoglalniuk, tudvalevőleg azt, hogy Anglia mint európai állam importra szorul. Ha import nincs Európa számára úgy bármennyire is tetszetősnek látszik az önellátási jelszó, ez katasztrófát jelent az államkapitalizmusra.

Germánia a jelek szerint beleesik hatalmi elvakultságából, újból abba a hibába, amibe a Vilmosi Németország esett. Nem képes és talán nem is akar elképzelni egy nem kizárólagos germán vezetés és irányítás alatt, hanem egy kooperative működő Európát, még kevésbe megvalósítani. Már rámutattunk előző cikkeinkben arra, hogy azt nem cézári gőggel és szuronyokra építik, hanem a “levert és elfoglalt” országok egyenlő félkénti elismerése mellett az Európai Egyesült Álla- mok-ba való csatolásával. Ma még nem láthatjuk világosan a germán és olasz államkapita(Folytatás)

C. Az igy kapott dolgokkal megindul a tulajdonképpeni életszükségleteknek és a kényelem szükségleteinek ellátására a termelés, a termelésnek különféle, de egymástól függő helyein, a malmokban és a gyárakban.

D. Mindezekkel a dolgokkal a munka alkotó keze építi az

Szinte természetesnek vélhetné minden intelligens ember, hogy ahol ilyen nagy bőség van, amit egy kis igyekezettel még meglehetne kétszerezni, ottan nem lehetne éhes, rongyos vagy otthon nélküli. Ezzel a feltevéssel szemben az igazság az, hogy 36 millió személy nékülöz, rongyos és az életét is úgy tudja fentartani, hogy a kormány alamizsnáján ,kegyelem kenyéren él.

Ezt a kérdést nem bírta Roosevelt megoldani 7 év alatt. Most még messzebb van a megoldástól, mint a világháború előtt, amikor az európai országoknak még volt aranyuk, voltak gyárjaik, melyet az amerikai tőke megvásárolhatott, vagy ipari terményekre kicserélhetett. De ez is leszállóit majdnem a zéró lehetőségre. A mellett, hogy az éhező Európa, ha teheti majd, akkor is csak kész ipari termelvényeket tud élelmi és nyersanyagért kicserélni, melyet az E.Ä. nem tehet meg, ha csak nem akarja, a munkanélküliek számát megkétszerezni ez által a belső fogyasztást még nagyobb mértékben csökkenteni.

Azért látják Roose vélték

egyedüli mentségnek a háborús felkészültséget és esetleg fegyverrel kényszeríteni rá Európát, hogy csak Délameriká- val kereskedjen, hanem velünk is.

Vi.

lizmus további céljait. A jelek azonban azt mutatják, hogy nem a kooperativ Európát, hanem olyan Európát szándékoznak megvalósítani, amelyet bizonyos szabad harácsolási érdekszférára osztanák fel, ahol az illető győztes volna a polgár a többi a rabszolga, a cseléd. Ez azonban eleve magában hordja a bukás csiráját. A fanatizált germán nép főleg az ifjúság, anélkül, hogy mérlegelni képes volna az események hord- erejét és távolabbi kilátásai; tapsol a “győzelemnek”. Pedig nincs kizárva, hogy akkor veszti el a csatat, amikor ugyvéli, hogy megnyerte. Az angol blokád a legyőzött és elfoglalt országok készleteinek birtokában, ma még nem érezhető Germániában úgy mint az elfoglalt területeken, ahonnét azt elvitték és a pótlás befagyott. De rövidesen Germániában is érezhető lesz egy sokkalta nagyobb hiány, mint amit eddig megismerhettek annyi bizonyos.

(Befejezés a jövő számban)

élet és anyag védelmére szolgáló hajlékokat a természet erőinek viszontagságai ellen és állítja ez erőket a társadalmi jólét szolgálatába.

MUNKA AZ EGYEDÜLI TERMELŐ

E társadalmi intézmények alkotásához és fejlesztéséhez a munkások és egyedül csak ők járulnak hozzá értelmük és kezük munkájával. Ők alkották a vagyon termelésére szolgáló eszközöket és tökéletesítették azokat az idők folyamán.

Ez intézmények funkciói ama kevesek számára való haszonhajtásra vannak szervezve, kik soha sem járultak és nem járulnak hozzá azok alkotásához és fentartásához.

Az emberi erőket, melyek az eszközöket, intézményeket és szerszámokat alkotják és értéket adnak a természet adta anyagnak és természeti erőknek, elválasztják alkotásaiktól parazita természetű hatalmas kombinációk, melyek által kevesek kormányozzák az ipari élet minden állomását azon eszközök utján, melyeket ők szerveztek és állítottak uralmuk szolgálatába. Ez ellenséges erőkkel szemben ä munkásoknak szervezniük kell saját eszközeiket és saját kollektiv erejüket oly szervezetekben, melyek felölelik a társadalom minden hasznos és minden vagyonttermelő tagját.

A MUNKÁSOSZTÁLY HIVATÁSA

Egy munkásszervezet n e k, hogy helyesen képviselje a munkásosztályt, két dolgot kell szem előtt tartania:

Először: Oly módon kell

egyesítenie a munkásokat, hogy lehető legsikeresebben vívhassák a harcaikat és védhessék meg érdekeiket a rövidebb munkaidőért, nagyobb munkabérért és jobb viszonyokért folyó küzdelmeikben.

(Folytatjuk)

"Ez a gazdag ország"

EGY NAGY SZERVEZET

(ONE BIG UNION)

A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 15c.