Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-03-23 / 1103. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 március 23. A MENEKÜLTEK A patkányméreg mehet Tudvalevő dolog, hogy az an­gol-francia blokád a nácik be­hozatali lehetőségeit a mini­mumra redukálta. A nácik ter­mészetesen mindenféle fur- fangal megpróbálnak túljárni az angolok eszén, persze igen cse­kély sikerrel. Legutóbb az egyik amerikai hajón rengeteg árut foglaltak le, amely semleges számlára, de a nácik számára volt feladva. Az áru között ta­láltak 1500 font patkány mér­get és több tonna teljesen rot­hadásnak indult és szörnyű bűzt okozó sajtot. Ezt az árut az an­golok átengedték. Látszik, hogy van az angolokban humor. A patkány méreg bevitelét Né­metországba igazán nem szabad korlátozni. Az amerikai náci érzelmű po­litikusok gyakran megkísérlik megmérgezni Amerika demok­ratikus érzelmű népét, hogy a refugek “óriási” beözönlése mennyire veszélyezteti az ame­rikai munkapiacot és hogy mennyi “jobot” szipkáznak el ezek a bevándorlók. Az ameri­kai bevándorlási hivatal most hozta nyilvánosságra az 1939-es esztendő hivatalos adatait és ezekből aztán kiderül, hogy az 1939-es esztendőben az előirt kvóta szám fele sem jött be Amerikába. Az amerikai konzulátusok az elmúlt évben 58853 vízumot ad­tak ki, ebből 27,370-et a német konzulátusok adtak ki. A zavaros viszonyokat leg­jobban jellemzi az a tény, hogy az elmúlt évben sok százezer ember iratkozott fel a kvótára. Mig 1938-ban az összes igény­lők száma csak 317.606, addig 1938-ban ez a szám 657,353-ra emelkedett- Ebből 115,222 a len­gyel, 309,782 a német, 51,271 a csehszlovák és 32,836 a magyar kvótára iratkozott fel. Az el­múlt évben az amerikai konzu­látusok 23,813 kvótán kívüli ví­zumot adtak ki, ebben a szám­ban bennfoglaltatik a 3,320 di­ák vizűm. így tulajdonképpen csak 79,346 bevándorló jött be, ezek között 15.627 preferenci- ás alapon, mint amerikai állam­polgár gyermeke, férje és szü­lője. A törvényesen engedélyezett kvóta szám 153,744, igy a fenti számadatokból kiderül, hogy az elmúlt évben 94,921 bevándorló­val jött be kevesebb, mint amennyit a törvény engedélyez. A jelentésből kiderül, hogy az albán, ausztráliai, bulgár, kínai, csehszlovák, danzigi, német, gö­rög, magyar, lett, litván, Palesz­tinái, lengyel, román, sziriai, török, jugoszláv és fillipinai kvóta évekre, sőt a magyar pél­dául kb. 40 évre van betöltve. (A magyar kvóta 860 évente ennek kb. 30-50 százaléka a ki­vételesekre van fenntartva) Igen érdekes, hogy a kvóta nélküli vízumokból 60 százalé­kot az amerikai kontinensen születetteknek adtak ki és pe­dig Canada 7811, Mexico 2262 személlyel szerepelt. Felmerült még az az igtációs hazugság, hogy az orvosi pálya el van emigránsokkal árasztva A State Department jelentése alapján az utolsó hét esztendő alatt annyi külföldi orvos ván­dorolt be amennyi az amerikai orvosi egyetemek évi felavatott­jainak az ötven százaléka és ezeknek is igen jelentékeny szá­zaléka nem birt a vizsga nehéz­ségeivel megbirkózni. Magam ismerek egy világhírű bécsi professzort, aki számtalanszor megbukott és mint öreg ember feladta az áldatlan küzdelmet az angol nyelvvel. Van még a menekültek ügyé­nek egy másik oldala is, amely figyelemre méltó. A menekül­tek 95 százaléka az intellektu­ális osztályból rekrutálódik és egy igen jelentékeny százalék szám nem csak elsőrangú üzleti, gazdasági ötletekkel gazdagítot­ta fogadott hazáját, de igen so­GRÓF CSÁKY külügyminisz­ter beszédet intézett nov. 26-án a választóihoz. E beszédben töb­bek között ezeket mondotta: “ ... az utóbbi események be­bizonyították, milyen helyesen járt el a magyar kormány, ami­dőn egy táborba igyekezett ösz- szegyüjteni valamennyi ma­gyart, a vihar közeledte előtt, amelyről senki sem beszél, de a közelségét mindenki érzi és mindenki megteszi a szükséges előkészületeket. Ha kell teljesen felfegyverzett nemzet támogat­ja az országot.” így a mi gró­funk! De szállítsuk csak le kel­lő értékére ezt az önmegnyug­tatásra szánt halandzsát. A tá­borba hozás talán 20 évvel eze­lőtt sikerült volna. Ma? Az osz­tályellentét a kapitalista és a munkásosztály között oly gyű­lölettel telt, hogy az ország la­kosai a vihar közeledtével düh­től remegő orcimpákkal, vérben forgó szemekkel és ökölbe szo­rított kezekkel lesi az első al­kalmat arra, hogy elnyomóival leszámolhasson. Ez a parasztok és a munkások része. A többi magyart valójában sikerült Csákyéknak a vihar közeledté­vel egy táborba összegyűjteni. Ezek ma álig felvannak fegy­verkezve, de a “vihar” hírmon­dót sem hagy az utókor számá­ra belőlük. Úgy az elnyomók, mint elnyomottak bizony igen­igen sokat beszélnek a “vihar­ról”. Az elnyomók napról-napra rémültebben, az elnyomottak pedig mind bátrabban. Horthy- ék országát (uralmát) a nem­zetszámba vett híveik igen, de azok akiket erre kényszeríteni akarnak még az előkészület da­cára sem fogják támogatni. Mi akik az elnyomottak között for- gunk, élünk és a most beránga­tott katonák, valamint az ipa­rokban és parasztmunkán va­gyunk sokkal, de sokkal jobban tudjuk miről folyik mindenütt a szóbeszéd, mint azok akik bü­rök Íróasztalai mellől nézik PÁR HÓNAPPAL ezelőtt fog­lalta el ifj. Haynau-Horthy Miklós az e célból számára ké­kan komoly tőkével rendelkez­ve amerikaiaknak adtak munka alkalmat. Csak Bátya a cseh ci­pőkirály a bellcampi üzemében amelyet 600.000 dollár költség­gel épített 6000 amerikainak adott munkát. Nem szólok ar­ról a rengeteg kis üzemről ame­lyekben amerikaiak kaptak job­ot és az emigráns vesztette el a pénzét. Ilyen irányú személyes tapasztalataim is vannak. Ami pedig a krajcár nélkül érkező kivándorlókat illeti, azokat az amerikai vállalkozók egy része a legcsunyábban kiuzsorázza. A nyomorult, éhes menekült, min­den munkát vállal és olyan munkabért kap amilyenért ame­rikai munkás soha sem dolgoz­na. Ez a kiuzsorázás legalább is addig tart, amig a ' menekülő meg nem tanul angolul. A közvélemény csak hálás lehet a bevándorlási hatóságok­nak, hogy ezekkel a hiteles szá­mokkal az ellenséges agitáció- nak kivette a méreg fogát. szitett brazíliai magyar követ- ségi posztját. Viszont ez a fi­nom fiók hóhércsemete most egy hónapi “szabadságra” visz- szaérkezett apukája nevenapjá- ra. Gondolkodóba kell esnünk ezen az eseten. 1. Hogy e finom hóhércsemetének jól fizetett ál­lást csináljanak fölfedezték azt, hogy Brazíliában egyszerre ége­tően szükség van a magyarság védelmére, követség felállításá­ra. 2. Az adózók fillérjeiből föl­állították ezt. 3. Horthy fióka ugyancsak az állampénztár ter­hére áthajókázik az Óceánon- 4. Elfoglalja a rászabott követi állást amiért fölszedegeti a ma­gyar adófizetőkből kipréselt “fizetését”. 5. kisül, hogy még- becses követi ténykedésére ott sincs oly égetően nagy szükség a pocsolyán túli Braziliába. 6. Önmagának kiutal egy kis fize­tett szabadságot persze. 7. Visz- szahajókázik apuka birodalmá­ba természetes nem saját zse­be, hanem ismét a magyar ál­lampénztár terhére. 8. Miköz­ben vígan szedegeti föl a követi fizetéseket a semmitevésért ad­dig Magyarország külképvisele­ti hatóságai a hozzájuk segítsé­gért forduló megszoruló magya­rokat üres kézzel küldik el az­zal, hogy az ország szegény és nem telik a segélyzésükre. De a hóhérfióka az más, neki telik. AZ ÁLLAMI burgonya “egy- kéz” a takarmány burgonyáért a termelőknek métermázsánként 3.96 fillért fizet. Más burgonyát viszonteladás céljából nem vá­sárolhat a termelőktől. Ezt az egyébbként csak állatok takar­mányozására alkalmas burgo­nyát 16 pengőért adják el mé­termázsánként a pestieknek ét­kezési célokra. Keresnek tehát leszámitva a szállítást stb. mé­termázsánként 11 pengőért. De mert ők csinálják ez nem árdrá­gítás, szerintünk sem az, hanem közönséges rablás! A BURGONYA “egykéz”-hez hasonlóan most folyik a tej egykéz terjeszkedése is. Az ál­lam tulajdonában levő tejköz­pont sorra olvasztja be magába (Hazai) Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A SEGÉLYZÉS TÁMADÁSA A KATONAI TOBORZÁS­NAK KEDVEZ Winnipeg, Kanadában a nőt­len munkanélkülieket teszik meg baknak, a mostani kapita­lista háborúban. Minden alka­lomkor, midőn toborzáshoz kez­denek, a nélkülözőktől megvon­ják még azt a csekély fentartá- si szükségletet is, amit eddig nyújtottak, mindaddig, amig a toborzó ezred betöltötte létszá­mát. Azonban ezek között a mun­kások között is akadnak olya­nok, akik elhatározott szándék­kal enni akarnak minden fur­fangos akadály ellenére is. Nem hajlandók magukat egykönnyen alávetni sírásójuk akaratának. A múltkor is vagy 50 munka- nélküli, akiktől megtagadták a segélyt, makacsul megtagadták a segélyiroda elhagyását, dacá­ra, hogy az iroda vezető a ren­dőrséggel fenyegetődzött. Tényleg rendőri segélyért fo­lyamodott, azonban a rendőrség nem akarta megterhelni magát ennyi sók éhes munkanélküli­vel. Végül is az ügy azzal inté­ződött el, hogy a rendőrség nyomására a gyomor rablók élelmet adtak a fenyegető ma­gatartást tanusitó éhezőknek­A leves konyha persze hábo­rús szabályozással működik. To­vábbi vizsgálattal megállapítha­tó, hogy a cukor kiutalás csak egy kanállal engedélyez egy ételnél és három szelet kenye­ret. Ha a munkások nem enged­ték volna magukat félre vezet­ni azáltal, hogy közösségük van munkáltatóikkal, a jelenlegi helyzet nem következett volna be. A depresszió egész ideje alatt, sok munkás úgy gondol­kozott, hogy habár munkanél- kül is vannak, azonban a mun­káltatók gondoskodnak élelme­zésükről, legalább is olyan mér­tékben, hogy puszta életüket fenntarthassák. Most azonban világosan lát­ható, hogy miért tartották a munkanélkülieket életben. Az­ért, hogy harcképesek legyenek a kapitalizmus vérmezején. Mi­óta a háború folyamatban van, a munkanélküliek választhat­nak, hogy beálljanak katoná­nak, vagy éhen pusztuljanak. Ilyen helyzetbe kerültek ma a munkások, mert nem gondoltak saját jövőjükre. Azonban már olyan munká­sok is, akik azelőtt nem igen gondolkoztak helyzetükről, kez­denek tudatára ébredni, hogy csak az IWW útmutatásának elfogadásával menekülhet ne k meg az éhhaláltól. (X301496) a magán tej vállalatokat, szün­teti azokat meg és ezrével szór­ja az uccára az eddig ezeknél dolgozott munkásokat. Azon ke­veseket akiket átvesz, azoknak a munkásoknak pedig fizet 18 fillért óránként. Sokan nem hajlandók eme állam intézmény szolgálatába lépni, inkább a munkanélküliséget vállalják. AZ IDŐK SZELE: Az egyik kormánypárti képviselő fölszó­lalt a parlamentben és javasol­ta, hogy^ a forradalmakban! résztvételért bevezetett priuszt — vörös nyilvántartás — ve­gyék revízió alá és töröljék . . . Késő uraim! Kár a benzinért.

Next

/
Thumbnails
Contents