Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-23 / 1103. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 március 23. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI™" HENRY DICSŐSÉGE Henry Fordról az utóipar nehéz milliókkal megkoronázott királyáról csak fizetett hirdetésekben olvastunk ezideig dicséreteket, mert bármily korrupt is a polgári sajtó, már a tömegek félrevezetése szempontjából is van benne annyi szemérem érzék, hogy ezt a felfuval- kodott hírhedt kizsákmányolót, csak hirdették, de nem dicsőítették, csak a magyar napilapok és Himler lapjaié az a dicsőség, hogy egyszerre mindegyik vezércikkben zengi a nagy Henry dicsőségét. Nemcsak azt írják meg, hogy Ford milyen zseniális, milyen népszerű és közkedvelt, de olyan szemérmetlenek, hogy úgy állítják be, mint a humánus jól fizető mun- daadónak a mintaképét, aki először vezette be az 5 dolláros munkabért és a 8 órás munkanapot stb. De szemtelenül elhallgatják azt, hogy Ford volt az, aki bevezette azt a munka rendszert, amely valósággal gépet csinált az emberekből, amelyik rendszer idegroncsokat csinál a munkásokból és a nagy Henry olyan iramot diktál a szalag-rendszerén, amely úgy kimeríti a munkást, hogy 7-8 órai munka után már nem termelőképes. Nem hunamizmus- ból szállította le a munkaidőt hanem profit érdekből. Nem írják meg azt sem, hogy a Ford telepek munkásait úgy kezeli a vállalat, mint rabszolgákat. Szervezkedniük nem szabad, ha ilyen szándékot észre vesznek akkor nyílt vagy burkolt ürügygyei elbocsátják az illetőt, a szervezőket a telep hírhedt po- licei, megverik, ha kell lelövetik. Arról sem írnak, hogy még a munkán kívül is a gyár kitünően kiépített spiclirendszerének a felügyelete alatt vannak és a legegyénibb privát életét is ellenőrzés alatt tartják. Ezeket nem Írták meg a magyar napi és heti lapok, mert ezek a cikkek nem is a szerkesztőségben gyártódtak, hanem a jól megfizetett hirdetésekkel együtt küldték el a Ford telepről és ezek a “munkás barát’’ lapok mint “pufot” adták le a vezércikkeket. Minden esetre jó példa a Fordot dicsőítő vezércikkek arra, hogy bepillantást nyerhessenek a polgári lapok erkölcseibe, hogy lássuk azt, hogy a közvéleménynek ezek a irányitói, mindenre kaphatók, csak akadjon valaki, aki megfizeti őket, igazolja a régi megállapítást a polgári sajtó prostituáltságáról. SZIMPATIKUS IFJÚ Sok mindent megér az ember, ha soká él, még azt is, hogy Göndör Ferenc a szocialista egészen ellágyuljon abból az alkalomból, hogy Otto főherceg — különben állás nélküli királya Magyarországnak, Ausztriának — megérkezett Amerikába. Kijelenti, hogy ez a “szimpatikus fiatalember” aki “érző szi- vü igaz ember” azért érdemelte ki a szimpátiát, mert ő is mármint Ottó “földönfutó menekült”. Én ugyan nem tudom, hogy milyen tettével bizonyította be' Ottó, hogy ő érző szivü igaz ember, de azt tudom, hogy ilyen fajta csodabogár a Habsburgok között évszázados uralmuk alatt ez ideig nem akadt, mindegyike gőgös, szívtelen autokrata volt, akiktől emberi jogokat csak forradalmakkal lehetett kipréselni. Azt is tudom, hogy ez a ‘földönfutó” nem any- nyira a földön futott ide, hanem repülőgépen szálldosott és ezideig egyetlen menekülteket segítő intézménynél nem jelentkezett. De azt is tudom, hogy hatalmas famíliájával együtt, Belgiumban, Franciaországban kastélyokban lakott. Az amerikai nép, nem ezt a fajta menekülteket fogadja szeretettel, hanem a faji és politikai üldözötteket. Ottóékat a hozzá hasonló amerikai paraziták fogadják és ünnepük, ami pedig a “demokratikus” érzelmeit jelenti, arra csak annyit, ha demokrata országok segítik vissza a job-jába, akkor demokrata lesz, ha Mussolini, akkor fasizta, de mindenképpen Habsburg, akinek a fajtája, családja, múltja, egyett jelent a elnyomással. Ez a fajta soha se lehet nekünk “szimpatikus”. NO, BIRINYI? Hitler amerikai ügynökei közül a legszorgalmasabb ( a legbutább is) a clevelandi Birinyi Kossuth Lajos, aki sokszor meg nevettetett már bennünket az ő zavaros rögeszméjével. Ez az ügynök természetesen az ő Hitler imádatát úgy állítja be, mint amelyet Magyarország és az irredentizmus nagy szerete- te, nem pedig a német márkák váltották ki, mert hisz Hitler volt az, aki vissza adta a felvidéket (arról persze nem is szól, hogy jó részét meg elrabolta) és vissza fogja adni Erdélyt is. Ezzel az Erdélyei egy kis baj van. Hitler már egy párszor a határára rendelte a magyar hadsereget, ha meg akarta zsarolni Romániát és ha a zsarolása eredménnyel járt, akkor egyszerűen vissza parancsolta a támadásra felkészült magyar katonaságot. Most ugyan ez a komédia folyik. Hitleréknek a háború folytatására szükségük van a román olajra és a román élelmi cikkekre, amelynek ellenében, hajlandók szájhermoni- kát, biciklit, írógépeket és minden olyan iparcikket szállítani, amire Romániának szüksége nincs, annál is inkább, mert Anglia a másik rabló csoport hajlandó Romániától minden kivitelét jó, nemes valutáért megvenni, csakhogy Hitler kezébe ne kerüljön. De Anglia messze van, Németország és a vazallusai, köztük a szülőhazánk is, meg tulközel ahhoz, hogy Románia mellének szegezhessék a revolvert, “olajat, vagy pedig vissza Erdélyt, Dobrudzsát, Beszarábiát”. Ha Románia megijed, akkor az erdélyi masirozás elmarad és Hitler újra garantálni fogja Románia határait, de akár Így, akár úgy történik a dolog, egyet Hitler kereken kijelentett Roosevelt “béke” követének Welles államtitkárnak, hogy a béke feltételei között szerepel az is, hogy közép Európa náci felügyelet alá kerüljön, mert ez német “élettér”, ebben az élettérbe Magyarország is bele tartozik, vagyis ha Hitler diktálja a Nem múlik el nap, hogy a Bér munkáshoz levél ne érkezne, amelyekben a levél iró régi amerikás panaszolja, hogy bár ereje teljében van, a munkánál mellőzik, hogy fiatalokat kell alkalmazni. Egy másik, mindennapos panasz a gép bevonulása az iparba, ahonnan a munkások százait rakják le, akik előtt a sötét jövő áll. Különösen bányász olvasóinktól kapjuk az ilyen leveleket, amennyiben a bánya-ipar most rendezkedik be az úgynevezett ladoló gépekkel, ahol egy gép százakat tesz munkanélkülivé. Egy most megjelent kimutatás szerint az ország széntermelését 1923-ban 705,000 bányász végezte, addig az 1939 évben a termelés megsokszorozásában csupán 460,000 munkás vett részt. Ennek a munkás csökkenésnek kizárólagos oka a gép, amely az iparba bevonult, mig a kisebb telepek kénytelenek feladni a termeltetést, nem bírva a versenyt a géppel való termeléssel szemben. Ugyan ez a jelentés kimutatja, hogy amig a gép termelése óránként 5 százalékkal emelkedett, a munkások csökkentésének száma 9 százalék, amely különbözet is a haszon javára Írandó. A társadalmi fejlődést kevésbé ismerő munkás ebben a helyzetben természeténél fogva ellenséget lát a gépben, holott a baj ott van, hogy a termelésben felhasználható technikai eszközök gyorsabban lesznek használatba véve, mint ahogyan a munkások annak értékét felismernék. Természetesen bünés ebben maga a munkás is, ki figyelmen kivül hagyta a szervezkedésre való felhívást, aki nem látta meg, nogy milyen iramban vannak a szükségletek előállításáért az üzletek. Bűnös az amerikai ósdi szervezkedési módszer, amely hamis elméletekkel vakította a munkásságot a tőke és a munka érdekeit illetőleg- Ez a szervezet még ma sem látja a helyzetet, mert egy lépést sem tesz abban az irányban, hogy a tagjait legalább tagsági járulékot fizető alanyoknak megtarthassa a munkaalkalom biztositásával. Csak az IWW- nak van meg a helyzetet megoldó tervezete és a munkások részére az ajánlata már ebben a rendszerben, amely egyszerűségénél fogva, úgyszólván máról holnapra megváltoztathatja a vajúdó nép helyzetét. A munka, a termeléshez szükséges óra mennyiségének a munkások számával való elosztásával. Minden munkás kapjon alkalbékét, akkor a magyar függetlenségnek lőttek. Ez a már régen nem titkolt szándéka Hitlernek alaposan kiábrándította a magyarországi hazafiakat a német imádattól, csak ez a Birinyi nevű ügynök veri még a magyar hazafisák nagy dobját Hitler mellett, de elfelejti megmagyarázni, hogy Hitler győzelme esetén mi lesz Magyarország függetlenségével. No Birinyi hát mi lesz? mat a termelésben való részvételre olyan dijazás mellett, amiből ő és családja megszerezhetik a szükségleteiket. Megszűnik a munkanélküliség, ismeretlen lesz a depresszió fogalma ez által. Nem áltatjuk magunkat, hogy ezt az ajánlatot a munkáltatók magukévá teszik anélkül, hogy a munkások szervezett ereje erre őket kényszerítené. Ezért ajánlatunk kizárólag a munkásoknak szól, mert csak ezen az utón változtathatjuk meg a helyzetünket. 100,000.000 MUNKANÉLKÜLI Nem kisebb személyiség, mint az Egyesült Államok külügyi minisztere Mr. Hull, a szenátus pénzügyi bizottságánál tanúskodva kijelentette, hogy a munkanélküliek száma száz millióra fog emelkedni a háború után világszerte- Szerinte ilyen számra kerekedik ki a munka- nélküliség, minden megélhetési lehetőség nélkül ezen szerencsétlenek részére. Szerinte megállapítható, hogy jelenleg 25 millió ember van fegyverben. 75 millió pedig háborús kellékek gyártásával van foglalkoztatva. A háború megszűnésével ezek mind munka- nélkül lesznek, vagyis feleslegesé válnak. Ha még ehhez hozzá adjuk a háború folyamata alatti munkanélkülieket, akkor elképzelhetjük, hogy milyen sors vár a munkásosztályra, ha tétlenül tűri az élet javainak elrablását, a termelési eszközök mai tulajdonosai által. Csak szervezkedéssel kerülheti el nyomorultul való elpusztulását a munkásosztály. BUDAPESTI hatósági munkaközvetítő jelenti: Foglalkozást keres 5986 munkás. Foglalkozást kaphat 225 munkás. Kell ehhez kommentár? NEMEZIS: Úgy látszik rájár a kocsirúd az 1919-es fehér éra hőseire újabban. Mint ismeretes Héjjas puszipajtásainak egyike volt Piroska János is. Ez a fe- fehérterrorfiu azóta barátai segítségével Csongrád polgármesteri székét is elnyerte. Emlékezetes még, hogy a csongrádi zsidó nőegylet báljába bombát dobtak és az borzalmas pusztítást vitt véghez. A bombavető Piroska János volt és éppen ez volt amiért a polgármesteri széket kapta. A bíróság felmentette a vád alól de a közhangulat nyomása alatt a polgámes- teri állástól megfosztotta. Az Ipari Társadalomban nem lesz a gép az ember ellensége
