Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-03-02 / 1100. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 március 2. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. CIO VEZÉREK ÉS A “RANK AND FILE” Megszoktuk már azt, hogy a szakszervezetekben a tagság akarata és véleménye sem nem oszt, sem nem szoroz. Mindent csinálnak a tagságért azok megkérdezése és legtöbbször azok akarata ellenére. Bár a szervezetet a tagság alkotja, azok azonban csak az anyagiakat szolgáltatják; hogy a vezéreknek legyen miből a busás fizetéseket huzni és a többi ami történik a szervezetben, azt mind a vezérek intézik, azok határoznak és parancsolnakígy volt ez és van is az American Federation of Laborben és amikor a Congress for Industrial Organization megalakult sokan örömmel tapsoltak, mert azt hitték, hogy végre alakult egy “Ipari Szervezet” amely amellett, hogy “iparilag” szervezi a munkásságot, még az átlagos tagság az úgynevezett “rank and file” akaratának is utat nyit. Pedig ezen feltevésre egyáltalán nem volt ok a CIO megalakulásával Mint ismeretes a CIO megalakulásához az átlagos tagságnak kevés köze volt. 1935-ben az AFL konvención, amikor Lewis látta, hogy Green az AFL elnöke nem hajlandó az elnöki pozíciójáról lemondani és ő -— Lewis — továbbra is csak másodrendű vezér marad, gondolt egy merészet és bejelentette az uj “ipari” szervezet megalakulását. És ott mindjárt helyben bejelentette, hogy az ő szervezete — a United Mine Workers of America — kiválik az AFL- böl és az alapját fogja képezni az uj “ipari” szervezetnek. Lewist követték a többi szak- szervezeti vezérek is. Mr. Hil-, man szállította az ő szervezetét az Amalgamated Clothing Workers of America, a férfi szabó ipart kontroláló szervezetet. Mr. Dubinsky hasonló képpen cselekedett az International Ladies Garment Workers — a női ruha ipart kontrolláló szervezettel Ugyan ezt a példát követte még néhány kissebb szakszervezet vezére, de valamennyi a tagság megkérdezése nélkül. Sem a bányászokat, sem a féri szabókat, sem a női ruha készítőket, sem az autó ipari munkásokat, sem a kalaposokat és a többi szak- szervezetek tagságát nem kérdezték meg, hogy akarnak-e az uj szervezethez csatlakozni. Nem voltak kiváncsiak azok véleményére és teljesen ignorál- ták a tagság véleményét. A CIO kizárólag a vezérek elhatározásából alakult és működött a mai napig. Öt év alatt, amióta a CIO létezik egyetlen egy konvenciót tartottak és ott is csak a vezérek szempontjából “megbízható” delegátusok vehettek részt, ami biztosította a vezérek akaratának érvényesülését. A konvención nem esett szó a szervezet irányításáról és működéséről, hanem ott egészen más dolgokról tárgyaltak. És a vezérek továbbra is szorosan fogták a gyeplőt és mindent tettek a saját belátásuk vagy érdekeik szerint, fittyet sem hányva a tagság véleményére. A CIO szekere azonban nem haladt zökkenés nélkül. Egyes szakszervezetek, mint ahogy csatlakoztak a vezérek akaratából éppen úgy ki is váltak onnan. Mr. Dubinsky például ugyancsak a tagság megkérdezése nélkül egyszerűen elvált a CIO-tól szervezetével az International Ladies Garment Wor- kersel és jelenleg mint független szakszervezet működik- Mr. Martin az autóiparban szintén kiszakított egy tekintélyes számú tagságot a CIO-ból és vissza vitte azokat az AFL-be. Sok huza-vona van a tengeri szállító iparban; szakadások, kilépések, belépések úgy, hogy ma már annyi különféle szervezet van ezen szállítási iparban, hogy nehéz számon tartani. A nagyágyút azonban maga Mr. John L. Lewis sütötte el a közelmúlt napokban, amikor ismét szőnyegre került a “munkásszervezetek” egyesítése. Lewis ugyanis elhatározta, hogy ő egyesíteni fogja a két szakszervezeti szövetséget és ajánlata szerint hívjanak össze Washingtonba (D.C.) egy közös értekezletet márc. 15-re, melyen a két szövetség vezérei vegyenek részt és ő erre a napra szállítani fogja a CIO tagságát szőrös- től-bőröstől vissza az AFL-be. Just like that! Nem kiváncsi ő arra, hogy mi a CIO tagságának a véleménye. Akarnak-e vissza menni az AFL-be? ő igy határozott és punktum. így KELL lenni. Sohasem tápláltunk vérmes reményeket aziránt, hogy a CIO tényleg oly szervezet volna, mint amilyent a jelen termelési viszonyok megkövetelnek. Megalakulása és egész működése a mai napig csak kárára volt a munkásságnál? és csak arra volt jó, hogy a hiszékenyek szemébe port hintsen, hogy attól vakuljanak. Mindig állítottuk, szóban és Írásban, hogy a CIO nem azért alakult, mert az ipari viszonyok folytán a munkásságnak szüksége van egy Ipari Szervzetre, hanem mert a vezérek hatalmi vágya csak igy nyerhetett kielégülést. Úgy látszik Mr. Lewis elérte célját, vagy zsírosabb falat van kilátásba más irányból és hajlandó visszaadni Greennek azokat a fizető alanyokat, akiket öt évvel ezelőtt tőle elrabolt. Egy forradalmi Ipari Szervezet kiépülésén kívül, talán semmi sem fontosabb ma, minthogy megszűnjön a testvérharc a szakszervezetek között. Mind kettő egy irányba haladt, egy célt szolgált, csak más vezetés alatt. Ennek a kis különbségnek azonban kiszámíthatatlan rossz következménye volt a munkásságra. Amellett, hogy számolat- lan ezreseket költöttek a vezérek a tagság által befizetett pénzekből a másik szervezet tagságának terrorizálására, sok bevert fej és számos lábalólvaló eltevés is volt a következménye. A bevert fejeknek azonban már nem a vezérek voltak a tulajdonosai, hanem a tagság. Ahol a másik szervezet tagságával kellett harcolni, oda az átlagos tagságot küldték a vezérek- Ezek megszűnése tehát időszerű, de arra mégsem számítottunk, hogy igy, ilyen csürhe módra fogja Lewis visszaterelni a CIO tagságát az AFL-be. Nem azért kételkedtünk ebben, mert talán Lewistől nem vártunk volna ilyesmit, mert ő mindig igy intézte a bányászok ügyeit is, hanem inkább mert a CIO tagságba több öntudatosságot, több gerincet véltünk felismerni. Sokan, akik tapsoltak a CIO megalakulásának azért tették, mert óhajuk volt az Ipari Szervezkedés. Ma már beláthatják, hogy ezen óhajuk nem valósult meg. A visszalépés azonban határozottan lealázó. A CIO öntudatos tagságának nem szabad visszafelé lépni. Az Ip i- ri Szervezetet melyet keresnek az IWW-ban találják meg. KÉT TŰZ KÖZÖTT A jele “new deal” kormány, amely hét év óta ül a nyeregben sok oktalan támadásban részesült minden oldalról. A ke pitalista osztály állandóan támadja mert sokat költ el, — a kapitalisták szerint szükségtelenül — és a munkásságot sok szabadsághoz segíti a kapitalizmus rovására. A szakszervezeti vezérek viszont azzal vádolják, hogy nem váltotta be a “munkásságnak” tett ígéretét, melynek ellenében győzelemre segítették a választásoknál. De a két osztály kisebb csoportjainak is sok a kifogása a kormány ellen- A munkanélküliek azért haragszanak rá, mert nem juttatta őket munkához. A segélyen levők azért, mert kevés segélyben részesíti őket, a WPA-ről elbocsátottak, mert elbocsátották, a gyárban dolgozók nincsennek megelégedve a minimális bér és a maximális munkaidő törvénnyel. A ház és! üzlet tulajdonosok a sok adó miatt panaszkodnak, a munkáltatók, mert belekotnyeleskedik az üzemek irányításába és igy tovább, mindenkinek kifogása van ellene. De a két fő-támadó azonban a munkáltatók szövetsége és a szakszervezeti basák. A munkáltatók kifogásolják a munkanélküliek segélyzését, az inségmunkák financirozását, amelynek egyrészét a vállalatok és egyesek jövedelmének megadóztatásából fedezik. Ugyancsak kifogásolják az oly törvényeket, amelyek bármily mértékben korlátozzák a munkáltatók jogait. Nem tartják kívánatosnak, hogy az ipartelepeken a heti munkaidő 42 óra és azon felül a túlórákért másfélszeres bért kell fizetni. Hozzá vannak szokva ahhoz, hogy ha volt munka, akkor napi 12 és 14 órát is dolgoztattak, minden külön díjazás nélkül. És bármily szégyenletesnek látszik is, de voltak ipartelepek, ahol a jelenlegi 30 centes órabér is javított a béreken. A támadások különösen hangosak lesznek, amint a választások közelednek. A reakció mindent elkövet, hogy a jelenlegi kormányt kibuktassák és olyan kormány kerüljön a nyeregbe, amely szemet huny a viszonyok követelményei előtt és nem korlátozza a munkáltatók jogaitAlig hisszük, hogy a jelen kormányt minden fentartás nélkül megilletné a “munkásbarát” jelző. Tagadhatatlan az, hogy ténykedésében van humanizmus, ez azonban csak az előrelátás következménye. A fent említett és más reformok bevezetése kétségtelenül nagy felfordulásnak vették elejét, amelyek bekövetkezése statáriális állapotokat vont volna maga után. A kapitalizmus kétségtelenül megérett a pusztulásra, de viszont a munkásság nem készült még fel, hogy átvegye a termelés és szétosztás irányítását a köz javára. Ezen felkészültség hiányán, csak káosz következhet be, amely a munkástömegek oktalan elvérzését eredményezné. Semmi kétség aziránt, hogy a következő választások orvosolni fogják az uralkodó osztály sérelmeit és a munkásság helyzete lényegesen süllyedni fog- Amit eddig kapott a munkásság törvényhozás utján, azt ugyan az a törvényhozás az emberek kicserélésével el is fogja venni. Az elbizakodottság a munkásságnak csak kárára lehet. A munkásosztálynak csak egyetlen biztos támasza van és ez: szervezett ereje. Ha munkaerejét a termelés szinterén megszervezi, oly hatalmat képezhet, amely minden mást felülmúl a társadalomban. És amit ily szervezett erővel kivív azt meg is tudja tartani- A jövő biztonsága érdekében elengedhetetlen szükségesség, hogy a munkásság ne a politikusok és szakszervezeti basák cirkuszi mutatványait bámulja, hanem lásson a szervezkedéshez amig nem késő. NYUGTÁZÁS Február 24-ig beérkezett előfizetések: A. Kucher, Pittsburgh ......... 8 F. Szüch, So. Bend ............. 1 Geo. Tóth, Inkster .............. 1 A. Gergely, Toledo ................. 1 J. Vizi, Akron ....................... 1 G. Rauch, Akron ................... 1 K. Gazsi, Star City ............... 1 A. Réfi, Lodi ........................... 1 A. Molnár, Cleveland ........... 2 Kollár-Herczegh, Clev............. 3 J- Mojzer, McMechen ........... 1 M. Stefankó, New York......... 4 J. Miklós, Martins Ferry .... 1 St. Sütő, Chicago ................. 2 Wm. Munkácsy, Bethlehem .. 1 A. Gonda, New York ............. 1 St- Ehász, Brunswick ........... 2 A. Török, Chicago ................. 3 Munkás Otthon, Newark ..... 1 B. Spall, Newark ................... k A. Székely, Cleveland ............ 2 FELÜLFIZETÉSEK február 24-ig: Geo. Tóth, Inkster ........... 1.00 1WW cs- Cleveland, West ..38.00 J. Mojzer, McMechen ....... 1.00 Mrs. J. Bogáth, Milmont .. 3.00 IWW cs. New York ............20.00 A. Gonda, New York ....... 3.00 Mrs. Kimmel, Detroit ....... 1.00 L. Decsy, Akron ............... 5-00 M. Bella, Bedford ............. 1.00 OLVASD AZ IndustrialWorkert
