Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-17 / 1098. szám
1940 február 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal A Crucible acélmunkások sztrájkját a CIO megakadályozta Harrison, New Jerseyből értesülünk, hogy jónéhány hét telt el, amióta az ottani acéltelep munkásai tudatára ébredtek, annak, hogy a sztrájk fegyveréhez kénytelenek nyúlni, hogy a munkaviszonyokban tetszésüknek megfelelő helyzetet teremtsenek. Pedig szervezett munkások és igy ha már egyszer sztrájkra határozták magukat, a többi már könnyebben kellene, hogy kövesse a határozatot. Azonban nem úgy történt. A CIO valamennyi nagyfejü tisztviselője egységesen ellenzi a sztrájkot. Az ünnepek előtt azt magolták be a tagságnak, hogy milyen rettenetes a piket vonalon lenni karácsony és újévkor. Mennyire kellemesebb — mondották — bent a meleg tűzhely körül lebzselni a szent estén és békés gondolatokat táplálni mindenki iránt, még a gyilkos acélurak iránt is, mert hiszen nem olyannyira rossz emberek azok sem. KÉSZEN VANNAK AKCIÓRA Azonban dacára az áruló tisztviselőség győzelmének, az még nem nevezhető véglegesnek, mert habár egyelőre elnyomhatták a tagság cselekvési akaratát, azonban azt nem voltak képesek teljesen letörni. A legutóbbi gyűlésükön például erős összecsapása volt a tagságnak áruló tisztviselőivel- Röviddel a gyűlés megkezdése után zajos tumultus tört ki és annak folyamán a tagság és tisztviselőség valósággal egymás torkának esett. A csoport elnöke a tagság elhatározását támogatja, mire a többi tisztviselők őt túlságosan radikálisnak tartják és lemondását követelik. Erős meggyőződés vert gyökeret ezekután a tagság gondolatában, hogy a feljebbvalók az uniónt arra akarják továbbra is felhasználni, hogy önérdekeiket és a munkáltatóét mozdítsák elő. Ezt igazolja magatartásuk, az össztagság akaratával szemben. Ebből kifolyólag aztán mind hangosabb kifejezésre jut a tagjárulékok fizetésének megtagadása. A tagság közül viszont sokan azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy talán előnyösebb volna az AFL- hez csatlakozni. Mások — és pedig a harcosabbak — nyíltan hangoztatják, hogy az Industrial Workers of the World ipari szervezethez való csatlakozással javíthatnak tűrhetetlen helyzetükön. Ezek szerint, a mai helyzetben olyan szervezetre van szükségük a telepen, amelyik bátorítja a munkásokat inkább, mint eltiltja az akciótól. A TELEP MIKULÁSA Amíg a CIO nagyfejü tisztikara mindent elkövet, hogy megtartsák a gyár vezetőségének bizalmát és tiszteletét maguk iránt, addig a gyárvezetősége pedig minden eszközzel törekszik eltakarni a telepen uralkodó tűrhetetlen állapotokat és állandóan emberszerető egyetértésről papolnak. Emberszeretetük például abban nyilvánul meg, hogy egy nappal karácsony előtt a 3,400 munkás között kisorsoltak 100 pulykát, 50 csirkét, 100 carton cigarettát és 100 egy fontos doboz cukorkát. Tehát csak minden tizre jutott nagynehezen az ajándékból. Mégis volt arcbőre az üzemvezetőnek a nagylelkűt játszani és emberszeretetről papolni, karácsony jelentőségét külön kihangsúlyozni. De különben is hozzájuk illett a szátyárkodás, mert végeredményben csak azt mondta, hogy neki minden nap kijut a jóból, amig munkásai görnyednek egész éven át amig majd megszakadnak, de karácsonykor aztán ők is jutalomba részesülnek. így van ez rendjén ,mert ha más nem is, de a beszéd megtette hatását, mivel kinyílt sok világtalan munkásnak a szeme és felismerték, hogy hol a helyük. Ilyen viszonyok között még megérjük, hogy felismerik a helyes irányú szervezkedés előnyeit. (X229528) AZ EURÓPAI MUNKÁSMOZGALMAK CSŐDJE Az orosz-finn háborúra volt szükség, hogy még a nehezen látók előtt is szemlélhetővé tegyék a politikai mozgalmak csődjét, mely szervezet nélkül hagyta az egész Európa és mondhatnánk az egész világ munkásságát. De ugyan akkor ez az oroszfinn háború egyszersmint kristályosító hatással is kell, hogy legyen egy újabb, tökéletesebb*----------------------------------------nemzetközi munkásmozgal o m kialakulására. Hogy milyen válasz elé állította Stalin a finn, de az egész világ munkásságát is, egy volt Stalinista finn munkástársam szavaival próbálom megvilágítani. Ismerve egy évvel ezelőtti Stalinista érzelmeit, véleményét kértem az orosz-finn háborúra vonatkozólag, melyet a következőkben lehet összefoglalni: Finnországban az utóbbi két évben a kormány a liberális és szociáldemokrata kezekbe került, melynek következtében a fasizták háttérbe szorultak. Hitlerrel teljesen szakítottak és Angliával, Franciaországgal jöttek egységfrontba. Csak a háború adta meg az alkalmat arra, hogy a fasizta vezérek, akik egyszersmint a hadseregben is vezető szerepet játszanak, újból előtérbe kerüljenek. Másik tényező az, hogy ma ezrek vannak Finnországban, akik régebben átmenekültek Oroszországba, de az utóbbi két évben visz- szamentek Finnországba annyira megjavult ottan a helyzet. Egy másik finn munkástársam, aki 35 évet töltött az amerikai munkásmozgalomban és sokszor az életét tette kockára a radikális munkásmozgalomért, ezeket mondja: Finnországban a munkásság az utóbbi években lélegzethez és erőhöz jutott, de Oroszországhoz való közelségük és onnan vissza tért radikálisok megtanították a szocialista és szindikalista érzelmű munkásságot, hogy ha a Stalinisták Finnországban is hatalomra jutnak, irgalmatlanul kiirtják őket melyre kóstolót adtak Spanyolországban is, nemcsak Oroszországban. Ezen tények megismerése és felgondolása szerint, ha a finn szocialista és szindikalista valamint trotzkyista munkásság Stalint és köveitőit segíti hatalomhoz jutni, saját halálos Ítéletüket írják alá, ha pedig Sta- linék ellen harcolnak, akkor az angol és francia kapitalizmussal szövetkeznek és azokat segítik hatalmon tartani. Sajnos, más ut részükre egyenlőre nincs. Ez áll az egész európai munkásságra, ha Stalinékat segítik, minden más munkás irányzatot és azok tagjait halálra Ítélnek, kiirtani segítenek. Ha Stalin ellen harcolnak a nemzetközi kapitalizmust segítik és semlegesek sokáig még a skandináviai országokban sem maradhatnak. A harmadik lehetőség az, hogy a világ gondolkozó, öntudatos munkásság keres és TALÁL egy közös alapot, mely lefogja rombolni a válaszfalakat a sok szétforgácsolt szekták között. Egy közösen kidolgozott és elfogadott tervezett szerint meg kezdi a társadalmi és gazdasági újjáépítést. Más szavakkal szétforgácsolt védekezésből, egyesült támadásba megy át. De melyik közismert szervezeti alap legyen ezen tömörítő tényező ? A szociáldemokrácia, melyből Scheideman, Ebert, MacDonald, Blum és a jelenlegi skandináviai miniszter urak adtak és adnak leckét? Hiszen az nem más, mint az ál-demokráciával való szövetség, a gazdasági zsarnokság, elnyomatás fentartására. Még az igazi szociáldemokrácia sem ér semmit Ipari-Gazdasági demokrácia nélkül- De semmi esetre sem képes kiváltani azt a megkívánt lelkesedést, önfeláldozást és meghalni való készséget, melyet a sikerre való vitele megkíván. Az anarkizmus, az önkéntes de szétforgálcsolt, decentralizált federációk sem képesek ezt az élet-halál harcot megvívni a központosított kapitalizmussal. Egy jól megszervezett és központosított mozgalomhoz harc szükséges, hogy ezt megvívja és az uj társadalmi rendszert mentül gyorsabban, sikeresebben kiépítse. A gazdasági demokráciát, mely nélkül sem politikai, sem társadalmi demokrácia nem létezhet, csak egységes gazdasági szervezeten keresztül lehet elérni. Minden más próbálkozás csak csődre vezet, amit ma már minden gondolkozó munkás kell, hogy belásson. Ezt kell, hogy a világ munkássága, de leginkább a csődbe jutott európai munkásság felismerje, megtanulja, mielőtt csak reménye is lehet ezen káoszból kivezető utat megtalálni, melybe politikai pártjaik vitték. Amig ezt a kemény, de szükséges felismerést — beismerést — meg nem teszi, addig csak egymást fogja pusztítani, gyilkolni. Ilyen torz egységfrontokba megy mint a Sta- lin-Angol, később Stalin-Hit- ler és Angol szociáldemokrata egységfrontok. A politikai pártok és vezéreik mindenre képesek a gazdasági szabadság elárulására is, csak hogy politikai szereplésüket, gyáva életüket megvédjék, melyet a párt diktatúrákkal járó tömegmészárlással Stalinék csak megkönnyebbitenek. Szomorú állapotban van az európai munkásság, ez kell, hogy bennünket még nagyobb tevékenységre, agitációra serkentsen, úgy látszik csak az amerikai munkásság mutathatja meg a kivezető utat, a gazdasági demokráciáért folytatott és fokozott harccal, tanítássalVi. HOGY IS ÁLLUNK A MUNKANÉLKÜLIEKKEL ? Ebben a tejben és mézben folyó demokratikus országban milliókra megy ma is a munka- nélküliek száma. A kormány hivatalos kimutatása szerint erősen csökkent a munkanélküliek száma. Ezt azért állíthatják, mert a múlt nyáron 12 és 14 milliót tett ki azok nyilvántartása, akik még részmunkát sem jelölhettek meg elhelyezkedésüknek. A munkanélküliség csökkenése szorosan összefügg a külföldi háborús helyzettel és az amerikai kölcsönökkel. Ahol munka folyik, ott a háborúval kapcsolatos dolgokon foglalkoznak a munkások. Hogy mi lesz a “békekötés” idején ebben az országban, arra még gondolni is hátborzongató. Ezt a helyzetet készítik elő újból a telek és ház spekulációkkal. Ismét megkörnyékezik azokat, akik a gyilkoló anyagok gyártása mellett elhelyezkedhettek. Ezeket úgyszólván kényszerítik az ingatlan vásárlásokra, amelyek mint 1929-ben történt, a munkanélküliség folytán vissza kerültek a bankok és spekuláns hiénák kezei közéSzomorú, hogy a múltban történt becsapások nem józani- tották ki a tömegeket. Nem tanították meg, hogy az egyéni boldogulás ebben az országban is a múltak zenéje. Hogy szervezkedniük kell a helyes utón levő forradalmi ipari szervezetbe, hogy maguknak állandó munkát biztositsanak, hogy mindenkorra megszűnjék a holnaptól való rettegés. Bakos. OLVASD AZ IndustrialWorkert
