Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-17 / 1098. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 február 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................. $2.00 One Year .........................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ........ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 Határ-vonal (P) A társadalom különböző osztályai között, éles határvonalnak kell lenni mindaddig, amig a gazdasági osztálykülönböze- tet teljesen leromboljuk — vagyis újjáépítjük a társadalmat, olyanná, amikor már nem lesznek gazdasági osztálykülönbségek. Eme éles határvonalat csak úgy tarthatjuk fenn, ha az osztályharcot minden ellenvetése közepette, soha egy pillanatra fel nem adjuk. Az a munkásmozgalomnak nevezett frakció, amely a tényleges osztályharc egyenes útjáról bárminemű engedmények révén letér, nem képviselheti tovább a forradalmi munkásság felszabaditási törekvését. A különböző munkásmozgalmak ténykedéseit tanulmányozva, arra a megállapodásra jutunk, hogy az eddig létező “munkás” politikai pártok bizonyos engedményekért mindig hajlandók voltak megalkudni. Vagyis kicsorbitani azt az éles határvonalat, amelyet a két osztály között a gazdasági osztálykülönbözetek hoztak létre. Maga az a tény, hogy egy forradalmi munkásmozgalom soha nem egyes személyek érdekeit van hivatva szolgálni, ugyanakkor azok a mozgalmak, amelyek csak egyes személyek irányításától függenek, nem lehet őket mint forradalmi munkásmozgalmat elkönyvelni. Egy forradalmi munkásmozgalmat nem az tesz forradalmivá, hogy X vagy Y a vezére, hanem maga^ szervezet összetétele, taktikája és harci eszközei, amit kizárólag az osztályharc alapján érvényesít az uralkodó osztály ellen. A mai társadalom uralkodó osztálya nem a politikai kormányok; mert ezeknek hátterébe van tényleg a gazdaságilag elhatalmasodott kapitalizmus, amely a mai rendszert tényleg uralja. A mai kormányrendszer semmi más, mint a kapitalista osztálynak egy végrehajtó testületé, amely őrködve uralkodik a magán- tulajdon épségbentartása felett. Azok a munkásmozgalmi jelzőkkel ellátott frakciók, vagy politikai pártok, amelyek politikai hatalomra törekednek egyáltalában nem az osztályharc alapján haladnak; mert tulajdonképpen a magántulajdon alapján működő kaptalista termelési rendszer az, amely magát a különböző gazdasági osztályokat létre hozta, aminek következménye révén jött létre maga az osztályharc. Az igazi forradalmi munkás- mozgalomnak célkitűzése nem lehet más, mint az osztályharcot folytatni mindaddig, amig a magántulajdon rendszerét alapjában megszünteti. A kapitalizmus és a munkásosztály közötti határvonal fen marad mindaddig, mig magát az okokat meg nem szüntetjük, amely azt létre hozta. Az osztályharc megvívását nem lehet senkire átruházni, azt magának a kizsákmányolt bérmunkásoknak kell megvívni, még pedig ott, ahol a kizsákmányolás történik. Mindazon elemek, akik a munkásságot elakarják téríteni a tényleges osztályharc színteréről, azok sohasem szolgálják a munkásosztály érdekeit. Lehet, hogy szépen hangzó elméletekkel félre tudják vezetni a munkástömgeket; de még akkor sem jelenti azt, hogy őszintén a kizsákmányolt munkásosztály végleges felszabadítását célozzák. A forradalmi munkásmozgalom nem egyéni aspirációkon kell, hogy felépüljön, de nem is egy vezérkari klikk jó, vagy rosszhiszemű irányítása oldhatja meg az osztályellentétek megszüntetését. Az osztályharc elmélete tiszta és világos és ami a fő könnyen is megérthető. De ugyanakkor nagyon könnyen is félremagyarázható. Az osztályharc elméletét röviden és érthetően ez ideig csak az IWW az elvi nyilatkozatában fejtette úgy ki, hogy minden bővebb magyarázat nélkül minden józanul gondolkodó munkásember megértheti. “A munkásosztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke addig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek millió között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” Az IWW elvinyilalkozatának ezen első szakasza tisztán és értelmesen meghatározza, hogy az osztályharcnak feladása csak akkor szűnhet meg, ha az osztályuralmat megszüntettük. Az IWW elvinyilatkozata éles határvonalat húz a két osztály között, pedig azok, akik ezt az elvinyilatkozatot lefektették tudták, hogy ennek keresztül vitele csak elkeseredett harcok közepette győzedelmeskedhet. Az osztályharc ezen éles határvonalát az IWW-n kívül úgyszólván az összes munkásszervezetek, de különösen a munkás jelzővel ellátott pojitikai pártok igyekeztek elhomályosítani és nagyon sok esetben egész figyelmen kívül hagyni. Példával akarok rámutatni azon ballépésekre amelyekkel a munkásosztályt letéritették a tényleges osztályharcról. Maga az egységfronti tákolmány, az osztályharc egyenes meggyalázásával. Meggyalázása azért, mert a különböző osztályérdeket próbálja egymással összeboronálni, ami egyáltalában nem vezet a forradalmi munkásmozgalom célkitűzéséhez. Mert elképzelhetetlen, lehetetlenség azt hinni, hogy különböző gazdasági osztályokból összetákolt vegyülék, egy egységes és forradalmi cselekvésnek képezhetné alapját. Még akkor sem, ha a politikai nézőtérről egy uj politikai vívmánynak látszik. A spanyol egységfront kormány elég jó példa rá a polgárháborúval kapcsolatban. Láttuk az ellentéteket a kibontakozott harcok alatt- Az egységfront különböző elemei, különböző elméletek keresztülviteléért küzdöttek, de végeredményben, mégis csak a különböző gazdasági, vagy osztályellentétek voltak azok, amik nagy egyenetlenséget szültek a loyalista oldalon. Amig Francóé- kat a világ összes kapitalistái segítették a győzelemhez, addig a szomszédos egységfrontos francia kormány, szemet hunyt; de csak ezért, mert ezt a francia kapitalista osztály úgy rendelte el. Addig, amig a munkásosztály fel nem ismeri, hogy az osztályharc csak úgy győzedelmeskedhet, ha osztályszervezeteit saját maga kiépíti, amely kizárólag a kizsákmányoltak érdekeit szolgálja és az éles osztályvonalat fenntartja mindaddig, amig osztályszervezetét meg nem erősiti annyira, hogy az osztályharc színtiszta zászlaja alatt azt győzelemre viszi küzdelemnek kell folynia. Bármilyen göröngyös is az osztályharc útja, de mégis a munkásosztálynak csak ez lehet egyetlen eszköze a végleges fel- szabadulás elérésére. "Őfelsége kormánya nem kedvelné“ Azon kormányközegek, melyek a munkásszervezkedés eszméjét a népnek rádión továbbítják, ne lepődjenek meg, ha a leadó állomás szervezetlen alkalmazottai szervezkedésre gondolnak. Már pedig ilyen eset fordult elő KanadábanUgyanis a kanadai broadcasting corporáció, amely állítólag a kanadai nép tulajdona, már két esztendeje, hogy folytonos programnak adott helyet a munkásnevelő intézet által és az egyetemek közreműködésével, haladó és munkás kérdésekről. A leadó állomás alkalmazottai mind szervezetlenek, a zenészeken kívül, akik mind végig hallgatták a programot és elhatározták, hogy talán a saját helyezetükön is javítana egy kis szervezkedés. Esetleg emelné az alacsony fizetéseket és leszállítaná a tulmagas órázá sokat. Amidőn a leadó állomás inté ző tanácsa értesült a szervezkedés gondolatáról, berendelte az állítólagos vezéreket kihallgatásra. A kérdőrevonás eredményeként aztán az ügyvezető minden alkalmazottnak levelet küldött külön és abban megmagyarázta a szervezkedni szándékozóknak, hogy “Figyelmeztetjük állomásunk azon alkalmazottait, akiket esetleg arra biztatnának, hogy szervezkedéssel gyakoroljanak nyomást az igazgatóságra, hogy vegyék figyelembe miszerint az ilyen lépés háborús helyzetben komoly meggondolást igényel, amelyet őfelségének kormánya Kanadában nem hagyhat figyelmen kívül”. Nesze nektek kanadai munkások. A nép állítólagos tulajdonában lévő munkahelyen tilos a szervezkedés, mert háború van és ilyen esetben őfelségének nem tetszene ha munkásai szervezkednek. Nekik ilyen esetben csak meghalni szabad királyukért, de nem ám szervezetten harcolni egy nagyobb falatért. Mikor nyílik meg tisztánlátásuk arra, hogy mint dolgozóknak, joguk van munkájuk teljes gyümölcséhez és szervezkedniük szükséges, hogy élhessenek, nem pedig élni, hogy királyukért meg minden más hamis ügyért meghaljanak? Mindezeknek ellenzése dacára is saját érdekük, hogy szervezkedjenek, mert hiszen azért nem kedveli az ilyen eszmét őfelsége kormánya, mert az nincsen az ő érdekükben. Ha más nem is, de ez a tény még inkább szervezkedésre kellene késztesse őketMUNKÁSNŐK KöNYöR T E- LEN KIZSÁKMÁNYOLÁSA (Folytatás 2-ik oldalról) többsége még mindig nem látja az utat, amelyen elérheti boldogságának és jólétének napjait. Azt mindig másoknak juttatja, mint például a politikai hivatalok jelentést készítő tagjainak. Munkásnőknek a polgári egyenlőség alapján ugyanazon jogai vannak, mint férfi munkástársaiknak és ezen jogok alapján a munkáltató osztály már többé nem kezeli ügyüket a nőknek valamikor kijáró gyöngédséggel. Tehát a rabszolgai helyzetből ők is csak úgy lesznek képesek kiemelkedni, ha a férfimunkásokkal együttesen szervezkednek munkahelyeiken és az egész ipart felölelő Egy Nagy Szervezetben, az igazi munkásszervezetben, az IWW-ban.
