Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-02-17 / 1098. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 február 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ................. $2.00 One Year .........................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months ........ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 Határ-vonal (P) A társadalom különböző osztályai között, éles határvo­nalnak kell lenni mindaddig, amig a gazdasági osztálykülönböze- tet teljesen leromboljuk — vagyis újjáépítjük a társadalmat, olyanná, amikor már nem lesznek gazdasági osztálykülönbségek. Eme éles határvonalat csak úgy tarthatjuk fenn, ha az osztályharcot minden ellenvetése közepette, soha egy pillanatra fel nem adjuk. Az a munkásmozgalomnak nevezett frakció, amely a tényleges osztályharc egyenes útjáról bárminemű en­gedmények révén letér, nem képviselheti tovább a forradalmi munkásság felszabaditási törekvését. A különböző munkásmoz­galmak ténykedéseit tanulmányozva, arra a megállapodásra ju­tunk, hogy az eddig létező “munkás” politikai pártok bizonyos engedményekért mindig hajlandók voltak megalkudni. Vagyis kicsorbitani azt az éles határvonalat, amelyet a két osztály kö­zött a gazdasági osztálykülönbözetek hoztak létre. Maga az a tény, hogy egy forradalmi munkásmozgalom so­ha nem egyes személyek érdekeit van hivatva szolgálni, ugyan­akkor azok a mozgalmak, amelyek csak egyes személyek irányí­tásától függenek, nem lehet őket mint forradalmi munkásmoz­galmat elkönyvelni. Egy forradalmi munkásmozgalmat nem az tesz forradalmi­vá, hogy X vagy Y a vezére, hanem maga^ szervezet összetétele, taktikája és harci eszközei, amit kizárólag az osztályharc alap­ján érvényesít az uralkodó osztály ellen. A mai társadalom uralkodó osztálya nem a politikai kormá­nyok; mert ezeknek hátterébe van tényleg a gazdaságilag elha­talmasodott kapitalizmus, amely a mai rendszert tényleg uralja. A mai kormányrendszer semmi más, mint a kapitalista osztály­nak egy végrehajtó testületé, amely őrködve uralkodik a magán- tulajdon épségbentartása felett. Azok a munkásmozgalmi jel­zőkkel ellátott frakciók, vagy politikai pártok, amelyek politikai hatalomra törekednek egyáltalában nem az osztályharc alapján haladnak; mert tulajdonképpen a magántulajdon alapján műkö­dő kaptalista termelési rendszer az, amely magát a különböző gazdasági osztályokat létre hozta, aminek következménye ré­vén jött létre maga az osztályharc. Az igazi forradalmi munkás- mozgalomnak célkitűzése nem lehet más, mint az osztályharcot folytatni mindaddig, amig a magántulajdon rendszerét alapjá­ban megszünteti. A kapitalizmus és a munkásosztály közötti határvonal fen marad mindaddig, mig magát az okokat meg nem szüntetjük, amely azt létre hozta. Az osztályharc megvívását nem lehet sen­kire átruházni, azt magának a kizsákmányolt bérmunkásoknak kell megvívni, még pedig ott, ahol a kizsákmányolás történik. Mindazon elemek, akik a munkásságot elakarják téríteni a tényleges osztályharc színteréről, azok sohasem szolgálják a munkásosztály érdekeit. Lehet, hogy szépen hangzó elméletek­kel félre tudják vezetni a munkástömgeket; de még akkor sem jelenti azt, hogy őszintén a kizsákmányolt munkásosztály vég­leges felszabadítását célozzák. A forradalmi munkásmozgalom nem egyéni aspirációkon kell, hogy felépüljön, de nem is egy vezérkari klikk jó, vagy rosszhiszemű irányítása oldhatja meg az osztályellentétek megszüntetését. Az osztályharc elmélete tiszta és világos és ami a fő könnyen is megérthető. De ugyan­akkor nagyon könnyen is félremagyarázható. Az osztályharc elméletét röviden és érthetően ez ideig csak az IWW az elvi nyilatkozatában fejtette úgy ki, hogy minden bővebb magyarázat nélkül minden józanul gondolkodó munkás­ember megértheti. “A munkásosztály és munkáltató osztály kö­zött semmi közösség nincsen. Nem lehet béke addig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek millió között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” Az IWW elvinyilalkozatának ezen első szakasza tisztán és értelmesen meghatározza, hogy az osztályharcnak feladása csak akkor szűnhet meg, ha az osztályuralmat megszüntettük. Az IWW elvinyilatkozata éles határvonalat húz a két osz­tály között, pedig azok, akik ezt az elvinyilatkozatot lefektették tudták, hogy ennek keresztül vitele csak elkeseredett harcok közepette győzedelmeskedhet. Az osztályharc ezen éles határvo­nalát az IWW-n kívül úgyszólván az összes munkásszervezetek, de különösen a munkás jelzővel ellátott pojitikai pártok igyekez­tek elhomályosítani és nagyon sok esetben egész figyelmen kí­vül hagyni. Példával akarok rámutatni azon ballépésekre ame­lyekkel a munkásosztályt letéritették a tényleges osztályharcról. Maga az egységfronti tákolmány, az osztályharc egyenes meggyalázásával. Meggyalázása azért, mert a különböző osztály­érdeket próbálja egymással összeboronálni, ami egyáltalában nem vezet a forradalmi munkásmozgalom célkitűzéséhez. Mert elképzelhetetlen, lehetetlenség azt hinni, hogy különböző gazda­sági osztályokból összetákolt vegyülék, egy egységes és forra­dalmi cselekvésnek képezhetné alapját. Még akkor sem, ha a po­litikai nézőtérről egy uj politikai vívmánynak látszik. A spanyol egységfront kormány elég jó példa rá a polgárhá­borúval kapcsolatban. Láttuk az ellentéteket a kibontakozott har­cok alatt- Az egységfront különböző elemei, különböző elméletek keresztülviteléért küzdöttek, de végeredményben, mégis csak a különböző gazdasági, vagy osztályellentétek voltak azok, amik nagy egyenetlenséget szültek a loyalista oldalon. Amig Francóé- kat a világ összes kapitalistái segítették a győzelemhez, addig a szomszédos egységfrontos francia kormány, szemet hunyt; de csak ezért, mert ezt a francia kapitalista osztály úgy rendelte el. Addig, amig a munkásosztály fel nem ismeri, hogy az osz­tályharc csak úgy győzedelmeskedhet, ha osztályszervezeteit sa­ját maga kiépíti, amely kizárólag a kizsákmányoltak érdekeit szolgálja és az éles osztályvonalat fenntartja mindaddig, amig osztályszervezetét meg nem erősiti annyira, hogy az osztályharc színtiszta zászlaja alatt azt győzelemre viszi küzdelemnek kell folynia. Bármilyen göröngyös is az osztályharc útja, de mégis a munkásosztálynak csak ez lehet egyetlen eszköze a végleges fel- szabadulás elérésére. "Őfelsége kormánya nem ked­velné“ Azon kormányközegek, me­lyek a munkásszervezkedés esz­méjét a népnek rádión továb­bítják, ne lepődjenek meg, ha a leadó állomás szervezetlen al­kalmazottai szervezkedésre gon­dolnak. Már pedig ilyen eset fordult elő Kanadában­Ugyanis a kanadai broadcast­ing corporáció, amely állítólag a kanadai nép tulajdona, már két esztendeje, hogy folytonos programnak adott helyet a munkásnevelő intézet által és az egyetemek közreműködésé­vel, haladó és munkás kérdések­ről. A leadó állomás alkalmazot­tai mind szervezetlenek, a zené­szeken kívül, akik mind végig hallgatták a programot és elha­tározták, hogy talán a saját helyezetükön is javítana egy kis szervezkedés. Esetleg emel­né az alacsony fizetéseket és leszállítaná a tulmagas órázá sokat. Amidőn a leadó állomás inté ző tanácsa értesült a szervezke­dés gondolatáról, berendelte az állítólagos vezéreket kihallga­tásra. A kérdőrevonás eredmé­nyeként aztán az ügyvezető minden alkalmazottnak levelet küldött külön és abban megma­gyarázta a szervezkedni szán­dékozóknak, hogy “Figyelmez­tetjük állomásunk azon alkal­mazottait, akiket esetleg arra biztatnának, hogy szervezkedés­sel gyakoroljanak nyomást az igazgatóságra, hogy vegyék fi­gyelembe miszerint az ilyen lé­pés háborús helyzetben komoly meggondolást igényel, amelyet őfelségének kormánya Kanadá­ban nem hagyhat figyelmen kí­vül”. Nesze nektek kanadai mun­kások. A nép állítólagos tulaj­donában lévő munkahelyen tilos a szervezkedés, mert háború van és ilyen esetben őfelségé­nek nem tetszene ha munkásai szervezkednek. Nekik ilyen esetben csak meghalni szabad királyukért, de nem ám szerve­zetten harcolni egy nagyobb fa­latért. Mikor nyílik meg tisztánlá­tásuk arra, hogy mint dolgozók­nak, joguk van munkájuk tel­jes gyümölcséhez és szervez­kedniük szükséges, hogy élhes­senek, nem pedig élni, hogy ki­rályukért meg minden más ha­mis ügyért meghaljanak? Min­dezeknek ellenzése dacára is sa­ját érdekük, hogy szervezkedje­nek, mert hiszen azért nem ked­veli az ilyen eszmét őfelsége kormánya, mert az nincsen az ő érdekükben. Ha más nem is, de ez a tény még inkább szer­vezkedésre kellene késztesse őket­MUNKÁSNŐK KöNYöR T E- LEN KIZSÁKMÁNYOLÁSA (Folytatás 2-ik oldalról) többsége még mindig nem lát­ja az utat, amelyen elérheti boldogságának és jólétének napjait. Azt mindig másoknak juttatja, mint például a politi­kai hivatalok jelentést készítő tagjainak. Munkásnőknek a pol­gári egyenlőség alapján ugyan­azon jogai vannak, mint férfi munkástársaiknak és ezen jo­gok alapján a munkáltató osz­tály már többé nem kezeli ügyüket a nőknek valamikor ki­járó gyöngédséggel. Tehát a rabszolgai helyzetből ők is csak úgy lesznek képesek kiemelked­ni, ha a férfimunkásokkal együttesen szervezkednek mun­kahelyeiken és az egész ipart felölelő Egy Nagy Szervezet­ben, az igazi munkásszervezet­ben, az IWW-ban.

Next

/
Thumbnails
Contents