Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-10 / 1097. szám
1940 február 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. 1940 JANUÁR 1-től kezdve Magyarországon hetenként kétszer és pedig hétfőn és pénteken a kormány hústalan napokra kötelezte a magyarokat. Ezeken a napokon a husszékek húst nem árusíthatnak, vendéglőkben, kifőzésekben stb. nyilvános helyeken húsételt készíteni és kiszolgáltatni nem szabad. 1940 JANUÁR 15-től egységes tipusu kenyér árusítható és süthető. A többfajta és minőségű kenyér helyett 3 válfaju készíthető. 1- fele búza, fele rozs és 25 százalék burgonya keverékből készült barna kenyér. 2. 75 százalék rozs és 25 százalék búzából süthető barnább kenyér, végül az úgynevezett “nép kenyér” mely fekete kenyér lesz. 1940 JANUÁR 15-étől a malmok a kiszállítás fokozásának lehetősége folytán csak egy tipusu lisztfajtát őrölhetnek ki a búzából. Fehér liszt kiőrölése további intézkedésig tilos. TUDOMÁNYOS ELŐADÁS NEW YORKBAN Február 25-én vasárnap d. u. 3-kor rendezik az IWW magyar tagjai a következő TUDOMÁNYOS ELŐADÁST a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave- Az előadás tárgya: DIKTATÚRA VAGY DEMOKRÁCIA. Előadó Fish- bein László munkástárs. Kérjük munkástársainkat, hogy agitáljanak és minél számosabban jelenjenek meg ezen az előadáson. Az IWW magyar csoportja. 1940 JANUÁR 4-től a tüzelő kőszén Budapesten eltűnt a piacról. Az idő erősen hideg 16 Celsius a fagypont alatt. A tüzelőszer eltűnésének oka a szénárak “szabályozása” a kormány által. 1940 JANUÁR 2-án a belügyminiszter országos gyűjtésre adott engedélyt a “Testvér a testvérért” cimü uj fajta harácsoló társaságnak. E cim alatt a magyar fehéruralom vezetői a finn fehérek részére gyűjt. Erre nincs pénzkiviteli tilalom- Ezzel is bebizonyítják azt, hogy a finn Mannerheim féle fehér uralom és az 1919-ben nyeregbe kapaszkodott magyar fehér uralom testvérek. Amikor ezt a gyűjtést megindították önkéntelenül is eszünkbe jut az, hogy rövid idővel ezelőtt a “Magyar a magyarért” cimü üzlet volt hasonló rablási lehetősége az uraknak1940 JANUÁR 3-án a budapesti hatósági munkaközvetítő hivatal: Munkást keresők száma 5042. Munkát kaphatnak 158-an. Pedig a hadfelszerelő ipar éjjel-nappal erős tempóban dolgozik- Mi lesz az arány ha az leáll vagy csökkenti a termelést. Bizony a munkát keresők száma alaposan megfog duzzadni annyi bizonyos. 1940 JANUÁR 1. a zsidótörvényre hivatkozással a Teleki téri zsibvásár bódébérlői közül egyszerre 40 zsidónak mondotta fel a főváros a bódébérletet. 1940 JANUÁR 5-én Csáky gróf magyar külügyminiszter elment Itáliába miként hivatalosan mondják a “szabadságra mint magánember”. Az egészben csak az a bökkenő, hogy uralkodót szokásos fényes külsőségek között fogadták a megérkezésekor az olasz fasizta körök. Ciano gróf olasz külügyminiszter tanácskozni fog Csákyval. A két grófi arisztokrata valószinü nem az időjárásról fog eszmecserét folytatni és rövid időn belül a magyarok bőre érezni fogja a megállapodást. 1940 JANUÁR 6-án a budapesti sajtó felsőbb parancsra, de külfödi sajtóorgánumokra való hivatkozással kórusban harangozza, hogy Olaszország határa a Kárpátoknál van. Ez már döfi pesti zsargon szerint “ahogy az olasz grófi Móricka ezt elképzeli”. BUDAPEST tisztifőorvo s a jelenti: November hónapban történt 984 természetes haláleset közül 352 volt a szervi szívbajban szenvedők közül. Minden harmadik halál oka szervi szívbaj. Budapesten még nem történt meg, hogy ilyen nagyarányú lett volna a szív betegség, mint a halál oka. Igen Horthyék oly “boldoggá” tették a magyarokat “ a jólét magas fokát biztosították” a magyarok számára, hogy valósággal szívdöglesztő nyugodtságban — na, na, nem élnek — hullanak el. CSÖKKEN A GYERMEKMUNKA A' Fair Labor Standards Act, amely törvényt 1938-ban emeltek törvényerőre, teljes mértékben ugyan nem szüntette meg a gyermekmunkát az Egyesült Államokban, mind amellett a csökkenés feltűnő. A törvény ugyanis csak olyan iparokra vonatkozik, amelyek államokkö- zötti kereskedelmet bonyolítanak le. 14 éven aluli munkások alkalmazását a törvény szigorúan eltiltja, mig a 14 és 16 évek közöttiek alkalmazása bizonyos szigorítások betartása mellett eszközölhető. Az ilyen ifjú munkásoknak születési bizonyítványt kell felmutatniok és legtöbb 40 órát dolgozhatnak hetenként, amikor iskolai szünidő van, mig az iskola-időszakban a heti órákat legfeljebb 18 órában állapították megA törvényszigoritások e téren ugyancsak nagy szükséget töltött be. Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának Gyermek Osztálya inspectoro- kat küldött ki a gyermekmunkások helyzete megvizsgálására. A hivatal 500 illegálisan alkalmazott gyermekmunkást talált munkaközben. A gyermek- csoport egy harmada nem töltötte be 14 életévét, egyesek még 10. életévüket sem érték el. Ma már egymásután vezetnek be állami törvényeket, amelyek a gyermekmunkát csak akkor engedélyezik, ha a munkás legalább 16. életévét betöltötte. Szó volt arról is, hogy az alkotmányt módositsák-e ezáltal a Kongresszusnak jogában legyen a gyermekmunkások minimális korát 18 évben megállapítani. FLIS. Az észlelhető gyermekmunka csökkenés szoros kapcsolatban van azzal a körülménnyel, hogy felnőtt, és koros munkások is kényszerülve vannak gyermeknek illő fizetésért munkát vállalni- Ezért talál a vizsgálat kevesebb gyermekmunkást a kapzsi iparbárók szolgálatában. — szerk. 1 TÁRCA^ A S Z I V Irta: Molnár Ilona Bandukolva rótta az uccákat. Gyűlölködve, idegenül nézelődött magaköré, hősiesen küszködve a zokogással. Nyelt egy nagyot, csuklott vagy kettőt és be-bepislantott a kirakattáblákba ; riadtszemü halottsápadt leány révedezett vissza. Vállatvonva, kókadtan, fázósan baktatott- Búvóhely után kutatott, mert az ina is reszketni kezdett. A nyelvét meg éppen hogy el nem harapta fogva- cogásában. Leghőbb kívánsága: egy fa- tövibe gubbasztani, gomolyag- ba göngyölődve, vagy utszéli padra heveredni, jobb hijján. Feje alá rakná a nagy kockás szakajtóruhában restelkedő elemózsiát, tán könnyebbségére hálnék. Engedne tán feje ma- lomkősulyából. — Mennybéli Szüzanyám, könyörülj rajtam . . . — Nos, mi az, kislány? Bolondját járatja az emberekkel? Tizenkilenc évével, épkézláblét- tére, összeroppan! Elplattyan! Szégyelje magát! Mit tegyenek azok, akik nyomorék testüket, ötven-hatvan esztendejü két vonszolják? Tengernyi gondja ha volna, ha munkaképtelen vagy rut volna, mondja mit tenne akkor? Éles volt a vádló szó. Védtelenül himbálódzott- Úgy hajladozott hangtalanul, mint karó- zatlan rózsafa szélvész idején. A szigorú hang tovább röpködött : — Mondja csak, kislány, mi a baja? Éhségről szó sem eshet, ugyebár? Hajléktalan sem volt? Édesanyja van aki aggódva félti, bizonyára. Vőlegénye, aki feleségül veszi nemsokára . . . Igaz-e ? Éles sikoly, zuhanás, sürgésforgás, injekciós tűk szúrása . . Mintha enyhébben hangzanék az előbbi hang: — Szegényvérüség . . . — Kimerültség . . . — Mi az, mi az, szép mákvirág? — álmélkodott gazdasz- szonya. — Mijáratban van? —A bérem, a könyvem, a pu- tyerkám — lehelte szégyenpiros arcával. — Mindent elintéztem a rendőrséggel. Az meg az édesanyjával — mondotta amaz sokat - mondóan. — Én miattam! — biggyesztette durcásan száját és kurtán elköszönt— Én miattam! — vitázott leikével, hogy el ne pityered- jék . . . Ha ég a földdel összeér, ki nem nyitja többé a szivét. Senki emberfiának. Bizony, harmadnapja nem úgy gondolta még. Biztatóan, vigalmas volt az élete. Nem ilyen undorítóan szomorú. Meg se kottyant a munka, pedig bő- viben volt mindig. Szüret után lesz az esküvőm, csilingelt lelkében a boldogság és övé volt a világ— Te vagy az életem, a napsugaram . . . Ehhez tartsd hát magad. Tudomásul vette és kevéske lelkitusa után a nagysága elibe állt. Hajnalban százával indulnak szürke kocsival a határra. Már csak készít némi utravalót arájának. Otthoniasat, szájaizé- nek volót. És éjfélre készen volt az ut- ravaló. Nagykockás, vadonatúj szakajtóruhába került a sok kívánatos harapnivaló. Jókora ropogós réce, kerek rozscipó, pihekönnyű szilvalekváros bukta. Pirkadás előtt útnak eredt, mégis ki verejtékezett, mire a Kerepesi útra ért. Utrakészen sorakoztak a kocsik. A vezetők még kászálódtak, bucsuzkodtak. Magányosan nem is volt egy sem. Egyetlen egy sem! . . . — Csak vissza lehetne fordulni, vagy a föld alá süllyedni — viharzott szivében a jelenet. Párja is bucsuzkodott javában. Egy kipepecselt, kencefice csimpaszkodott éppen a nyakába. Meg kéne próbálni, amit a kórházban javasoltak. Állítólag Angliában többnyire megbecsülik a magyar szobalányokat. És a fészekrakásra csuporgatott garas: futná is az ut árát. Alaposan össze kellett csu- csoritani száját, hogy fel ne buggyanjon a keserűség. Kelletlenül szegte fel a fejét. Szembe akart nézni az élettel erőnek erejével. Az élettel amely sokat igér és keveset ád. Töméntelen ember törtetett az utón. A járda túlsó felén egy ember is ballagott többek között- Magasnövésü volt az ember, de görnyedhátu, téovajárá- su szomorú arcú. Furcsán, hirtelen lendült és kipp-kopp, már repült is kezéből a bot a járdaszélére koppanva pottyant és ő megrökönyödve állt meg. De csak egy szemvillanásnyira. Penderült, már nyújtotta gazdája felé a fehér botot. Egészen a tenyerébe adta, csendesen kivárva, amikor nem kalimpál már a levegőben. Aztán csuklott egy nagyot. Nyelt vagy kettőt és hónalja alá nyúlt a hálálkodó embernek. — Szóra se érdemes — felel- getett fátyolos hangon. Igazán raerek. Egyék csak nyugodtan— Hát harmadnapos, de utolsó morzsáig magam sütöttem, főztem tette hozzá kisvártatva.
