Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-02-10 / 1097. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 február 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................$2.00 Félévre ........................... 100 Egyes szám ára ....... 5c Csomag-os rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .......................$2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy ................... 5c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 MIT HOZ A HOLNAP ? (P) Mindenki jósolgat, tapogatódzik, de végeredményben társadalmi forradalmat irányoznak elő, azok az irók és történészek, akik már most nem látnak kiutat a mai rendszer megmentésére. Azok a folyóiratok, amelyeknek munkatársai csak elismert irók, írásaikban mind forradalmi dőket jeleznek- Megállaptják, hogy az összes országok kitudják termelni népeik szükségletét és mégis a világ minden részében nagy tömegek a legnagyobb nélkülözések közepette tengetik életüket. A mai rendszer kifejlődött technika vívmányai következtében a termelés minden ága megsokszorozható. De mivel a javak elosztása aránytalan, azért a népek millióinak éhezni kell. Mindenhol azt olvassuk, hogy civilizált, modern világban élünk, igen a technika fejlődése terén, de maga az emberiség nagy tömege még mindig a régi visszamaradottság szellemében él. A társadalmat irányítók pedig mindig többet foglalkoznak a külvilági eseményekkel, mint a belügyekkel. Ez által a népek gondolata is legtöbbször külső eseményekkel van elfoglalva. Ezzel aztán elterelik az emberek gondolatát a belügyek elintézetlen voltáról. Maga a mai rendszer, amelynek fő célja kifelé terjeszkedni, mivel a kapitalista rendszer életkérdése a világpiac hódítása, ami fontossá teszi náluk a külpolitika szorgalmazását abból a célból, hogy gazdasági érdekeiknek érvényt szerezzenek. Ezt meglehet érteni, mert a mai rendszer erre az alapra van építve. De nem lehet megérteni azoknál az embermillióknál, akik nincstelensé- gük folytán helyhez vannak kötve. Akiknek legfőbb teendőjük csak az volna, hogy szorosan ragaszkodnának saját maguk részére a jövőt biztosítani. Az uralkodó osztály kitartott sajtója természetesen nem lát hibát a mai rendszerben. Csodálkozni azonban lehet azokon az ujságtermékeken, amelyeket munkásemberek centjein tartanak fenn és mégis nem azok érdekeit szolgálják. Ezek a kiadványok nem érdemlik meg a nyomdafestéket, mert azok érdekei ellen Írnak, akik azt fentartják. Bármit is Írnak egyes lapok a közvélemény megtévesztésére, annyi bizonyos, hogy forradalmi időket élünk. Mert éppen úgy mint az ipari fejlődés forradalmositotta a termelést, úgy fog maga a társadalom is forradalmosodni, — habár késve is — de elkerülhetetlenül. Mert maga az a tény, hogy a mai rendszerben milliók vannak kitaszítva a nincstelenség posványába — és ez a folyamat állandóan fokozódik. Nem lehet más ki ut, mint ezt a rendszert meg kell változtatni. Akár tetszik az uralkodó osztálynak, akár nem. Habár a kapitalizmus a végletekig fog ragaszkodni kizsákmányolási tradíciójához és ha másképpen nem tud kiutat.látni, hát a fasizmus karmai közé dobja magát előbb, mint sem egy közös termelési rendszernek vesse alá rendszerét. Az átmeneti korszak majdnem minden országban megismétlődik a fasizta rendszerben, ami minden hatalmat a diktatúrára ruház. Maga a kapitalista rendszer, mint magánkapitalizmus megnyilbálódk. Sokan, akik még nem tudják megérteni a fasizta rendszer lényegét azt a kérdést kozkáztatják meg, hogy mért segítette Olaszországban, Németországban és Spanyolországban a kapitalista osztály a fasizmust uralomra jutni, ha az őket is megrendszabá- íyozza? A kapitalizmus képes mindenre ha látja, ho£y uralma teljesen veszendőbe forog. Inkább menekül a fasizmus karma közé, mint egy olyan rendszert lásson megvalósulni, ahol a termelő munkaerő lesz a domináló. Történelmi adatok a bizonyítékok arra, hogy abban az országokban, ahol ma fasizmus van, a munkásosztály előre törtetése már a kapitalista rendszer végpusztulását jelentette. A világtörténelem lapjai íródnak és forognak gyors egymásutánban sok-sok emberi vérrel megpecsételve. Ma itt, holnap már máshol robban ki a veszély és az uralkodó osztály tudja, hogy a jelenlegi termelési rendszer az okozója a nagy katasztrofális világeseményeknek. A nagy pusztító tüzet próbálják magyarázni, hogy a szomszéd országot gyújtják lángra, hogy saját égő tüzük mellett még egy darabig melegedhessenek. Hogy azután mit hoz a holnap, azzal nem számolnak. Józan ember azonban gondolkozik előre. A forradalmi munkásmozgalom, amely tudatában van annak, hogy a mai rendszer a jelen formájában nem maradhat életben, mert ha életben marad még sokáig, milliók néznek a lassú halálnak elébe — és inkább pusztuljon a rendszer es a sok millió termelő munkás maradjon életben, mert hiszen eddig is ők voltak a társadalom fen- tartói. A munkásmillióknak meg kell érteni a mai helyzetet. Lát- niok kell, hogy a mai rendszerből nincsen más kivezető ut, mint helyébe egy olyan rendszert szervezni és építeni, amelyben minden embernek az élethez szükséges javak biztosítva legyenek. Meg kell szívlelni azoknak az előre látó nagy íróknak a megállapításait, hogy az emberi társadalom a mai formájában nem létezhet sokáig. A forradalmi munkásmozgalomnak nem mondanak újat azok, akik a közel jövőben világforradalmat jósolnak, mert mi ismerjük a társadalom alapvető hibáit és tevékenykedésünk ebben az irányban összpontosult. És ma még világosabbá vált az a tény, hogy nem a politikában van a társadalom hibája, hanem a gazdasági berendezkedésben. Mi, IWW-isták már ezt a tényt régen felismertük és óva intjük a munkás milliókat, hogy ha a bekövetkezendő világkatasztrófa előtt nem leszünk készen az iparok átvételére és annak irányítására, akkor csak maga a munkásosztály fogja a szenvedés nagy árát ismét megfizetni. A munkásoknak morzsa; munkáltatóknak cipó Hir szemlénkben beszámoltunk arról a szomorú tudatlanságról, melyet a New York állami Endicott Johnson cipőgyár munkásai tanúsítottak a szervezkedés eszméjével szemben. Ugyanis, bizonyosra vehető, hogy a gyárvezetőség bérencei alapos munkát végeztek a munkások szándékának megmásitására. Másképpen lehetetlen megmagyarázni az elkövetett ostoba meghunyász- kodást a munkások magatartásában. Hiszen megérthető, hogy nem kívánnak csatlakozni az áruló AFL-hez, vagy az ellene mineszközt igénybe vevő CIO-hoz. Mert ma már szükségtelen külön is felsorolni mindazon atrocitásokat, amelyeket a két említett szervezet a munkásosztály megcsúfolására elkövetett. Mindenki tudja, hogy munkás jellegüket csak az alkotja, hogy tagjainak többsége munkásokból kerül ki. De amikor adott helyzetben bizonyos munkás csoport feletti ellenőrzésük meggyöngül, nincsen olyan ismert eszköz, melyet egymás ellen fel nem használnak. Ottan van a detroiti eset, amit annyira szellőztettek a kapitalista lapok országszerte, hogy az olvasót már undor kerülgette az olvasásától. Azonban ne tévesz- szük szem elől a célt, melynek érdekében az események annyira széleskörű megvilágításban részesültek. A tulajdonképpeni cél a munkáltatók részéről a kitartott sajtójuk utján az volt, hogy kompromitálják az egész munkásmozgalmat és elriasszák a szervezetek közti külömbséget nem ismerő munkásokat a szervezkedéstől. Céljukat részben elérték, mert amint az Endicott eset is bizonyítja, úgy vélekednek sok helyen a munkások, hogy ha már a nevezett szervezetek árulói a munkásosztálynak, ergo nem lehet más gazdasági szervezet sem külöb. Tehát nem szervezkednek. Megelégszenek a morzsával, amit gazdáik asztalukra szórnakNe higyjük ám, hogy az Endicott Johnson munkások helyzete annyira rózsás, hogy ne volna szervezkedésre szükségük. Legalább is nem 80 százalékának, akik teljesen a szervezkedés ellen szavaztak. Hiszen soraikban is feltűnően emelkedett a munkanélküliek száma. Különösen az utóbbi esztendő nagy megpróbáltatásban részesítette valamennyit. A gyárat a múlt nyár folyamán hosszabb időre lezárták. Amidőn újból megnyitották akkor viszont nagyon megrostálva vették vissza a munkásokat. Egy részük hosszabb ideig csak napokat dolgozott, amit részben az árukereslet hiánya, másrészt a munkaerőt feleslegessé tevő újabb találmányu gépek felszerelése okozott. Tehát nem minden tejfel ott sem. Pedig az ujjongó kapitalista sajtó, a szavazás eredményét annak szeretné feltüntetni- Mi azonban jobban ismerjük a munkások helyzetét, mint sokan maguk a munkások és ezért kötelességünk rámutatni, hogy tekintet nélkül, hogy milyen “előnyős” viszonyok között vannak a munkások valamely telepen, munkáltatójuk még előnyösebb helyzetben van. A munkáltatók előnyös helyzeténenk titka pedig szervezkedésükben lelhető. Érdeküknek megfelelő helyes szervezkedés juttatja őket fölényes helyzetbe munkásaikkal szemben. Ebből az egy tényből is tanulhatnának a munkások. Még pedig az Endicott Johnson cipőgyár munkásai vannak abban az előnyős helyzetben, hogy első kézből felismerhetik, hogy a szervezett termelés és szétosztás korporált ténykedése mennyire hasznos. A szóban forgó gyár például nemcsak maga állítja elő piaci áruit, hanem azt közvetítők kiküszöbölésével szét is osztja közvetlenül a fogyasztóknak, üzleteket állított fel minden számottevő varosban az állam területén, ahol a gyár közvetlen alkalma- zasaban es feltétlen ellenőrzésével működik a munkás. Tehát a gyártól a fogyasztóig, minden tüneményes pontossággal egy központba irányul. Ennek és főként annak, hogy a dolgozók csak morzsákat kapnak munkájuk gyümölcséül, tulajdonítható, hogy közvetlen a szervezkedés visszautasítása után egy hétre, a gyár- \ ezetősége abban a rózsás helyzetben volt, hogy nyilvánosságra hozhatta az elmúlt esztendő termelésének aranyban kifeiező eredmenyet. E szerint, november 30-iki zárlattal, az elmúlt esztendő egy millió hatszáztizenegyezer és háromszázhatvanyolc dollár tiszta hasznot ($1,611,368) eredményezett- Ez a horribilis összeg jóval felülmúlja az előző esztendő hasznát, amely $857,191 dollár volt, vagyis egy millión alul. Na most már mi más lehet a munkás önérdekellenes magatartásának a további következménye? Az, hogy a cipóból egész kenyérré duzzadt jó falat mellé, még ka-
