Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-27 / 1095. szám
8 oldal íiÉRMuNKÁS 1940 január 27. Jó hogy megszűnnek a határoK... IRTA: KOVÁCS ERNŐ Az elmúlt evek imperialista hódításai, amelyek régi országhatárokat szüntettek meg, mint minden változás zavarokat idéztek elő az emberek gondolkodásában. Az emberek általában befolyásolhatók és megfelelően indokolva hajlamosak arra, hogy egészen valótlan, vagy helytelen ha a beállítottság kedvez az illető céljainak vagy látszólag az ő elvi meggyőződésének, világnézetének. Ez az utóbbi helyzet azonban csak olyan egyéneknél áll fen, kiknek az elvi meggyőződése nincs megfelelő tudással alátámasztva, kik nem a dialektika, hanem a hipotézisek alapján ítélnek. Egy olyan munkás, aki azs eseményeket a Marxizmus szemszögéből vizsgálja, az nem eshet olyan tévedésbe, amely homlok egyenest ellenkezik a kitűzött céllal: a proletáriátus felszabaditásával. Az elmúlt időkben, amikor az imperialista Olaszország elfoglalta Abesszíniát és Albániát, amikor Hitler “becsatolta” Ausztriát, Csehországot, Memelt és Sztálinnál együttesen megszüntették Lengyelországot, most amikor a Szovjet Finnország meghódítására törekszik, gyakran halljuk, magukat öntudatos munkásoknak nevező egyénektől azt, hogy: “Végeredményben a munkásmozgalom szempontjából, csak helyeselni lehet azt, hogy a nagy országok elfoglalják a kisebb országokat, mert igy megszűnnek az országhatárok, és a különböző nyelvű munkások, akik most egy-egy uralom alá tartoznak, könnyebben szabadíthatják fel magukat a kapitalista elnyomás alól.” Vannak azután olyan kijelentések is, amelyek azt hiszik, illetve a munkásság felszabadulásának a siettetése szempontjából szinte kívánják azt, hogy Hitler terjesztené ki az uralmát akár egész Európára, mert az igy “egyesitett munkásság” könnyebben végezne a mai társadalmi rendszerrel. Ezek a nézetek feltétlenül helytelenek és a határoknak a hitleri módszer szerinti megszüntetése nem hogy nem siettetné, hanem mérhetetlenül hátráltatja a proletáriátus felszabadítását. A mi célkitűzésűnk: az Ipari Demokrácia rendszere megteremtése természetszerűleg, lerombolna minden országhatárt- Az egész világ népei egy gazdasági egységet képezve, az uralmi és profit rendszer megszüntetésével, a határok és kerítések önmaguktól feleslegessé válnának. A világ különböző nyelvű népei életüket a saját kulturális életüket a saját anyanyelvükön élhetnék. No most már nézzük meg, hogy ez a határ megszüntetés ugyanazt jelentené-e mint a hitleri határmegszüntetés? A győzedelmes proletáriátus, mely lerombol minden válaszfalat, igy a határokat is, azt a testvéálláspontot foglaljanak el, főleg riesülő népek örömmel fogadnák, mert a határok megszüntetése csak a szabadságuk határait tolná ki és tudás vágyuk az élet vágyuk lehetőségeit na- gyobbitaná meg. A hitleri határmegszüntetés, azonban nem az egy gondolkodású emberek szabad elhatárolásának a következményeként jelentkezne, hanem az erősebb jogán, a fegyver erejével hatalmi szóval történne meg, amely nem összébb hozná az egyesített országok proletáriátusát, hanem még jobban széttagolná, valósággal áthághatatlan válaszfalat emelne a különböző nyelvű és fajú népek között. Hitler bekebelezte Csehországot az első léppse az volt, hogy a cseheket másodrendű polgárokká deklarálta, ugyanazt tette a meghódított lengyelekkel is. Minden hóditó államnak a törekvése az, hogy a meghódi- tottat magába olvassza, nemzeti különállását megszüntesse, vagy pedig a meghódolt országot gyarmattá, a népet meg a gyarmati népek színvonalára süllyessze. A nemzeti elnyomás mindenkoron ellentállást vált ki, kineveli az elnyomottak nacionalizmusát, amellyel eltakarják a gazdasági elnyomatást úgy, hogy a munkásság nem a kapitalizmus alól akar felszabadulni, hanem a nemzeti szabadságáért, függetlenségéért indul harcba. Ezt a tényt látjuk ma a volt Csehországban, amelyben erős nacionalista és kommunista pártok, szakszervezetek voltak és ma nem Skodáék (nagy muníció és ágyú gyáros) hanem Hitler ellen lázongnak. Más példának fel lehet hozni az angol gyarmatokat, ahol a páriákká süllyesztett, végtelenül kizsákmányolt hinduk, nem a vérüket szívó Maharadzsák ellen lázonganak, hanem az angol kormányzat ellen. Nem a kizsákmányolás megszüntetését követelik, hanem a nemzeti függetlenségüket. A háború előtti Magyarországon, ahonnét a hatosos napszám, a jogtalanság a nép százezreit kergette ki Amerikába az uralkodó osztály írástudói, ennek az okát nem a kizsákmányolásban, hanem az Ausztriával való közösségben látták és a nincstelen és tudatlan tömegek — választói jog nélkül — a 48-as ellenzéket támogatták és tőlük várták a megváltást. A háború után megnövekedett nyomorúságnak és elnyomatásnak az okát Trianonban vélik felfedezni és azt ígérik, hogy a revízió hozza el a megváltást. De az uralkodó hataíj igyekszik növelni a két i roietáriátus közötti ellentéteid, amikor a meghódítottak fokozottabb kizsákmányolásá- nax a profitjából morzsákat juttat a saját proletáriátusá- nak, mint évszázadok óta teszi ezt Anglia és a többi gyarmati hatalom, mely kineveli a saját proletáriátusának a nemzeti fölény érzetét, amikor megteszi őket a meghódítottak hajcsára- ivá és börtönőreivé. Ezt nemcsak az alacsony kultúrájú, hanem a jelen esetben legalább egyszinvonalon álló népeknél is, mint ahogy már hivatkoztam rá, hogy a csehek csak má- sodrangu polgárok. A cseh bk róság nem hozhat ítéletet német polgár felett, kevesebb joga, kevesebb kedvezménye van, a termelésben és alacsony ren- dübb munkákat végeztetik velük. Ezek a tények alkalmasak arra, hogy a német munkás nemzeti önérzetét emelje, a cseheknél meg nem a kizsákmányolás, hanem a nemzeti elnyomás érzetét váltja ki. Mi ellene vagyunk mindenféle elnyomásnak, igy a faji vagy nemzeti elnyomásnak is, annál is inkább, mert a nemzeti elnyomás ellentéteket teremt az elnyomó és az elnyomott fajú proletáriátus között — dacára annak, hogy az érdekeik közösek — ez által hátráltatják, tévútra viszik a munkásság felszabadulási törekvéseit. Egy az Egyesült Államokhoz hasonló nemzetiségi elnyomást nem ismerő svájci példa szerint egyesitett Európa tényleg hasznos lehetne a munkásosztály szempontjából, mert az egy kalap alá vonná a kizsákmányol- takat és könnyebbé, gyorsabbá tenné a felszabadulást. Ha ma a német, cseh, lengyel munkásság öntudatos nagytöbbsége egy meggyőződésű volna, akkor üdvözölhetnénk a határledöntést a fenti okokból, de ezek a feltételezett lehetőségek nagyon messze esnek a hitleri módszerektől, ezért egy öntudatos Ipari Unionista, nemhogy nem örülhet az imperialista határdöntéseknek, hanem a fent vázolt okokból, a legnagyobb mértékben el kell, hogy ítélje azokat, mint olyanokat, amelyek csak hátráltatják a proletáriátus nemzetközi egységét, ezáltal az elnyomatás, a kizsákmányolás alól való felszabadulását. Los Angelesi levél “Egy fontos kérdés” cimen jelent meg a Bérmunkás hasábjain január 13-iki számában Adler Lajos tollából. Erre a cikkre készséggel gra- vitálok. Igaz régen volt, úgy hangzik, mintha igaz sem volna. Azóta már sok viz lefolyt a patakok medrében. Sok nehéz idők megpróbáltatások gyúrták, mángorolták meg, Végül átalkották az emberiség hiszékeny nagy rétegeit. Az Urnák 1910- ik évében fedeztem fel, ma elaggott, öszbecsavarodott legendát. Ideje legszebb virulásá: Adler Lajos a szocialista bibe- lődéssel, mint hasonszőrű ezrek a girbe-görbe utakon hullajtottá el legszebb virágait. Én mint nyugtalan gyerek ki sorsával nincs megelégedve az abc.-j ét betüzgettem az IWW-nak- Már a gombolygós füst szemeim előtt oszladozni kezdett. Mig ő még mindig a politikus szocialisták szekerét segítette a posványból kizökkenteni. Mi fiatalabbak az IWW abc.-jét forgattuk és vettük tanulmányozás tárgyává. A rá- kényszeritett a mostoha ipari rendszer. Bár az ut melyen haladni kellett göröngyös volt előttünk, de mint fiatal felvértezettek, vérünk fütött. Azon elhatározásunk: Ez az ut kell, hogy legyen a végső, mely elvezet a felszabadulás felé. Utaink bármily göröngyösek is legyenek, mindaddig, meg nem nyugszunk, mig az utolsó rabszolgát is fel nem szabadítjuk a kapitalisták jármából. Sok nehéz megpróbáltatások sem tántorítottak el hitünktől és meggyőződésünktől. Végül itt találkozunk az egykori legendás Adler Lajos munkástársai is. Hegy-heggyel nem találkozik, de ember-emberrel találkozhat. És jobb később, mint soha. Végre Adler Lajos mtársal is, itt ezen a göröngyös utón találkozunk. Adler Lajos is belefáradtam kiábrándultán ott hagyta a girbe-görbe utak taposga- tását mely csak zsákuccába vezet. Az ut az IWW-é és a sokat szenvedők útja. Ezen az utón kell, hogy végre mindannyian rabszolgák találkozzunk és igyekezzünk megszüntetni a bérrendszert, mely minden nyomorúságunknak szülő anyja. Csak gyertek ezrei az Adlereknek az IWW-nak elég tere van a számotokra. Jöjjetek mig nem késő és máról-holnapra teremthetünk pokol helyett ipari mennyországot, hol szeretet és béke lesz közöttünk a legfőbb. G- Bakos A fenti levél egy öreg forradalmár szívélyes kéznyujtása a munkásság jobb helyzetéért, de más utakon működött régi harcosnak- Az egymásra találása az ipari unionizmus vonalánál azt a gondolatot váltja ki öreg IWW-istákból, hogy más lenne Amerika — talán az egész világ — munkássága helyzete, ha az Egyesült Államok munkássága 30 esztendővel ezelőtt felismeri az IWW-t érdekeinek igazi védelmezőjeként. ______________ — szerk. OLVASD AZ IndustrialWorkert Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
