Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-01-20 / 1094. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 január 20. TISZTOGATÁS A DETROITI RENDŐRSÉGEN “Az uj seprő, jól seper” szokták mondani, melyet most Detroit uj polgármestere látszik szemlélhetőleg bebizonyítani. A reakciós Reading polgármester idejében, a rendőrség legfőbb tevékenysége az volt, hogy az esetleges sztrájktörőket megvédje és a picketvonalakat szétverje, melynek hűséges végrehajtása jutalmául, sok gráf tolás, csalás és lopás megvolt nekik engedve. Pickert a volt rendőr Com- misszár, aki egyszersmint a Michigan National Guard főparancsnoka is és ezen államban a reakciónak a legszélsőségesebb irányzatát képviseli, minden esetben fehérre mosta a zsaroláson, lopáson fogott legényeit. Csak hogy hűségesen hajtsák végre a bérharcban álló munkásság elleni parancsait, melyek sokszor teljes hadiállapotokat idéztek elő, melyet más államokban csak a National Guard kirendelésével voltak képesek megcsinálni. Két-három száz rendőr felvonultatása egy pár száz picket ellen, valamint egy néhány tucat véresre vert munkás kórházba kerülése napirenden voltak az utóbbi két évben Detroit városában. Éppen a General Motors sztrájk idején a múlt júliusban, kirabolták Dr. Robinson irodáját, a bethuni kerületben, több ezer dollárt elvittek. A tetteseket felismerték és hamarosan el is fogták, a pénznek egy részét vissza adták, de az egész ügyet egy néhány napos tárgyalás után, Thomas M. Cutter bíróval, úgyszólván szőröstől- bőröstől lenyelettek. Más szóval az ügyet elsimították, a tetteseket szabadon engedték. Dr. Robinson is titokzatos okok miatt még a hiányzó ezer dollárt sem követelte vissza és a panaszt visszavonta. A múlt novemberi választásoknál, Reading csúfosan megbukott, a volt városi tanácsos Jeffries lett helyette beválasztva, aki ezt a misztikus Robinson ügyet jól ismerte. Reakciós Pickert lemondott, hiszen még nyáron több ezren követelték a lemondását, helyébe egy ügyvédet nevezett ki Jeffries, aki szintén jól ismerte Pickert piszkait. Cutter biró magához hivatta Eamont, az uj rendőr commisz- szárt és kiadta azt a bizonyos Robinson ügyet, minden aktás- tól és bizonyítékokkal együtt, melyet rendőrségi parancsra lenyelt, de megemészteni még parancsra sem bírta. Ez most annyira bűzlik, hogy a finyás polgártársak nem is mernek ránézni. Már megkezdődött a csillag hullás. Byron Farrish és Winfred Brouillet detektív urak, akik ezer dollárt maguknak megtartottak a rabolt pénzből, melyet mindenki tudott, de a bírón kívül senki nem tiltakozott ellene, most eltűntek, éppen a detektív főnök Hoffman ur irodájáról, ahol vallatásra voltak berendelve, és Hoffman ur kiengedte őket egy kávéra, de elfeledte megmondani nekik, hogy menjenek vissza. Persze a detektív főnök ur is lemondott. Ez a többszörös rablás a bethuni kerületben történt, ahová a két. meglógott detektív is tartozik. A kerületi rendőr kapitány, Raymond W. Boettcher ismerte az egész ügyet, tudott az ezer dollárról is, de a füle botját sem mozgatta, hogy az ügyet tisztázzák. Most ellett mozdítva, vagy helyesebben mondva, ellett csapva. Úgyszintén egy jónéhány kerületi rendőr felvigyázó lelett degradálva. Hogy teljes képet adjunk a detroiti, de valószínűleg minden nagy város rendőrségének korrupciójáról, commisszár Eaman január 15-én tett kijelentését kell idézni: “Előttem fekszik minden kerületi kapitányságnak a jelentése, melyben az van, hogy a gambling házaknak és irodáknak nyomát sem találják, holott minden középiskolába járó gyermek ismeri ezeket a helyeket”. A Robinson ügyben az a gyanú, hogy Farrish és Brouillet detektívek szervezték meg a rablást,.a kerületi rendőrkapitány, Boettcher tudtával, de midőn fellettek ismerve és a tettesek a pénz visszaadását ki nem kerülhették, azt megtették, de ugyan akkor az egész ügyet elsimították, a feljebbvalók segítségével. Azért kellett Cutter bírónak annak idején ezt az ügyet lenyelni. Vi. AZ AKRONIAK CLEVELANDON A magyar munkás kultur igényének kielégítésére már több ízben a clevelandi Modern Színkör ment Akronba, hogy ott egész estét kitevő műsort adjon. Legutóbb lapunkban beszámoltunk, hogy Akronban a helybeli munkástársnők és munkástársak egy kitűnő estét rendeztek, bemutatva AKIKNEK EGY A SORSUK cimü 2 felvonásos életképet. Clevelandiak meghívására ezt az aktuális színdarabot az AKRONIAK CLEVELANDON is lefogják játszani a Bérmunkás Otthonban, 2759 E. 79th Streeten JANUÁR 21-ÉN VASÁRNAP délután 3 órai kezdettel. Magánjelenetek is lesznek. Műsor után tánc. Jegy ára 35c. Csak a tánchoz 15c. Legyünk ott tömegesen, adjuk elismerésünket az ak- roniak fáradtságos munkájáért. HÍR szemle HADGYAKORLATOK a télen 26 millió dollárt emésztenek fel, jelentik Washingtonból. Csinos kis ősz- szeg ez még egy ilyen békeszerető demokráciában is, mint az Egyesült Államok. Ezt az összeget pedig akkor költik el levegőbe lövöldözéssel, amikor az országban a munkanélküli nyomorgók százai pusztulnak el, hiányos ruházkodás és élelem következtében. Elnökünk például kijelentette, hogy az ohioi helyzet megismétlődése esetén katonai leves-konyhákat küld az éhezők megmentésére. Ez a szervezetlen munkások osztályrésze. Egyrészről mundér, másrészről leves és végeredményben nagyobb nyomor. Bármilyen erős akarattal sem vagyok képes megérteni, hogy mitől várja a munkásság helyzetének javulását, amidőn látható komoly lépést nem tesz saját érdekében. Talán az elnöktől reméli, hogy szorongatott helyzetéből kiszabadítja? El kell ismerni, hogy komoly polgári emberhez illő energiával, némijeg lehetővé is tette, hogy a munkások szervezkedjenek, azonban ugylátszik, hogy maguk a munkások még any- nyit sem tartanak érdemesnek, hogy megkíséreljék a szervezkedést saját érdekükben. Pedig a mai körülmények között nem várhatnak és nem is kapnak levesnél többet. Még jó ha a fekete levessel nem kínálják meg, mert hiszen az még hátra maradt egy kissé. MUNKÁSNŐK és kiskorúak a törvény védnöksége alatt vannak. Ezentúl ne fájjon sekinek a feje amiatt, hogy valamely kapzsi munkáltató kihasználhatja a védtelen munkásnőket és kiskorú alkalmazottakat. De nem ám, mert amint egy new yorki híradásból értesülünk, a munkásvédelmi törvény rendelkezései alapján működésbe léptetett nők és kiskorúak minimális bérszabályozó tanácsa az éttermek részére már kidolgozta ajánlatait. Elfogadásra ajánják ugyanis, hogy New York területén 20 cent legyen az órabér, megfelelő étrendel és ruházat szolgáltatásával. New Yorkon kiVül pedig 18 centet ajánlanak megfelelő órabér gyanánt. Talán azért, mert a vidékieknek a gyomra jobban összezsugorodott, mint a városiaké, tehát nincsen szükségük annyi szalmára, mint amazoknak. Mondja aztán valaki, hogy szervezkedni szükséges, amikor ennyi jótéteménnyel ellátják a munkásokat a törvényeken keresztül. Aki még ezekután is szervezkedést ajánl ezeknek a “jól” fizetett éttermi munkásoknak, az nem lehet más mint izgató és a mai áldásos rendszer felforgatója. Vagy ami annál is több biztosan IWW-ista lehet, aki mindig többet akar, mint amit a törvény megenged. A HÁBORÚ sem enyhít már a munkanélküli helyzeten. Ezt angol jelentések nyomán tudjuk, amennyiben az angol híradásokból értesülünk, hogy Angliában a munkanélkülieknek száma felülmúlja a harctérre menesztett katonaság létszámát. A fegyverben álló katonaság lét- szma bevallásuk szerint 1,250.000, mig a munkanélkülieké 1,402.588 volt november 12-ikén. Vagyis közel kétszáz ezerrel több, mint a háború kezdetén. Az úgynevezett munkás szakértők annak tulajdonítják a munkanélküliek emelkedését, hogy a jelen háborúban még ezideig keveset lövöldöztek és igy nem használódik fel a termelt háborús készanyag. Ezért tehát a termelés lassúbb tempóban folyik és a munkások az uccára kerülnek. Más ismét elvetik a sulykot és szinte káromkodásra nyílik az ember szája az ilyen tudatos félrevezetésre. Mi a materiális tényezők utján ismételten kénytelenek vagyunk ki- jenteni, hogy hazudnak ezek a munkás ellenes szakértők. Mert a tény az marad minden megállapításuk ellenére is, hogy a haszonérdekért folytatott termelés az okozója a munkanélküliség növekedésének. Ha közszükségletre történne a termelés, akkor nem kellene imádkozni, hogy minél többet lövöldözzenek, hogy munkaalkalom legyen. A BÉKE BIZTOSÍTÁSA A vérzivataros Európában egyik oldalról offenziváról beszélnek, más oldalról meg békéről. A legutóbbi béke galamb a római pápa, aki már öt pontban meg is állapította a béke feltételeit. Az Egyesült Államok békeszerető elnöke is csatlakozott a békecsinálók csoportjához, azért azután ebből a célból egy igazi béke galambot fog Rómába meneszteni. Ez a béke galamb senki más, mint az amerikai acéltrösztnek a volt elnöke Mr. Tayler, igy biztosan számíthatunk igazi békére, de csak a másvilágon. OLASZ MAGYAR BARÁTSÁG. Az uraknak mindegy csak saját bőrüket megmentsék. A most létre jött olasz-magyar szövetség még arra is hagy következtetni, hogy szegény magyaroknak el kell felejteni a német szót, amit az ottani horogkeresztesek nagy buzgalommal próbáltak meghonosítani Magyarországon azért, hogy Hitler kegyét megnyerjék. Most Olaszország felől fuj a szél, bizonyára a magyaroknak a barátság szorosabb kedvéért most olaszul kell tanulni, annál is inkább, mert úgy hírlik, hogy a kírálynélküli királyság trónjára az olasz királyt szeretnék ültetni. Egy itteni helyi lap azon kesereg, ha már királyt tesznek, hát már akkor miért nem valami jó magyart ültetnek oda. A magyar népnek édes mindegy — egy kutya mind a kettő. KUTYÁRA bízzák a hájat? Mint ismeretes 20 év alatt immár háromszor szédítik a nincstelen magyar parasztot a földosztással. A mágnások külön parlamentje az úgynevezett felsőház földművelésügyi bizottságának, (mely gondoskodik, hogy a földosztás örök reményként megmaradjon a parasztnak) 60 tagja van. Ezek közül 50 nagybirtokos. Szóval ezektől várják a parasztok azt, hogy földjeiket szétosszák közöttük. Várhatják. Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
